105 évvel ezelőtt, 1917. november 7-én – az Oroszországban akkor használt julián naptár szerint október 25-én – „rendszerváltó” forradalom, majd polgárháború tört ki a cári Oroszország fővárosában, a mai Szentpéterváron. (Az aznapi eseményekről bővebben ld: ITT.)

A fegyveres felkelés kezdetének évfordulója 1950–1988 között – más szocialista országokhoz hasonlóan – Magyarországon is állami ünnep volt. A megemlékezések középpontjában a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetője, Vlagyimir Iljics Lenin (1870–1924) alakja állt. A „bolsevik forradalom atyja” iránti tisztelet jeleként 1950-ben a budapesti Nagykörút egy szakaszát is Leninről nevezték el, az Oktogon pedig a November 7. tér nevet kapta. 1957-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, egyben a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetője, Kádár János (1912–1989) is elhelyezett egy különös portrét Leninről dolgozószobája falán, amely a sakkozó szovjet forradalmárt ábrázolja.

Pavel Fjodorovics Szudakov: A sakkozó Lenin. 1957. Olaj, vászon, 121×90 cm. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 2022.6.

Lenin szenvedélyes sakkjátékos volt, több fotó is fennmaradt a sakkozó kommunista forradalmárról. Ezek egyike inspirálhatta 1957-ben Pavel Fjodorovics Szudakov (1914–2010) moszkvai festőt A sakkozó Lenin című képének elkészítésére. A kép Alekszandr Alekszandrovics Aljechin (1892–1946) orosz sakknagymester lépéseinek elemzése közben ábrázolja Lenint, miután Aljechin 1920 októberében vereség nélkül nyerte meg a Szovjetunió első sakkbajnokságát, s ezzel országos hírnévre tett szert.

Szudakov festménye az Októberi Forradalom 40. évfordulója alkalmából Moszkvában megrendezett, 1957. november 5-én megnyílott „Össz-szövetségi jubileumi képzőművészeti kiállításon” került bemutatásra. A jubileum alkalmából nagyszabású ünnepséget rendeztek a Szovjetunió fővárosában, amelyre Kádár János is kiutazott. Moszkvai tartózkodása alatt, november 13-án Kádár ellátogatott a tárlatra is, ahol megtetszett neki Szudakov lendületes műve. Kádár nemcsak példaképeként tekinthetett a bolsevik forradalmár képmására, hanem önmaga egyfajta alteregójaként is, hiszen Leninhez hasonlóan maga is szenvedélyes sakkjátékos, s egyben pártfőtitkár is volt.

A moszkvai pártvezetés nem sokkal később Kádárnak ajándékozta a képet, aki budapesti irodájában, az MSZMP Központi Bizottságának székházában, a Jászai Mari téri „Fehér Ház” első emeletén lévő dolgozószobájában helyezte azt el. Az egyszerre személyes és politikai jellegű diplomáciai ajándék egyaránt utalt a pártvezető sakkszeretetére és a „taktikus” politikusra. Az Ország-Világ magazin 1958. január 22-i száma Sakk a királynak címmel jelentette meg a festmény reprodukcióját.

Kádár szorosan kötődött a képhez, amely 1957-től haláláig, azaz 32 éven át dolgozószobája falán függött. A festmény látható azon a fényképfelvételen is, amelyet Katona István, a pártfőtitkári titkárság vezetője készített 1989-ben Kádár dolgozószobájáról.

Kádár János dolgozószobája. Katona István felvétele, 1989. MNM Történeti Fényképtár, ltsz. 94.87.

Egy 1989-es interjúban Kádár így vallott a képről: „Ez talán nem olyan hivatalos portré, mint amilyent megszoktunk, de nekem tetszik az embersége, közvetlensége.” (Élete - egy egész korszak: Kádár János távozott az MSZMP elnöki posztjáról. Nógrád, 1989. május 18., 2.)

A festmény Kádár számára mintegy életre keltette Majakovszkij Beszélgetés Lenin elvtárssal című versének sorait: „Ketten vagyunk most, Lenin meg én, Lenin mint fénykép szobám falán. (...) Homloka ráncában az emberiség, hatalmas homlok, hatalmas ész.”

Kádár viszonyát a festményhez és a sakkhoz egy közvetett forrásból is ismerjük. 1963-ban Budapestre látogatott két szovjet sakkmester, E. Vaszjukov és J. Esztrin, akiket Kádár a dolgozószobájában fogadott. Egy ezt követően készült interjúban a két sakkmester felidézte: „Kádár elvtárs asztala fölött azt az ismert képet láttuk, amely a sakkozó Lenint ábrázolja. Magyarország miniszterelnöke hangsúlyozta, hogy milyen nagy szerepe lehet a sakkozásnak az emberformálásban, s nagy érdeklődéssel vette Malinovszkij elvtárs rendeletét a sakkozásnak a hadseregben történő népszerűsítéséről. Kádár elvtárs a „Sakk a Szovjetunióban” című lapban olvasott erről, s mint elmondta nekünk, átadta az újságot Magyarország honvédelmi miniszterének azzal, hogy »hadd fejlődjék nálunk is a sakk a hadseregben«.” (Népszabadság 1963. április 24., 12.: A téma: a sakkozás)

Ez előtt a festmény előtt állva fényképezte le Kádárt a Time magazin fotóriportere, Chris Niedenthal ahhoz a nagyinterjúhoz, amely a lap 1986. augusztus 11-i számában jelent meg. (ld. ITT) Kádár izzadságtól fénylő arca miatt a szerkesztőség nem volt elégedett a kép minőségével, ezért a lapban egy retusált fotó jelent meg a pártvezetőről (ld. ITT). A magazin nemzetközi kiadása a címlapon hozta a fotót An Interview with Hungary's Political Chess Master (Interjú Magyarország sakknagymesterével) címmel. A fotó az „1986 World Press Photo” második díját nyerte a People in the News kategóriában.

A Time magazin 1986. augusztus 11-i számának (nemzetközi kiadás) címlapja.

Kádár 1989. július 6-én bekövetkezett halála után Kovács Jenő, az MSZMP pártszervező titkára vette használatba Kádár egykori dolgozószobáját. Ennek berendezése 1990-ben, a Lenin-képpel és számos egyéb Kádár-relikviával együtt a Legújabbkori Történeti Múzeum, majd onnan a Nemzeti Múzeum – Történelmi Képcsarnok gyűjteményébe került.

Kádár dolgozószobájában egy másik – ugyancsak 1957-ből származó – emblematikus kép is függött: egy nagyméretű fotó az ablakokkal szemközti falon, amely őt magát ábrázolta az 1957. május 1-jén a Hősök terén tartott 400.000 fős nagygyűlésen mondott beszéde közben.

Kádár János, az MSZMP első titkára dolgozószobájában. Ismeretlen fényképész felvétele, 1982. Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, 41318. sz.

Kádár ekkor így fogalmazta meg az ’56-os forradalom bukása utáni ünnepség jelentőségét: „Miben van a különös jelentősége az 1957-es magyar május elsejének népünk számára, és nyugodtan mondhatjuk, nemzetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi sikertelen ellenforradalom fölött, a munkásosztály nemzetközi segítségével döntő győzelmet aratott magyar dolgozó nép ünnepli szabadon május elsejét, a proletár nemzetköziség ünnepét.”

Szerző: Serfőző Szabolcs, MNM Történelmi Képcsarnok