A régészeti kiállítás római termében a látogató egy újjáépített kétkerekű utazókocsival találkozik, amely egy budakeszi római kori temetkezésben feltárt fogatos jármű rekonstrukciója. Az utazókocsik sírba tételének szokása idegen a jellemzően visszafogott mellékletadást követő „római” típusú temetkezésektől. Nem is valódi „rómaiak” ápolták ezt a költséges rítust, hanem az Északkelet-Dunántúlon élő kelta eraviszkuszok kora császárkorban élő elitje. Ennek a Róma iránt elkötelezett elitnek a tagjai ugyan külsőségekben igyekeztek átvenni a hódító rómaiak szokásait, de a halállal találkozva a rómaiság mázán áttört őseik túlvilághite. Az eltemetett kocsi és a fogatos lovak a túlvilági utazás kellékeként kerülhettek a sírgödörbe. A helyi kelta őslakosság hitvilágában a halott vagy annak lelke hosszú utat bejárva jutott el a túlvilágra, amelyet a föld egy távoli vidékén – az írek egy messzi szigeten – képzeltek el. Az igazán gazdagok igyekeztek ezt a hosszú és fáradságos utat a lehető legkényelmesebben megtenni, ezért helyezték el sírjukba az egykor mindennapi közlekedésre és egyben státuszszimbólumként használt kocsijukat. Ezek a kocsisírok hordozzák az ókori technikatörténet egyik elfeledett csodájának, az utazókocsik rekonstrukciójának a kulcsát is.

A budakeszi sírra 1976-ban, egy emésztőgödör kiásása során bukkant egy család, megmaradt részének feltárására azonban csak 1999-ben kerülhetett sor. A múzeumba behozott és az eredeti helyzetükben feltárt alkatrészek lehetővé tették a kocsi újjáépítését, amely egy luxuskategóriájú, elegáns megjelenésű kétkerekű fogatos kocsit eredményezett.

A budakeszi római kori fogatos kocsi rekonstrukciója a Magyar Nemzeti Múzeum állandó régészeti kiállításán

Kétkerekű utazókocsi ábrázolása egy Tökön talált síremléken és a budakeszi kocsi rekonstrukciója (rekonstrukció: Mráv Zsolt, 3D-grafika: Pazirik Kft.)

A kocsi díszítésére használt, nagy művészi érzékkel megmintázott figurális bronzszobrok témáját a dionüszikus mitológiai körből merítették. Dionüszosz ugyanis nemcsak a bor és mámor istene volt, hanem olyan istenség, aki híveinek az evilági mellett a túlvilági lét örök boldogságát kínálta. A szobrok az isten vidám kíséretének alakjait idézték meg: az általa kezes háziállattá szelídített nagymacskákat, tanítóját, a bölcs Szilénoszt, valamint egy ledér bacchánsnőt.

A bölcs Szilénoszt ábrázoló díszítőbüszt a budakeszi kocsi hátoldaláról

A római császárkorban az utazó gazdagságát és társadalomban elfoglalt helyét, státuszát is jelezte, hogy mennyire díszes kocsival és hány szolgával, mekkora kísérettel indult útra. A császárok és a szenátori arisztokrácia kényelmes, gyakran nemesfém díszítményekkel ellátott kocsikon utaztak, amelyet valóságos kocsikaraván kísért. A díszes kocsik birtoklása és használata más történeti korokban is az elitstátusz kifejezői voltak. Gondoljunk csak a nemesi címeres hintókra, az uralkodók koronázási, temetési vagy éppen utazásra használt hintóira. De jelenkorunkban a luxusautók ugyanúgy a gazdagság és az elitbe való tartozás szimbólumai, amelyhez szenvedélyesen ragaszkodnak tulajdonosaik. Afrikában, az Egyesült Államokban, Oroszországban vagy újabban Kínában bizarr szokásként az is előfordul, hogy gazdag emberek vagyont érő kedvenc autójukban temetkeznek, vagy éppen síremlékükön jelenítik meg evilági életben elért gazdagságuk jelképét, a luxusautót.

Mráv Zsolt, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Római kori Gyűjtemény

Irodalom:

• Mráv Zs., Utas két világ között. A helyi elit kocsit tartalmazó temetkezései a császárkori Pannoniában. Ókor 8/3–4, 2009, 86–95.
• Mráv Zs., Az eraviscus törzsi elit nyomában. Császárkori kocsi- és lósírok a budaörsi római vicus temetőjében – Auf den Spuren der Eravisker-Stammeselite. Kaiserzeitliche Wagen- und Pferdegräber der römischen Siedlung von Budaörs-Kamaraerdei-dűlő. In: Ottományi K. (szerk.), A budaörsi római vicus temetője. Régészeti tanulmányok. Budapest 2016, 490-528.
• Mráv Zs., Utas a halál útján. Óbudai Anziksz 3.4 (2017) 84-87. 
• Mráv Zs., Kocsival a túlvilágra. Utazókocsit tartalmazó temetkezések a császárkori Pannoniában. Határtalan régészet 5, 2020/2, 57-60.