Alexander von Bensa (1820–1902) osztrák művész főleg életképeket és csatajeleneteket festett. Az utóbbiak révén vált igazán híressé, olyannyira, hogy hiányos képzettsége ellenére is a legnagyobb elismerést kapta még a főúri köröktől és az udvartól is: több alkotását maga Ferenc József vásárolta meg.

A Történelmi Képcsarnok 2020. évi gyarapodásában két olyan festmény is szerepel, amely az 1848–49-es szabadságharc fontos eseményeit ábrázolja. Címe ugyan egyiknek sem maradt fenn, ha volt is a hátoldalakon, akkor a későbbi restaurálások során eltüntették őket. Ennek ellenére – a festő igyekezetének és Hermann Róbert kutatásainak köszönhetően – mindkét kép témája egyértelműen meghatározható. Az egyik osztrák, a másik magyar győzelemmel végződő ütközetet ábrázol. Az elsőn Perczel Mór hadtestének 1848. december 30-án elszenvedett móri veresége látható Josip Jellačić csapataival szemben. Nem csupán egy vesztes csata tragikus mozzanata került a vászonra, ezen a napon a hadi események olyan fordulatot vettek, amely vereségek sorozatához, majd Pest-Buda elvesztéséhez vezetett. Perczel kellő tapasztalatok hiányában hibát hibára halmozott. Kossuth elvárásának engedett, mindenáron győzni akart, s figyelmen kívül hagyva tisztikarának véleményét, úgy döntött, hogy felveszi a harcot az ellenséggel. Nem számolt az ellenség létszámbeli fölényével, a kedvezőtlen terepviszonyokkal, és Görgei segítsége nélkül akarta a dicsőséget megszerezni. Mindez már az ütközet kezdetén előnyösebb helyzetbe juttatta a császári erőket, majd Perczel seregének balszárnya visszavonulásra kényszerült, és az ütegekkel együtt a centrumot is heves támadás érte. Fedezetet a Miklós-huszárok biztosítottak, így kerültek szembe a 6. császári vértesezred dragonyosaival. Több olyan fordulat is volt, amelynek megfelel a képen ábrázolt alakok beállítása, ám a legnagyobb valószínűséggel a kép azt a jelenetet örökíti meg, amint Georges Pimodan százados súlyosan megsebesíti a huszárok egyik tisztjét vagy altisztjét. A következő pillanatokban ő maga is számos sérülést szenvedett.

Alexander von Bensa: Magyar huszárok és osztrák vértesek összecsapása Mórnál, 1848. december 30-án
Olaj, vászon, 55,5x45 cm, Bécs, 19. század második fele.
MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 2020.4.1.

A kép előterét egy halott katona és elpusztult lova, valamint elejtett szablyája tölti ki. A jobb szélen két huszárt éppen a haláluk előtti pillanatban örökített meg a festő, az alakok elhelyezésével és számával jól érzékeltetve a harc végkimenetelét. Mindez elsősorban a hatást fokozó művészi fogás, a valóságban kevés halott maradt a csatamezőn, s épp a lovasság és a tüzérség veszteségei voltak a legkisebbek. Az előnytelen felállás ellenére a híres Miklós-huszárok a többszörös túlerővel szemben is hősiesen küzdöttek, ami a képen kevésbé érzékelhető. Bár a főalakok közül a magyar katona bátorsága láthatóan kiemelt szerepet kapott, csákójának elvesztése és ellenfelének biztos döfése alulmaradását vetíti előre, mivel – érthető módon – az osztrák festő kevesebb figyelmet szentelt a magyar vitézség megjelenítésének.

A másik festmény a szabadságharc utolsó győzelmének egyik jelenetét ábrázolja: a Komáromot ostromló császári had legyőzését. Az erődöt Klapka György vezetésével két hadtest védelmezte. Több kitöréssel is próbálkoztak, amelyek közül az 1849. augusztus 3-i volt a legsikeresebb. Elterelő hadműveletükkel elvonták az összevonásra készülő császári erők figyelmét. Klapka körültekintőbben járt el Perczelnél. Felderítette az ellenség létszámát, és a siker biztos tudatában szállt harcba. A győzelemmel sikerült hetekre ellehetetleníteni a kapcsolatot az ellenséges seregtestek között, és késleltetni az egyesítést. A kép középpontjában az I. ulánusezred tisztjére négy Württemberg-huszár támad egyszerre, a háttérben még többen vetik magukat a kis létszámú ellenfélre. A császáriak bátorságához kétség sem férhet, egy magyar halott jelzi, hogy nem futamodtak meg, a túlerő azonban könnyű magyar győzelmet sejtet. Egyenlőtlennek tűnő küzdelem látható a művész által festett jelenetben, a két hadnem azonban más-más fegyverzettel rendelkezett, az összecsapások során pedig egy lovasra sokszor több ellenfél is jutott. A látványos győzelem sokak szívében keltett reményt, pedig ekkorra már a szabadságharc bukása elkerülhetetlen volt.

Alexander von Bensa: Magyar huszárok és osztrák ulánusok küzdelme Komáromnál, 1849. augusztus 3-án
Olaj, vászon, 55,5x45 cm, Bécs, 19. század második fele.
MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 2020.5.

Bensa ugyan törekedett a pontos kidolgozásra, néhány részlet azonban nem felel meg a valóságnak. Ilyen például, hogy sárga gombok helyett fehérek kerültek a huszármentékre, a középpontba helyezett császári tisztek alakja torzul, Pimodan százados bajusza hosszabb, mint a róla készült más ábrázolásokon, és feltűnő a lovak sablonos, természetellenes mozdulata. Ennek ellenére képei nem kevésbé kvalitásosak, mint például Than Mór azonos tárgyú alkotásai. Műveik sokszor hasonló áron kelnek el az aukciókon.

Szerző: Vajda László, MNM Történelmi Képcsarnok

További irodalom:

• Hermann Róbert: Perczel Mór dunántúli hadjárata és a móri ütközet (1848. december 30.)
• Hermann Róbert: Kossuth hadserege, Kossuth fővezérei. Budapest, 2007.