Annak ellenére, hogy a hegy eredeti, természet alakította felszínének rekonstruálásához jelenleg még nem rendelkezünk kellő mennyiségű adattal, a 2018-ban újraindult régészeti és történeti kutatásaink során bizonyossá vált, hogy a ma átlagosan 46 m-rel a Duna fölé magasodó plató a történelem során számos emberi tevékenység okozta átalakuláson ment keresztül. A területhasználatot bizonyító legkorábbi adataink kb. 3500-4000 évvel ezelőttről, a korai bronzkorból származnak. A magaslat nyújtotta kedvező feltételek mellett, egy közeli révátkelő növelte a környék vonzerejét. A legalább egy évezredet felölelő, régészeti forrás nélküli időszakot követően, az 1. században jelentek meg itt a hódító rómaiak. A stratégiai szempontból ideális fekvésű helyen, néhány száz fő befogadására alkalmas, a táj képét jelentősen meghatározó, kőből épült tábort (castellumot) emeltek (1. kép). Az itt szolgáló katonák, a birodalom határvédelmének részeként a szárazföldi utak ellenőrzése mellett, részben a víziút felügyeletét, illetve a túlparton élő „barbár” germánok megfigyelésének feladatát látták el.   

1. kép. A római kori tábor kaputornyának maradványai
(fotó: Schilling László, MNM RÖG).

A római kor végén, közel 3 évszázadot követően, a tábort elhagyták. Hadászati jelentőségét elvesztve, megfelelő karbantartás hiányában a népvándorlás kor folyamán állaga leromlott. Alig néhány töredékes fémtárgy bizonyítja, hogy az 5–6. század folyamán is megfordultak a romok között. A középkorból mindössze elszórtan jelentkező érmek jelzik a hegytető iránt mutatott érdeklődést. 1706-ban Louis Lemaire francia hadmérnök tervei alapján, részben az egykori római tábor területén emeltek sáncot II. Rákóczi Ferenc kurucai (2. kép). Nem sokkal később, a mindössze 4 napos ostromot követően szeptember 27-én elesett a sánc. A császári csapatok által elfoglalt, majd lerombolt erődítés elvesztette hadászati jelentőségét.

2. kép. A kuruc kori sánc rekonstrukciós rajza
(Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények. Budapest 2001 nyomán)

A 18. és 19. századból származó térképeken még fel-felbukkan e sánc körvonalának ábrázolása. Ettől az időszaktól kezdődően azonban már egyre inkább a hely szakrális szerepe került előtérbe. 1731-ben a kuruc áldozatok emlékére a hegy platójának É-i részén – római kori építőanyag és feliratos kövek másodlagos felhasználásával – a Szentháromság tiszteletére barokk kápolna épült (3. kép). Az idők során többször megújított fakeresztet 1864-ben egy ma is eredeti helyén megtekinthető, kőből faragott váltott fel.

3. kép. A sánc-hegyi kápolna, kőkereszt és a monarchia időszakában épült folyamőr laktanya egy 1918-ból származó festményen.

A hegy DNy-i lábánál Szentháromság-szobrot állítottak, K-i lankáján a felvezető út mellett egy Krisztus képével díszített stáció-szerű kápolnácskát emeltek (4. kép).

4.kép. A jobb alsó sarokban a stáció-szerű kápolnácska látható egy 1921-ből származó képeslapon.

A 18. századtól több adattal is igazolható a római romokból származó kőanyag másodlagos felhasználása. Ekkor került befalazásra az egykor itt állomásozó katonaság feliratával ellátott szoborbázis a római katolikus plébánia kerítésének falába (5. kép), megmenekülve ezáltal az esetleges feldarabolástól és elkallódástól. Ennek köszönhetően az idelátogatónak kivételes élményben lehet része. A távolsági buszra várakozva ugyanis egy kb. 1800 éves latin feliratos kőemlék olvasásával is töltheti az időt.

5. kép. Római katolikus plébánia kerítésfalába befalazott szoborbázis és emléktábla.
Nyergesújfalu, Kossuth Lajos utca 61. (fotó: Schilling László, MNM RÖG)

Innen alig néhány méterre, az Önkormányzat udvarával szomszédos melléképület hátfalában és a hozzá kapcsolódó kőkerítésben fedezhetünk fel különböző korokból származó, szemmel láthatóan másodlagosan felhasznált építőanyagot (6. kép). A melléképület lábazatában látható kőanyag talán éppen a közeli Sánc-hegy római romjaiból származik.

6. kép. Másodlagosan felhasznált kőanyag kerítésbe és épületbe falazva.
Nyergesújfalu, Kossuth Lajos utca 108. (fotó: Schilling László, MNM RÖG).

A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának leltárkönyvében olvasható egy 1872-ből származó bejegyzés, mely szerint Holitscher Fülöp pesti olajgyáros által ajándékozott római kori érmek származási helye nem más, mint a nyergesújfalui kőbánya. E megjelölés minden bizonnyal a környékbeli lakosság által kőbányaként használt sánc-hegyi romokra utal.

Egyes 19. században és 20. század elején készült térképen a Kápolna-, vagy Kálvári-hegyként nevezett Sánc-hegy területe már, mint falu melletti legelő jelenik meg. A hegy stratégiai szempontból ideális platója legutóbb a II. világháború idején kapott szerepet. Ekkor sérült meg a kápolna épülete, melyet később már nem állítottak helyre.

A környezet tudatos átalakítása az emberi beavatkozás eredménye. A Sánc-hegyen az őskortól kezdődően ennek számos nyomát fedezhetjük fel. Légifotó segítségével a mai napig könnyen azonosíthatóak a római és a kuruc kori katonai építkezések emlékei. A többször előtérbe került stratégiai szerepe a 18. században a vallási élet épített elemeinek megjelenésével változott meg gyökeresen. A valószínűleg középkor folyamán meginduló, a romokból nyert építőanyagok másodlagos felhasználásának folyamata kisebb-nagyobb megszakításokkal még a 20. században is nyomon követhető. Az utóbbi évtizedek helyi kezdeményezésű fejlesztéseinek köszönhetően, a páratlan dunai panorámával rendelkező Natura 2000 természetvédelmi terület, egyre inkább a kirándulók kedvelt célpontjává vált.

Örömteli hír, hogy a jelenlegi tervek szerint, az UNESCO Limes világörökségi nevezéshez kapcsolódóan, az Önkormányzat támogatásával 2021-ben indul meg annak a látogatóközpontnak az építése, melyben helyet kap a Sánc-hegy történetét bemutató kiállítás is.

Írta: Schilling László régész - Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság

Tájékoztató jellegű irodalom:

• Padányi Lajos: Nyergesújfalu monográfiája. Nyergesújfalu 2000.
• Schilling, László – Sörös, Franciska Zsófia – Jablonkai, Dávid – Novák, Kristóf: Crumerum (Nyergesújfalu) im Licht der neueren Forschungen. In: Farkas, István Gergő – Neményi, Réka – Szabó, Máté: The Danube Limes in Hungary. Arcaheological Research Conducted in 2015–2020. Pécs 2020, 127–185.