A Magyar Nemzeti Múzeum és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat munkatársai, Ritoók Ágnes, Szőke Béla Miklós és Gergely Katalin 2020-ban is folytatták a Vársziget déli részének kutatását. A feltárás hármas céllal indult: (1) a középkori kolostor épületegyüttesét megsemmisítő modern bolygatás (ún. homokgödör) kiterjedésének meghatározása északkelet és kelet felé; (2) A késő középkori kolostor és templom lehető legpontosabb lokalizálása a templomot övező temető teljes feltárása alapján; (3) Az 1951-1955 között folytatott ásatások nyugati határának feltárása, és ennek nyomán az akkor feltárt terület elhelyezése az 1994 óta folyó kutatások összesítő alaprajzán. 

1. A kutatott felület nyugati részén a modern, a középkori épületeket teljesen, temetkezéseket részben elpusztító bolygatás kiterjedését egy közel 20 m-es szakasz kivételével sikerült meghatározni. A bolygatás széle szabálytalan, sokszorosan ívelt. Az alja egyenetlen, de mindenütt igen mély. A feltárás során kiszedett alapfal nyomát nem találtuk. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kő- majd homokbányászatnak a középkori épületegyüttes 19. században még látható maradványai estek áldozatul.
2. A templom körüli temető eddig feltáratlan területén 32 sírt bontottunk ki. Három Árpád-kori sír egyikében, a koponya alatt I. László denárja feküdt. Állatcsont lelete alapján három sírról feltételezhető, hogy halottját a 10. században temették el; 26 sír pedig Karoling kori: ezüst ékszerek (függők, gyöngyök és lemezgombok), kések és sarkantyúpárok voltak a vázak mellett. A napvilágra került későközépkori erődítés maradványok, a temetőrészletek és a modern bolygatás kiterjedése alapján az 1569-ben készült felmérésen ábrázolt épületegyüttes pontosan lokalizálható a Vársziget déli részén. Meglepő felfedezés, egyben új eredmény, hogy az egykori templom tengelyének folytatásában egy palánkfal alapárkát találtuk meg, amely a Karoling-korban a temető egy részét határolta – itt feküdt a tavaly feltárt előkelő férfi sírja is.
3. Az 1951-1955. évi feltárás nyugati határát egy 15 m-es szakasz kivételével elértük – sőt 50 m2 felületen újra fel is tártuk az akkor megnyitott szelvényeket, azonosítottuk az akkor feltárt sírok helyét, és a feltáratlan temetkezéseket kibontottuk. Kiderült, hogy az ezen a területen is keresztülhaladó palánkfal-árkot nem dokumentálták, de nem is ásták ki – az ásatási feljegyzésekben sem szerepel. Következésképp az 1951–1955. évi feltárás területe majdan hitelesítésre szorul – ez azonban a következő nemzedékek feladat lesz. Mindazonáltal az idei feltárásnak köszönhetően már több támpont segíti az 1951–1955-ben kutatott felület elhelyezését az 1994-től folytatódó ásatások területének összesítő alaprajzán. Ennek véglegesítéséhez a jövő évben még kisebb felületek feltárása ezen a területen elengedhetetlen.

A feltárás költségeit a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Nemzeti Múzeum fedezte.