1902 nyarát Mikszáth Kálmán a stájerországi Rohitsch gyógyfürdőjében töltötte. A hegyek közé ékelt kies Rohitschfürdőn (ma Rogaska Slatina, Szlovénia) fürdőházakban és egy nagy gyógyteremben, a gyógyulás reményében, szénsavas- és glaubersós vízkúrákat lehetett venni. A nagy író nyaralásáról egy levélből értesülhetünk, amely a közelmúltban bukkant fel az ismeretlenség homályából. 2012-ben Scholtz Ernőnek, a Tisza birtokok utolsó jószágigazgatójának hagyatékából a gróf Tisza családdal kapcsolatos iratok kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába. A többnyire száraz jogi dokumentumok között közel 110 évig lapult egy rövidke levél, amely nem kis meglepetésre Mikszáth Kálmán eleddig ismeretlen és publikálatlan kéziratának bizonyult. A levél szövege a következő:

Igen tisztelt barátom!
 

Tiszának a lábbelijére természetesen nagyon jól emlékszem. Egy darab bőrből varrott oldalt gummi cúgos czipője volt alacsony sarokkal. Feltűnően, nagyon feltűnően keskeny, arisztokratikus lába volt: minden ruhadarabja pongyolán állott de czipője mindig oly formájún mintha csak ebben a percben húzta volna föl. Örülök ha csak részben is hozzájárulhattam e csekély közléssel elmaradhatatlan művészi sikeréhez. 

Rohitsch aug. 1.  1902

Igaz híve
Mikszáth Kálmán

A levelet Mikszáth néhány hónappal Tisza Kálmán halála után vetette papírra. Sajnos a boríték és ez által a levél címzése is elveszett. A szövegből azonban annyi kiderül, hogy a néhai miniszterelnököt megörökíteni akaró művész kérdésére, válaszként született. Nyilvánvaló az is, hogy a címzett személyének felfedésére leginkább akkor van esély, ha az utalás alapján feltételezett portré végül is elkészült. Számba kell tehát venni az 1902 körül készült ábrázolásokat. A nyomozáshoz szerencsére maga Mikszáth nyújt segédkezet. 

Közvetlenül halála után három ábrázolás is készült Tiszáról: Benczúr Gyuláé, Horovitz Lipóté és Faragó Józsefé. Mivel a három kép közül egyedül az utóbbin jelenik meg Tisza Kálmán cipője, ráadásul éppen olyanformán, ahogy azt Mikszáth leírta, igen valószínűnek tűnik, hogy az idézett levél címzettje Faragó József lehetett. 

Faragó (Fränkel) József Esztergomban született 1866-ban. Festőnek készült és Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben, de végül grafikusként, pontosabban karikatúristaként ért el sikereket. Párizsi és New York-i kitérők után 1894-ben tért haza, ahol előbb a Borsszem Jankó, majd 1901-től a Kakas Márton című élclapok munkatársaként elismert rajzoló lett Budapesten. A századelőn Faragó, aki szíve szerint megmaradt volna festőművésznek, ismét a magas művészetek felé fordult, és művészi grafikával, elsősorban a rézmetszettel kezdett foglalkozni. Számos portrét készített ekkoriban. A Tisza Kálmánról készített képet nyilván tisztelgésnek szánta az 1902. március 23-án meghalt miniszterelnök előtt. 

Faragó József rajza az idős politikust jeleníti meg, országgyűlési képviselőként, amint a régi, Sándor (ma a Bródy Sándor utcai Olasz Intézet) utcai országház folyosóján, az ülésterem bejárata mellett ülve hallgatja a képviselőtársak felszólalásait. A művész érzékletesen mutatja meg számunkra a politikától és az élettől is lassan búcsúzó Tisza Kálmánt. 

Faragó, úgy tűnik, körültekintően látott munkához, és egy olyan kérdésben, amely az addigi ábrázolásokból, fényképekről talán nem volt megítélhető – tudni illik milyen cipőt hordott a miniszterelnök –, vélhetően levélben, Mikszáth Kálmánhoz fordult. Ez nemcsak azért volt jó döntés, mert Mikszáth, mint kormánypárti országgyűlési képviselő nagy tisztelője volt és jó kapcsolatokat ápolt Tiszával, de mint író és újságíró, az átlagos szemtanúknál érzékenyebben, és talán lényeglátóbban is ítélte meg a dolgokat. Mikszáthnak az elkészült képről szóló értelmező leírását olvasva megállapíthatjuk, hogy a két művész egymásra talált. A kép és a képről írt tárca jól kiegészítik egymást.

Baják László