Történeti Tár
A történelmi Magyarország újkortól napjainkig terjedő időszakából származó emlékek tára.
7
Korompai Holló Zsigmond pincetokba való palackja
1666
Ernst Lajos híres gyűjteményéből került a múzeumba a korompai Holló család összetett címerével ékesített, különleges szépségű, évszámos metszett palack. A címert körbefogó kétsoros felirat szerint Korompai Holló Zsigmond felső-magyarországi főperceptor, eperjesi pénzügyi felügyelő számára készült 1666-ban. A további három oldalon az üvegfelületbe rendkívüli finomsággal begravírozott figurális ábrázolások a jezsuitáknál nevelkedett kamarai tisztviselő katolikus hitét hirdetik. A középső nagy medalionban a holdsarlóra tekeredő kígyón tapos a koronás Szűz Mária, balján a kisded Jézussal, jobbjában jogarral, Patrona Hungariae. A keskenyebb medalionokban Szent Zsigmond, a tulajdonos védőszentje, valamint Szent Mihály ördöggel viaskodó alakja. Az üvegfelület többi részét borító gazdagon indázó, virágos, leveles ornamentika az úri hímzések motívumkincsével rokonítható. A vállrésznél madárszerű sárkányok lapulnak, alul maszkok bukkannak elő. A szájperem csavaros kiképzésű. Minden valószínűség szerint felső-magyarországi, feltehetően sárosi üveghuta terméke lehet.
Az 1832-36-os pozsonyi országgyűlés alkalmából készült fedeles díszserleg
1836
A német-cseh üvegművesség hatására egyre népszerűbb kristálystílus igazi fénykora a 19. század volt. E stílus reprezentatív darabja az 1832-36-os országgyűlés alkalmából készült a fedeles üvegserleg. Recés kerek talpa felett recés gombos szár, melyet harangidomú felsőrész koronáz alján négyszögosztású, kosárszerű dísszel. Oldalt két gyémántos mezőben felirat: “Éljen kedves Magyar Honunk, Éljen ditső királyunk, Éljen fenn Szent szabadságunk, s tartson holtig barátságunk. Pozsonyban 1832/36 esztendei országgyűlése végén.”
Kothgasser-típusú pohár pesti látképpel
1830 körül
A neves bécsi mester, Kothgasser nyomán terjedtek el az áttetsző zománcfestéssel díszített, sajátos formájú, csiszolt talpperemű poharak. Gyűjteményünkben e típust egy 1830-as évekből készült látképes darab képviseli, felfelé kehelyszerűen kiszélesedő testén arany keretelésű medalionban a pesti Dunapart látható a belvárosi Főplébániatemplomal. Felirata: “Untere Donauzeile in Pest.”
Kávéskészlet, Holics, Antonio Terchi (?)
18. század 3. negyede
Az első hazai fajansz manufaktúra európai színvonalát reprezentálták az Ernst Gyűjtemény holicsi majolikái. Mária Terézia magyar királynő és osztrák császárnő férje, Lotharingiai Ferenc toszkán nagyherceg, későbbi német-római császár alapította az első hazai gyári fajansz manufaktúrát holicsi (ma Holič, Szlovákia) birtokán 1743-ban. A korai időszak német, francia barokk irányába mutató munkái mellett jól elkülönül egy olaszos emlékcsoport. Ide sorolható az a különleges kávéskészlet (2 kanna, négy csésze aljjal), amit a múzeum 1939-ben vásárolt meg Ernst Lajos műgyűjteményéből. A tárgyak külső felületét tájba helyezett zsánerjelenetek borítják. A kannák körteidomú gerezdelt testén plasztikus akantuszlevéllel díszes kérdőjel alakú fül. A kávéskanna magas boltozatos fedelének gombja hiányzik. A kávéskannán lándzsájával szarvast üldöz lóhátról egy vadász, a táj hátterében házak, a fedélen két felröppenő madár. A tejeskannán a ligetben két faun táncol, egy másik gyermeket visz a vállán. A félgömb alakú fületlen csészék közül kettő-kettő majdnem egyforma. Díszítésük tájban állatokat ábrázol, belsejük mélyén egy-egy légy illetve az egyikben telt potrohú szúnyog rejtőzik. Két csészealjon bajvívó katonák, egyen sziklacsúcson álló zerge, egyen pedig legelésző kecskék láthatók. A kifinomult színvilágot az okker, a mangán és a zöld mellett leginkább a kék jellemzi. Az olasz kutatók a sienai majolikaműves család képviselőjében, Antonio Terchi személyében határozták meg a sorozat mesterét. Működését Holicson 1766-1779 közé teszik.
József nádor mellszobra, 1825.
A Magyar Nemzeti Múzeum fő mentorának, a magyar érzelmű Habsburg főherceg József nádornak fehér márványként ható mellszobra a klasszicizmus hűvös szépségű alkotása. Büsztjét Elias Hütter (1775-1865), a kiváló osztrák szobrász, a bécsi porcelán manufaktúra modellmestere mintázta 1825-ben, 1832-ben öntötték porcelánba.
Gyertyatartó
Tata, 1770 után
1758-ban Esterházy József tatai birtokán is fajanszgyárat létesítettek, amely átmeneti szünet után 1768-tól kezdett újból működni. Fellendülését főképp annak köszönheti, hogy a holicsi szakemberek közül többen átjöttek ide. 1770-ben Hermann Sándor lett a gyárvezető, aki Kuny Domokos özvegyét, Frank Krisztinát vette feleségül. A funkcionális kisplasztikák kedves, szellemes darabja a hintázó, rokokó kalapos nőalak – gyertyatartó rocaillos talapzaton, lila és bíborvörös festéssel, 1770 után készülhetett.
Báró Kemény Gábor portréja
1870-es évek
A porcelán fehéráru egy sajátos, a 19. század utolsó harmadában létrejött modern díszítésmódja, a porcelánra felvitt fénykép bravúros technikája. Erdély első fotóműtermének tulajdonosa, Veress Ferenc kolozsvári műhelyében 1868 után helyezte üzembe égetőkemencéjét. 1879-ben a székesfehérvári Iparműkiállításon több mint 300 fotókerámiát mutatott be. A kiállítás fő támogatóját, báró Kemény Gábor minisztert, a Történeti Társulat elnökét ábrázolja a talpas tál dekorja.
Korompai Holló Zsigmond pincetokba való palackja
1666
Ernst Lajos híres gyűjteményéből került a múzeumba a korompai Holló család összetett címerével ékesített, különleges szépségű, évszámos metszett palack. A címert körbefogó kétsoros felirat szerint Korompai Holló Zsigmond felső-magyarországi főperceptor, eperjesi pénzügyi felügyelő számára készült 1666-ban. A további három oldalon az üvegfelületbe rendkívüli finomsággal begravírozott figurális ábrázolások a jezsuitáknál nevelkedett kamarai tisztviselő katolikus hitét hirdetik. A középső nagy medalionban a holdsarlóra tekeredő kígyón tapos a koronás Szűz Mária, balján a kisded Jézussal, jobbjában jogarral, Patrona Hungariae. A keskenyebb medalionokban Szent Zsigmond, a tulajdonos védőszentje, valamint Szent Mihály ördöggel viaskodó alakja. Az üvegfelület többi részét borító gazdagon indázó, virágos, leveles ornamentika az úri hímzések motívumkincsével rokonítható. A vállrésznél madárszerű sárkányok lapulnak, alul maszkok bukkannak elő. A szájperem csavaros kiképzésű. Minden valószínűség szerint felső-magyarországi, feltehetően sárosi üveghuta terméke lehet.
Az 1832-36-os pozsonyi országgyűlés alkalmából készült fedeles díszserleg
1836
A német-cseh üvegművesség hatására egyre népszerűbb kristálystílus igazi fénykora a 19. század volt. E stílus reprezentatív darabja az 1832-36-os országgyűlés alkalmából készült a fedeles üvegserleg. Recés kerek talpa felett recés gombos szár, melyet harangidomú felsőrész koronáz alján négyszögosztású, kosárszerű dísszel. Oldalt két gyémántos mezőben felirat: “Éljen kedves Magyar Honunk, Éljen ditső királyunk, Éljen fenn Szent szabadságunk, s tartson holtig barátságunk. Pozsonyban 1832/36 esztendei országgyűlése végén.”
Kothgasser-típusú pohár pesti látképpel
1830 körül
A neves bécsi mester, Kothgasser nyomán terjedtek el az áttetsző zománcfestéssel díszített, sajátos formájú, csiszolt talpperemű poharak. Gyűjteményünkben e típust egy 1830-as évekből készült látképes darab képviseli, felfelé kehelyszerűen kiszélesedő testén arany keretelésű medalionban a pesti Dunapart látható a belvárosi Főplébániatemplomal. Felirata: “Untere Donauzeile in Pest.”
Kávéskészlet, Holics, Antonio Terchi (?)
18. század 3. negyede
Az első hazai fajansz manufaktúra európai színvonalát reprezentálták az Ernst Gyűjtemény holicsi majolikái. Mária Terézia magyar királynő és osztrák császárnő férje, Lotharingiai Ferenc toszkán nagyherceg, későbbi német-római császár alapította az első hazai gyári fajansz manufaktúrát holicsi (ma Holič, Szlovákia) birtokán 1743-ban. A korai időszak német, francia barokk irányába mutató munkái mellett jól elkülönül egy olaszos emlékcsoport. Ide sorolható az a különleges kávéskészlet (2 kanna, négy csésze aljjal), amit a múzeum 1939-ben vásárolt meg Ernst Lajos műgyűjteményéből. A tárgyak külső felületét tájba helyezett zsánerjelenetek borítják. A kannák körteidomú gerezdelt testén plasztikus akantuszlevéllel díszes kérdőjel alakú fül. A kávéskanna magas boltozatos fedelének gombja hiányzik. A kávéskannán lándzsájával szarvast üldöz lóhátról egy vadász, a táj hátterében házak, a fedélen két felröppenő madár. A tejeskannán a ligetben két faun táncol, egy másik gyermeket visz a vállán. A félgömb alakú fületlen csészék közül kettő-kettő majdnem egyforma. Díszítésük tájban állatokat ábrázol, belsejük mélyén egy-egy légy illetve az egyikben telt potrohú szúnyog rejtőzik. Két csészealjon bajvívó katonák, egyen sziklacsúcson álló zerge, egyen pedig legelésző kecskék láthatók. A kifinomult színvilágot az okker, a mangán és a zöld mellett leginkább a kék jellemzi. Az olasz kutatók a sienai majolikaműves család képviselőjében, Antonio Terchi személyében határozták meg a sorozat mesterét. Működését Holicson 1766-1779 közé teszik.
József nádor mellszobra, 1825.
A Magyar Nemzeti Múzeum fő mentorának, a magyar érzelmű Habsburg főherceg József nádornak fehér márványként ható mellszobra a klasszicizmus hűvös szépségű alkotása. Büsztjét Elias Hütter (1775-1865), a kiváló osztrák szobrász, a bécsi porcelán manufaktúra modellmestere mintázta 1825-ben, 1832-ben öntötték porcelánba.
Gyertyatartó
Tata, 1770 után
1758-ban Esterházy József tatai birtokán is fajanszgyárat létesítettek, amely átmeneti szünet után 1768-tól kezdett újból működni. Fellendülését főképp annak köszönheti, hogy a holicsi szakemberek közül többen átjöttek ide. 1770-ben Hermann Sándor lett a gyárvezető, aki Kuny Domokos özvegyét, Frank Krisztinát vette feleségül. A funkcionális kisplasztikák kedves, szellemes darabja a hintázó, rokokó kalapos nőalak – gyertyatartó rocaillos talapzaton, lila és bíborvörös festéssel, 1770 után készülhetett.
Báró Kemény Gábor portréja
1870-es évek
A porcelán fehéráru egy sajátos, a 19. század utolsó harmadában létrejött modern díszítésmódja, a porcelánra felvitt fénykép bravúros technikája. Erdély első fotóműtermének tulajdonosa, Veress Ferenc kolozsvári műhelyében 1868 után helyezte üzembe égetőkemencéjét. 1879-ben a székesfehérvári Iparműkiállításon több mint 300 fotókerámiát mutatott be. A kiállítás fő támogatóját, báró Kemény Gábor minisztert, a Történeti Társulat elnökét ábrázolja a talpas tál dekorja.
