1937. május 19. és 22. között különleges vendégei voltak fővárosunknak, ugyanis III. Viktor Emánuel olasz király, Heléna királyné, valamint legkisebb lányuk, Mária hercegnő látogatott Budapestre. Négy napos budapesti tartózkodásának során változatos programokon vettek részt. Az uralkodó egyik programjaként megtekintette múzeumunk gyűjteményeit is.

III. Viktor Emánuel a kormányzó, Horthy Miklós előző évi látogatását viszonozta. Természetesen az utazás előkészítése már jóval korábban megkezdődött, amelyről Villani Frigyes bárónak, a római magyar követnek még februárban a Külügyminisztérium számára hazaküldött levelei is tanúskodnak. A levelek érdekessége, hogy Villani báró többször is kiemelte, az olasz király különösen érdeklődik a művészeti alkotások, valamint a régészeti és néprajzi gyűjtemények iránt, ezért nyomatékosan ajánlotta a budapesti múzeumok megtekintésének programba iktatását.

A királyi család 1937. május 19-én nagy pompa közepette érkezett Budapestre, ahol a budai várban szálltak meg. Ők voltak a palota utolsó koronás lakói. A négynapos látogatás programjában többek között szerepelt katonai díszszemle, vadászat Gödöllőn, lóverseny, gálaest a Királyi Operaházban és a fővárosi olasz közösség tagjaival való találkozás.
Május 22-én délelőtt fél tízkor harsonaszó mellett indult III. Viktor Emánuel a budai várból a Nemzeti Múzeumba. A vár és a múzeum közötti útszakaszt lezárták, s díszruhás rendőrsorfal szegélyezte.
A múzeum épületét hatalmas, magyar és olasz nemzeti színű lobogók díszítették. A lépcső legalsó fokán Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Bárczy István államtitkár, Zichy István gróf, a múzeum főigazgatója és Terbócz Miklós miniszteri tanácsos fogadta a királyt és kíséretét.

A Magyar Nemzeti Múzeum Rotundája a balácai mozaikkal az 1920-as évek végén.​ (Ismeretlen fényképező felvétele, 1920-as évek vége. MNM Történeti Fényképtár gyűjteménye)

Az épületbe belépve, a rotundában először a balácai mozaikot, majd a római kori kőemlékeket tekintették meg. Az előcsarnokból az Országos Széchényi Könyvtárba mentek, ahol szemügyre vették az Apponyi- és a Todoreszku-gyűjteményeket, a könyvtár birtokában lévő Corvinákat, majd több magyar nyelvemléket. III. Viktor Emánuel látogatása során a könyvtár vendégkönyvét is aláírta.

A könyvtár után a Régészeti- és Történeti Gyűjtemények kiállításait tekintették meg, melyeket nem sokkal korábban alakítottak újjá, így első vendégük az olasz király volt.

Az archeológiai tárlaton Hillebrand Jenő, Paulovits István és Tompa Ferenc vezették körbe az uralkodót. Először az őskori, majd a római terembe mentek. Itt elsősorban a bronzdíszítésű kelta kocsik és a híres polgárdi ezüst háromlábú állvány keltette fel az uralkodó figyelmét A kutatások azóta megállapították, hogy nem tripusról, hanem quadripusról (négylábú állványról) van szó ebben az esetben. (Lásd: Műtárgyvédelem 20. szám 2002. pp 64-65.). Ezután a népvándorlás kori leleteket mutatták be III. Viktor Emánuelnek, elsősorban a germán eredetű szilágysomlyói kincset, a tömör arany hadijelvényeket és az 1935-ben Bócsán talált avar fejedelmi sír leleteit.

A régészeti gyűjtemény után érkeztek meg az Éremtárba, ahova mosolyogva lépett be az olasz király, mivel kortársai a világ egyik legnevesebb numizmatájaként is tisztelték. Zichy István, a múzeum főigazgatója három érmet ajándékozott az uralkodónak, melyeket a 13. században vertek Zárában, Cattaróban (Kotor) és Spalatóban (Split). Ezek a darabok ugyanis hiányoztak a király gyűjteményéből. Viktor Emánuel nagy érdeklődéssel szemlélte a múzeum ajándékát, majd zsebébe nyúlt, egy csomagot vett elő és nyújtott át Zichy igazgatónak. A csomagban az előző évben vert olasz pénzérmék teljes sorozata volt, amelyeken az ő arcképe szerepelt. Emellett az uralkodó a múzeumnak adományozta az általa szerkesztett Corpus Nummorum Italicorum című könyvsorozat addig megjelent köteteit is.

Végezetül a II. emeleten a történeti gyűjteményt járták körbe, ahol Bárányné Oberschall Magda és dr. Tóth Zoltán kalauzolta a királyt, aki hosszú ideig állt Konsztantinosz Monomakhosz bizánci császár koronája előtt. Emellett különösen felkeltették érdeklődését a középkori ezüst ékszerek és poharak, részletes felvilágosítást kért a nyírbátori templom stallumáról, s az 1487-ben készült bártfai könyvszekrényt is megcsodálta. Ezután I. (Szent) László király XIV. századból származó hermája előtt álltak meg, majd az aranyozott, ezüst Rákóczi-serlegeket tekintették meg. Az erdélyi fejedelmek termében Brandenburgi Katalin emléktárgyait és virginálját nézte meg a király.

Az uralkodó látogatásának időtartamát egy órásra tervezték, III. Viktor Emánuel azonban olyan nagy érdeklődést tanúsított, hogy megváltozott a program, és több mint másfél óráig tartott a kalauzolás. Az uralkodó elismerését fejezte ki Hóman miniszternek, majd visszatért a várba.
Hóman Bálint a következőket nyilatkozta a 8 Órai Újságnak a király távozása után:
„Őfelsége megtekintette az egész gyűjteményt. Legnagyobb megelégedését fejezte ki, nem, mint király, hanem mint tudós gyűjtő. Higgyék el, hogy ez a legnagyobb elismerés nekünk”.

Az Est című folyóirat 1937. május 22. számának beszámolója a Magyar Nemzeti Múzeumi látogatásáról a címlapon.

A király a múzeumi élményeiről a Magyarország című folyóiratnak mesélt: „A múlt annak bizonyítéka is, hogy a két ország egymásra van utalva. Ezt a kapcsolatot fenn kell tartani, ez a szoros kapcsolat továbbra is fennáll.” Emellett kijelentette, hogy úgy érzi magát ebben a környezetben, mintha Itáliában volna. Közös emlékeik mellett a tudomány is összeköti az olasz és a magyar nemzetet.
Az olasz újságíró egyik őse emlékét találta meg múzeumunkban?

A királyi látogatás során a múzeum egyik irodahelyiségében érdekes esemény történt. A uralkodót kísérő olasz újságírók közül Paolo Monelli tájékoztatta a múzeum munkatársait, hogy állítólagos ősét, Bernardino Monellit – Aragóniai Beatrix királyné idején óbudai és diósgyőri várnagyot – Magyarországon temették el 1496-ban. Azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy szeretné megtekinteni felmenőjének sírkőlapját.
Az újságíró jelentkezése csak egy pillanatig keltett zavart, a múzeum kollégái készséggel mutatták meg neki az alagsorban lévő sírkövet, amelyet a 19. század második felében azonosítottak, és az 1876-ban került a múzeum leltárkönyvébe. Ma a Budapesti Történeti Múzeum őrzi a vörösmárvány sírlapot, ám azt nem árulta el az újságíró, hogy valójában milyen rokoni kapcsolat fűzte az egykori várnagyhoz.

Sóti Lajos - Lengyel Beatrix