Ma 1659 éve, Kr. u. 364. február 17-én halt meg Iovianus római császár.

Flavius Iovianus Kr. u. 331-ben született a moesiai Singidunumban (a mai Belgrád Szerbiában). Apja katonatiszt volt, és ő maga is ezt a pályát választotta: a 360-as évek elején magas rangú tisztként szolgált a császári udvarban. 363 nyarán, amikor Iulianus császár (Kr. u. 360-363) a perzsák elleni hadjárat közepén életét vesztette, a hadsereg tisztjei Iovianust választották uralkodónak.

Iovianus bronzpénze; katalógusszáma: RIC Thessalonica 235; leltári szám: MNM_Éremtár_A_Weszerle_286.

Az új császárnak mindenekelőtt a perzsa háború kudarcával kellett szembenéznie. Iulianus csapatai ugyan benyomultak a perzsák területére, helyzetük azonban szerfelett bizonytalan volt, körbevette őket az ellenséges sereg. Iovianus a béke mellett döntött, melynek érdekében jelentős áldozatokra is hajlandó volt: feladta a Tigristől keletre fekvő római területeket, sőt, Nisibis jól megerősített városát is. Lépése heves tiltakozást váltott ki a helyi lakosságban, és a birodalom katonai vezetőinek szemében sem volt népszerű – ennek köszönhető Iovianus negatív megítélése a kortárs történetírónál, Ammianus Marcellinusnál.

Míg Iulianust az utolsó pogány császárként ismerjük, Iovianus keresztény volt. Szakított elődjének a pogányságot preferáló valláspolitikájával és hatályon kívül helyezte rendelkezéseit. A keresztény egyház újra kiváltságokat kapott, a pogány templomok javait pedig elkobozták.

A perzsa háború befejezése után Iovianus a birodalom nyugati részébe indult, azonban nem jutott messzire: alig fél éves uralkodás után, Kr. u. 364. február 17-én a kis-ázsiai Dadastanában elhunyt. Halálát talán füstmérgezés okozhatta.

Jelen érme Iovianus bronzpénzei közé tartozik. Az érme előlapján a katonai páncélt és fölötte köpenyt viselő császár mellképét látjuk, fején rozettákkal és babérágakkal díszített diadémmal, D N IOVIANV – S P F PP AVG körirattól övezve. A körirat a késő császárkor szokásainak megfelelően nevezi meg a császárt – D(ominus) N(oster) Iovianus P(ius) F(elix) P(er)p(etuus) Augustus: „a mi urunk, a kegyes és szerencsés Iovianus, minden időkben uralkodó császár”.

A hátlapon az uralkodó álló alakja tűnik fel, előrenyújtott bal kezében globuson álló kis Victoriát, jobbjában krisztogrammal díszített hadijelvényt (labarum) tartva. Victoria a győzelem szimbóluma, a globus pedig a hatalomra, az egész világ feletti uralomra utal – ezek az ókori hatalmi reprezentáció jól megszokott elemei. A labarum, a keresztény jelképet hordozó lobogó viszont sajátos 4. századi elem, amely az egyre inkább kereszténnyé váló császárság új szimbolikáját tükrözi. A VICTORIA ROMANORVM körirat a rómaiak győzelmét hirdeti. Egy megaláztatásokkal teli, vereséggel felérő békekötés után ez elég furcsának tűnhet – a római propagandában azonban a hangzatos jelszavak sokszor éppen a nehézségek elfedésére szolgáltak.

A hátlap alján, a császár lábai alatt egy TESΓ szövegrészt látunk. Ez az érem gyártási helyére utal: a veretet Thessalonicában (a mai Thesszaloniki Észak-Görögországban) készítették, mégpedig a verde harmadik műhelyében. Erre utal a Γ, amely a görög ábécé harmadik betűje.

Szerző: Barna Ferenc, MNM Éremtár