Miért csodáljuk és védjük ezeket a természeti értékekkel bíró jelenségeket? Mit rejtenek számunkra a titokzatos földalatti járatok?

A barlangok természetes úton létrejött üregek, amelyeket két csoportra oszthatunk: vannak a kőzettel egyidőben– (szingenetikus) és a kőzetben utólag létrejött (posztgenetikus) barlangok, ezek különböző utólagos hatások segítségével (például eróziós, korróziós, oldódási, tektonikus folyamatok) alakulhattak ki. Számos barlangtípussal találkozhatunk, ilyen lehet a mésztufabarlang, a korallbarlang, a szél által kifújt deflációs barlangok, a gleccserbarlangok, a karsztbarlangok, a lávacsőbarlangok és még sok olyan barlangtípus, amelyek természeti értéke nagy jelentőséggel bír. A barlangok legnagyobb része karbonátos kőzetekből (főleg mészkőből) „épül fel”, közülük néhány vízforrásokhoz, föld alatti vízfolyásokhoz kapcsolódik.

Baradla barlang cseppkövei (Magyarország)
Forrás: Aggteleki Nemzeti Park

Ahhoz, hogy a címben említett kérdéseinkre választ kapjunk, utazzunk vissza az időben egészen az őskorig! A barlangok már az ősemberek, ősállatok (barlangi oroszlán, barlangi medve) számára is nagy jelentőségűek voltak, hiszen a kőkorszakban vagy a földtörténeti pleisztocén során menedékként, otthonként szolgálhattak. Az őskori emberek vadászattal, gyűjtögetéssel szerezték be táplálékukat. Majd a velük történteket, tapasztalataikat később – a mai ember számára már ismeretlen céllal – barlangok falain örökítették meg, barlangrajzokként ábrázolva. A barlangrajzokat mai szemmel az őskori művészet részének tekintjük, amelyek általában állatokat vagy embereket ábrázolnak, ezeket egymás közötti kommunikációra vagy szertartásokhoz is használhatták. A régészek és paleoantropológusok a világ számos barlangjában találtak barlangrajzokat. A rajzok mellett sokszor állati eredetű csontok, kőből vagy csontból faragott szobrok, díszek, ékszerek és használati tárgyak is felfedezhetők.

Coliboaia barlangban található, rinocéroszt ábrázoló barlangrajz (Románia)
Forrás: Science.org

A földtudományban, régészetben vagy barlangászatban jártas kutatókat már évtizedek óta foglalkoztatja a barlangok világa; az, hogy mit is rejthetnek számunkra és miként fedezhetők fel ezek a természeti kincsek, akár tudományos módszerek segítségével.

A barlangokra általában hűvösebb levegő jellemző, magas páratartalom, sötétség vagy igen kevés fény, ezek a környezeti tényezők kedvező körülményeket biztosítottak az őskori, ill. a ma is ott élő állatok számára. Megemlítendő a denevér, aminek a barlangi körülmények ideálisak a megfelelő otthon kialakításához. A kutatók a denevér guanót (denevérürüléket) paleokörnyezeti, paleoklimatikus és paleoökológiai kutatásokra tudják felhasználni. Az úgynevezett stabilizotópos vizsgálatok, egy újabban egyre inkább elterjedt geokémiai vizsgálati módszer segítségével rekonstruálni tudják egy adott korra visszamenőleg, hogy miként változott az éghajlat (hőmérséklet, csapadék), megismerhetik a denevérek táplálkozási szokásait, a táplálékukként szolgáló növényzet változását. Hasonló paleoklimatológiai és paleoökölógiai vizsgálatokra használható a barlangokban található cseppkövek, egyéb állatfajok ürülékei, meszes üledékek és ősi maradványok geokémiai vizsgálata is. A paleoklimatológia feladata a földtörténeti korok éghajlati viszonyainak megismerése, elemzése, a lehetséges éghajlatváltozások okainak feltárása. Ahhoz, hogy a barlangban található denevérguanó lehetséges korát meghatározhassuk, radiokarbon kormeghatározást (¹⁴C alapú–, uránsoros kormeghatározást) kell alkalmaznunk, amely segítségével a guanó vagy egyéb barlangokban talált maradványok, anyagok (csontok, ásványi anyagok, üledékek, cseppkövek) korát megállapíthatjuk. Ez alapján rekonstruálható például a denevér kolónia betelepülésének, vagy egy cseppkő képződésének, növekedésének, ill. a növekedés befejezésének ideje. Régészeti szempontból pedig csontok vagy egyéb maradványok, emberek által használt tárgyak (szerszámok, vadászathoz használt eszközök) korát is meghatározhatjuk, így információt nyerünk arra vonatkozóan, hogy mikor és mennyi ideig volt használatban a barlang.

A Rates Pinyades barlangban élő denevér (Mallorca)
Fotó: Forray Ferenc

Hazánkban több, mint 4000 barlangot tartanak nyilván, amelyek közül néhány a turisták, barlangászok, geológusok és régészek számára is nyitva áll.

Szerző: Szigyártó Ottilia, geológus
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Régészeti Intézet, Alkalmazott Természettudományi Laboratórium