A szarvaszói aranykincs – Történetek a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Régészeti kiállításából

Kevesen tudják, hogy egy évvel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörése előtt az Osztrák-Magyar Monarchia szívétől távol fekvő, erdélyi, Máramaros megyei Szarvaszón (Sarasău) több kilogrammot nyomó késő bronzkori aranykincsre bukkantak. Ez a régészeti felfedezés, ahogy napjainkban sok hasonló is, egy szerencsés, már-már mesébe illő véletlennek köszönhető; melynek főszereplői egy szegény ifjú, egy pénzéhes császári kincstári tiszt és egy „nemtörődöm” erdélyi nemes. A felfedezésről, 1865-ben, a kor egyik legnagyobb régésze Rómer Flóris a következőképp tudósított:
„…a mi a kérdéses arany darabokat illeti, azokat az 1847. ó szerinti Husvét első napján találta az urasági czigány-kovácsnak fia, a midőn tehenét legeltette, egy másfél holdnyi irtáson a falutól délre eső hegy lejtőjének közepén, szemben a régi kuriával, nem messze egy ősi körtefától, a megelőzött tavaszi erős esőzés után, mely azokat a földből kimosta ; a fiú apja a találtakat földdel s kövecsekkel vegyesen, köteles hüségből, vagy becsöket nem értve, az urasághoz hozta, Mán Lászlóhoz, a ki vendégeivel lévén elfoglalva a dolgot figyelmére nem méltatta; de ezek egyike, egy kir. kincstári tiszt, annál hamarább észrevette a darabok minőségét, s másnap a kamara részéről egy nagy deputatiót hozott ki , előre elhiresztelve, minő kincseket leltek Szarvasszón, a minek az lett a következése , hogy az egész falu kincset ásni özönlött; de ott termett a deputatio s mindent lefoglalt a kincstár számára. Magától a czigánytól vallomása szerint kilencz fontot vettek el , - fides penes auctorem. [ha hinni lehet a szerzőnek] – A lefoglalás minden hivatalos rend és biztosíték nélkül történvén, a talált aranyok legnagyobb része elsikkasztatott ; kevés (j)utott belőle a kormány utján a nemz. muzeum birtokába.” (Rómer 1865, 38).

Az a „kevés” lelet, ami az aranykincsből a Magyar Nemzeti Múzeumba jutott így is lenyűgöző válogatás, amely öt nagy és három kisebb csüngőből, 64 darab arany gyöngyből, 2 darab arany karperecből és 86 darab láncba fűzött aranykarikából áll. A sors nem volt kegyes a kincslelet többi részéhez, ahogy Rómer Flóris is utalt rá jelentős része elveszett és valószínűleg különböző osztrák és magyar magángyűjteményekbe került. Egy kisebb része (7 arany csüngő, 3 arany karika, 239 arany gyöngy) sokáig a máramarosszigeti Mihályi család birtokában volt, mígnem a Romániai Nemzeti Történeti Múzeum (Muzeul Național de Istorie a României) meg nem vásárolta 2016-ban.

A szarvaszói kincs még „hiányosan” is a Magyar Nemzeti Múzeum nemzetközi gyűjteményének egyik legkiemelkedőbb leletegyüttese, ami erdélyi késő bronzkori fémművességen belül is egyedinek számít, mind a tárgyak ötvöstechnikai kivitele, mind pedig párhuzamaik ritkasága miatt. A megmaradt tárgyak alapvetően a Kr.e. 1300-1200-as évekre, a késő bronzkor elejére mutatnak. Rendeltetésüket tekintve egy összetartozó készlet különböző elemei lehettek: nyaklánc, fülbevaló, ruhára vart díszek. Nem kérdéses, hogy kidolgozásuk egyértelműen a figyelemfelkeltést szolgálta. Ez leginkább a túlméretezett lemezspirálok esetén érhető tetten, melyek már-már „hipnotizáló” díszeit szabad kézzel, megdöbbentő szabályossággal poncolta be a korabeli fémműves mester. Hasonló díszeket, különösen ilyen mennyiségben nem hordhatott mindenki a korszakban. Efféle ékszereket nyugodtan elképzelhetünk egy bronzkori feleségen, aki talán a helyi erdélyi arany vagy sóbányát markában tartó főnök hitvese volt. A szarvaszói arany ékszerkincslelet típusából több is ismert Erdélyből és az Északkelet-Kárpát-medence területéről, de a tárgyak mennyiségét tekintve kevés mérhető hozzá. Ezek a kincsek egy késő bronzkori rituálé lenyomatai lehetnek, melynek során a különböző tárgyakat nem a halottak mellé, hanem külön helyezték el különleges természeti helyekre, istenségeknek vagy természetfeletti lényeknek szánt áldozatul. 

Tarbay János Gábor, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Bronzkori Gyűjtemény

Források
Rómer, F., A két hazában talált régi arany müemlékekről, különösen a szarvasszói-Máramaros-megyei arany kincsről. Archaeologiai Közelmények 5, 1865, 29–45.
Mozsolics, A., Die Goldfunde von Nyíregyháza und von Szarvasszó. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 18, 1966, 15–33.
Mozsolics, A., Bronze- und Goldfunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Forró und Ópályi. Budapest 1973.
Kacsó, C., Descoperirile din epoca bronzului de la Sarasău. Marmatia Arheologie 9/1, 2009, 59–100.