A Magyar Nemzeti Múzeum állandó régészeti kiállításában, néhány korai réztárgy társaságában, látható egy szép kidolgozású ellentett élű csákány Jászladány határából. A középső rézkor idejére (Kr.e. 4000     –3600) keltezett temető negyven sírja 1935-ben került elő. Az arany és réztárgyakat tartalmazó leletegyüttes új megvilágításba helyezte a korszak kutatását.

***

A presztízs (tekintély, befolyás, hatalom) olyan elismerés, melyet bizonyos készségekkel, eredményekkel lehet kiérdemelni. Attribútum, melyet mások ítélnek meg, s valamilyen hatalmat biztosít mások felett. Ugyanakkor presztízse élőlényeknek, tárgyaknak, elvont fogalmaknak is lehet, s ezek tekintélye a tulajdonosra és a velük érintkezőkre egyaránt kihat. Egy minőségi karóra presztízsét a márkája fejezi ki. Az ajándékozás során a megbízható márka, az ajándékozó és a megajándékozott érintkezésbe kerül, s mindhárom szereplő presztízse kapcsolódik egymáshoz. Ha a tárgyak és az emberek között nincs összhang (például egy drága órát szakadt ruházatú egyén visel), akkor az a társadalom ítéletét vonja maga után. Összhang esetén azonban egymást növelik a különböző presztízsösszetevők.

A régészet elsődleges forrását az idő próbáját kiálló tárgyak és az egykori közösségek anyagi lenyomatai jelentik. Így a társadalomrégészet egyik bázisát azok a presztízstárgyak alkotják, melyek köre az évezredek alatt jelentős mértékben változott – az adott időszak technológiai és társadalmi szintjének, a közösségek kulturális közegének és kapcsolatrendszerének megfelelően. A presztízsnek minden esetben egy összehasonlító rendszerben van értelme. Az értéktelített tárgyak erőteljes szimbolikus tartalmat jelenítenek meg, mely az érvényes szimbolikus diskurzus függvénye. Például a modern időfogalmat nem ismerő közösségekben a márkás karórának nincs szimbolikus jelentősége. A régészeti lelőhelyeken előkerülő nagyszámú tárgy között gyakran nem egyszerű felismerni, melyiket tartották egykor presztízstárgynak. A használati, csere és szakrális értékkel bíró tárgyakat egyedi elbírálás során kell értékelnünk, az adott kultúra saját értékrendszerén belül. A kérdés eldöntésében a régészeti kultúra belső kohéziója és a kontextus, vagyis a tárgyak előkerülési körülményei a meghatározóak.

A presztízs (anyagi) kifejezésének módja szorosan kapcsolódik az adott társadalom felépítéséhez, ezért a társadalmi egyenlőség és hierarchia vizsgálata összefonódott a téma kutatásával. Az újkőkor és rézkor időszaka (Kr.e. 6000     –3500 között) a differenciált társadalmak fokozatos kialakulását eredményezte egész Közép- és Délkelet-Európában. Míg a korszak kezdetén egyértelműen egalitariánus (egyenlőségi) közösségek hozták létre az első állandó településeket, addig a rézkor végére az öröklött státuszok és az ebből fakadó egyenlőtlenség határozták meg a társadalmak szerkezetét. A hierarchia lépésről-lépésre való felépítése különbségeket eredményezett a településhálózatban (tellek, erődített települések), az épületek méretében és típusaiban, az anyagi javakhoz való hozzáférésben stb. A fokozódó társadalmi különbségek a presztízs kifejezésének egyre változatosabb formáit tették szükségessé, így ezalatt a 2500 év alatt a kedvelt nyersanyagok és a belőlük készített tárgyak típusai is többször változtak.

A lehetséges presztízstárgyak köre általában egzotikus, nehezen beszerezhető tárgyakat, nyersanyagokat jelentett, melyek távolsági hálózatokon keresztül terjedtek. A korai neolitikum egyik meghatározó nyersanyaga a tokaji (kárpáti) obszidián volt. A Nyírlugos határában előkerült raktárleletben 12 nagyméretű magkövet helyeztek el, melyekből könnyen és gazdaságos módon lehetett számos penge eszközt készíteni. A magas értéket képviselő tárgyak más típusait nem használtak a mindennapokban, és gyakran utánozták őket kevésbé értékes nyersanyagokból. Az ünnepi öltözet részét képezték azok az ékszerek (csüngők, karperecek, nyakláncok, övek), melyeket az Adriai- és Fekete-tengerből származó Spondylus-kagylóból készítettek. Gyakran sírokban kerülnek elő, de felbukkannak szórványként, olykor töredékes állapotban is felhasználták azokat (pl. karperec töredék átalakítása csüngőnek). Az újkőkor teljes időszakában kedvelt Spondylus ékszerek agyag utánzatai is ismertek a Kárpát-medencéből. A késő neolitikum idején értékelődtek fel a helyi, ám veszélyes körülmények között, vadászattal beszerezhető nyersanyagból készült ékszerek: vadkanagyar csüngők, szarvas szemfogból összeállított nyakláncok.

Nyírlugosi obszidián magkő raktárlelet

Spondylus karperecek (Hódmezővásárhely-Kökénydomb, Kr.e. 5000 –4500)

Nyaklánc Spondylus gyöngyökből és szarvas szemfogakból (Polgár-Csőszhalom, Kr.e. 5000     –4500)

A rézkorban olyan tárgyak váltak meghatározóvá a presztízstárgyak között, amelyeknek elkészítéséhez speciális szaktudásra volt szükség. A korábbi nyersanyagok szerepét ekkoriban aranyból, rézből, kivételesen ezüstből (MNM blog – Oravecz Hargita: Ezüst ékszerek Tiszalúcról) készült ékszerek és eszközök vették át. Az új kulturális rendszerben azonban még egy ideig a korábbihoz nagyon hasonló formanyelvet használtak, például az átfúrt arany csüngők a Spondylus csüngők formáit másolták (MNM blog – Oravecz Hargita: Rézkori arany ékszerek). A réztárgyak kisméretű gyöngyök, gyűrűk, karperecek formájában már a késő neolitikumban megjelentek Magyarország területén, a kora és középső rézkorban azonban kisebb-nagyobb méretű eszközök is készültek az új nyersanyagból. Az ellentett élű csákány ekkor, a Kr.e. 5     –4. évezred fordulóján lett az egyik meghatározó tárgytípussá. Az új eszközök nem csupán a távolsági kapcsolatrendszert képviselték a nyersanyag révén (a rézércet Bulgária és az Al-Duna vidékén bányászták), az előállításukhoz szükséges szaktudás éppúgy az értéktöbblet, a presztízs összetevőjévé vált.

Temetkezésből származó arany ékszerek: gömbös végű tűk, átfúrt csüngők, lemezgyűrűk, tűk (Jászladány, Kr.e. 4000     –3700)

Szerző: Füzesi András - Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár 

Ajánlott irodalom:

• Granasztói Péter: Társadalmi presztízs és hierarchia. Tárolóbútor divat Kiskunhalason 1760 és 1790 között. Korall 10, 137     –162.
• Siklósi Zsuzsanna: Prestige goods in the Neolithic of the Carpathian Basin. Material manifestations of social differentiation. Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hung. 55, 2004, 1     –62.
• Raczky Pál: A Kárpát-medence népeinek anyagi kultúrája az újkőkor és a rézkor időszakában (Kr.e. 6000 – Kr.e. 2800). In: Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei a kőkortól a honfoglalásig. Magyar Nemzeti Múzeum – Kossuth Kiadó, 2015, 21-103.
• A presztízstárgyakról – David Attenborough: Törzsi kincsek, 1. rész – A maszk mögött