A dagerrotípia az első ismert és széles körben használt fényképészeti eljárás. A dagerrotípia ezüstözött rézlemezre készített fénykép. A képet alkotó higany- ezüst amalgám a finomra polírozott ezüst felületén ül. Direkt pozitív eljárás, azaz készítéséhez nem használtak negatívot, már készítésekor pozitív képet mutat. Mivel nincs negatív, minden egyes dagerrotípia egyedi tárgy, másolni csak az eredeti lemez lefényképezésével lehet. Ezzel a technikával kb. 1839-1859 között készültek fotográfiák.

Attól függően, hogy a dagerrotípia felületén sötétet, vagy világosat tükröztetünk, mutat pozitív, vagy negatív képet. Az elkészült képet különféle installációkba helyezték. Amerikában ez jellemzően egy bársony párnával bélelt, bőrrel borított fa tokot, réz paszpartut, Európában inkább üveggel, réz, papír, textil, vagy festett paszpartuval ellátott, keretszerű kivitelt jelentett. A képeket különféle módszerrel színezhették is. Ecsettel, vagy a pigmenteket kötőanyagra lehelve. Rendkívül érzékenyen reagál mind a fizikai, mechanikai behatásokra, valamint a nem megfelelő környezeti körülményekre. A légzáró csomagolás hiánya, vagy sérülése okozhatja a lemez oxidációját, az ezüst réteg sérülését, a fedőüveg korrózióját, a lemez befeketedését. Egyes esetekben előfordulhat, hogy az ezüstréteg leválik a felületről (réz oxidációja, üveg oxidációja miatt).

A történeti Magyarország területén készült dagerrotípiák közül kevés maradt fenn különböző gyűjteményekben, magángyűjtőknél. Tehát igen ritka darabok, manapság olykor-olykor kerül egy-egy újabb a látókörünkbe. A megmaradt dagerrotípiák között alig található a szabadságharchoz köthető példány, hiszen sokat megsemmisítettek az önkényuralom idején, vagy más módon pusztultak el. Legismertebb veszteségünk Görgei Artúr tábornok portréja, amely a második világháború idején a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményének menekítésekor a Dunántúlon tűnt el.

A viseletéből következtethetően az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nemzetőrét ábrázoló dagerrotípiát ismeretlen tulajdonosa néhány évvel ezelőtt aukcióra ajánlotta fel. A Magyar Művészeti Akadémia munkatársai – kérésünkre - tárgyalásokat kezdtek az aukcionáló antikváriummal. Végül sikerült aukción kívül megvásárolniuk az osztrák-magyar területre jellemző paszpartuban található dagerrotípiát. A Magyar Művészeti Akadémia a megvásárolt értékes és különleges műtárgyat az ország legnagyobb történeti fotógyűjteményében, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában helyezte el letétben. A konzervált dagerrotípiát az 1848-49-es szabadságharc 170. évfordulóján első alkalommal mutattuk be a közönségnek.

A dagerrotípia egy vékony fa keretbe  installálták, a keretbe hátulról egy karton (régebben ennek körbeszögelése) és egy körbe ragasztott barna csomagolópapír rögzítette. Az installációt korábban megbontották. Mivel a keret nem tartozhatott a tárgyhoz, abból kiemelésre került. Ekkor derült ki, hogy a dagerrotípia zárószalagja hiányzik. Ezáltal viszont a levegő a széleken szabadon áramolhat a lemez felé, azon károsodásokat okozva. A konzerválás célja a tárgy állagmegóvása volt, új zárószalag készítésével és felhelyezésével. A szalaghoz egy Photographic Activity Test-en megfelelt, puffermentes, fehérítőmentes papírt használtunk, amit  Golden akril festékkel színeztünk a tárgyon még maradványokban fellelhető eredeti szalag színéhez. Az eredeti szalag csonkjait az installációban mechanikusan szabaddá téve került az új kiegészítés felhelyezésre búzakeményítőt használva a ragasztásnál. A fedőüveg, mely vágásélei miatt ilyen formájában nem lehetett az eredeti tárgy része, cserére került. A tisztítás után felhelyezett üvegre került felhajtásra, majd rögzítésre a zárószalag.

A tárgy jó minőségű digitalizálásával részben a szélesebb körű bemutatást, részben a tárgy jelenlegi állapotának minél pontosabb rögzítését kívántuk elérni. Ebben a munkában pótolhatatlan segítségünkre volt, a MNM Fényképtára által a közelmúltban beszerzett, KEYENCE VHX-5000 digitális mikroszkóp, amelynek alkalmazásával olyan részletek vizsgálhatók és dokumentálhatók, amelyek a korábbi eszközökkel nem voltak lehetségesek.  Készítettünk egy nagy felbontású makró fotográfiát is a dagerrotípiáról, ahol a néző a legapróbb részletekig képes „belezoomolni” a képbe. Ez a módszer segítheti a távoli kutatók munkáját is.

A dagerrotípia kiállításakor, annak fokozott érzékenysége miatt, több szempontot is figyelembe kell venni. A legfontosabb a levegő, és az abban jelenlévő oxidáló gázok kizárása, valamint a fény, a hőmérséklet és a páratartalom megfelelő szinten tartása. Erre a célra egy olyan polikarbonátból készült tárlót alkalmaztunk, amely légmentesen lezárható, és a belsejében elhelyezett érzékelők segítségével folyamatosan, on-line ellenőrizhetők a műtárgykörnyezeti értékek, hogy ha beavatkozásra van szükség, akkor azt a legrövidebb időn belül megtelhessük. Az ellenőrzőrendszer működtetését a T-Systems biztosította. A cég szakembereivel végzett, évek óta tartó, közös munka eredménye, hogy az érzékeny tárgyak megfigyelésére alkalmas módszert sikerült kifejlesztenünk.