„…ahogy a szemem hozzászokott a fényviszonyokhoz, a szoba részletei lassan kiemelkedtek a homályból. Furcsa állatok, szobrok és arany – mindenhol az arany csillogása. Ebben a pillanatban – ami a többiek számára bizonyára végtelen hosszúnak tűnt – elállt a szavam a csodálkozástól, és amikor Lord Carnarvon már nem bírta tovább a várakozást, és kérdezősködni kezdett, hogy látok -e odabenn valamit, csak ennyit tudtam mondani: 'Igen, csodálatos dolgokat.'”
(Howard Carter)

1922. november 4-én, éppen száz éve fedezte fel Howard Carter brit régész egyik munkása az egyiptomi Királyok Völgyében azt a bizonyos lépcsőfokot, amely nem csak a következő napokat töltötte meg izgalommal, de egy világraszóló szenzáció felé is vezetett. Ekkor ugyanis már nyolc éve folyt a Tutanhamon sírjának megtalálását célzó kutatómunka, mindhiába. Bár az ásatást finanszírozó mecénás, George Herbert de Carnarvon türelme egyre fogyatkozott, Carter mindvégig biztosan hitt abban, hogy a sírnak ott kell lennie. Kitartásának hála 1922. november végén már az egész világ figyelme Egyiptomra irányult és kezdetét vette a “Tut-mánia” időszaka. Igaz, az ókori Egyiptom iránti érdeklődés a 18-19. század során is élénk volt (egyiptománia), régészeti eredmény azonban még soha korábban nem váltott ki ekkora őrületet a társadalomban és populáris kultúrában.

Howard Carter a harmadik, legbelső koporsót tanulmányozza 1925 (utólag színezett, fotó: Harry Burton)

Az egyiptomi Királyok Völgye a 20. század hajnalán a tehetős kalandorok népszerű kutatási helyszíne volt. Mindenki különböző motivációval érkezett: kit a tudomány, kit a hírnév iránti vágy hajtott. Utóbbitól vezérelve került a színre Theodore Davis amerikai ügyvéd, üzletember, akinek nevéhez több sír feltárása is köthető a thébai Királyok Völgyében. 1906-ban folytatott munkája során került felszínre egy fajansz kancsó Tutanhamon nevével, melyet egy faláda és több más tárgy is kísért. A fáraó neve nem sokkal korábban vált ismertté a kutatók számára, amikor Flinders Petrie egyiptológus Amarna mellett talált néhány tárgyat az uralkodó nevével. 1907-ben Davis további leletekre bukkant egy üregben: virágok, állatcsontok, Tutanhamon nevével ellátott múmiagyolcs és több apróság rejtőzött ott. Nem sokkal távolabb pedig egy kisméretű, teljesen kifosztott sírra lelt, amit a tárgyak alapján Tutanhamonénak vélt. Ma már tudjuk, hogy a gödörben talált leletek nem ahhoz a sírhoz tartoztak, hanem a Tutanhamon temetési rituáléjához kapcsolódó lakoma maradványai voltak.

Tutanhamon híres halotti maszkja

Nem véletlen, hogy Tutanhamon neve nem bukkant fel korábban, hiszen az Újbirodalom XVIII. dinasztiájának uralkodója nem tartozott Egyiptom történetének legkiemelkedőbb alakjai közé. Lehetősége sem nyílt kibontakozni, hiszen gyermekként, 7-9 éves kora között került hatalomra, amit mindössze tíz évig birtokolhatott. A trónon IV. Amenhotepet követte, aki később Ehnaton néven, vallási reformkísérlete révén vált híressé. Ehnaton Amarna-reformja az addig tisztelt, évezredes hagyományú panteontól elfordulva Atont, a napgömböt (korábbi leírásokban napkorongot) helyezte a kultusz középpontjába, egyfajta monoteizmusra törekedve, mely a papság és az elit nemtetszését vonta maga után. Uralkodásának 17. évében hunyt el, ekkor még társuralkodója, Szemenkharé vitte tovább Egyiptom irányítását, ám hamarosan ő is életét vesztette. Így került az uralkodói székbe az ifjú gyermek, még Tutanhaton néven, akit korábban Ehnaton öccsének vélt a tudomány, azonban a 2008-2010 között végzett genetikai vizsgálatok leszármazotti kapcsolatra mutattak, bizonyítva, hogy Tutanhamon Ehnaton fia volt.

A gyermekfáraó uralkodása persze csak névleges volt, a hatalmat nevelői gyakorolták. A cél az Amon-papság korábbi befolyásának helyreállítása lett, ennek nyomán változott meg Tutanhaton neve is Tutanhamonná. Feleségül nővérét, Anheszenamont (korábbi nevén Anheszenpaaton) kapta, aki két alkalommal is várandós lett, ám az uralkodó végül utódok nélkül távozott a Túlvilágra. Hirtelen jött halálának körülményei máig kérdésesek. Hosszú ideig állt fenn annak gyanúja, hogy gyilkosság áldozatává vált, azonban a legfrissebb kutatások szerint egy baleset okozta, elfertőződött csonttörés következményeként hunyt el ilyen fiatalon, de a malária nyomait is felfedezték maradványaiban. Halálát követően zavaros időszak zárta a XVIII. dinasztia uralmát, mely a fiatal uralkodóval kihalt. A trónt Ay, majd Horemheb vette át, igyekezve eltüntetni Ehnaton és az Amarna-kor nyomait. Őket - új dinasztiát alapítva -  VI. Ramszesz követte a trónon, s ezzel a gyermekfáraó feledésbe merült, egészen Davis 1906-os felfedezéséig és annak közzétételéig.

Tutanhamon és Anheszenamon ábrázolása a híres trónszéken

Howard Carter angol régész azonban kételkedett abban, hogy Davis Tutanhamon sírját találta volna meg. Carter ifjú művészként a British Museum jóvoltából vette útját Egyiptom felé, ahol rajzoló-asszisztensként kezdte pályafutását, kora legnagyobb nevű egyiptológusai mellett. Tapasztalatai, tudása és kemény munkája révén hamarosan régészeti felügyelő pozícióig jutott. Még ifjú éveiben került kapcsolatba és dolgozott együtt Davissel is. 1905-ben azonban egy politikai szintig is eljutó incidens kapcsán elvesztette munkáját, amikor a szakkarai ásatások őreinek megengedte, hogy megvédjék magukat néhány ittas francia turistával szemben, akik engedély nélkül próbáltak az ásatásra bejutni.

1907 tájékán ismerkedett meg a műkedvelő angol arisztokratával, Lord Carnarvonnal, aki a Théba melletti nekropolisz feltárásával bízta meg. Davis bejelentése nyomán a közvélemény ekkor úgy gondolta, hogy nincs már mit feltárni a Királyok Völgyében. Maga Gaston Maspero, korának legnagyobb egyiptológusa is úgy vélte, “ott már minden homokszemet háromszor átrostáltak”. 1917-ben azonban Carter engedélyt kapott a II. Ramszesz és VI. Ramszesz sírja között húzódó munkástelep kutatására, igaz, eredeti szándéka szerint valamivel arrébb szeretett volna ásni. 1921-re csaknem a teljes ásatási területet megtisztították, de nem jött a várt eredmény. Bár Carnarvon felfedezésbe vetett bizodalma egyre fogyott, Carter meggyőzte, hogy az engedély utolsó évét még finanszírozza. Már csak a VI. Ramszesz sírjához közeli terület maradt érintetlen, amelynek kutatására nem kaptak korábban engedélyt, hogy ne zavarják a turisták nyugalmát. Így nem maradt más hátra, mint a XX. dinasztiabeli munkás kunyhók maradványainak elbontása, amivel felszínre került a keresett sírkamra bejáratához vezető 16 lépcsőfok. Carter értesítette mecénását, aki november 25-én érkezett a helyszínre, hogy 3000 év után először egy gyertya fényénél megpillanthassák, majd teljes egészében feltárhassák a sírt.

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem ők az első látogatók, akik a temetés óta ott jártak. Az ajtón felfeszítés és újrapecsételés nyomai árulkodtak a sírrablók tevékenységéről, akik valószínűleg nem sokkal a temetést követően juthattak be, és talán tetten is érhették őket, hiszen - bár feldúlták a tárgyakat -, csaknem érintetlen gazdagság fogadta a kutatókat. A folyosóból és négy kamrából álló sír több ezer tárgyat rejtett. Az aranyból, drágakövekből, nemesfából és más, értékes alapanyagokból készült alkotások mellett a sír szerves anyagú, rendkívül sérülékeny leleteket is megőrzött. Gyümölcsmagok (pl. dinnye), virágok, viseleti elemek és ruhadarabok maradtak az utókorra. A múmiát 143 arany ékszer díszítette, az aranykoporsó súlya 1110,4 kg. Soha korábban ilyen gazdagság nem tárult a szemek elé az ókori Egyiptomból.

A pecséttel lezárt sír (Fotó: Harry Burton)

November 30-án már a nyugati sajtóban is megjelentek az első hírek a szenzációs kincsekről, nem várt, az őrülettel határos érdeklődést indítva a régészet és az ókori Egyiptom iránt. Az első világháború és spanyolnátha gyötrelmeiből gyógyuló világ valósággal ki volt éhezve egy ilyen szenzációra. Minden adott volt, ami megragadhatta a bohó húszas évek emberének fantáziáját: tragikusan fiatalon elhunyt uralkodó, rejtélyek, mesés kincsek egy letűnt korból, a romantikus hős Carter személyében, aki modern tudományos technikákat vetett be a fáraó végső nyughelye utáni évekig tartó kutatásába. A képet pedig csak tovább színesítette a “fáraó borzongató átka”, ami elsőként Lord Carnarvont ragadta magával. A magyar sajtóban elsőként a Nemzeti Újság adott hírt az eseményről, “Tutanhamon halotti kincsei” címmel, a londoni tudósítójától átvett, november 29-ei beszámoló alapján.

A felfedezés első megjelenése a magyar sajtóban (forrás: Szépművészeti Múzeum)

A piac hamar felismerte a lehetőséget, ami óriási versenyt teremtett, mindenki elsőként szerette volna kínálni a felfedezéshez kapcsolódó “franchise-termékeit”, amit csak fokozott a karácsony közeledte. Cartert és Carnarvont filmcsillagoknak kijáró rajongás övezte, mindenki magáénak akart egy darabka Egyiptomot. Cigaretták, kozmetikumok, üdítőitalok, regények, filmek, rádióslágerek, színdarabok és ékszerek árasztották el Európát és Amerikát, a mindenki által elérhető bóvliktól a magas minőségű, divatházak által készített termékekig. Az egyiptomi inspiráció megjelent a hajviseletekben, de még különféle ruházati szabásvonalak is egyiptomi nevet kaptak. A magyar iparművészetet sem kerülte el ez a hullám. Igaz, a Zsolnay porcelángyár már korábban is szívesen használt egyiptizáló motívumokat, 1926-ban piacra dobta a Tutanhamon-sorozatot.

A californiai Johnston Fruit Company reklámanyaga

Cartier gyémánt bross szárnyas skarabeussal és kobrákkal, 1923

Zsolnay-váza terve egyiptomi mocsári jelenettel (az ún. Tutanhamon-sorozatból), 1926, Janus Pannonius Múzeum – Zsolnay Múzeum, Pécs (Forrás_ Szépművészeti Múzeum)

A szenzáción túl persze a tudomány is rendkívül sokat profitált a felfedezésből. Carter tíz évig tartó, aprólékos feldolgozó munkájának hála három kötetes beszámoló készült az ásatás részleteiről, a számba vett leletekről. Harry Burton segítségével rendkívüli alapossággal fotózta végig a munkálatokat, így egy máig jól használható dokumentációt hagyott hátra. Az egyre fejlődő tudományos módszereknek köszönhetően pedig máig folyamatosan bővülnek ismereteink, még az orvostudományt is gazdagítva.

Leletek kiemelése a sírból (Fotó: Harry Burton)

A sors játéka, hogy egy, a maga korában nem túl jelentős uralkodó épp annak köszönheti világra szóló hírnevét és a rocksztároknak kijáró rajongást, hogy halálát követően elfeledett nyughelyét a vastag törmelékréteg megóvta a fosztogatóktól és egy olyan korszak eljöveteléig vigyázott rá, amely képes volt a tárgyak megfelelő megóvására. Egészen 2006-ig ez volt az utolsó felfedezés a Királyok Völgyében. Tutanhamon sírjának kincseit 2020-ban a kiállítóterekből és raktárakból ünnepélyes körülmények között az újonnan nyílt Nagy Egyiptomi Múzeumba (Gíza) szállították, hogy méltó, modern körülmények között tanulmányozhassák tovább és mutathassák be a közönségnek.

Szerző: Kertész Gabriella Nikoletta, MNM Nemzeti Régészeti Intézet

Ajánlott irodalom:

• Desroches-Noblecourt, Christiane. Tutanhamon – Egy fáraó élete és halála, ford. Kákosy László, Budapest: Corvina, 1985.
• Howard Carter–A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja; ford.: Balassa József; Budapest: Franklin. 1924. Modern utazók, felfedezők könyvtára.
• Siliotti, Alberto. Egyiptom - templomok, istenek, fáraók. Officina Nova. 2009.
• Továbbá a Szépművészeti Múzeum “Tutanhamon 100” című sorozatának tartalmai, dr. Liptay Éva egyiptomániával kapcsolatos kutatásai alapján: https://www.szepmuveszeti.hu/tutanhamon-100/