Lengyel Györggyel, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének régészével, az Altamira barlangrajzai - A művészet kezdetei című kiállítás kurátorával beszélgettünk arról, miért különleges a Magyar Nemzeti Múzeumban hamarosan nyíló időszakos tárlat.

Ennek alapvetően két oka van, egyrészt egy tudománytörténeti, másrészt egy művészettörténeti. Ez volt az első szépen festett barlang, amit megtaláltak és csak ezt követően került elő az összes többi. Az 1879-es felfedezést követően még 20 évbe telt, mire a tudomány elfogadta, hogy a festményeket valóban több ezer éve, a felső paleolitikumban alkották. Ekkoriban bontakozott ki egyébként maga az őskőkor kutatás is. Bár Nyugat- Európából több hasonlóan szépen komponált alkotást ismerünk, például a II. világháború idején felfedezett franciaországi Lascaux barlangban láthatókat, művészeti szempontból mégis az Altamira az egyik legimpozánsabb mű e korszakból. Az 1990-es években talált Chauvet barlang képei például nem színesek, gyakorlatilag fekete vonalakkal felfestett alakok bontakoznak ki a falakon, viszont rendkívül érdekesek a kompozíciók. A festett barlangokat egyébként meg is különböztetik egymástól aszerint, hogy többszínű festéssel alkották meg az állatokat, polikrómok, vagy nem. Ez egy egyszerű, de fontos osztályozási módja az őskőkori festményeknek, mert a színek használata különleges alkotói képességekről árulkodik.

Hogyan született meg a kiállítás gondolata?
Ez egy utazó kiállítás, amit a spanyolországi Altamira Nemzeti Múzeum és Kutatóközpont hívott életre. Az eredeti barlangban a festmények állapota évtizedekkel ezelőtt romlásnak indult, hiszen a sok látogató miatt megváltozott a barlang természetes páratartalma, amely évezredeken keresztül megőrizte a festményeket. Ezért jött létre a barlang mellett a múzeum, ami gyakorlatilag a barlang másolata. Innen kaptuk kölcsön a fotókat, hogy kiállítsuk. Előttünk Zágrábban nyílt meg ez a tárlat, azonban nálunk nem ugyanabban a formában fog megjelenni, hiszen minden intézmény maga alakíthatja a forgatókönyvet.

Hogyan épül fel nálunk a kiállítás?
Bár ez egy fotó kiállítás, felépítése mégis több témában bontakozik ki a barlang alkotásairól készült fényképek bemutatásán túl. A tárlat elején egy történeti részt láthatnak majd a látogatók a barlang felfedezéséről és Marcelino de Sautuoláról, a felfedezőről. A második rész a felső paleolitikum korszakát ismerteti, ami 45.000 évvel ezelőtt kezdődött és 12.000 évvel ezelőtt ért véget. Ezt követik majd az alkotásokról készült fotók. Nem minden rajz kerül kiállításra, mert szerettünk volna mindent az eredeti, vagy közel eredeti méretében bemutatni. Vannak olyan alkotások, amelyek 2 méter szélesek, vagy akár 3 méter magasak, így a rendelkezésre álló terek határt szabtak a mennyiségnek. A barlangrajzokat az Altamira Nemzeti Múzeum, a kiállítást kölcsönző intézmény bemutatása követi. Ezután további barlangi és sziklaművészeti emlékekről láthatunk egy rövid összefoglalót, melyek ma a világörökség részeit képezik. Az UNESCO világörökségi listájára 1985-ben került fel az Altamira-barlang, ami azóta több helyszínnel bővült. Bár ezek a sziklaművészeti alkotások legnagyobb részt őskőkoriak, van amelyik az őskor fiatalabb szakaszához tartozik, neolitikus vagy bronzkori. A kiállítás utolsó szakaszában az Altamira magyarországi kortársaitól gyűjtöttünk össze néhány tárgyat. Sajnos nálunk nincs sok művészeti alkotás ebből az időszakból. Az Altamirában a legidősebb műalkotás 35.000 éves, a legfiatalabb kb.14.000-15.000 éves. Ebben a 20.000 évben az emberek folyamatosan látogatták a barlangot és gyakorlatilag ráfestették egyik képet a másikra. A magyarországi leletanyagban van néhány díszített tárgy, amely mindenképpen érdemes bemutatásra, a látogatók megismerhetik, hogy milyen állatokra vadásztak ezek az emberek, és mindezt milyen fegyverekkel végezték.

Készülhettek-e a mai Magyarország területén hasonló barlangi műalkotások?
Az, hogy nem ismerünk itthon ilyen műalkotásokat nem jelenti azt, hogy nálunk ne készülhettek volna. Ugyanis mindig olyan helyeken, olyan barlangokban találják meg a festményeket, amelyek el vannak zárva a külvilágtól. Tehát lehet, hogy vannak Magyarországon is ilyen festmények, csak még nem fedeztük fel őket. Nem messze tőlünk, Erdélyben van festett barlang. A ma, Magyarországon ismert őskőkori leleteket tartalmazó barlangoknak nagy, nyitott szája van. Ezek fokozottan kiszolgáltatottak az időjárásnak, a barlangok belsejében is sokszor fagy, a fal folyamatosan aprózódik. Ha ezekben voltak is rajzok, már mind leperegtek a falról és az üledékben lehetnek teljesen szétmállva. Azonban kellett, hogy legyenek, hiszen ugyanolyan modern emberek csinálták azokat a rajzokat is, mint akik itt éltek, és a művészi képességeik ugyanolyanok voltak. Akár csak ma, bárhová megyünk, az emberek a világ minden pontján alkotnak, ez akkor is így lehetett, de a régészetben van ami ránk marad, van ami nem.

Hogyan értelmezhetők a régész szemével ezek az alkotások?
Soha nem fogjuk pontosan megtudni, hogy miért éppen ott vannak a festmények ahol és azt sem, hogy mit jelenthettek az egykor élt emberek számára. Erre mindig csak elméleteink lesznek, amelyekből rengeteg született a barlangi művészet felfedezése óta. Az elhelyezkedésük miatt feltételezhetjük azt, hogy a barlangok szakrális helyszínek voltak, tehát nem a hétköznapi életnek a terei, hanem valamilyen rítushoz, speciális tevékenységhez kapcsolódhattak. De összefügghet azzal is, hogy ezek voltak a barlang védett részei a mikroklíma változással szemben. Azonban nem kell elvetni a lehetőséget, hogy pont azért vannak ilyen rejtett, mély, sötét részeken, mert különleges jelentéssel bíró terek lehettek az akkor élt emberek számára. Vannak olyan díszített barlangok Franciaországban, ahol a barlang aljában megmaradtak lábnyomok. Ott felnőtt és gyermek lábnyomok is láthatók. Esetleg egy beavatási szertartás során is vihették a gyerekeket a barlangokba. Biztosan volt mondaviláguk is, egyfajta mitológiájuk, hiszen ez jellemző az emberiségre. Nekünk is vannak meséink, elképzeléseink a túlvilágról. Gyakran ruházunk fel állatokat emberi tulajdonságokkal, emberi tulajdonságokat állati tulajdonságokhoz hasonlítunk. Lehet, hogy az egyes közösségek számára a világról alkotott kép megértéséhez, a közösség múltjának, eredetének magyarázatához és továbbadásához szükségeltettek ezek az alkotások. Akár azt a célt is szolgálhatták, hogy  a gyerekeknek átadják az ősi legendáikat.

Mi a kiállítás fő célja, üzenete?
Fontos, hogy megismerjük a kulturális örökségünket, mert hogyha nem vagyunk ezzel tisztában, elveszthetjük a történeti identitásunkat. Minden társadalomnak, minden népnek fontos, hogy ismerje a múltját, a kötődéseit. Ezek nagyon mélyre nyúló kötődések a festmények esetében. Minden régészeti, azaz emberiség történetével foglalkozó kiállításnak a célja, hogy megismerjük a múltunkat, tanuljunk a hibáinkból, hogy legközelebb ne kövessük el azokat.

Az ALTAMIRA barlangrajzai – A művészet kezdetei címet viselő tárlat 2024. január 23-tól 2024. június 2-ig lesz megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum Pulszky-termében. A kiállításhoz szakmai vezetések és múzeumpedagógiai foglalkozások is társulnak, valamint a Múzeum Ajándékboltjának kínálata is készül a tárlathoz illeszkedő kollekcióval. Jegyek már válthatók online, a jegy.mnm.hu oldalon.