A középkori fehérkerámia

Az agyagból formázott edények az neolitikumtól kísérik az emberiség történetét, az emberi tevékenységet. Hétköznapi használati tárgyként az egyik legfontosabb régészeti hagyatéka és korszak határozója az elmúlt koroknak, amely nem bomlik le évezredek alatt sem.

1. kép: Csigavonalas bekarcolással díszített 13. századi fehér fazék Mátraverebélyről (MNM, fotó: Simonyi Erika)

Az Árpád-korban a települések edénykészletéhez a helyben bányászott agyagból készült, többnyire vörösesbarna színű tároló- és főzőfazekak, bögreként használt csuprok/kisfazekak, ritkábban tálak, palackok, fedők tartoztak. A 12. században jelent meg egy speciális alapanyagból, fehérre kiégő agyagból készült edénycsoport Buda környékén, és elsősorban az észak-kelet magyarországi régióban volt jelentős az arányuk, amely egyúttal a készítési helyre is utal. A Dunántúlon és az Alföldön jóval kisebb számban, „mutatóban” került csak elő fehér áru.

2. kép: Fenékbélyeges Árpád-kori edény Mátraverebélyről (MNM, fotó: Simonyi Erika)

Kezdetben főként a főzésre használt fazekak, cserépbográcsok készültek a jobb hőtartással bíró fehérre kiégő agyagból (1. kép). Ezek az edények még lassabban forgó, kézzel hajtott korongon készültek, alakjuk általában kissé aszimmetrikus, díszítésük egyszerű bekarcolt vonalakból állt. A kézikorong használatának egyértelmű jele az edény fenekén látható fenékbélyeg. Leggyakrabban keresztet, koncentrikus köröket, napot szimbolizáló szvasztikát, András-keresztet ábrázolnak, de előfordulnak a bonyolultabb mértani mintákat (egymást metsző négyzetek, labirintusminta) formázó jegyek is (2. kép).

3. kép: Vörös festéses kancsó Pilinyből (MNM, fotó: Simonyi Erika)

Az asztali kultúra, a tálalás fejlődésével egyre nagyobb szerepet kaptak a díszített edények. Buda környékén a 12. század végén a 13. század elején jelenik meg a vörös festéssel díszített fehérkerámia (3. kép). A késő középkorban az igényesebb fazekasáru iránti kereslet megnőtt, és a fazekastechnika fejlődésének köszönhetően már kancsók, korsók, tálak, poharak is készültek vörös festéssel (4. kép).

4. kép: Késő középkori vörös festéses kancsó Mohi lelőhelyről (Tomka 2018 nyomán; HOM, fotó: Kulcsár Géza)

A mázazás technikájának hazai megjelenésével a díszítés még sokrétűbb, színesebb lett, a korszak „hungaricuma” az északkelet-magyarországi régióra jellemző ún. metélt-mázas kerámiacsoport, melyen bekarcolt vonalak választják el a különböző színű, sőt nem ritkán különböző fajtájú – ón/ólom – mázakat egymástól (5. kép).

5. kép: 16. századi metélt-mázas korsó Szécsényből (MNM, fotó: Dabasi András)

Egyelőre a kutatók nem tudják, hogy a középkori fehérkerámiai alapanyagául szolgáló, viszonylag kevés helyen bányászható, speciális, vasmentes agyag pontosan honnan származik. Napjainkban is folyik az edénytípus feltérképezése, és új eredményekkel kecsegtető kőzettani vizsgálatok révén az agyagnyerőhelyek felkutatása.

Simonyi Erika, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Árpád-kori Gyűjtemény

Irodalom:

Feld, I., Keramika. In: Marosi, E. (szerk.): Magyarországi művészet 1300–1470 körül. I–II, Budapest1987, I. 261–281.

Holl, I., Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszereihez. Budapest Régiségei 17, 1956, 177−194.

Holló, Sz., A.–Szulovszky, J. (szerk.), Az agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében. Budapest–Veszprém 2006.

Parádi, N., Technikai vizsgálatok népvándorlás kori és Árpád-kori edényeken. Régészeti Füzetek 12. Budapest 1959.

Parádi, N., Magyarországi pénzleletes középkori cserépedények (XI–XVII. század). Archaeológiai Értesítő 90, 1963, 205–251.

Simonyi, E.–Tomka, G. (szerk.), „A cserép igazat mond, ha helyette nem mi akarunk beszélni” – Regionalitás a középkori és kora újkori kerámiában. A Magyar Nemzeti Múzeumban 2013. január 9–11. között rendezett konferencia előadásai. Opuscula Hungarica IX. Budapest 2016.

Szilágyi, V.–Gál-Mlakár, V.–Rácz, T. Á.–Sajó, I.–Simonyi, E., 12–14. századi fehér kerámiákon végzett anyagvizsgálatok első eredményei és a továbblépés lehetőségei. Gesta (A Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének folyóirata) IX, 2010, 153–167.)

Tomka, G.: 16–17. századi kerámia a történeti Borsod megyéből. Opuscula Hungarica X. Budapest 2018.