A Magyar Nemzeti Múzeum és egyben a Kárpát-medence legnagyobb kora népvándorlás kori ékszeregyüttese 1891-ben egy kis erdélyi faluban került napvilágra. Mintegy száz évvel korábban már ugyanarról a telekről egy pompás, medalionokká alakított római aranypénzekből és egy hosszú aranyláncból álló kincslelet találtak pásztorok, ami a császári kincstárba került. De még így is megdöbbentette a 10 pár női ruhakapcsoló tű, az eskükarika, a három csésze, és egy egyedülálló, kizárólag a római császárok és azok családtagjai által viselt ónixköves fibula a leleteket a helyszínen összegyűjtő, a korszakkal foglalkozó régészt, a lelet nagysága, a benne talált ékszerek kivitele, pompája. Hogy kik és mikor gyűjtötték össze, miért és milyen események hatására áshatták el? – Erre a kérdésre már a 19. század vége óta több elképzelés született, végleges válaszok talán sosem lesznek. A leginkább valószínű válaszokkal és magával a kinccsel ismertet meg az előadás.