Auguszta főhercegnő és József főherceg aranylakodalma

1943. november 15-én ritka évfordulót ünnepelt József főherceg (1872-1962) és Auguszta főhercegné (1875-1964). Ötven évvel korábban Münchenben kötötték össze örömben, bánatban, feladatokban és izgalmakban bővelkedő életüket. Fiatal szerelmesekként élvezhették a boldog békeidőkben a rangjuk és vagyonuk szerint nekik járó kényelemes életet: pompás bálok, jelmezestélyek, felvonulások, egzotikus utazások, vadászatok váltották egymást. A két, természetében is összeillő ember harmóniában élt és nevelte gyermekeit. Fordulópontot az első világháború kitörése jelentett, amikortól József főherceg a fronton teljesített szolgálatot. Felesége sem maradt tétlen, a hátország első ápolónőjeként felügyelte a kórházakat, fáradhatatlanul látogatta a sebesülteket és gyakran a fronton is lelkesítette a katonákat, amikor meglátogatta a férjét. Élére állt számos jótékonysági kezdeményezésnek, és buzgón támogatta a nevét viselő Auguszta Alapot is. A háború után is élénk társasági életet élt a házaspár, Auguszta továbbra is sokat jótékonykodott, karitatív és művészetpártoló kezdeményezéseket támogatott. Aranylakodalmuk évében már egy másik véres háború zajlott, amely végül megfosztotta a családot címétől, birtokaitól és szeretett hazájától is. A főhercegi család, más arisztokrata családokhoz hasonlóan elmenekült Magyarországról, Bajorországban találtak menedéket, a főhercegi pár itt fejezte be hosszú életét közel 70 együtt töltött év után.

Aranylakodalmukat, vélhetően az éppen zajló háborúra is tekintettel, szűk körben, minden különösebb pompa nélkül ünnepelték meg. A csendes és visszafogott ünneplés leglátványosabb eseménye a koronázó főtemplomban tartott szentmise volt. Serédi Jusztinián hercegprímás 11 órakor csendes misét mondott a hercegi család tagjai és a meghívott vendégek jelenlétében. A templomban helyet kaptak a kormány tagjai, a katonai Mária Terézia-rend küldöttsége, a tábornoki kar több tagja, Kállay Miklós miniszterelnök, Szendy Károly polgármester, Angelo Rotta pápai nuncius és a püspöki kar több tagjai is. A főhercegi pár népszerűségét és az évforduló jelentőségét jelzi, hogy az eseményről a Filmhíradóban is beszámoltak.

József főherceg és Auguszta főhercegnő aranylakodalma alkalmából rendezett fogadás. Balról jobbra: Lucich Károly altengernagy, főudvarmester, Erzsébet főhercegnő, Serédi Jusztinián hercegprímás, Auguszta főhercegnő, József főherceg, Angelo Rotta pápai nuncius, az ünnepeltek mögött egy libériás inas. 1943. MNM Történeti Fényképtár

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában megőrzött fényképen impozáns helyiségben láthatjuk az ünnepi alkalom okán összegyűlt társaságot. Feltűnő, hogy az ünnepi ebédet nem a legreprezentatívabb termekben tartották és nem hívtak sok vendéget sem, a visszafogottság és a családias, szűk körű intimitás jellemezte az ünnepség egészét. József főhercegnek, a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, jelenleg újjáépítés alatt álló, Szent György téri palotájában több olyan helyiség is volt, amelyet alkalmassá tettek kisebb-nagyobb társas összejövetelek, akár bálok megtartására is. A fénykép alapján az aranylakodalmi ebédet a nagy ebédlőből nyíló kis fogadóteremben szolgálhatták fel. Kézdiszentléleki Jákó Margit József főhercegről szóló 1918-ban megjelent könyvében a család iránti rajongásából kifolyólag kissé túlzó elragadtatással így írja le a termet : „A szem szinte káprázik a gyönyörűséges csodálattól. A bútorok és a falak halványszínű selyemmel vannak befödve, metszett velencei üvegcsillár ragyog a középen. Köröskörül értékes festmények, mind magyar festőművészek munkái, Kézdi Kovács László, Bosznay István, Spányik tájképei teszik hangulatossá a termet. Néhány régi családi kép és szobor egészítik ki a gyűjteményt.” A teremről fényképfelvételt is készített 1914-ben Lorenz Antal, ami Az Érdekes Újság január 14-i számában jelent meg, több más, a főhercegi otthont bemutató képpel együtt. A berendezés láthatóan nem sokat változott az évek folyamán, ugyanaz a csillár és a falikarok, talán az asztal és a székek is. A terem legjellegzetesebb eleme a sarokban álló fehér empire kályha és a faborítású kazettás mennyezet. A felvételek bal szélén álló selyemborítású paraván kellő intimitást biztosíthatott az étkezések résztvevői számára. A kályhától jobbra eső falon megtartotta helyét a hullámzó tengert ábrázoló festmény, míg a baloldalra a gízai piramisokat ábrázoló egyiptomi tájkép került. A kép különösen kedves lehetett a főhercegi pár számára, hiszen nászútra is Egyiptomba utaztak 1893-ban. Több mint tíz napig együtt lovagoltak a sivatagban, vadásztak Núbiában, és hajóztak a Níluson is. Az utazás, az egzotikus tájak és a vadászat iránti szenvedély egész életükben összekötötte a házaspárt. Egyiptomi tájképek függtek egykor a főherceg dolgozószobájában is, és közös utazásaik emléktárgyai díszítették a helyiséget.

A mézeshetek és a férj katonai pályájából következő vándorlások után a pár Magyarországon telepedett le és itt alapítottak családot. Auguszta már a jegyességük alatt elkezdett magyarul tanulni, amiben édesanyja, Gizella főhercegnő is segítségére volt. A főhercegi pár a legismertebb, egyszersmind a legközkedveltebb házaspárnak számított Magyarországon. József főherceg, József nádor unokája, vitéz katona, kiváló vadász, gondos családapa, felesége Auguszta főhercegnő, a magyarok hőn szeretett királynéjának, Erzsébetnek unokája, az ország első ápolónője, karitatív célok fáradhatatlan szolgálója, férjével és családjával együtt a korabeli sajtótermékek állandó szereplője.

Nem véletlen tehát, hogy az aranylakodalom kapcsán is igazán élénk volt a sajtó érdeklődése. Az évforduló egyben arra is lehetőséget adott, hogy a közismert és népszerű pár családi életéről, szerelmük és házasságuk történetéről is beszámoljanak. Hiszen az arisztokrácia iránti szűnni nem akaró érdeklődés nem csak a mi korunk sajátja.

Kézdiszentléleki Jákó Margit, aki a főhercegről könyvet is írt, a Nemzeti Újságban megjelent cikkében utalt a közelgő ünnepre és emlékezett meg a pár ezüstlakodalmáról, amely nem kevésbé vérzivataros időkre esett. 1918 novemberében került nyilvánosságra IV. Károly király lemondó nyilatkozata, így 25. évfordulót is nehéz, politikailag is vészterhes időkben, visszafogottan, szűk családi körben ülte meg a pár. A cikk szerzője, az írói pályával is kacérkodó zongoraművésznő, aki jótékonysági rendezvények során kerülhetett formális kapcsolatba Auguszta főhercegnővel, az ezüstlakodalom napján személyesen gratulált a párnak. A korabeli nehéz időszakot jól jelzi, hogy Auguszta főhercegnő szürke ápolónői ruhában, férje tábornagyi egyenruhában volt a művésznő látogatásakor.

Az ezüstlakodalom megünneplésének elmaradása, az akkori zűrzavaros körülmények megismétlődni látszottak az aranylakodalom évében is. A Pesti Hírlap mellékleteként megjelenő Képes Vasárnap fényképfelvételekkel gazdagon illusztrált több oldalas interjúkkal emlékezett meg az ünnepi eseményről, amit a főhercegi pár fiának elmondása szerint az akkori komoly időkhöz illő szerény körülmények között ünnepeltek meg. Nemcsak a háborús nehézségek, az élelmiszer ellátás bizonytalansága és korlátozottsága, hanem az utazási nehézségek is a szűk körű megemlékezést tették indokolttá, hiszen a távolabb, sokszor külföldön élő rokonok nem jöhettek el és csak levélben, táviratban küldték el jókívánságaikat.

Képes Vasárnap címlapja. Auguszta főhercegnő és József főherceg jegyességük idején. Forrás: Arcanum

Az 50 éves házassági évfordulót ünneplő pár megismerkedésének történetét a férj mesélte el a lap munkatársának: „Tizennyolc éves ifjú voltam, amikor 1890. július 31-én Ischlben Mária Valéria királyi hercegnő esküvőjére szüleimmel együtt hivatalos voltam. Lipót bajor herceg neje, Gizella királyi hercegnő is megjelent két leányával a lakodalmi ünnepségen. Az ebéden egymás mellé kerültem Auguszta királyi hercegnővel. Vígan elbeszélgettünk ezer apróságról, amivel fiatalok szórakoztatják egymást. Nekem nagyon megtetszett későbbi feleségem víg kedélye, igen okos gondolkodásmódja, de akkor ő tizenöt éves volt, én, mint mondottam, tizennyolc. A benyomás azonban, amelyet rám tett, nem múlt el. Igen sokat gondoltam rá az ünnepségek után is. Így múlt el majdnem három esztendő, mígnem Bécsben ismét találkoztunk. Farsang volt, a nagy bálok idénye és mi több mulatságot együtt táncoltunk végig. Akkor már komolyan beleszerettem…”

A korszakban még korántsem általános szerelmi házasság volt tehát a szépreményű és kiváltságos pár közös életének alapja. Hosszú és eseményekben bővelkedő életüket azonban előkelő származásuk sem menthette meg a tragédiáktól. Közös útjuk kezdetét jelző házasságkötésük ünnepi évfordulóit személyes és történelmi tragédiák kísérték. Minderről a főhercegnő a következő szavakkal emlékezett meg:

„Huszonöt éves házassági évfordulónk, tehát ezüstlakodalmunk alkalmából a forradalom nehéz napjait éltük, most a második világháború folyik... Változik a világ és én szomorúan, de egyre biztosabban tudom, hogy a régi szép idők nem térnek vissza soha többé…”

Auguszta főhercegnő. Strelisky, 1896 körül. MNM Történeti Fényképtár

József főherceg. Strelisky, 1896. MNM Történeti Fényképtár

József főherceg és Auguszta bajor királyi hercegnő esküvője 1893. november 15-én a müncheni Residenz kápolnájában.
Túry Gyula, (1866-1932), 1893, MNM Képcsarnok.

Auguszta főhercegnő, vöröskeresztes egyenruhában a Szent György téri palota díszlépcsőházában, 1914. MNM Történeti Fényképtár

József főherceg és neje, Auguszta főhercegné gyerekeikkel. Koller Károly utódai. MNM Történeti Fényképtár

Szerző: Kollár Csilla, MNM Újkori Főosztály