Idén februárban lesz 160 éve, hogy megjelent Charles Lyell skót geológus Geological Evidences of the Antiquity of Man (Földtani adatok az ember ősiségéhez) című vaskos kötete, mely még ugyanazon év áprilisában és novemberében két újabb kiadást ért meg.

Lyell legismertebb munkája, a három kötetes The principles of geology (A földtan alapjai) 1830 és 1833 között jelent meg. A címében a 35 éves tudós visszafogottságát tükröző munka méltó volt a nagy előd, Sir Isaac Newton Principia-jához (valójában: Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica: A természetfilozófia matematikai alapjai) és ma a modern geológia alapmunkájának számít.

Charles Lyell 1863-ban (forrás)

Noha a Principles első kiadásának I. kötetét Darwin magával vitte sorsdöntőnek bizonyuló Föld körüli útjára, a II. kötet Montevideoban, a III. pedig La Cruzban érte utol, és a két tudós kapcsolata baráti jellegű volt, Lyell az első kilenc kiadásban kifejezetten vitatta az akkor még Jean-Baptiste Lamarck nevéhez fűződő evolúciós elméletet, és szkeptikusan állt a jégkorszakok és az ember eredetének kérdéséhez is.

A már 66 éves tudós az Antiquity of Man-ben mindhárom kérdésben felülvizsgálta korábbi nézeteit, és földtani oldalról igazolta a francia és brit régészek által addig feltárt és közölt pattintott kőeszközök pleisztocén, azaz jégkori, tehát régészetileg paleolitikus vagy őskőkori keltezését. Ezzel megalapította a ma régészeti földtan vagy geo-archaeológia néven ismert virágzó kutatási területet.

Az Antiquity of Man dedikált első kiadása az Akadémiai Könyvtárból

Az Antiquity of Man már teljes terjedelmében hozzáférhető az interneten, az eredeti nyomtatott kötetek azonban könyvészeti ritkaságnak számítanak. A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában található példány különösen értékes, mivel a szerző személyesen dedikálta „Pulszky úr” részére, aki alighanem azonos lehetett Pulszky Ferenccel, a Nemzeti Múzeum későbbi főigazgatójával és a „dualizmus kultúrpápájával” (ez alkalmasint más jelentett a XIX., mint a XX. században, vagy akár napjainkban).

Pulszky Ferenc. Flli Bernieri műterem felvétele, 1861-1862. MNM TF portré- és csoportképgyűjtemény

A világosi fegyverletételt követően, távollétében halálra ítélt Pulszky Életem és korom című emlékiratában londoni emigrációja kapcsán azt írja, hogy „Sir Charles Lyell és ipja, az öreg Horner, családjokkal együtt legkedvesebb barátainkká lettek, úgy néztek, mintha csak a családhoz tartoztunk volna.” Később megemlítette azt is, hogy Lyell „rendkívüli szórakozottsága közönséges dolgokban, melyek a tudománnyal semmi összeköttetésben nem álltak, mert ezekre nézve mindig a legnagyobb figyelmet fordította, néha mulatságossá vált”, valamint: „epochalis volt munkája az emberi nem régiségéről”.

Az esetleges magyarországi paleolit leletek kapcsán azonban meglehetősen szkeptikusan nyilatkozott a Magyarország archaeologiája című munkájában. Az őskőkori ember régészeti emlékeinek tudományos elismerésére végül az 1892-ben előkerült „Bársony-házi” lelet ürügyén támadt vita vezetett el.​

További olvasnivaló:

• Charles Lyell: The Geological Evidences of the Antiquity of Man
• Pulszky Ferenc: Életem és korom

Szerző: Markó András, MNM NRI Régészeti Tár