A mai Abony közelében mintegy 5700 évvel ezelőtt élt népesség életmódját, betegségeit vizsgálta egy hazai kutatócsoport, amelynek résztvevője Fábián Szilvia, a Magyar Nemzeti Múzeum kutatója.
Eredményeik alapján az elemzett késő rézkori népesség egyik tagján a lepra csonttani tünetei jelentkeztek, amely jelenlegi tudásunk alapján a világ legkorábbi ismert leprás megbetegedése lehet. A palopathológiai elemzés eredményei a PLoS One 2017. október 12-i  számában jelentek meg.

Az Abony-Turjányos dűlő lelőhelyen 2004-2008 között elvégzett régészeti feltáráson az MTA Régészeti Intézetének kutatói egy a késő rézkori kezdetén (Kr.e. 3780-3650) használt település közel 400 objektumát tártak fel. A település gödreiből összesen 48 egyén maradványa került elő, közte a korszakban széles körben elterjedt temetkezési rítusnak megfelelően eltemetett és a gödrökbe bedobott egyének is. A holttestek közötti rétegek arra utalnak, hogy azok nem egy időpontban kerültek a gödrökbe.

Az egyik gödörbe bedobott fiatal férfi a hátán feküdt (257. objektum S20) (Forrás: Köhler et al. 2017 – Fig 6)

A régészeti feltárás és az embertani elemzés során kiderült, hogy a nagyszámú gyógyult sérülések mellett a leletanyagban több esetben is halál körüli időpontban elszenvedett (peri mortem) sérülések nyomai fedezhetők fel. Az egyik esetben egy emberi , egy másik esetben állatcsontot szúrtak az adott egyének testébe, két személynél pedig a testek után a gödörbe dobott kő okozott peri mortem töréseket.

Az emberi szárkapocscsonttal leszúrt nő (263.obj. S22) és a12. hátcsigolya testébe fúródott emberi csont (Forrás: Köhler et al. 2017 – S7-8 Figs)

Az állatcsonttal leszúrt nő (257. obj. S12) (Forrás: Köhler et al. 2017 – S6 Fig)

Az abonyi rézkori népességben az újszülöttek rendkívül magas száma és a fertőzésre utaló csontelváltozások (pl.: az agyhártya- és a csonthártyagyulladás) magas előfordulási gyakorisága egyértelműen jelezte a közösség rossz életkörülményeit, fertőzések gyakori jelenlétét. Egy egyén esetében az arckoponyán és az alsó végtagokon jelentkező ritka csonttani tünetegyüttes a lepra fertőzése jelenlétére utal, további négy esetben pedig ugyanez szintén feltételezhető, de ezeknél az eseteknél a kevésbé egyértelmű elváltozások miatt más fertőzések sem zárhatók ki kórokként.

A leprára utaló tipikus csonttani tünetek – porozitás, gyulladás- és csontfelszívódás nyomai – az arckoponyán (257. obj. S20). (Forrás: Köhler et al. 2017 - Fig 4)

A lepra (Hansen megbetegedés) egy krónikus fertőzés, kórokozója a Mycobacterium leprae, valamint Mexikóban és a Karibi-térségben a mindössze 2008-ban felfedezett M. lepromatosis baktérium. A lepra kialakulásával kapcsolatban több elképzelés ismert. A klasszikus elmélet szerint a betegség Ázsiában jelent meg, és Nagy Sándor katonái hurcolták be a Mediterráneumba. A kórokozó örökítő anyagának kutatási eredményei ugyanakkor ezzel ellentétes utat valószínűsítenek. Ez utóbbi elképzelést támasztja alá az abonyi eset is, amely jelenlegi ismereteink alapján a világ legkorábbi ismert esete, mintegy ezer évvel korábbi az eddig legkorábbinak vélt bronzkori anatóliai esetnél.

forrás: Köhler Kitti, Marcsik Antónia, Zádori Péter, Biro Gergely, Szeniczey Tamás, Fábián Szilvia, Serlegi Gábor, Marton Tibor, Donoghue Helen D., Hajdu Tamás (2017): Possible cases of leprosy from the Late Copper Age (3780-3650 cal BC) in Hungary. PLoS One in press. DOI: 10.1371/journal.pone.0185966