A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) alapítása óta számos olyan műtárggyal gyarapodott, amelyet adományoknak köszönhetően szerezhetett meg. Az esetek többségében az ajándékozók a köz számára a magyar történelem értékes emlékeit ajánlották fel, néha azonban a támogatás egészen más formáit választották.

A segítség egyedi példáját nyújtotta gróf Apponyi Sándor és Esterházy Alexandra grófnő, akik nemcsak műtárgyakat ajándékoztak a Nemzeti Múzeumnak, hanem alapítvány létrehozásával is támogatták az intézményt.

Apponyi Sándor (1844-1925) rendkívüli értékes Hungarica gyűjteményének (Bibliotheca Hungarica Apponyiana) a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára (1949-től: Országos Széchényi Könyvtár) számára való ajándékozással írta be nevét a hazai kultúra nagy mecénásainak a sorába. 

Halála után felesége, gr. Esterházy Alexandra úgy döntött, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozza a férjétől örökölt, a Tolna megyei Lengyelen fekvő birtokát. Elhatározásának megvalósítására 1926-ban alapítványt hozott létre, amelynek feladatául a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának és Régiségtárának gyarapítását jelölte meg. Ebben az időszakban a MNM az Országos Magyar Gyűjteményegyetem (OMGYE), önkormányzati joggal bíró része, intézménye volt, ezért a lengyeli uradalmat 1927. január elsejével az OMGYE alapítványi igazgatósága vette át.

Az Apponyi birtok

Lengyelen 1790-ben vásárolt gróf Apponyi Antal György földbirtokot, majd 1824-1829 között Apponyi József gróf épített ott kastélyt, borpincészetet, gőzfürdőt. 1876-ban Apponyi Sándor örökölte, vette át az uradalmat és hamarosan virágzó szőlészettel-borászattal, erdőgazdálkodással, állattenyésztéssel rendelkező gazdasággá fejlesztett. A kastélyt 1878-ban átalakíttatta, 22 holdas parkot létesített.

Apponyi Sándor nemcsak a birtokról, hanem az egész község fejlődéséről is gondoskodott: postát, gyógyszertárat, óvodát, népiskolát alapított, megszervezte az uradalmi orvosi körzetet, a gyógyhatású Anna fürdőt a község rendelkezésére bocsátotta. Az Alapítvány igazgatósága később az Anna fürdőtelepen létesítette a Múzeum üdülőházát, amelyet a múzeum tisztviselői kedvezményesen vehettek igénybe.

Az Alapítványi birtok

Az alapítólevél szerint az alapítványi vagyon részei voltak a mezőgazdasági és erdőgazdasági területek (1219 illetve 2095 hold), az uradalomhoz tartozó kastély, gazdasági épületek, ingóságok. Az alapítványi vagyon közvetlen kezelésével járó teendőket a „MNM gróf Apponyi Sándor Alapítványi igazgatósága” látta el, amely az elnökkel együtt hét tagból állt. Az igazgatóság elnöke az OMGYE mindenkori elnöke, helyettese a MNM főigazgatója volt.

Az alapítólevél pontosan meghatározta az Alapítvány gazdálkodásának feltételeit. A kötelezettségekre, a vagyon kezelésére és a kellő gazdálkodásra fordítandó kiadások teljesítése, s az évenkénti jövedelem 5 százalékának tartalékalapba helyezése után fennmaradt összeget lehetett a MNM javára fordítani.

A birtokot a budapesti székhelyű igazgatótanács irányította, amely a távolság miatt csak az uradalmi tisztek jelentéseiből, s az évenkénti kiszállások tapasztalataiból tudott tájékozódni a gazdálkodásról.

A gazdálkodást nehezítette, hogy a birtokot adósággal terhelten vették át. Állami segítséggel a birtok tartozásait csak 1935-re sikerült kifizetni, s jövedelmezővé tenni a mezőgazdasági gazdálkodást. Ekkor azonban az uradalom bevételeiből a Múzeum még nem kapott támogatást, mivel a birtok jövedelmét beruházásokra fordították.

1940 volt az első év, amikor az Alapítvány támogatni tudta öt-ötezer pengővel a múzeumot és a Széchényi Könyvtárat, majd az év végén 38.917 pengőt kapott a két intézmény. Az állattenyésztésben elért magas színvonalat mutatja az oklevél, amelyet az uradalom Pali nevű bikájáért az Országos Mezőgazdasági Kiállításon 1942-ben kapott.

A háború miatt azonban a további támogatás lehetetlenné vált, az Alapítvány nem tudta célkitűzését megvalósítani.

A lengyeli kastély romlásának megakadályozása is az Alapítvány feladatává vált. Apponyi Sándorné 1930-ban bekövetkezett halála óta az épület üresen állt. A muzeális értékű bútorokat, festményeket a Történeti Osztály kapta meg, a többi berendezést 1933-ban árverésre bocsátották. Az épület hasznosításának meghiúsulása miatt 1942-ben tervbe vették a kastély lebontását, de erre végül is nem került sor.

 Az Alapítvány végjátéka

A háború után a lengyeli kastélyban egy ideig az Állami Földmérési Hivatal térképeit tárolták, majd orosz katonai kórháznak rendezték be. 1945 áprilisától a Németországba kitelepített sváb családok internáló tábora lett. Később a kastélyban a földművelésügyi minisztérium mezőgazdasági szakiskolát létesített, amely 1946 őszén nyitotta meg kapuit Magyar Állami Mezőgazdasági Gimnázium néven.

Az 1945. évi földreform rendelkezése alapján az alapítványi birtok szántóföldjeit 67 család között felosztották, ők alakították meg a lengyeli Földműves Szövetkezet.

Az erdőterületeket államosították, az Anna fürdő, a Nemzeti Múzeum üdülője a Magyar Állami Erdőgazdaság tulajdona lett.

100 hold szántóföldet, s a hozzá tartozó földintézői lakot azonban sikerült az Alapítvány igazgatóságának megmentenie a kisajátítás alól. 1946 őszén az Alapítvány a 100 holdat tíz évre haszonbérbe adta, de a Közalapítványi Ügyigazgatóság a bérlet időtartamát két évben szabta meg. Ennek lejárata után, 1949. január elsejével pedig a lengyeli Földműves Szövetkezet kapta végleges haszonbérbe ezt a területet, s ezzel az Alapítvány ténylegesen elvesztette rendelkezési jogát a lengyeli birtok megmaradt része felett is.

Az Apponyi Alapítványt az 1949. évi 2. törvényerejű rendelet értelmében megszüntették.

Írta: Kemenczei Ágota, Magyar Nemzeti Múzeum