A 205 évvel ezelőtt, 1818. január 30-án született Görgei Artúrról élete során számos portré is született, ezek legtöbbje azonban nem valódi vonásait tükrözi, hanem úgynevezett fiktív képmások.

Görgei Artúrt (1818–1916) hosszú élete során sok képzőművészeti alkotáson örökítették meg, de a szabadságharc idején és az azt követő években nem készült olyan festmény vagy metszet, amely hitelesen adná vissza vonásait. Legtöbbjükön egyértelműen látszik, hogy a művész sosem látta a tábornokot, és kényszerűségből mások munkái alapján dolgozott. Ezért még a jobbnak látszó ábrázolások is fiktív portrék, egészen az 1870-es évekig. Feltűnő az eltérés azokon a metszeteken és illusztrációkon, amelyek egyszerre pofa- és kecskeszakállal ábrázolják, sőt olykor lengyel egyenruhában is. Ezeket a – másolás során keletkező – hibákat elsősorban a külföldön megjelent grafikai lapokon és kiadványokban követték el. Kellő információ hiányában a hitelesnek tartott előképek átvétele megszokott dolognak számított, de a forrás kiderítése a készítés pontos dátuma nélkül szinte lehetetlen. Görgei fiktív portréinak esetében is nehéz feladat, de érdemes vele foglalkozni, mivel ennek a problémának a boncolgatásán keresztül érdekes eredményre juthatunk.

A legkülönösebbek a lengyel egyenruhás ábrázolások, amelyek valószínűleg egyetlen alaptípusra vezethetők vissza. A szakállviselet és az uniformis szempontjából nézve a dolgot, Borowski litográfiája készülhetett először (1. kép), majd ennek ismeretében Peter Röhrich metszete (2. kép).

Magyar egyenruhás, de szintén kecske- és pofaszakállas alakja látható olyan eseményábrázolásokon, amelyeken pozitív emberi vonásait emelték ki. (3-5. kép)

Ezt követően jelenhettek meghasonló tartalommal a későbbi, kevésbé fontos és gyengébb minőségű grafikák, többek közt Röhrich másik rajza (6. kép), vagy – ennek átdolgozásával – Beaucé és Trichon művének egyik illusztrációja (7. kép). Az utóbbi Boldényi: La Hongrie Ancienne Et Moderne… Paris, 1851. című kiadványában található.

Erre a többször megismétlődő tévedésre talán az osztrák sajtó működésében találunk magyarázatot, amely túlértékelte azoknak a lengyeleknek a szerepét, akik a magyarok oldalán álltak. Ez bizonyos mértékig az udvar elvárásainak megfelelően történt, mivel az így próbálta elérni, hogy a cár nagyobb segítséget nyújtson a szabadságharc leveréséhez. A propaganda hatása a vártnál nagyobbnak bizonyult, külföldön is lelkesen üdvözölték a lengyelek részvételét, ami a híranyagok illusztrálásával is összefüggésben lehetett.

Görgei vonásait leginkább Dembińskiével keverhették össze, aki komoly stratégaként nem említhető, de a napóleoni háborúban és a lengyel felkelésben játszott szerepe miatt már ismert volt a nyilvánosság számára. A hírén kívül sokakhoz eljuthatott az a portréja is, amelyet Józef Szymon Kurowski készített róla még a párizsi emigrációjuk idején. Kossuth elhibázott döntésére magyar fővezérként több lehetőséget is kapott, de a vezetésre alkalmatlannak bizonyult. A hadi eseményekről szóló hírek azonban fontosabbak voltak, mint sorozatos kudarcai és Görgeivel való szembenállása, ezért azokra nyilván nagyobb érdeklődés mutatkozott. Annak, hogy sikertelensége nem kapott túlzottan nagy visszhangot, a származása is oka lehetett, még akkor is, ha tevékenysége nem mérhető olyan honfitársaiéhoz, mint Bem, a kiváló hadvezér vagy Józef Wysocki, aki követte a lengyel légió és az észak-magyarországi hadsereg élén. Utóbbinak nemcsak a nemzetisége, hanem a szakállviselete is hozzájárulhatott ahhoz, hogy külső jegyeik alapján kialakulhasson az a hamis kép, amit több országban is átvettek a kiadók és az általuk megbízott rajzolók.

Kvalitás tekintetében azok a grafikák emelendők ki, ahol a valóság és a fikció keveredik ugyan egymással, mégis közelebb állhatnak az előbbihez. Ezek pedig a fent említett 3., 4. és 5. kép. Görgei magyar egyenruhában, de Dembiński-Wysocki szakállal jelent meg a bécsi Anton Ziegler író, amatőr rajzoló kiadványában (Százhuszonöt kép / az 1848–49-es európai forradalmak és szabadságharcok történetéből… Közzéteszi SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA, Budapesti Történeti Múzeum, 1998..) Az európai forradalmi eseményeket ismertető sorozatillusztrátora, Vinzenz Katzler három litográfiáján is ilyen külsővel ábrázolta, sőt a valóságostól eltérő szakállviselete mellett ő is hosszabb hajjal, ami szintén nem tekinthető hitelesnek. Az egyik képen Götz vezérőrnagy halálát ábrázolja, Görgeivel a középpontban, amint esküt tesz, hogy ellenfelének megadják a végtisztességet. A tavaszi hadjárat fontos eseménye volt az április 10-i váci csata, amely magyar győzelemmel végződött. A fősereg vezéreként másnap megérkező Görgei valóban meglátogatta a hősies harcban megsérült tábornokot, és parancsára katonához méltó módon temették el. Hasonló, de legendán alapuló jelenet az,amelyben május 21-én, Budavár bevételénél, „Görgey kíméletet parancsol a haldokló Hentzi ellenében…”. Itt azonban kitalált eseményről van szó, a sorozatba valószínűleg a magyar hadvezér könyörületességének, pozitív jellemének kihangsúlyozása végett kerülhetett. A „Görgey sebesülése” című lapon hasonló külsővel látható, tehát nyilvánvaló, hogy Katzler előkép után és mások elbeszélése alapján dolgozott. Ziegler a magyar Békepártéhoz hasonló álláspontot képviselt, ezért igyekezett ennek megfelelően beszámolni az eseményekről, de erre csak hónapokkal később került sor. A szabadságharc bukását követő zűrzavarban a valótlan állítások, téves információk könnyen terjedtek, megnehezítették a korrekt tájékoztatást, ellenőrzés nélküli felhasználásuk rossz fényt vethetett a művészekre és a kiadókra. Görgei esetében magyarázatul szolgálhatna, hogy Artúrt összekeverték bátyjával, aki törzstisztként szolgált a honvédhadseregben. Ármin kecskeszakállán kívül hosszabb hajat is hordott, hasonlót, mint amilyen öccsének más, fiktív ábrázolásain látható, de az első jelenetnek nem lehetett a főalakja, mivel áprilisban, a váci csata idején, a Felvidéken tartózkodott. Ugyanakkor a Wysocki-hadosztály gyalogsága bevetésre került, tehát újabb lengyel szál támasztja alá a személycserére vonatkozó korábbi feltevést. Ármin szerepe a másik váci csatánál merül fel, a háromnapos ütközetben csapataival alaposan kivette a részét az előrenyomulás során és az utóvédharcokban egyaránt, a fővezér pedig most is az öccse, Artúr volt. A három személy későbbi felcserélése vagy külső jegyeik egyesítése könnyen megtörténhetett, és ezt tükrözhették azok a sokszorosított grafikai alkotások, amelyek Görgei népszerűségéről szóltak egészen későbbi, negatív megítéléséig.

Bár ezek a portrék ikonográfiájának legszélsőségesebb példái közé tartoznak, amelyeken a négy személy vonásaiból keletkezett hamis kép ismétlődhetett, mégis figyelmet érdemelnek, hiszen megjelenésük körülményei jóval bonyolultabb magyarázatot sejtetnek, mint gondolnánk.

Szerző: Vajda László, MNM Történelmi Képcsarnok