Kossuth Lajos 1852-ben, eredetileg minden bizonnyal sztereofelvételként készült portréja (vagyis egy térhatású kép egyik fele) J. J. Hawes leszármazottainál maradt fenn. A családtól vásárolta meg Novomeszky János amerikai–magyar műgyűjtő, aki 2002-ben mutatta meg a tárgyat a Történeti Fényképtár muzeológusainak. Novomeszky váratlan tragikus halála után gyűjteménye több helyre került, ekkor a Kossuth-dagerrotípia eltűnt a múzeum munkatársainak látóköréből. 2015-ben szereztünk arról tudomást, hogy az Egyesült Államokban ismét felbukkant egy neves fotóműkereskedőnél. A dagerrotípiát javaslatunkra a Magyar Nemzeti Bank vásárolta meg az Értéktár program keretében, és helyezte el letétben a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Az itt kiállított kép 1893 óta különféle reprodukciókban ismert. Ekkor hozott haza Krécsy Béla középiskolai tanár egyesült államokbeli tanulmányútjáról az akkor még élő idős fotográfustól, J. J. Hawestól több, Kossuthot ábrázoló dagerrotípiát. Kets Keméthy Mihály washingtoni fényképész reprodukálta ezeket a képeket, míg Franz Würbel litográfiát készített róluk. Ezt követően fényképként is sokszorosították a darabokat, Kossuth Lujza téves időmeghatározású, ám fontos szavaival: „Szeretett bátyámnak 1849i legsikerültebb egyetlen jó arczképe”.

Kossuth számos ábrázolása közül ez a dagerrotípia azért kiemelkedő fontosságú, mert ez az a felvétel, amely 1848–49-hez időben a legközelebb, és ami nagyon fontos, fotográfiai eljárással készült, így teljesen hitelesnek tekinthető. Arca szinte szemből látható, mintegy a szemébe nézhetünk a forradalom és szabadságharc vezetőjének.

Kossuth Lajos a szabadságharc leverését követően, 1851–1852-ben körutat tett az Amerikai Egyesült Államokban, ahol több mint hatvan városban közel 500 beszédet tartott. Célja az volt, hogy támogatókat toborozzon a magyar ügy érdekében. A politikus 1852. április 27-én érkezett a massachusettsi Bostonba, titkára, Pulszky Ferenc – a Nemzeti Múzeum későbbi igazgatója – társaságában, ahol ötvenezer ember köszöntötte. A várost 1852. május 18-án hagyta el. A Boston Daily Evening Transcript című napilap május 17-i számában tudósított arról, hogy „Kossuth kormányzó ma reggel Southworth & Hawes galériájában ült egy dagerrotípiához.”  Az újság másnapi száma már arról adott hírt, hogy Kossuth és titkára térhatású (sztereo)dagerrotípia képmása megrendelhető a műteremtől.

Albert Sands Southworth-t (1811–1894) és Josiah Johnson Hawes-t (1808–1901) az amerikai egyesült államokbeli fotográfia első nagy mestereiként tartják számon. A két fényképész 1843-tól dolgozott együtt Bostonban, közös cégük 1846 és 1863 között viselte a Southworth & Hawes nevet. A vállalkozás szinte kizárólag dagerrotípiákat készített és árusított. A két fotográfus műtermi portré- és csoportképei kiváló technikai színvonalon készültek, számos felvételük a portréfényképezés művészi szintű műveléséről tanúskodik.

A dagerrotípia az első gyakorlatban is alkalmazott fényképészeti eljárás, amelyet  1839. augusztus 19-én hoztak nyilvánosságra. Direkt pozitív eljárás ami – negatív közbeiktatása nélkül –, közvetlenül pozitív képként jeleníti meg a valóságot. A kép, attól függően, hogy az ezüstjében sötét vagy világos felületet tükröztetünk, pozitív vagy negatív képet mutat. Minden egyes felvétel egyedi példány, csak reprodukció útján sokszorosítható. Készítése:  Az ezüstözött rézlemezt polírozták, jód gőzével érzékenyítették, majd exponálták. Később, a technika továbbfejlesztése során, a jódot klórral és brómmal kombinálták. A képet higanygőzzel hívták elő, majd konyhasóoldattal, később nátrium-tioszulfátos fixírrel rögzítették, és kimosták. A képet az ezüstfelület és az azon elhelyezkedő ezüst-higany amalgám alkotja. Az eredeti eljárásnál az expozíciós idő, a fény erősségétől függően, akár 15-30 perc is lehetett. Ezt 1842 utánra egy percnél is rövidebb időre sikerült csökkenteni. A kész lemezt üveglap és karton közé helyezték, légmentesen lezárták, mert a levegőben levő egyes gáznemű anyagok a kép károsodását, eltűnését okozhatják. A védő-, és egyben díszcsomagolás, amelyben a lemezt átadták a megrendelőnek, általában díszes keret, paszpartu illetve doboz volt. 

A fényre, a hő- és páratartalom változásaira rendkívül érzékeny, nehezen bemutatható műtárgy 2017. március 15. – április 2. között a Magyar Nemzeti Múzeum Pulszky termében látható. A műtárgy 24 órás megfigyelését a Kern Kft. mérőműszere teszi számunkra lehetővé.

A dagerrotípia digitális reprodukciója itt megtekinthető:

További információk:

Baji Etelka: Southworth & Hawes dagerrotípiái
http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200556/southworth_&_hawes_dagerrotipiai?PHPSESSID=e6626bc9132effb3e196ed68a0d80590

Sor Zita: Emlékezés Novomeszky Jánosra (1955-2004)
http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200556/emlekezes_novomeszky_janosra?PHPSESSID=e6626bc9132effb3e196ed68a0d80590

Időtartam:
2017/03/15 - 2017/04/02