2021. november 6-án ünnepélyes gyászszertartás keretében temetik vissza eredeti nyughelyére Eötvös József és nagyszülei földi maradványait Ercsiben. Az ünnepi gyászmisét Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke celebrálja a Jubileumi Eötvös Kórus kíséretével. Méltató beszédet mond Prof. Dr. Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere. Ezt követően a földi maradványokat halottaskocsi viszi végső nyughelyükre, a Szapáry–Eötvös-kápolna sírboltjába. A gyászszertartás után dr. Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mond búcsúbeszédet. A Magyar Nemzeti Múzeum és Ercsi Város Önkormányzata emlékkonferenciával és a kápolnában rendezett tablókiállítással, valamint egy virtuális Eötvös-kiállítással emlékezik hazánk első vallás- és közoktatásügyi miniszterére, a népoktatás és a tankötelezettség bevezetőjének alakjára.

Eötvös József 1865 körül, Sreczker J. felvétele, MNM TF ltsz.: P 72.13.M

Eötvös halála és temetése
Mint hivatalban lévő miniszter és az Akadémia elnöke Eötvös szinte az utolsó pillanatig dolgozott, jelentést készített a népiskolai nevelés állapotáról. 1870 őszén azonban a korábban már sokat betegeskedő – gyomor és epebajára gyakran panaszkodó – politikus egészségi állapota hirtelen megromlott. Kortársai szerint a politikai küzdelmek és a megfeszített miniszteri munka miatt meggyengült idegállapota következtében, a valóságban azonban a család több tagját is érintő, a korszak egyik népbetegségének számító tuberkulózisban (tbc) 1871. február 2-án, 57 éves korában váratlanul elhunyt. Pesten, Erzsébet téri lakásában ravatalozták fel a politikust. A holttest beszentelésére február 5-én délután 2-kor került sor József főherceg és Bellegarde gróf, Ferenc József személyes képviselője, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia közös miniszterei és az Andrássy-kormány tagjai, a közös hadsereg és a honvédség tisztikara, a főrendiház és a képviselőház elnöke, országgyűlési képviselők, az MTA tagjai és a szűk család jelenlétében. Gyászba borult az egész főváros. Az Akadémia tevékenysége egy hétig szünetelt és február 3-án egy napra bezárt a Nemzeti Színház is. Az iskolákra és az egyetem épületére kitűzték a gyászlobogót. Eötvöst végakaratának megfelelően másnap, február 6-án Ercsiben, az általa oly szeretett nagyszülői birtok kis kápolnájában temették el.

Eötvös József temetése Ercsiben 1871. február 6-án, Keleti Gusztáv rajza után

Az 1828-ban báró Eötvös József anyai nagyanyja, Szapáry Julianna grófnő által építtetett kápolna, valamint a kápolna mögött található, Ybl Miklós tervei alapján 1879-ben közadakozásból épült obeliszk a II. világháború után szinte teljesen elpusztult. A kriptát feltörték és kifosztották, ezért a csontokat az 1960-as évek végén helyi lakosok az Ercsi központjában álló, 1961-ben emelt Eötvös-szoborhoz helyezték át. A kápolnát végül 2016-ban a magyar kormány támogatásával újították fel, megmentve ezáltal az épületet a teljes pusztulástól.

A műemléki védettség alatt álló Eötvös-kápolna és -obeliszk, valamint a kápolna mögötti meredek partoldalon található régi Mária-kegyhely, ahová egykor szőlőművesek és dunai hajósok jártak imádkozni, az Ercsi Római Katolikus Egyházközség tulajdona. A hagyomány szerint a kegyhely közelében fakadt forrásvíz mellett a helyiek már a középkorban szobrot állítottak Szűz Mária tiszteletére, majd itt helyezték el azt a Mária-kegyképet, amelyet egy Ercsiből származó jobbágy vásárolt csodás gyógyulása emlékéül 1756 körül.

Eötvös családja
Eötvös József (1813–1871) vagyonos, konzervatív, a bécsi udvarhoz hű, arisztokrata családba született 1813. szeptember 3-án Budán. A vásárosnaményi előnevet viselő Eötvös família Mária Teréziától nyerte el a bárói címet. Apai nagyapja (Id. Eötvös Ignác) és édesapja (Ifj. Eötvös Ignác) mindketten magas rangú udvari hivatali tisztségeket  viseltek. Édesanyja, a báró Lilien József osztrák lovaskapitány és Szapáry Julianna grófnő házasságából született Lilien Anna bárónő, a Szapáry család révén az ercsi uradalom örököse, művelt, német anyanyelvű asszony volt. Eötvös József kiváló nevelést kapott, gondolkodásának alakulásában nagy szerepet játszott a liberális szemléletű nevelő, Pruzsinszky József. Eötvös gyermek- és ifjúkorának jelentős részét a nagyszülői birtokon, Ercsiben töltötte. 1842-ben feleségül vette Rosty Ágnest, Rosty Albert földbirtokos leányát. Gyermekeik közül négyen élték meg a felnőttkort: Eötvös Ilona (1846–1924, Návay Lajosné), Eötvös Jolán (1847–1870, báró Inkey Istvánné), Eötvös Loránd világhírű fizikus (1848–1919, felesége Horvát Boldizsár igazságügyi miniszter leánya, Gizella) és Eötvös Mária (1851–1928, báró Plener Ernőné).

Eötvös József családjával, Barabás Miklós vízfestménye, 1847, MNM TKCS ltsz.: 72.103.

Eötvös, az író
„A poézis szükség, egy jajkiáltása az emberi nemnek, mely jobb után vágyódik” – fogalmazta meg ars poeticáját egy életre szólóan a fiatal Eötvös 1835-ben, majd hozzátette, írásaival nem „tetszeni”, hanem „használni” szeretne. Szépíróként három nagy reformkori regénye a legnevezetesebb: A karthauzi, A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben. Utolsó nagy irodalmi műve, A nővérek, egy önéletrajzi ihletésű regény, amely különös érzékenységgel kalauzolja az olvasót a családi élet rejtelmeibe. Személyiségének legfontosabb vonása az önálló ítéletalkotásra törekvő, kritikai szemlélet. Eötvös életművének egységét elsősorban annak gondolati koherenciája teremti meg. Szépirodalmi műveit mindig csak magyarul, de állambölcseleti, politikai munkáit, röpiratait gyakran az édesanyjától örökölt anyanyelvén, németül írta. Eötvös nagyon kedvelte az aforizma műfaját is, amelynek egyik legkiválóbb művelője lett. Élete egyik első és utolsó műve is e műfajban született.

Eötvös József, Franz Eybl litográfiája, 1842, MNM TKCS ltsz.: 1.

Eötvös, a politikus
Eötvös már fiatalon bekapcsolódott a reformkori országgyűlések munkájába. Az 1839/1840-es pozsonyi országgyűlésen a Batthyány Lajos gróf körül formálódó főnemesi ellenzékhez tartozott és aktívan fellépett a vallásegyenlőség, a szólásszabadság, a jobbágyfelszabadítás és a zsidók emancipációjának kérdésében. Az 1840-es évek derekán a centralisták kis csoportjának meghatározó tagja lett, akik a modernizáció sikerét a vármegyei önállósággal szemben, parlamentáris körülmények között, a centralizációban látták. Az Ausztriához fűződő viszonyt tekintve Eötvös mindig is a mérsékeltebb irányzatot képviselte, és az 1848/49-es szabadságharc idején családjával Münchenbe költözött. Az 1867-es kiegyezés előkészítésében azonban már részt vett, és a dualizmus első kormányában ismét vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. Az ő nevéhez fűződik az 1867. évi 17. törvénycikk, amely kimondta a vallások egyenlőségét és a zsidók emancipációját, az 1868. évi 38. törvénycikk, amely bevezette hazánkban a népoktatást és a tankötelezettséget, valamint az 1868. évi 44. törvénycikk, az ún. nemzetiségi törvény, amely a Magyarországon élő nemzetiségeknek széleskörű nyelvhasználati jogokat biztosított. Miniszterként is, és 1866-tól a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként is minden lehetőt elkövetett a magyar kultúra és tudomány intézményeinek európai színvonalra emeléséért.

Az 1867-es Andrássy-kormány tagjai, Vinzenz Katzler litográfiája, 1867 MNM TKCS ltsz.: 460.

Az Eötvös-kutatás legújabb feladatai

Napjainkban is zajlik Eötvös József szerteágazó levélhagyatékának összegyűjtése az ELKH BTK Történettudományi Intézetében Dr. Cieger András vezetésével az NKFIH támogatásával. A tízfős kutatócsoport célja Eötvös levelezésének teljességre törekvő kiadása, amelyet még Eötvös halálának 100. évfordulóján Antall József későbbi miniszterelnök kezdeményezett a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár helyettes igazgatójaként. Akkor, 1976-ban, Oltványi Ambrus gyűjtésének eredményeként Eötvös 350 levele láthatott napvilágot. Azóta, a jelenlegi kutatócsoport megalakulásáig, nem akadt senki, aki folytassa a megkezdett munkát. A korábbi gyűjtéshez képest ma már nagyjából négyezer levél áll a kutatócsoport rendelkezésére. A több éve tartó kutatómunkának járulékos hasznai is vannak. Levelek után nyomozva Eötvös életútjának eddig ismeretlen forrásai (útinaplók, versek, kortársak naplói stb.) is előkerültek. A kutatócsoport munkájának köszönhetően 2021. október végén látott napvilágot Dr. Gángó Gábor szerkesztésében Eötvös fiatalkori, 1837–1839 között keletkezett útinaplója és számos eddig ismeretlen verse, valamint Attila című drámatöredéke, amelyek eddig a Sárospataki Református Nagykönyvtár gyűjteményében lappangtak.

Miért olvassunk Eötvös-regényeket?
A kanonikus irodalomtörténeti értékelés szerint Eötvös József valamennyi munkája, de legalábbis a szépirodalmiak feltétlenül, ugyanazon esztétikai elv – konkrétan a világ előreviteléért való küldetéstudat – jegyében készültek, és ennek következtében mindegyik irányzatos. Miként Gyulai Pál után szokták mondani: nem csupán szép könyvek, de jó tettek is, vagyis az irodalmi értékek önmagáért történő megjelenítése mellett valami más, nem irodalmi céllal is rendelkeznek. E felfogás problémája azonban Dr. Devescovi Balázs irodalomtörténész szerint, hogy a regényeket is csupán egy sajátos szűrőn át látja, és ezzel talán még jobban eltávolítja őket az olvasóktól. Terjedelmük, régies stílusuk, németes tirádáik (körmondataik), amelyekben olykor még latin szavak is szerepelnek, eleve nehéz olvasmánnyá teszik őket. Pedig a regények sajátos, egymástól is különböző világa, poétikai eljárásaik ismeretében kijelenthető, ezek ma is élvezetes olvasmányt jelentenek, megéri a fáradtságot elmerülni bennük.

Szerző: M. Lovas Krisztina, Magyar Nemzeti Múzeum

További érdekességek a témában: Eötvös József, az író, a politikus és a politikai gondolkodó. Virtuális kiállítás, Magyar Nemzeti Múzeum, 2021. Kurátor: Dr. M. Lovas Krisztina.