„Pantha rei” – minden változik (Hérakleitosz)
A történelem az idő tudománya. A nyugati filozófiában idő és változás egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Így működik a történelem.

Komoly, ábrándos arcú kisfiú néz ránk egy barokk enteriőrt mímelő műtermi háttér előtt. Fején sisak, ünneplő bársony öltönyének övében balta, vállán átvetve „mászó-készület”, jelzősíp, kürt: apró tűzoltó-felszerelés. A kerekes lovacskával együtt, melyre minden bizonnyal a fotográfus instrukcióinak megfelelően könnyedén támaszkodik, valószínűleg egy boldog karácsony vágyott ajándékai. Otthon, a gyertyafényes karácsonyfa mellett ekkor még nem készülhettek fotográfiák. Gyaníthatóan az egész család elzarándokolt a festőből fényképésszé lett Doctor Albert Erzsébet téri műtermébe, és nem kis büszkeséggel szemlélte a háromlábú „csodaágyú”, a fényképező kamera mögül a megilletődött, leendő kis hőst új kincseivel. Az ajándékok valószínűleg Brunner „Gyermekédenéből” kerültek a fa alá, aki 1875 decemberében kezdte hirdetni Fröbel-féle játékait a Fővárosi Lapokban. A játéknak a gyermek személyiségfejlődésére gyakorolt hatását hirdető német pedagógus, Friedrich Fröbel tanai, játék-és foglalkoztatási eszközei az 1860-as évektől kezdtek szélesebb körben ismertté válni Magyarországon. 1871-ben már a nevét viselő szaklapot adott ki a Budapesti Fröbel-nőegylet. Brunner boltjában, a pesti gyermekek Mekkájában kislányok számára bábuk, edények, főzőkályhák, bútorok, porcelán- és fém-asztalkészletek és sok hasznos kézimunka sorakozott a polcokon, fiúk számára pedig állatok, katonák, házak, kockajátékok, színházak, laterna-magica, bűvészkészlet, festék-, író- és rajzeszközök, asztalosszerszámok, fűrészmunkák, katonai felszerelések és végül, de nem utolsó sorban, vadász-, posta-, huszár- és tűzoltó-garnitúra.

Doctor Albert felvétele, 1870-es évek második fele
Kabinetkép, albumin
MNM Történeti Fényképtár gyűjteménye

A budapesti kisfiúk számára erkölcsi például szolgáló férfias és hősies szervezet, a Budapesti Önkéntes Tűzoltóság Széchenyi István ifjabb fia, Ödön kitartó munkájának köszönhetően született meg. A gróf Londonban tanulmányozta a tűzvédelem működését, aktív tagja is volt egy ilyen testületnek. 1862-ben kezdeményezte az egyesület létrehozását Pesten, ami a városi rendőrkapitánnyal, a kétes hírű Thaisz Elekkel való hatásköri nézeteltérések miatt csak 1865 novemberében alakulhatott meg. E téren Arad és Sopron is megelőzte a fővárost, ahol már 1834-ben, és 1860-ban működni kezdett a tűzoltóság. Az 1850-es évek végétől azonban a pesti építkezési kedv erős növekedésnek indult, az 1873-as tőzsdekrachig megháromszorozódott a beadott építési kérelmek száma, s érvényes és átfogó építési rendszabályok hiányában számtalan, a biztonsági szempontokat is figyelmen kívül hagyó, szabályellenes, tűzveszélyes építkezés zajlott.  Az egy-két emeletes, a külvárosokban főként földszintes házban szénával terhelt padlások, rosszul épített kémények, fecskefészek-szerűen odatapasztott toldaléképületek, tűzveszélyes tevékenységek, mint pl. kovácsműhely, fényirda (fényképészműterem) kínáltak jó terepet a tűz ébredésének és terjedésének.

Széchenyi kezdeményezésének idején, 1861-62-ben a lapok beszámolói szerint csaknem napirenden voltak a tűzesetek a „testvérfővárosban” - Budán és Pesten -, ahol minden másod-harmadnap megkongatták a harangokat. A tűzveszély szempontjából nagy kockázatot jelentő, szaporodó gyárak és malmok némelyike már rendelkezett saját tűzőrséggel, de a tűzoltás alapvetően a polgárságra hárult. A vészharang kongatására minden bérkocsis köteles volt a legközelebbi tűzoltó szertárba menni és – a gyorsaságuk szerint megállapított fizetség ellenében - lovait a fecskendő és vízhordó kocsiba fogni. Az oltást kéményseprők, ácsok, tetőfedők, kőművesek végezték.

Az egyesület 1868 áprilisában összeolvadt a Nemzeti Torna Egyesülettel, s a két „szívet és izmokat edző intézmény” (Vasárnapi Ujság, 1870. 14. szám) tagjai az utóbbi telkén állandó gyakorlatokat tartottak. A Vasárnapi Ujság 1870-ben (23. szám) azt írta: „A tűzvészek felszaporodott száma nagy izgatottságban tartja jelenleg Pestet. Naponként két-három helyen is kigyúl s tűzoltóink ki sem fogynak a munkából.” Az ekkortól hivatásosként működő tűzoltók „kirukkolásai” – tűzesetekhez való kivonulásai –, melyekben Széchenyi gróf személyesen is részt vett és az első, Angliából hozatott gőzszivattyú bemutatása 1873-ban a Duna-parton nagy látványosságnak számítottak, s a lapok oldalain is megjelentek a modern kort, az egyre növekvő méretű város szervezettségét megtestesítő új alakok.

Az 1870 áprilisában készült illusztráció valószínűleg a Belvárosi templom előtti téren, a plébánia épületében működő központi, ekkor már állandó tűzőrség bejáratánál ábrázolja a tűzoltókat. Jobbra a piarista gimnázium azóta lebontott tömbje.

A témához kapcsolódó részletes cikk az Arcanum Digitális Tudománytárában olvasható.

Széchenyi Ödön gróf tűzoltó egyenruhájában, zubbonyán a TT „Tornász-tűzoltó” emblémával, 1870.

 

Gőzfecskendő próbája a tűzoltóság belvárosi „tűztanyája” előtti Duna-parton. A „Széchenyi” nevű gőzfecskendő vízsugarát Széchenyi Ödön gróf irányítja, 1872. december

A témához kapcsolódó részletes cikk az Arcanum Digitális Tudománytárában olvasható.

A változás iránti érzékenységet nemzedékekre visszamenő örökségként ápoló, világlátott Széchenyi Ödön gróf valósággal ontotta magából a modernizációs ötleteket. Ezek egyikeként valósult meg 1870-ben a Várhegy oldalában a Sikló is. Igaz, nem minden elképzelése volt összhangban a város társadalmának átalakulásával: az 1862-ben szintén londoni mintára létrehozott „csizmatisztító intézete” 1870-re megszűnt, s az utcai cipőtisztítók munkájának eredményére, a tiszta lábbelikre csak a nagyvárossá válással, az 1880-as évek végén született meg az igény. A tűzzel való birkózást a polgárok helyett szakképzett emberekre bízó tűzoltóság létrehozása azonban új korszakot nyitott a katasztrófavédelemben, a korszerű városi infrastruktúrában.

Széchenyi Ödön gróf országos tűzoltóparancsnoki egyenruhájában, 1871.

A témához kapcsolódó részletes cikk az Arcanum Digitális Tudománytárában olvasható.

Tűzoltó egyenruhás képe az Országos Tűzoltó Szövetség megalakulása után, annak parancsnokaként jelent meg róla – ahogy a karszalag is mutatja - a legnagyobb példányszámú családi lap, a Vasárnapi Ujság példaképek számára fenntartott címoldalán, és került a hősnek kijáró dicsőségre áhítozó kisfiúk elé. Lófarokkal díszített sisakja szolgálhatott a képünkön megörökített kisfiú jelmezének mintájául.

Tomsics Emőke - Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár