Korábbi munkánk rövid kivonatát ezennel a Nemzetközi Nőnap alkalmából tesszük közzé, az újkőkori női viselet rekonstrukciójának bemutatásával adva új árnyalatot a kortalan nőiség fogalmának.

A régészet, élve a rohamos léptékben fejlődő természettudományos módszerek adta lehetőségekkel, ma már számtalan új szempontból vizsgálhatja a történeti korok előtt élt embereket. Többek közt felhasználhatja a bioarchaeológia (biorégészet) eszköztárát, az archeogenetikai vizsgálatoktól kezdve az izotópgeokémián át a patológiáig, egészen új távlatokat nyitva a régészettudomány számára (leszármazási vonalak, életmód, egészségügyi állapot, stb…). Mi azonban ezúttal merően hagyományos módszerrel teremtettük újjá a közel hétezer évvel ezelőtt élt nőket, a viseletük újraálmodásával és megrajzolásával – az álmokat ugyanakkor konkrét régészeti leletek ihlették.

Szobor alsó testének töredéke, többsoros tagolt öv és övcsüngő ábrázolásával. Sormás-Török-földek, Kr. e. 5. évezred eleje.

Munkánkhoz főként azoknak a kisméretű, nőalakú szobroknak a díszítését használtuk fel, amelyekből mintegy félszáz töredék került elő a Zala megyei Sormás település Török-földek nevű határrészében, az ott 2002 és 2006 közt folytatott nagyfelületű feltárások során. Kisebb mértékben a korabeli temetők feltárásából, ill. egyéb, egykorú ábrázolásokból is merítettünk saját, töredékes forrásaink kiegészítésére.

A ruházkodás természetétől fogva főként szerves anyagokkal függ össze, ezek azonban nem időtállóak, vagy csak nagyon ritka és szerencsés esetben maradnak fenn; így a temetkezések mellett leginkább az emberábrázolások jelentik a viselet megismerésének legjobban használható forráscsoportját. A kevés közvetlen forrás (textilek, bőrök maradványai, lenyomatai) mellett tehát a közvetlen adatok – emberábrázolások, a technikai feltételek (pl. a szövés) – vizsgálata is értékes információkat nyújthatnak. Különösen igaz ez akkor, ha olyan változatos és gazdagon díszített plasztikai ábrázolásokkal rendelkezünk, mint a sormási leletek, melyeken a karcolás mellett gyakran a festés is megmaradt, még több részletet őrizve meg így számunkra. Természetesen a fantázia is nagyobb szerepet kap a hézagos források értékelésénél. Rekonstrukcióink nem gyakorlati (kísérleti régészeti) megközelítésen, hanem pusztán az ábrázolások értelmezésén alapszanak.

Sormás-Török-földek lelőhelyen, több más régészeti korszak mellett, az újkőkor végén élt, ún. lengyeli kultúra nevű közösség gazdag leletanyagát tártuk fel. (A kultúra megnevezését első magyarországi lelőhelyéről, a Tolna megyei Lengyel településről kapta). Ez a nagykiterjedésű régészeti kultúra, mely Közép-Európa széles területein élt a Kr. e. 5. évezred első felében, Magyarországon elsősorban a Dunántúlon terjedt el.

A Sormáson napvilágot látott női szobortöredékek alapján a következő, a női viselethez köthető elemek azonosíthatók: felsőruha (ing vagy tunika, ruha, illetve szoknya), kötény vagy ágyékkötő, többsoros öv, ékszerek (nyaklánc, nyakék), valamint választékkal tagolt frizura. Az unisex csizma (3. kép 3) rekonstrukciójára ezúttal nem térünk ki.

Az előkerült fejtöredékek egy részén megfigyelhetők a hajviselet részletei (2. kép 1–3). A sűrű, halszálka-mintát idéző karcolások vállra leomló, félhosszú göndör tincseket vagy vékony fonatok sokaságából kialakított frizurát mutatnak. Néhány esetben a választékokat jelző karcolások barázdáiban vörös festés maradványait figyeltük meg, ami alapján arra gondolhatunk, hogy a nők a hajukat agyaggal vagy festékkel borították. Erre a gyakorlatra számos néprajzi adat idézhető természeti népek köréből. Az egyik fejtöredéken talán fejdísz vagy párta ábrázolása lehet a hajas fejbőr szélét jelző vonalra merőleges, rövid, sűrű rovátkolások sora (2. kép 2). A rovátkák a fejdísz vagy párta elemeit (gyöngyök/korongok?) jelölhetik (4. kép 2). A szobrok arcán mindig lendületes, erőteljes és folyamatos vonallal ábrázolt szemöldök minden bizonnyal összenőtt, más szóval „boszorkányszemöldököt” jelez.

1-5. kép: A viseletrekonstrukcióhoz használt újkőkori szobortöredékek, Kr.e. 5. évezred elejéről. 2. kép 6: Ember alakú edény öv ábrázolásával, Sé-Malomi-dűlő (Károlyi 2004, 79. kép 1 után).

Testfestés. Leleteinken csak olyan kis foltokban maradtak meg a festéknyomok, hogy nem lehet eldönteni, pontosan a fej melyik része, esetleg az egész szobor volt-e festett. A rajzon ezért a vörös festést a homlokra, erre (a hajvonal és a szemöldökív által alkotott) homlokkerettel amúgy is erőteljesen hangsúlyozott területre helyeztük. A szobrokon túl a testpecsétlők, pintadérák is mutatják, hogy a testfestés szokása a lengyeli kultúrán belül is ismert volt.

Ékszer, tetoválás. Két sormási torzó nyakán a karcolások ékszert ábrázolhatnak. Az egyiken (2. kép 1) rövid, a nyakat szorosan körülfonó, többsoros nyaklánc látható. Temetkezésekből szép számmal ismerünk ilyen láncokat, melyeket állatfogból, kagylóból, csontból, ritkábban rézből készült gyöngyökből fűztek. A 4. kép 4. sz. rajzon apró, sűrűn felfűzött korong formájú kagylógyöngyök láthatók. Egy másik szobortöredék karcolt díszítésének egyik lehetséges értelmezése, hogy geometrikus mintába rendezett, gyöngyökből vagy állatfogakból fűzött nyakékre utal (4. kép 5). A rekonstrukción gímszarvas szemfogait utánzó gyöngyök alkotják a nyakék tagjait, mivel hosszúkás alakjuk a rovátkák által keltett benyomást idézi. Egy további lehetséges értelmezés, hogy a szokatlan elrendezésű karcolások tetoválást vagy testfestést jeleznek (4. kép 6).

 

Újkőkori szobortöredékek és égetett agyag csizmamodell Sormás-Török-földekről.

Ing vagy tunika (2. kép 4). A tunikaszerű felsőrész V-alakú kivágását az anyagra varrt gyöngyökkel szegélyezték. A gyöngyökkel díszített ruhanemű használatát temetkezésekben tett megfigyelések is megerősítik. A rekonstrukció egyszerű, ujjszabás nélküli, rövid tunikát ábrázol, melynek egyedüli díszei a nyakkivágást szegélyző, felvarrt gyöngyök (2. kép 4). A ruhák alapanyagára nézve a sormási lelőhely egyetlen konkrét adatot szolgáltatott: egy agyagnehezék töredékein laza szövésű, egyszerű vászonkötésű szövet lenyomatai őrződtek meg. Az orsógombok szintén bizonyítják a szövés-fonás gyakorlatát. Irodalmi adatok nyomán kender-, len- esetleg gyapjúfonalból szőtt textil használatával számolhatunk, a ruházkodáshoz azonban nyilvánvalóan az állati bőröket és prémeket is felhasználták.

A sormási szobortöredékek fején látható díszítések alapján rekonstruált viseleti elemek.

Öv. Ábrázolása összesen nyolc szobortöredéken jelenik meg. Az öv összetett szerkezetű, négy vagy öt, vízszintes, egymással párhuzamosan futó sorból és az ezeket helyenként megszakító függőleges elemből áll (2. kép 5, 3. kép 1–2, 6. kép). Az egyik rajzos rekonstrukció az öv egy lehetséges változatát mutatja, amelynél nem csak maga az öv, hanem a szíjelosztó, merevítő lemezkék is bőrből készültek (5. kép 1). Egy másik lehetséges rekonstrukció szerint elképzelhető, hogy a függőleges tagok az övbújtatókat jelenítik meg. Az övbújtató legegyszerűbb formája a szoknya szabályos helyenként történő bevágásával képzelhető el. Így tehát az övbújtatók nem csak az öv szálait fogták össze, hanem egyúttal a valószínűleg szabás nélküli szoknya derekát is, egyúttal rögzítve is azt (5. kép 2). Az egyik részletes ábrázoláson (1. kép) az öv két szárát (övcsüngőt?) két-két sorban futó ferde karcolások jelölik, melyek fonás benyomását keltik.

Viseleti elemek rajzos rekonstrukciója a sormási szobortöredékek alapján.

Kötény vagy ágyékkötő. A lengyeli kultúra idoljain leggyakrabban megjelenő, változatos formákban ismert ruhadarab, a sormási leletek közt négy szobortöredéken is felismerhető. Az elnevezés bizonytalansága abból adódik, hogy nem tudjuk, a kérdéses ruhadarabot önállóan viselték-e vagy ruha, illetve szoknya fölött. A kötényeket nem egyszerű kötő, hanem a fentebb már részletesen tárgyalt többsoros öv rögzíti a derékon (6. kép).

Két félből összeillesztett szobor töredékei, a viseleti elemekre utaló karcolással díszítve. Sormás-Török-földek, Kr. e. 5. évezred eleje.

Végezetül, a fentiekben bemutatott részleteket egész alakos rajzon összegezzük: a rajz egy ünnepi viseletbe öltözött nőt ábrázol, szertartás közben (7. kép), akinek hosszú szoknyáját és a fölötte viselt kötényét többsoros, tagolt öv erősíti a derekára. Kezében egy marok gabonát tart, lábai mellett a Sormás-Török-földek lelőhely két legszebb és leggazdagabban díszített, ún. gomba alakú edénye áll, melyek nem mindennapi használatú, hanem rituális edények voltak. A szertartást valamiféle, a gabonához kapcsolódó termékenységi rítusnak képzeljük, mely az újkőkor alapvető vallási élménye lehetett. A homlok vörös festése a szobrokon megfigyelt nyomokon alapszik. A nyakban viselt ékszer gyakran felismerhető részlet, használatát temetkezésekben tett megfigyelések is megerősítik. A Nyugat-Dunántúl eredeti, természetes növénytakaróját főként zárt, elsősorban bükkel és tölggyel vegyes fenyvesek jelentették. A női alak hátterében sűrű tölgyerdő részletét idéztük fel, mely ma is jellegzetes eleme a zalai tájnak.

Újkőkori szobor- és edénytöredékek alapján készült rekonstrukciós rajz egy ünnepi viseletbe öltözött nőről.

Szerző: P. Barna Judit, régész
Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet
Tartalomfejlesztési Igazgatóság

Rajzos rekonstrukciók és digitális rekonstrukció: 
Tóth Zoltán
Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet
Lelet- és Dokumentáció-feldolgozási Osztály

Tárgyfotók:
Bicskei József (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg).

Ajánlott irodalom:

• P. BARNA J. 2004: Adatok a késő neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján – Some data to Late Neolithic costume according to new finds of the Lengyel culture. Zalai Múzeum 13 (2004) 178–201.
• P. BARNA J.–Tóth Z. 2005: Késő neolitikus viseletrekonstrukciók a lengyeli  kultúra leletei alapján – Reconstruction of Late Neolithic costume based on finds of the Lengyel culture. Ősrégészeti Levelek 7 (2005) 50–59.
• P. BARNA J. 2014: Seven thousand-year-old fertility rite? A painted human representation from a Late Neolithic site at Sormás-Török-földek, south-western Transdanubia. In: Heinrich-Tamáska, O. –Straub, Péter (Hrsg.): Mensch, Siedlung und Landschaft im Wechsel der Jahrtausende am Balaton – People, Settlement and Landscape on Lake Balaton over the millennia. Budapest/Leipzig/Keszthely 2014, 19–33.
• Károlyi M. 2004: Napszülöttek. Savaria földjének őskori kultúrái a rómaiak előtt – Ancient Cultures of Savaria before the Romans. Szombathely.