A Magyar Nemzeti Múzeum legújabb kori Iratgyűjteményében található egy megsárgult, szakadt irat, amin egy távirat üzenetének az átirata olvasható, sokszorosított technikával. A levélpapíron Az Est című napilap budapesti szerkesztőségének címe szerepel, a rövid üzenet pedig a következőből áll:

„A trónörökös és a trónörökösné ma délelőtt kíséretükkel körsétára indult autómobilon. A városban egy bomba robbant fel, de már akkor, amikor a trónörökös kocsija elhaladt. A kíséret kocsiját sértette meg a bomba. Később revolvermerényletet követtek el a trónörökös és a trónörökösné ellen. A trónörökös fejét és arcát furta át a golyó, a trónörökösnének hasába hatolt.* A merénylő neve Zabrikovics, foglalkozása nyomdász. Elfogták.”

A *-al jelölt mondathoz kézzel a következő sorokat írták: „Mire a kórházba vitték őket, mind a kettő belehalt sebesülésébe!”

Ez lenne a rövid, érzelemmentes, ám a történéseket tömören összefoglaló tudósítás 1914. június 28-áról. Bár a hír rendkívül gyorsan terjedt Monarchia és világ szerte, azt ekkor még nem lehetett sejteni, hogy ez lesz minden idők egyik legnagyobb hatású politikai merénylete, hiszen a közel egy hónap múlva — e merénylet ürügyén — kirobbant első világháború közel 20 millió emberéletet követelt, katonákét és civilekét egyaránt. Távolabbi hatása is világrengető volt. A háború végére a harcokban kimerült Európa elvesztette addig gyakorolt politikai és gazdasági világvezető pozícióit, több addigi nagyhatalom — mint az orosz, az oszmán-török, vagy Ausztria—Magyarország – összeomlott, sőt ennek következtében darabolják fel a Szent István-i államot, Nagy-Magyarországot is.

A merénylet kolosszális hatásaival szöges ellentétben állt magának az akciónak a gyenge megszervezése és a részleteiben szinte már-már tragikomikus elemekkel tarkított kivitelezése. A gyilkosság után az Osztrák—Magyar Monarchia ugyan hivatalosan azt az álláspontot képviselte, hogy a merénylőket Szerbia támogatta, bérelte fel, de ezt bombabiztosan nem sikerült bizonyítani. A valóságban ugyan volt szerb szál a történetben, többek között a fegyverbeszerzésben, de a zömmel fiatalkorú boszniai szerb és bosnyák-muzulmán származású összeesküvők foglalkozásukat tekintve is ízig-vérig a civilséget és amatőrizmust testesítették meg, mintsem a kiképzésben edzett, fegyelmezett bérgyilkosét. Fegyverhasználati tudásuk hiányát és a merényletkísérletekhez szükséges lélektani erő hiányosságait a vakszerencse és a másik fél hanyag eleganciával kezelt általános óvatlansága kompenzálta.

Így történhetett meg az, hogy azon a bizonyos napon a hét merénylő kézigránát-bombákkal és revolverekkel felszerelve állt szinte „sorfalat” Ferenc Ferdinánd autókonvojára várakozva a Szarajevót hosszában átszelő Miljacka folyó melletti rakparton. Az első kísérlet nem is sikerült, mivel a lesben álló merénylők első két tagja az ijedtségtől ledermedve nem használta fegyverét. Végül harmadik társuk, Nedeljko Čabrinović cselekedett és a nála lévő bombát a főherceget szállító autó felé dobta, de az leesett róla, így csak a mögötte érkező jármű alatt robbant fel. A trónörökös sértetlenül megúszta, csupán a kíséretéhez tartozók közül sérültek meg néhányan. A tettest elfogták, ahogy később Principet is. A táviratban szereplő Zabrikovics név, Čabrinović nevének az elírása, de nem ő végzett a főherceggel.

A történet itt normális esetben megszakadt volna a további programok felfüggesztésével, de nem ez történt. A józan észt felülírta a politikai érdek és a trónörökösre, valamint Bosznia kormányzójának, Potiorek táborszernagyra jellemző merev, militáns mentalitás, ami nem engedte meg a katonához méltatlan „visszavonulást”. Ennek lett következménye a második merénylet. Ennek sikeréhez a véletlenek összjátéka adta a drámai hátteret. A városházától visszaforduló autókonvoj a Latin-híd magasságában rossz irányba fordult, majd hirtelen megállt, hogy visszatolasson. Az álló autó előtt a tömegben éppen ott tartózkodott a meglepett Gavrilo Princip, aki a zsebéből előhúzott revolverrel, nagy valószínűség szerint vaktában lőni kezdett a kocsi irányába. A kis távolságnak és a vak szerencsének köszönhetően először a trónörökösnét lőtte hasba, majd a trónörökös nyakát érte a lövedék. A trónörökös párral azonnal kórházba hajtott az autó, de az erős vérzéssel járó sérüléseikbe hamarosan mindketten belehaltak.

A trónörökös életét kioltó lövés, jelképesen az Osztrák—Magyar Monarchiát is megölte. Gavrilo Princip terrorista végzetes pisztolygolyója sokkalta hosszabbra elért, mint a tőle alig karnyújtásra lévő Ferenc Ferdinánd teste.

Írta: Balahó Zoltán, Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Tár