A Magyar Nemzeti Múzeum állandó régészeti kiállításában, néhány korai réztárgy társaságában, látható egy szép kidolgozású ellentett élű csákány Jászladány határából. A középső rézkor idejére (Kr.e. 4000–3600) keltezett temető negyven sírja 1935-ben került elő. Az arany és réztárgyakat tartalmazó leletegyüttes új megvilágításba helyezte a korszak kutatását.

***

A különféle fémek legkorábbi felhasználása a Közel-Keleten és Anatólia területén történt meg, jóval azok széles körű és gyakorlati jelentőségű hasznosítása előtt. A különlegességük miatt presztízstárgyként használt korai fémtárgyak a hozzájuk kapcsolódó szaktudás gyarapodása révén váltak fokozatosan a hétköznapok eszközeivé. Ezzel párhuzamosan Délkelet-Európában is önálló fejlődésnek indult a fémművesség. Az első réztárgyak a késő újkőkor időszakában jelentek meg Magyarország területén. A lemezből hajlított csöves gyöngyök (nyakláncok vagy fejdíszek formájában), a hidegen kalapált drótból és lemezből készített karperecek és gyűrűk viszonylag kis számban a központi települések (tellek és erődített telepek) leletei között és gazdag női sírokban bukkantak fel. Bár ezek kora a természettudományos kormeghatározásnak köszönhetően jól ismert, a Kárpát-medencei fémművesség kezdetének meghatározása mégis bizonytalan. Ennek oka, hogy a réztárgyak feltűnése nem jelenti egyértelműen a helyi fémművesség kialakulását, hiszen ahhoz a helyi előállítást kell igazolni. A fémtárgyakban a nyersanyag és a készítéshez szükséges technikai tudás kettőssége ötvöződik, de míg előbbit viszonylagos pontossággal lehet helyhez kötni, addig a második információs csoport csak a készítők tudására és nem azok térbeli helyzetére nyújt ismereteket.

Korai réztárgyak: karperecek, gyűrűk, késpengék, lapos balták, árak, vésők (késő neolitikum, kora és középső rézkor – válogatás az MNM gyűjteményéből)

A rézérc természetes előfordulásait vélhetően a Kárpát-medencében is felfedezték a környezetet fokozatosan feltérképező újkőkori közösségek. Nagyobb méretű kitermelésre, bányákra utaló jeleket egyelőre nem ismerünk ebből a régióból. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a potenciális helyszíneken, a mátrai Recsken és a zempléni Telkibányán a későbbi korokban intenzív kitermelés folyt, így az őskori nyomokat megsemmisítették. A réz származási helyének azonosítása a fémösszetétel összehasonlító vizsgálatával lehetséges. A kutatás ilyen módon azonosította egyértelműen a bulgáriai Ai Bunart, mint a Kárpát-medencei és délkelet-európai réztárgyak egyik származási helyét. A tárgycsoport egy részét azonban csak régiókhoz, esetenként feltételezett nyersanyaglelőhelyekhez lehet kötni. A helyi felhasználók a nyersanyaghoz olyan távolsági, a Kárpát-medencei rézlelőhelyek esetén regionális hálózatokon keresztül jutottak, melyeket már a korábbi időszakban, más javak terjesztésére kiépítettek.

A réztárgyak helyi készítésének kérdése bonyolultabb probléma, amelynek esetében elsősorban a rézből készült tárgyak tipológiája, azaz formai sajátosságai jelentenek támpontokat. Egyrészt az adott tárgyhoz szükséges szaktudást, másrészt egy-egy formai megoldás megjelenésének nagyságrendjét, egy-egy tárgy egyediségét vagy ezzel szemben egy nagyobb esetszámú típus alaki egységességét mérlegelhetjük. Harmadrészt a réztárgyakat a helyi közösségek által más anyagból és korábban gyártott tárgyakkal hasonlíthatjuk össze. Habár ez egy nyitott kérdés, az őskorkutatás véleménye néhány alapvető tényben megegyezik. A legkorábbi, késő neolitikus rézékszerek kész állapotban jutottak a Kárpát-medencébe. A helyi fémmegmunkálás a bodrogkeresztúri kultúra közösségeiben kezdődött, a Kr.e. 5     –4. évezred fordulóján: egyik meghatározó tárgytípusa az ellentett élű csákány, melyek elterjedésének súlypontja a Kárpát-medencére esett. A típus újdonsága a két, egymásra merőleges munkaél, mely lehetővé tette különféle funkciók egyesítését egy eszközben. A korai réztárgyakkal ellentétben ezeket a csákányokat viszont már egy új technológiai eljárással, öntéssel készítették.

A jászladányi ellentett élű rézcsákány (középső rézkor)

A korai réztárgyak készítésének kutatása összetett és részleteiben még ismeretlen terület. Mi sem bizonyítja jobban, mint Siklósi Zsuzsanna jelenleg is zajló kutatási projektje: A fémművesség termékeinek és technológiájának elterjedése a Kárpát-medencében Kr.e. 5000 és 3000 között (NKFIH FK 124260), amelynek keretében a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött kora és középső rézkori fémtárgyakat vizsgál. A természettudományos vizsgálatok számos területen új megvilágításba helyezhetik a több évtizede ismert tárgyakat (MNM blog – Kreiter Attila: Kora neolitikus bika idolok rejtélye). A fémtárgyakkal kapcsolatban elsősorban az anyagösszetételre vonatkozó pontosabb mérések jelentenek áttörési lehetőséget.

A jászladányi rézcsákány vizsgálata (Lencz Balázs fémrestaurátor, MNM)

A kora és középső rézkori Európában két jelentős hálózat jött létre, melyeket egy-egy jellegzetes tárgy- és nyersanyagtípus rajzolt ki. Nyugat- és Közép-Európában a jáde és az abból készült csiszolt balták voltak a presztízs anyagi kifejezői (MNM blog – T. Biró Katalin: Zöldkövek). Délkelet-Európában és az ezzel szoros kapcsolatokat ápoló Kárpát-medencében ezzel szemben a réz és az arany volt a meghatározó presztízs nyersanyag. A presztízstárgyak megszerzésének és birtoklásának vágya gyakran eredményezte, hogy más anyagból, eltérő technológiával, különböző minőségű utánzatokat készítettek, különösen a nagy technikai tudást igénylő fémtárgyak esetében (MNM blog – Kreiter Attila: Fémedények utánzása mesterfokon a késő bronzkorban). Az adott technikai tudást némi késéssel ugyan, de a társadalmi-gazdasági erőt összpontosító közösségek meg tudták szerezni. A rézcsákányok Kárpát-medencei öntéséhez vezető út is elsősorban a szükséges szaktudás megszerzését jelentette, s ebben a folyamatban az ajándékozással egybekötött kapcsolattartásnak és az ezen keresztül zajló információcserének nagy jelentősége volt.

A kora rézkor két nagy hálózatrendszere: a jáde balták (zöld), a rézbalták (piros) és az aranytárgyak (sárga) elterjedési köre. A csillagok a jáde nyersanyaglelőhelyeket (Alpok) és a korai rézbányákat (Szerbia, Bulgária) jelölik.

***

A jászladányi ellentett élű rézcsákány kapcsán az ajándékozás kérdéskörének három aspektusát jártuk körbe: az ajándék társadalmi jelentőségét, a presztízstárgyak típusait, a korai fémművesség kialakulását. A vezérleletnek kiválasztott tárgyban a három téma összekapcsolódott, s ezáltal az ajándékozás ősi intézményéről árnyalt képet alkothattunk.

Szerző: Füzesi András - Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár

Ajánlott irodalom:

• M. Virág Zsuzsanna: Korai fémművesség a Kárpát-medencében. In: Visy Zsolt (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 129     –132.
• Siklósi Zsuzsanna, M. Virág Zsuzsanna, Mozgai Viktória, Bajnóczi Bernadett: The spread of the products and technology of metallurgy in the Carpathian Basin between 5000 and 3000 BC – Current questions. Dissertationes Archaeologicae Ser. 3, No. 5, 2017, 67     –82.
• Fémművességre alapuló társadalmakról – David Attenborough: Törzsi kincsek, 3. rész – A Nap verejtéke / 4. rész - Bronzkirályság