A Nemzeti Múzeum számos olyan emléket őriz a két világháború közötti időszakból, melyek az olasz és a magyar nemzetek kapcsolatának tanúi. Ezek közül a Múzeumkertben ma két mellszobor található Alessandro Monti báróról és Giuseppe Garibaldiról (a Forum Romanumról származó oszlop jelenleg restaurálás alatt áll). Ezeken túl  említhetünk két emlékkiállítást is a húszas-harmincas évekből: az egyiket Dante Alighierinek, a másikat Garibaldinak szentelték. E tárlatok megszervezésében nagy szerepet vállalt a kor olaszbarát társasága, a Korvin Mátyás Egyesület.

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés előtt egy hónappal különleges eseményre hívta meg Berzeviczy Albert, a Tudományos Akadémia akkori elnöke a magyar közélet neves képviselőit. Április 1-én ugyanis az olasz antantmisszió vezetője, Vittorio Cerruti azzal kereste meg az elnököt, hogy egy olasz-magyar kulturális egyesület létrehozására kérje fel, mely segítené a két állam közötti kapcsolatok pozitív irányba mozdítását.

Vittorio Cerruti, diplomata íróasztalánál, 1927 körül, ismeretlen fényképész felvétele, MNM Történeti Fényképtár / Portrégyűjtemény

1920. május 2-án a Magyar Tudományos Akadémia elnöki termében neves vendégeket – többek között gr. Apponyi Albert, Beöthy Zsolt, Éber Antal, Csiszárik János, Gerevich Tibor – köszöntött Berzeviczy, majd Cerruti, mindketten a két nemzet közötti kölcsönös szimpátiát és a múlt közös emlékeit emelték ki. A rendezvényen jelentették be, hogy az egyesület elnöke Berzeviczy Albert lesz. Az alelnökök között feltűnt Fraknói Vilmos neve, akihez a Római Magyar Történeti Intézet alapítása köthető, mellette az egyesületi titkári pozíciókat Gerevich Tibor és Zambra Alajos töltötték be, a pénztáros pedig Rudán Amádé lett.

Berzeviczy Albert, 1920 körül, Brunhuber Béla felvétele, MNM Történeti Fényképtár / Portrégyűjtemény

Az egyesület 1920. július 5-i taggyűlésén fogadta el szabályzatát. E szerint a társaság hivatalos neve Korvin Mátyás Magyar-Olasz Tudományos, Irodalmi, Művészeti és Társadalmi Egyesület, olaszul Società Ungherese-Italiana Mattia Corvino di Scienze, Lettere, Arti e Relazioni Sociali. Az egyesületnek két hivatalos nyelve volt a magyar és az olasz, székhelye Budapest lett, azonban a szabályzat lehetőséget adott magyarországi és olaszországi területi osztályokat is létrehozni.

A társaság célja a két ország közötti tudományos, irodalmi, művészi és társadalmi kapcsolatok gondozása volt, ennek érdekében támogatták tudományos és irodalmi konferenciák, színházi előadások, koncertek, kiállítások, társadalmi összejövetelek megrendezését, olasz és magyar nyelvkurzusok szervezését a két országban.

A társaság struktúrája jól elkülöníthetően két irányban épült fel: horizontálisan (tagozatok), valamint hierarchikusan (szervezeti egységek). Az egyesületben három tagozat működött: tudományos és irodalmi; művészeti, valamint társadalmi és jótéteményezési.  A társaság hierarchikus felépítése a következő szervezetekből állt: elnökség, bizottság, közgyűlés.

Az elnökség gyakorolta a szervezet ügyeinek intézését, nyilvántartotta és kezelte az egyesület tulajdonát és jövedelmét, elkészítette a számadást, a költségvetést és az évi jelentést, emellett elvégezte a számlák ellenőrzését. Évente legalább egyszer összehívta a közgyűlést és legalább háromszor a bizottságot. Rendelkezett a vidéki és olaszországi területi osztályok felállításáról. Az elnökség tagjai voltak a tiszteletbeli elnökök, az elnök, az alelnökök – négy férfi és két nő –, két titkár, a tagozatok elnökei, ügyintézői és a pénztáros. A tagokat 5 évre választotta meg a közgyűlés. Az elnökségen belül titkárok készítették el a költségvetést, az évi jelentést, jegyzőkönyvet vezettek az ülésekről és szerkesztették az egyesület folyóiratát, a Corvinát.

Corvina. Rivista di Scienze, Lettere ed Arti della Società Ungherese-Italiana Mattia Corvino. 1. évf. (1921) 2. szám. MNM Központi Könyvtár

A bizottság az elnökségből és további 30 főből állt. Tagjait titkosan választották a közgyűlésen, az elnökség tanácsadó szerve volt, titkos szavazáson döntött új tagok felvételéről, illetve a tagság megszüntetéséről. 

Az első ismert taglista alapján, amely a 1921. június 1-ei állapotot tükrözte, 211 taggal rendelkezett az egyesület, melybe egy cég és egy intézet is beletartozott. A tagok értelmiségi körökből érkeztek, többségükben magyar, az olaszok aránya körülbelül egyheted rész volt. Kezdetben öten kapták meg a tiszteletbeli tag címet.

Az egyesület 1944. évi megszűnéséig számos rendezvényt – előadásokat, koncerteket, felolvasó matinékat, kiállításokat, stb. – szervezett Magyarországon és Olaszországban, azonban jelentősebb szerepvállalása 1936-ig, Berzeviczy Albert haláláig tartott. A II. világháború után a társaság tagjainak egy része emigrált, így olaszországi központtal próbálták újraszervezni a társaságot, mely 1952 és 1955 között valóban fennállt, kevesebb sikerrel.

Írta: Sóti Lajos, Történeti Fényképtár