1907 decemberében egy különleges éremritkasággal gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára (ma: Éremtár). Urjeli Újváry Béla dunapentelei (ma: Dunaújváros, római Intercisa) földbirtokos Septimius Severus római császár (Kr. u. 193–211) rézötvözet medalionját ajánlotta fel megvételre.

Septimius Severus rézötvözet medalionja Dunaújváros (Dunaptenele, Intercisa) környékéről (Fotó: Gedai Csaba, rajz: Szabadváry Tamás) 

Eladónk koránt sem volt ismeretlen a múzeum alkalmazottai számára.  Az 1900-as évek egyik legnagyobb régészeti vállalkozásának számító dunapentelei ásatások a helyiek fantáziáját is erősen mozgatták, sajnálatos módon, nem kevésszer önös vagyonszerzésből. Újváry „középutasnak” számított, a Magyar Nemzeti Múzeumot számos római kori emlékkel gyarapította, melyeket a helyiektől szerzett meg. Ettől függetlenül, a nagyobb profit reményében, főként német területekre irányuló illegális régiségkereskedelemben is részt vett. A medalion Újvárynak hosszú időre az utolsó eladott jelentősebb tétele maradt, pár hónappal később egy krimibe illő gyilkossági és öngyilkossági kísérlet következményeként sokáig elszakadt a régiségek világától, melynek oka egy kedvesét ostromló, egyik legelső magyar olimpikonnal kialakult szerelmi háromszög volt.

A kalandos életű úriember veszteségünkre nem sok adattal szolgált a medalion pontos lelőhelyét és lelőkörülményeit illetően. Minden valószínűség szerint Dunapentele területére eső Öreghegy (a római kori auxuliáris tábor, vicus és temetők) környékén került elő, bizonyos Tót Csepán (= István) öccsének földjén. A korántsem ritkaságszámba menő névvel bíró telektulajdonos és még inkább testvére kilétéről azonban semmit sem tudunk. Ezen az sem segít, hogy az ásatások egyik vezetője, Mahler Ede 1906 nyarán egy kataszteri térképet készített az Öreghegy környékéről, melyen gondosan jelölte a birtokosok nevét, telkük helyrajzi számát, mi több, azoknak a leleteknek a leltári számát is, amelyek egy adott parcellához biztosan köthetők. Ebben a témában a térkép nem nyújt segítséget, sem a fent említett nevet, sem pedig a medalion leltári adatait nem találjuk rajta, így szórványként kell kezelnünk.

Valójában mi a római medalion? A medalionok anyaguk szerint gyakrabban rézötvözetből, ritkábban aranyból, verőtővel készülnek. Nem forgalmi eszközök (tehát „pénzként” nem forognak), jól lehet nem kevés esetben (lat. multiplum) az adott címletek többszöröseinek felelnek meg. A dunaújvárosi darabunk tömege is 62,25 gramm, erős becsléssel 2 sestertiusszal (legnagyobb rézötvözetből [sárgaréz] készült címlet a kora császárkorban) egyenértékű. A medalionok készítésének háttere még teljesen nem tisztázott. Ovidius Naso költeményeiben például egyértelműen megjelenik viszonylag kisértékű érmék (lat. strena) ajándékozásának szokása a római Új Év idején. A császár mellképével ellátott érmek a hivatalos ideológia céljait is szolgálták, a hátlapi ábrázolások gyakran konkrét utalásokkal rendelkeznek. Esetünkben a római éremverésben addig nem látott kombináció láható: balról a görög–római mitológia egyik leghíresebb hőse, Hercules (Héraklész) jelenik meg, nélkülözhetetlen bunkójával és oroszlánbőrrel. Mellette, jobbra, az ősi itáliai termékenység isten, Liber Pater áll. Liber a későbbiekben sokban egyesült a görög Dionüszosz (római Bacchus) kultuszával, akinek szerepköre a szőlőművelés emberek közötti elterjesztésének vitathatatlan érdemei mellett, ugyancsak szorosan kapcsolódott a termékenységhez. Ebből fakadóan, Liber a Dionüszosztól jól ismert tobozvégű bottal, boros kancsóval és párduccal látható. A két isten párosítása fontos tartalmat takar. Septimius Severus az afrikai Lepcis Magnaból (ma: Khoms mellett, Líbia) származott, amelynek védőistenei Hercules és Liber voltak. Az érem keltezése a köriratban szereplő imperatori tisztség felvétele alapján Kr. u. 194-re helyezhető. Septimius Severus válságos események közepette, a súlyos mentális zavarokkal küzdő Commodus meggyilkolása (Kr. u.192) után léphetett trónra a pannoniai legiok támogatásával, azonban nem egyedüliként. Egyik ellenlábasára, Pescennius Nigerre Kr. u. 193. decemberében mért döntő csapást Kis-Ázsiában, a bemutatott hátlapi típusú medalionok kibocsátására ezután került sor. Izgalmas összecsengés, hogy Hercules éppenséggel az amfiteátrumi viadalok iránt fokozott érdeklődést mutató Commodus patrónusa is volt egyben. Septimius Severus saját dinasztikus terveinek megszilárdítása végett hivatalosan istenné avatta az egyébként kevés pozitív emléket magáénak tudható uralkodót, míg magát törvényes örökösének nyilvánította.

Veszteség, hogy leletünk egykori lelőkörülményeiről nincsenek adataink. Intercisa környezetében több római medalion is napvilágot látott, ezek döntő hányadáról szintén alig tudunk valamit. 1926-ban, Paulovics István ásatásán késő római kori temetkezés (1926/XXI. sír) környezetében került elő egy jelentős darab, Antoninus Pius császár (Kr. u. 138–161) szintén rézötvözetből készült medalionja. A bolygatott sírban viszonylag gazdag mellékleteket találtak: arany szemfedőlemezek, ólommázas agyagmécses, ládikához tartozó sarokpántok és veretek, valamint 19 darab érme, mely között a Valentinianus-dinasztia rézérméi voltak a legkésőbbiek (Kr. u. 364–378). Az ásató elgondolása szerint a medalion egykor a kis ládikában lehetett elhelyezve a többi érmével együtt, a sírrablók vandál munkája következtében került a temetkezésen kívülre. Az évek távlatában erre már megnyugtató bizonyítékot nem hozhatunk, azonban felvethető, hogy a századokkal korábbi érem kivételes megbecsülésben részesült. Medalionunk vonatkozásában ez ugyancsak reális lehet, az erélyes kezű uralkodó a későbbiekben sem felejtette el egykori szolgálati helyét, Pannonia lakóira virágzó évtizedek vártak.

Szerző: Szabadváry Tamás, MNM Éremtár, Római kor

Ajánlott irodalom

• Alföldi, M. R., Intercisa pénzforgalma. In: Barkóczi, L. – Erdélyi, G. – Ferenczy, E. et al. (szerk.) Intercisa (Dunapentele-Sztálinváros) története a római korban I. Archaeologica Hungarica Új folyam 32. Budapest, 1954, 118–142.
• Intercisa 1. Dunapentele - Sztálinváros története a római korban - Archaeologia Hungarica, Series nova 33. (Budapest, 1954) (szaktars.hu)
• Damsky, B. L., The Stadium Aureus of Septimius Severus. American Journal of Numismatics 2 (1990) 77–105.
• Jónás, E., A Nemzeti Múzeum Éremtárának új szerzeményeiből. Numizmatikai Közlöny 25 (1926) 196-198.
• Lorenz, J., Die Medaillons des Septimius Severus (193 bis 211 n. Chr.). Doktori disszertáció, Ludwig-Maximilians-Universität München. München, 2016.
• Lorenz, J., Die Medaillons der römischen Kaiserzeit. Kiadási hely nélkül, 2017.
• Név nélkül, - A gyilkos vallomása. Pesti Napló (1908. május 8. – péntek) 11.
• Paulovics, I., A dunapentelei római telep (Intercisa). A maradványok története, a kutatásokirodalma, 1926. évi leletek – Die römische Ansiedlung von Dunapentele (Intercisa). Geschichte der Überreste, Bibliographie der Forschungen, Fundergebnisse von 1926. Archaeologica Hungarica 2. Budapest, 1927.
• Tóth, A. J., Ünnepek a keresztény és a pogány kor határán. Vallásantropológiai Tanulmányok Közép-Kelet-Európából 6 (szerk.:) Pócs, É. Budapest, 2017, 108–111.