A digitalizáció az élet minden területén utat tör magának, ez alól a régészet sem lehet kivétel. Egy korábbi bejegyzésünkben a digitális régész elképzelt alakján keresztül mutattuk be az innovációs lehetőségeket. A gyakorlatban a digitális régészet azonban nem egyetlen személyen keresztül, hanem a résztvevők összehangolt csapatmunkája által valósul meg, és egy olyan szemléletet, megközelítést takar, amely a rendelkezésre álló erőforrások ismeretében és az adott szituáció függvényében teret enged a hagyományos módszerek újragondolásának. Cseréljük le a papírt tabletre? Ragadjunk érintőtollat a ceruza helyett? Választ kaphatunk kérdéseinkre, ha kivonulunk együtt a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóságának feltárására, a budapesti Bem térre!

Felgyorsult világunkban alapvető jelentőségű az információ gyors áramlása, információt pedig adatokból nyerhetünk. Itt lép képbe a térinformatika tudománya, amely a helyhez kötött adatok gyűjtésével, kezelésével, elemzésével, megjelenítésével foglalkozik. A régészeti adatok is helyhez kötöttek, ráadásul az, hogy hol kerül elő valami, egy teljesen objektív, viszonylag egyszerűen megállapítható jellemző. Így célszerűen a hely lehet egy olyan összekötő kapocs, amellyel a változatos formájú, különböző típusú, eltérő korú régészeti jelenségeket egyetlen rendszerbe tudjuk integrálni. A feladat ezért egy térinformatikai rendszer létrehozása. A Bem téren ilyen rendszert valósítottunk meg a régészeti jelenségek leírására szolgáló stratigráfiai lapok digitális változatának létrehozásával. Az adatok rögzítése nem papíron, hanem tableten, adatbázisban történik, amelyhez interneten keresztül bármikor, bárhonnan csatlakozhatnak a felhasználók. Ennek köszönhetően nem nehezen kereshető lefűzött papírkötegekben vagy zsebek mélyén rejtőző jegyzetfüzetekben kell információ után kutatnunk, hanem átlátható, könnyen hozzáférhető térinformatikai adatbázisban.

1. kép: Térinformatikai háttérrel a digitális stratigráfiai lap többé válik egy puszta űrlapnál, térképi tartalmat is kap.

A digitális stratigráfiai lap mellett a térinformatikai megközelítés más területen is szerepet kap a Bem téri feltárás dokumentálása során. Igyekszünk újszerű munkafolyamatokat bevezetni, elsősorban a rajzolás kapcsán. A hagyományos gyakorlat szerint a jelenségekről milliméterpapíron készülnek rajzok, ehelyett azonban fényképekből előállított, a valós méreteket tükröző ortofotók, ortomozaikok is használhatók átrajzoláshoz, ez a lehetőség különösen a drónok elterjedésével került előtérbe. A kívánt eredmény elérése érdekében a fényképezés során több feltétel teljesülésére is ügyelni kell. A fotózás során lehetőleg állandó, kiegyenlített fényviszonyokra van szükség, a változó fény, a túlságosan sötét, árnyékos vagy a világos, kiégett részek egyaránt rontják a vizuális és a geometriai pontosságot. A textúra apró részleteinek optimális minőségű rögzítése a fotózott felületre közel merőleges kameraállásból készített felvételekkel lehetséges. A fényképeken szereplő ismert koordinátájú illesztőpontokkal a valóságnak megfelelő térbeli elhelyezés biztosítható.

2. kép: Az állvány és a stabilizátor nagy segítéséget jelent a precíz fényképezéshez, hogy a felvételekből hatékony módon lehessen előállítani pontos és látványos ortofotókat.

Az ortofotók átrajzolására több módszer közül választhatunk. Kinyomtatva, fólia ráhelyezésével átrajzolhatjuk őket a helyszínen. Talán ez a leginkább befogadhatóbb eljárás a klasszikus rajzoláshoz ragaszkodók számára, és már régebbi előzményei vannak a régészetben, alkalmazására a Bem téren is rendelkezésre áll minden eszközünk. Ekkor eredményül egy analóg rajzot kapunk, amelyet a milliméterpapíros rajzokhoz hasonlóan utólag digitalizálhatunk. Másik lehetőség, ha rögtön digitális vektorrajzot állítunk elő. Ez történhet a terepen, tabletet használva, vagy a terepen készült értelmező skiccek felhasználásával az irodában. Utóbbi eljárás gördülékenyebbé tehető digitalizáló táblákkal, amelyek nagy felbontású fotók kiváló megjelenítésére, és akár művészi kivitelű rajzok elkészítésére is alkalmasak. Módszertől függetlenül, a Bem téri feltárás kész vektorrajzait a stratigráfiai lapokhoz hasonlóan adatbázisban tároljuk, így térinformatikai szoftveren keresztül könnyen elérhetők.

3. kép: A digitalizáló tábla egy ügyes rajzoló kezében hasznos eszköz lehet az irodai digitalizálás során, hogy gyorsan, a feltárással párhuzamosan készüljenek el a vektoros rajzok.

Egy új szemlélet meghonosítása természetesen nem varázsütésre végbemenő folyamat, elhivatottságot, kitartást, türelmet követel meg minden résztvevőtől. A régészet digitalizációja a ’90-es években kezdődött meg Magyarországon, az akkor jellemző irodai utófeldolgozásra korlátozódó szereptől indulva az informatika fejlődése ma már a valós idejű terepi alkalmazások széles köre előtt is megnyitotta az utat. A Bem téri feltárás példázza, hogy ceruza és érintőtoll megfér egymás mellett, és talán azt is mondhatjuk, hogy tettünk egy lépést a modernizálásra megérett dokumentálási gyakorlat megújítása felé. A jövőben a digitális régészet általánossá válhat, a fokozatos átalakulás végén reményeink szerint a hagyományos, papíralapú gyakorlathoz képest átláthatóbb, a szakemberek együttműködését megkönnyítő rendszer születik.

Szerző: Balogh Árpád (Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság)
(Fotók: Takács Márton és Balogh Árpád - MNM RÖG)

Tájékoztató irodalom

• Averett, Erin Walcek–Counts, Derek B.–Gordon, Jody Michael (eds.): Mobilizing the Past: Recent Approaches to Archaeological Fieldwork in a Digital Age. Grand Forks 2016.
• Hatzopoulos, John N.–Stefanakis, Dimitrios–Georgopoulos, Andreas–Tapinaki, Sevasti–Pantelis, Volonakis–Liritzis, Ioannis: Use of various surveying technologies to 3D digital mapping and modelling of cultural heritage structures for maintenance and restoration purposes: The Tholos in Delphi, Greece. Mediterranean Archaeology and Archaeometry 17/3 (2017) 311–336.
• Holl Balázs–Pusztai Tamás: Térinformatika alkalmazása a régészeti feltárásokon. In: Müller R. (szerk.): Régészeti kézikönyv. Budapest 2011, 321–375.
• Raczky, Pál–Czajlik, Zoltán–Marton, Ádám–Holl, Balázs–Puszta, Sándor: GIS and the evaluation of rescue excavations along the M3 Motorway in Hungary. Documenta Praehistorica 24 (1997) 157–170.
• Zakrzewski, Piotr: Geodesy and photogrammetry in archaeology. Advanced documentation methods used by the Kuwaiti–Polish Archaeological Mission. In A. Pieńkowska, A.–Szeląg, D.–Zych I.(eds.): Stories told around the fountain. Papers offered to Piotr Bieliński on the occasion of his 70th birthday. Warsaw 2019, 759–776.