A Zempléni-hegység és a Cserehát között, észak-déli irányba húzódó Hernád-völgy a történelem folyamán jelentős útvonal volt. Nemcsak kereskedelmi árucikkek (pl. borostyán, szőrme) és hírek mozogtak rajta, hanem hadseregek is. A völgy nyugati oldalán a Cserehát lábánál és lankáin már a neolitikum óta folyamatosnak tekinthető az emberi jelenlét. A terület természetföldrajzi adottságai kedvezőek voltak a földműveléshez, állattartáshoz és a tartós megtelepedéshez. Éppen a jó adottságok és stratégiai szerep miatt a környékén megtelepedett közösségeknek fontos volt, hogy a völgy egy részét, esetleg egészét ellenőrzésük alá vonják. Szembetűnő ez a törekvés a bronzkorban, amikor mindkét parton erődített települések jöttek létre, valamint a középkorban, amikor kővárak tornyosultak a vidék fölé.

2017-2018-ban az M30-as autópálya építési munkálataihoz kapcsolódó régészeti kutatások nem csak a már jól ismert időszakokból hoztak felszínre új leletanyagot, hanem a 10-11. század vonatkozásában szürke zónának tekinthető időszakból is.

Szalaszend-Kis- és Nagy-hegyen egy kis sírszámú honfoglalás kori temető (vagy temetőrészlet) került napvilágra, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóságának munkatársai tártak fel (jelen sorok írója is részt vett az ásatáson). A domb, amelyen a honfoglalók kis közössége megtelepedett és halottait eltemette, a Hernád árterének keleti szélén húzódik párhuzamosan a folyóval, ahonnan a szemlélődő északi és déli irányba kilométerekre megfigyelheti a Hernád-völgyet. A temető sírjai a domb gerincének a szélén, egyetlen észak-dél irányú sorban kerültek elő. Kivétel nélkül kelet-nyugati tájolásúak voltak, ami azt jelenti, hogy arccal keletre tekintettek. Az összes temetkezés bolygatott volt. Ugyan a sírok kirablása nem ismeretlen a korszakban, néhány extrém esettől eltekintve azonban kevés olyan temetőt ismerünk, ahol a bolygatott sírok aránya 100%.

1. kép: A női sírból előkerült itáliai érme (fénykép: Bicskei József)

A temetőben négy férfi, egy nő és két egyelőre nem meghatározott nemű egyén maradványai kerültek elő. A női sírban az elhunyt ruhájának ékítményei (ingnyakveretek) és lószerszámzat (zabla, kengyel, hevedercsat) kapott helyet. A sírba került továbbá 2 darab, Hugo és II. Lothar közös uralkodása (931–947) alatt vert itáliai érme, ami alapján a temető a 10. század középső harmadára keltezhető.

2. kép: Viseletrekonstrukció a női sír leletei alapján (rajz: Anderko Anna)

A férfi temetkezések közül háromban volt fegyverzet (íjászfelszerelés), ami viszonylag magas, 42,8%-os arány. A harcosokkal lovaikat, illetve lószerszámaikat is eltemették. A temetőben lelt egyik legfigyelemreméltóbb tárgy egy nagyméretű, feltehetően nyugati eredetű áttört vadász-nyílcsúcs. A fegyverzet magas aránya nem véletlen, feltehetően egy katonai szolgálatot ellátó közösség tagjai temetkezhettek ide. A temetőben előkerült nyugat-európai eredetű tárgyak alapján a közösség legalább egy tagja megfordulhatott az itáliai hadjáratok egyikén.

A kis temető nem önmagában áll a Hernád völgyében: eddig 13 lelőhely ismert a térségből, ami kirajzol egy többé-kevésbé összefüggő településhalmazt. A legkorábbi, 10. század első kétharmadára datálható lelőhelyeken (Szalaszend-Kis- ás Nagy-hegy, Monaj, Aszaló, Szikszó-Vadász-patak partja) mindenhol kerültek elő fegyveres temetkezések. Ez alapján feltételezhető egy fegyveres közösségek alkotta láncolat jelenléte, amelynek feladata a Hernád-völgyben futó észak-dél irányú útvonal ellenőrzése lehetett. Ezzel szemben a régió valamivel későbbre keltezhető (10. század utolsó harmada–11. század) lelőhelyeiről fegyverlelet nem ismert, ami a korszakban lezajlódó nagyobb belső népességmozgás és erőteljes társadalmi átalakulás lenyomata lehet. A terület jelentőségét tovább emeli, hogy a Bodrogközben és a Felső-Tisza-vidéken feltételezett egykorú fejedelmi központtól mindössze 30 km-re fekszik. A Hernád völgye a honfoglalást követően sem vesztette el a jelentőségét, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az államalapítás évtizedeiben egyik korai ispánsági várunk (Abaújvár) a folyó partján épült ki.

3. kép: A Hernád-völgyének 10-11. századi lelőhelyei

Megjelent online közlések:
Libor Csilla – Takács Richárd (2020). A Hernád-völgy honfoglalói. Részlet egy régió történetéből. Magyar Régészet 8(3), 28–34. [online] (Letöltve: 2020.12.13.)

Tájékoztató irodalom:

• Dienes István (1972). A honfoglaló magyarok. Hereditas. Budapest: Corvina Kiadó.
• Petkes Zsolt-Sudár Balázs (szerk.) (2015). Magyarok fegyverben. Magyar őstörténet 3. Budapest: Helikon.
• Révész László (2020): A 10-11. századi temetők regionális jellemzői a Keleti-Kárpátoktól a Dunáig. Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád-kori sírleletei 13. Szeged-Budapest: Martin Opitz.

Írta: Takács Richárd (Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság)