Hun kori áldozati lelet Nagyszéksósról

Aki népvándorlás korral foglalkozik régészként, annak leggyakrabban a hunokkal és különösen Attila királlyal kapcsolatban tesznek fel kérdéseket a laikusok. A hunok nyugati szállásterületén a legnagyobb rangú harcoshoz köthető lelet ma Röszke határában, Nagyszéksóson került elő. 1926-ban Móra Ferenchez, a szegedi múzeum akkori igazgatójához érkezett a híre, hogy egy szegedi ékszerészhez egy nyakperec töredékét vitték be felbecsültetni. A leletet Bálint Mátyás szőlőjében találták, még 12 évvel korábban. Az addigra jobbára szétszóródott kincset Móra próbálta összegyűjteni, lelőhelyét beazonosítani. Ezt a régészeti nyomozást személyes hangon meséli el Móra a Kincsásás halottal c. novellájában.

Kép: A Szeged mellett, Nagyszéksóson talált hun kori áldozati lelet áttört csészéje

Az eredetileg akkora halom kisebb-nagyobb aranytárgyból, amelyet a találók elbeszélése alapján talicskával vittek el a szőlőből - több mint 200 tárgy került szegedi múzeumba. A Magyar Nemzeti Múzeum egy áttört csészét és egy lapos tálkát őriz a leletegyüttesből. A tárgyak nagy része gyűrött volt, erősen meg voltak égve, emberi vagy állati csontokat nem találtak mellettük. Az együttesben egy nagy arany nyakperec és, 9 különböző kőberakásos arany csat volt: övhöz, csizmához, lószerszámhoz tartoztak. Ezekhez különféle szíjvégek, ruhát díszítő aranylemezek, legalább két lószerszámhoz, és két magas kápájú nyereghez tartozó veretek, számos kard, tőr hüvelyét, markolatát díszítő töredékek, egy arannyal borított íj, korbácsnyél mellett számos faedény fémverete csatlakozott.

Kép: A csésze talpa alulnézetben

A Kárpát-medencében több helyről ismerünk valamilyen szertartás során, máglyán elégetett fegyvereket, lószerszámot, bútorokat, edényeket, egyéb használati tárgyakat, viseleti elemeket (ruhát, övet) tartalmazó lelet együtteseket; melyek közül gazdagságában, rangban messze kiemelkedik a nagyszéksósi. Feltehetően egy igen előkelő hun harcos halotti szertatásához kapcsolhatjuk, melyről képet kaphatunk Attila temetésének valódi, hiteles leírásából is, melyet Jordanes művéből ismerünk. (Az Attila sírja problémához a szépirodalmat kedvelőknek ajánljuk Móra Ferenc másik, Leszámolás Attilával c. novelláját.)

Kép: A csésze összegyűrt, átégett állapota, az előkerülése után, restaurálás előtt fotózva

A Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításában bemutatott csésze legközelebbi párhuzamai a korabeli perzsa üvegedények között találhatók. A csésze felső félgömbös kuparésze egy darabban öntött, aljára külön ráforrasztották a kúpos talpat. Az edény oldalfalát kerek áttörések díszítik, melyeknek kívül és belül kis peremet alakítottak ki, melyek az eredetileg színes üvegbetéteket tartották. A tárgy erősen megégve, összegyűrődve érkezett a múzeumba, berakásai elpusztultak még a tűzben. Talpának, kerek poncokkal beütögetett görög betűs felirata épségben maradt: feltehetően valamiféle súlyjelzés lehetett.

Írta: Hajnal Zsuzsanna, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár

• Fettich, N., A szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi sírlelet – La trouvaille de tombe pirincière hunnique à Szeged-Nagyszéksós. Archaeologia Hungarica XXXIII. Budapest, 1953.
• Tomka, P., A sztyeppei temetkezési szokások sajátos változata. A hun halotti áldozat. Arrabona 22-23 (1986) 35-56.
• Bóna, I., A hunok és nagykirályaik. Budapest 1993, 173–174.