Friedrich István 1919-ben majdnem négy hónapig volt az ország miniszterelnöke, majd egy rövid ideig a hadügyi tárcát vezette. Ezt követően csaknem 20 évig a Horthy-korszak parlamenti ellenzékének meghatározó alakja volt.

Friedrich István (1883–1951) miniszterelnök, gépgyáros, sportvezető. Ismeretlen fényképező, 1919 körül. MNM Történeti Fényképtár, ltsz.: 3745/1957 fk.

Miután 1905-ben megszerezte a mérnöki oklevelét, rövidesen megnősült. Asbóth Margitot vette feleségül. Hitvese biztosította Friedrich számára a biztos családi hátteret, viszont távol tartotta magát a politikától. Két lányuk született: Erzsébet és Gitta. Családjával 1921-ben költözött be a Svábhegyen található Gergelyi-villába. Az épületet és szép kertjét a mai napig megcsodálják. 1945 után ugyan az épület elhanyagolttá vált, de az 1990-es években, miután a holland nagykövetség tulajdonába került, helyreállították és a nagykövet rezidenciájaként rendezték be. Friedrich a karácsonyi ünnepeket általában családi körben itt, ebben a villában töltötte.

Friedrich Istvánné Asbóth Margit, Színházi Élet (1931) 27. szám. 14. 

A karácsony egy politikus számára több dolgot is jelenthet. Egyrészt alkalmat kínál számára, hogy az ünnep kapcsán saját üzeneteit megfogalmazza a közvélemény számára. Másrészt ekkor, mint egyszerű családos ember, egy politikus is átadhatja magát a meghitt pillanatoknak. 

Volt, amikor Friedrichnek nehézségekkel kellett szembenéznie a Szeretet ünnepén. 1920 végén tovább folytatódott a Tisza-ügy, amelynek során karácsonyra már a volt miniszterelnököt is vád alá helyezték. Fekete felhők árnyékolták be számára ezt az ünnepet.

Egy évvel később már sokkal könnyebben mesélhetett a Pesti Hírlapnak 1918 Karácsonyáról, amikor a Városligeten átautózva arra lett figyelmes, hogy a hadügyminisztérium által szervezett „fehér tollat viselő vadászezred” harcba keveredett a „Kun Béla által bőven pénzelt bolsevik bandákkal”. Ezt követően, elmondása szerint, megpróbálta figyelmeztetni a politikai elitet a szélsőbaloldali veszélyre, de nem hallgattak rá. Friedrich úgy látta, hogyha hasonlóképpen felelőtlenül járnak el a jövőben, akkor nagy bajba kerül az ország: „mi lesz jövő karácsonykor, ha ez így tovább megy!?” – tette fel a kérdést.

1928-ban az Újság egyik hírlapírója több közéleti embert is felkeresett, hogy arról faggassa őket, hogyan teltek az ünnepek náluk 1927-ben. Friedrich elmondta, hogy karácsonytól szilveszterig a Mátyás úti villájában tartózkodott, majd megállapította, hogy az ajándékozás, a „krisztkindli mérlege” rá nézve mindig passzív, „nekem többet kell adnom, mint amennyit kapok – lévén két leányom”. Tovább fűzve gondolatait hozzátette: „még ahhoz is, amit kapok – a nyersanyagot nekem kell szállítani”. A családi életre tett megjegyzését mindjárt egy gyors közéleti kikacsintással folytatta, ugyanis reményét fejezte ki arra nézve, hogy a jövőben a „krisztkindli mérlegének javulásához hasonlóan a magyar külkereskedelmi mérleg is javulni fog”. Majd elárulta, hogy milyen ajándékokat kapott: kesztyűt, hőmérőt, néhány könyvet, egy hímzett diványpárnát és egy linzer-tortát. Ez utóbbi volt a kedvenc étele.

A holland nagyköveti rezidencia (egykori Gergelyi-villa). https://amiotthonunk.hu/a-holland-rezidencian/

Az év végén a Tolnai Világlapjának kérdésére kifejtette, hogy Karácsony alkalmából a legjobban annak örülne, ha „Bud [János] gazdasági főminiszter úr előkészítené azt a bizonyos gazdaságpolitikai programot, amellyel megoldható lenne a mai gazdasági válság”.

A Horthy-korszak napilapjait böngészve feltűnő, hogy a Karácsony leginkább csak mint egy közéleti megszólalási lehetőség tűnt fel a politikai közbeszédben, s nem, mint a Szeretet ünnepe. Bár a politikai élet szereplői számára ez az ünnepi időszak alapvetően szünidőnek számított, Friedrich számára ez ritkán adatott meg. Mint egy kis ellenzéki csoport tagja és vezetője szüksége volt a figyelemre, így a karácsonyi megszólalási lehetőséget is felhasználta politikai üzenetei tolmácsolására. 

Szerző: Köpfler Balázs, MNM Központi Adattár