323 évvel ezelőtt, 1698-ban ezen a napon, április 28-án született németújvári gróf, majd herceg Batthyány Károly József magyar főúr, császári tábornagy, horvát bán, az első Batthyány-Strattmann herceg. A németújvári Batthyány család fontos szerepet játszott a magyar és a közös horvát-magyar történelemben, több horvát bánt is adott a horvátoknak. A Nemzeti Múzeum Ars et Virtus. Horvátország – Magyarország. 800 év közös kulturális öröksége című virtuális kiállítása most emléket állít a családnak és ezen belül Batthyány Károly József alakjának is.

Batthyány Károly József (1698–1772) horvát bán, tábornagy portréja. Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok, Festménygyűjtemény, ltsz.: 559. 

A gróf németújvári Batthyány család egy magyar főnemesi család, amelynek eredeti neve „Kővágóörsi” volt, és a Veszprém megyei Felsőörsről származik. Nemességük a honfoglalás korára vezethető vissza. A Batthyány család férfi ági őse Miklós, feleségül vette Kővágóörsi Katalint, Kővágóörsi Pál lányát és felvette a neje családnevét. Kővágóörsi Miklós fia, György 1398-ban megszerezte Battyán falut (mai Szabadbattyán) felesége, Gutori Katalin családjától. György fia, Albert a nevét Battyánira változtatta, amit később az utódok Batthyány formában használtak. Batthyány I. Boldizsár (†1520), a kőszegi vár várnagya volt, később Magyarország alországbírája lett, fia, Batthyány I. Ferenc (1497–1566) királyi adományul pedig már több Vas vármegyei birtokot kapott. Ezek közül a legfontosabb Németújvár volt (ma Güssing, Burgenland). A török hódítás következtében a család a battyáni birtokát elvesztette és Németújvárra tette át székhelyét. Ferenc 1522 és 1526 között valamint 1531-től a horvát báni méltóságot is viselte. Két gyermektelen házassága után az ő ága kihalt.

Károly bátyjával, Lajossal a későbbi nádorral együtt gróf Batthyány II. Ádám (1662–1703) országbíró és Strattmann Eleonóra (1672–1741) grófnő gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesapja a magyar politikai élet fontos tisztségviselője volt, édesanyja, az osztrák udvari kancellár, gróf Theodor Heinrich von Strattmann (1637–1693) lánya, a korabeli Bécs egyik legbefolyásosabb asszonya, aki közeli barátságban állt Savoyai Jenő (1663–1736) herceggel. Károly és Lajos iskoláik elvégzése után mindketten a katonai pályán indultak el. Részt vettek VI. Károly német-római császár török háborúiban. Lajos később a hivatali karriert választotta, Károly viszont katona maradt. 1721-ben feleségül vette a cseh főnemes Oktavian Ladislav von Waldstein (1646–1718) gróf lányát, Maria Anna Barbara von Waldsteint (1693–1724).

Batthyány Károly 1723-ban részt vett VI. Károly német-római császár cseh királlyá koronázásán Prágában, amely amellett, hogy fontos reprezentációs lehetőség volt számára, alkalmat adott a nemzetközi arisztokráciával való kapcsolatépítésre. A koronázási ünnepségek keretében Batthyány többed magával kamarási kitüntetésben részesült, amely jogosulttá tette, hogy belépjen az udvarba és megkülönböztetett helyet biztosított számára számos ceremónián. A főnemesség udvari integrációjának egyik első állomását jelentette a kamarási rang elnyerése, amelynek viselői szimbolikusan az udvar tagjaivá váltak. Jól tükrözi bizalmi pozíciójukat, hogy a szolgálat mellé aranykulcsot kaptak. A kamarások a 18. század elején évente két hét elő- és két hét főudvari szolgálattal tartoztak, azaz az uralkodó vagy valamely családtagjának öltöztetésében, utazásában segítettek és az uralkodó állandó kíséretét alkották.

Két év özvegység után 1726-ban Károly feleségül vette Gerhard Wilhelm von Strattmann (1664–1726) gróf lányát, Franciska Mária Teréziát (1708–1760). Batthyány a házassággal együtt nem csak a Strattmann majorátust, hanem 1755-től felesége családnevét is megörökölte, amely nem volt szokatlan jelenség a korban, a fiúutód nélkül maradt nemesi famíliáknál gyakran így jártak el.

1731 decemberében Károlyt az uralkodó katonai érdemei és hűsége miatt a dragonyos regiment élére nevezte ki. Részt vett az utolsó – 1737–1738-as – török háborúban is, párhuzamosan katonai rendfokozata is emelkedett. Diplomataságának egyik fontos mérföldköve, amikor 1740 augusztusában Berlinbe utazott, hogy az újonnan trónra lépett II. Frigyest köszöntse. Az audienciáról még a Berlinische privilegierte Zeitung is említést tett.

Katonai pályája tovább ívelt a csúcs felé, az osztrák örökösödési háborúban aktívan részt vett, 1743-ban a megszállt Bajorország katonai kormányzójává nevezték ki, majd megkapta a tábornagyi rendfokozatot és az alsó-rajnai német-római birodalmi hadsereg főparancsnokává léptették elő. Közeli kapcsolatba került Mária Teréziával is, 1745 szeptemberében részt vett Lotharingiai Ferenc frankfurti császárkoronázásán az udvari kíséret tagjaként.

Mária Terézia fiatalkori képmása. Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok, Festménygyűjtemény, ltsz.: 53.130.

1742-ben horvát-szlavón báni kinevezést kapott, mely tisztségét 1756-ig viselte. Ezzel párhuzamosan elnyerte a valóságos titkos tanácsosi címet (ekkor még csak negyvenhárom éves volt). 1746-ban osztrák Németalföld megbízott miniszterének nevezték ki.

1748 decemberében Batthyány Károly József főherceg nevelője lett. Egészen 1763-ig egyengette az ifjú főherceg útját főudvarmesterként, emellett 1752 és 1760 között a két fiatalabb főherceg – Lipót és Károly – nevelői tisztét is betöltötte. Feladata sokrétű volt: ő felelt a főhercegi udvar vezetéséért, neki kellett az alkalmazottakat irányítani, feladataikat összehangolni, a trónörökös udvarának méltó reprezentációját kialakítani, emellett pedig a nevelői szerepét sem hanyagolhatta el, amellyel kapcsolatban – érdekes módon – negatív véleményeket is olvashatunk mind a kortársak, mind a történészek részéről. A régebbi szakirodalom szerint II. József személyisége és uralkodásának jellege magán viselte rossz nevelésének nyomait. Van olyan is, aki túl öregnek tartotta Károlyt a nevelői szerephez (ötvenkét évesen nevezték ki, hivatala végén 65 éves volt). A kevésbé dicsérő vélemények mellett találunk elismerőeket is, amelyek Károlyt tiszteletreméltó főnemesnek írják le, aki nem kérkedett saját hatalmával és így a koronahercegnek is jó példát mutatott. Személyes és katonai érdemei mellett Károly kiválasztásának másik oka magyar származása volt. Korábban magyar főnemes ilyen magas udvari pozíciót még nem töltött be. Mária Terézia részéről a kinevezés egy hálagesztusként is felfogható a magyar rendek felé, akik aktívan támogatták őt az örökösödési háborúban. Batthyány Károly a nevelői kinevezéssel egy időben felvételt nyert az Aranygyapjas Lovagrendbe, valamint egy évvel később konferenciaminiszterré léptették elő.

II. József portréja. Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok, Festménygyűjtemény, ltsz.: 54.67.

Fővédnökként rendszeresen megjelent a Theresianum nyilvános vizsgáin a főhercegekkel együtt. A külföldi nagykövetek ünnepélyes bécsi bevonulása is fontos reprezentációs kötelezettségnek számított, amelyeken Batthyány is számos alkalommal részt vett.

Sajnos a magánéletében nem volt annyira szerencsés, mint hivatali karrierjében. Első feleségétől származó fia húsz éves korában elhunyt, majd tíz évvel később két lánya is meghalt. 1760-ban felesége – Strattmann Franciska – is követte gyermekeit a sírba. Négy év özvegység után Batthyány Károly feleségül vette unokahúgát, Batthyány Lajos nádor és Kinsky Terézia lányát, Antóniát (1720–1797), aki ekkor már özvegy volt. Házasságukból gyermek már nem született.

Károly főudvarmesteri megbízatása 1763. év végéig tartott, éltes korára hivatkozva, illetve, hogy felnőtt korban a főhercegek új főudvarmestert szoktak kapni, megvált hivatalától. Szolgálataiért 1764-ben megkapta a birodalmi hercegi címet, amelyet előtte a magyar főnemesek közül csak Esterházy Pál (1635–1713) nádor kapott meg. Egy évvel később felvételt nyert a Szent István Rendbe. Élete végét trautmannsdorfi kastélyában töltötte. 1772-ben, 74 évesen hunyt el. Birtokait és hercegi címét unokaöccse, Batthyány Ádám Vencel örökölte.

Ki is volt Batthyány Károly valójában? Udvari ember, katona vagy diplomata? Mindegyik szolgálatot hosszú ideig teljesítette, ezek mellett főispán, horvát bán és nagybirtokos is volt. A 18. századi főnemesi karriereket tekintve messze kiemelkedik kortársai közül. Persze, ehhez kellett a Habsburgok támogatása és bizalma is. Nem volt reformer, de világlátott főnemes volt, aki saját birtokain is bevezetett bizonyos fejlesztéseket. Nem mindenben értett egyet a Habsburgokkal sem, de az udvar ennek ellenére sokra tartotta. Különleges helyet foglal el a 18. századi arisztokraták között, az egyik legnevesebb magyar arisztokratává vált a bécsi udvarban.

Írta: Pásztor Katalin 

Felhasznált irodalom:

• Kökényesi Zsolt: Katona vagy udvari ember? Batthyány Károly helye a bécsi udvari arisztokrácia sorában. In: Batthyány Lajos nádor. Szerk. Móricz Péter. Körmend, 2017. 163–183.
• Horváth Mihály: Magyarország történelme. I–VIII. Második, bővített kiadás. Pest 1871–1873. VII.
• Marczali Henrik: Mária Terézia (Magyar Történeti Életrajzok) Bp. 1891. 
• Szekfű Gyula: Magyar történet. III–V. Bp. 1935–1936. IV.
• H. Balázs Éva: Bécs és Pest–Buda a régi századvégen. Bp. 1987.
• Koltai András: Egy magyar főrend pályafutása a császári udvarban. Batthyány Ádám (Bécs 1630–1659). Korall 9. (2002) 57–66.