A Föld keletkezése óta folyamatosan képződnek különböző típusú (magmás, metamorf, üledékes) kőzetek, melyek lepusztulásakor, felhalmozódásakor az egyes alkotókból új kőzetek keletkeznek, folyamatos körforgást eredményezve. Ebbe a körforgásba az ember bár folyamatosan belenyúl, mégis, léteznek még olyan kölcsönös kapcsolatok, melyben az ember úgy alakítja ki a saját maga számára szükséges eszközöket, hogy azzal nem okoz kárt a természet körforgásában. Sőt, törekszik a folyamatos újra felhasználásra, ezáltal meghosszabbítva a Föld élettartamát. Erre az egyik legszebb példa a régészeti ásatásokon legnagyobb mennyiségben előkerülő leletanyag, a kerámiák készítése és használata. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének régészei, geológusai és egyéb természettudományos szakemberei folyamatosan keresik a választ arra, hogy a különböző korokban milyen nyersanyagokat, milyen készítési technikákat alkalmaztak a fazekasok és milyen esetekben, hogyan használták újra a kerámiákat.

Avar korsó (Ltsz. 1.63372.218.1) Dunaszentgyörgy, 6. sz. főút (58597) lelőhelyről. Fotó: Kenéz Pál

Az ember a különböző háztartási feladatokhoz, többek között az étel elkészítéséhez, tárolásához már kb. i. e. 10 000 óta kerámiákat használ. A kerámiát készítő fazekasnak a gyártáshoz elsőként agyagos réteget kell találnia a felszín közelében. A fazekasok törekedtek arra – amennyiben a földtani adottságok lehetővé tették –, hogy a műhely közelében levő lelőhelyről válasszanak nyersanyagot, minimalizálva a szállítási távolságot. Tekintettel arra, hogy az agyag típusától függően eltérő módon formázható, így gyakran ahhoz, hogy a kerámia ne repedjen meg, illetve ellenállóbb legyen, különböző anyagokat (úgynevezett soványítóanyagot) kell hozzáadni. Ezek a soványítóanyagok többek között a természetben fellelhető növénymaradványok vagy például a folyók, patakok partján könnyen összegyűjthető homokos-kavicsos üledékek lehetnek. A különböző típusú edényekhez gyakran eltérő nyersanyagra volt szükség, amit a fazekasok évtizedek munkája alatt kísérleteztek ki. Ha a kerámiák életét a Föld egy napjához hasonlítjuk, akkor a kerámiák első „órája” a nyersanyag megtalálása és előkészítése. Ezt követi az agyag és a hozzáadott soványítóanyagok összedolgozása, formázása és díszítése. A kerámiaformákat ezután gödrökben, nyílt színen, vagy kemencékben égették ki.

Kerámia formázása (Gucsi László). Fotó: Fülöp Kristóf

A kész edényeket az igényeknek megfelelően helyben vagy távolabb szállítva használatba vették. A modern emberekkel ellentétben régebben egy edényt akár évtizedeken keresztül is használhattak. Amikor egy kerámia eredeti funkcióját már nem tudta ellátni (például elvesztette vízzáró képességét), akkor egyéb ételek tárolására használták, vagy kicsit átalakítva teljesen más funkciót kapott. Ha véletlenül eltört egy edény vagy egyéb okok miatt használhatatlanná vált, akkor sem feltétlenül került egyből a szemétgödörbe: a fazekasok a kerámiákat összetörve az újonnan készülő edényekhez adhatták speciális soványítóanyagként (tört kerámia), ezzel egy új „órát” adva az eredeti edény élettartamához. Ha ez az edény is összetört, akkor ennek a töredékei is bekerülhettek egy újabb edénybe. Ilyen töredékek is megfigyelhetők a kerámiákban, ez esetben már egy háromgenerációs kerámiát láthatunk, amelybe két korábbi edény darabjai is azonosíthatók.

Tört kerámia soványítás (barna, sötétbarna, feketés szemcsék) bronzkori kerámiában Százhalombatta, Földvárról (11473). Ltsz. 97.117.126, látható terület 6,8 mm. Fotó: Kreiter Attila

Három generációs kerámia: Ebbe az edénybe belekeverték egy törött kerámia darabjait, ám a képen látható tört kerámiában egy korábbi kerámia darabja is megfigyelhető. Százhalombatta, Földvár (11473). Ltsz. 98.27.44, látható terület 3,4 mm. Fotó Kreiter Attila

Végül, mikor egy edényt vagy töredékét már a későbbi korok fazekasai sem tudtak használni, akkor az „utolsó órában” szemétgödörbe került. Ha teljesen elmállik, visszakerül a földi körforgásba, vagy pedig a régészek találják meg őket, és többek között ezekből a tárgyakból próbálják rekonstruálni a múltban élt közösségek mindennapi életét. Így a Föld napja alkalmából mi is elgondolkozhatunk, mire használható még egy elrepedt edény/kerámia sütőtál, mellyel meghosszabbíthatjuk mind a kerámia, mind a Föld élettartamát. Nem utolsó sorban pedig izgalmas kihívást adhatunk a jövő régészei, kutatói számára, hogy megfejtsék, mire és mennyi ideig használtunk egy edényt.

Szerző: Györkös Dorottya, Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet Archeometriai Labor