A Pilis napjainkban az egyik legkedveltebb, országosan ismert kirándulóhely. Kevesen tudják azt, hogy a délnyugati részén található Kesztölc a Neszmélyi borvidék legkeletibb települése. Az itteni klíma és meszes föld a szőlőnek kedvező környezetet jelent ma is, így nem csoda, hogy a szőlőművelés és bortermelés gyökerei legalább a középkorig visszavezethetőek, amikor a Pilis és körzete a Magyar Királyság szívét, a mindenkori királyi erdőséget jelentette. Itt kapcsolódik össze a történet a középkori magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok kezdeteivel is: a 13. század közepén a remeték útja innen, a Kesztölc melletti Klastrompusztáról indult el a renddé szerveződésig és vezetett még további két pilisi kolostor megalapításához. Nem csak saját használatra, hanem később eladásra is szánt bor a mindennapi élet fontos alkotója volt a pálosoknál is; egyik legkorábbi szőlőadományukat pont Kesztölcön kapják meg a pálosok, míg a mai Pilisszentlászló egykori pálosai a Pilis délkeleti részén, Borosjenőn kapnak ültetvényeket. A késő középkorban ezt a budai házaiknál mérik s árusítják. A pálosok Pilisben való jelenléte a szőlőművelésen túl számos érdekességet rejt: a közvetlen kolostori tájban még nyomokban fellelhető emlékek, pl. halastavak, műhelyek a mindennapi életről árulnak el sokat, míg a Pilisben, regionális léptékben megtelepedésük időrendje és helyszínei őrizték meg a pálosok stratégiájának lenyomatát, renddé válásuk útját.