Rudolf trónörökös 1858. augusztus 21. – 1889. január 30.

127 éve, 1889. január 30-án a Bécs közeli Mayerling kastélyban az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Rudolf királyi herceg, az uralkodópár egyetlen fiúgyermeke, önkezével vetett véget életének. A tragédia okait a kortársak közül is sokan keresték, s azóta is sokszor foglalkoztak és foglalkoznak az intelligens, tehetséges, érzékeny királyi herceg életének történetével.

Rudolf Laxenburgban született 1858-ban. Élete első éveiben rendkívül szigorú katonai nevelést kapott, majd 1865-től – édesanyja, Erzsébet királyné beavatkozásának következtében – liberális szellemű tanárok oktatták. Ferenc József nem bízott rá politikai feladatokat, sok információt sem osztott meg vele, katonai karrierre kényszerítette. Rudolf természettudományos tanulmányokat szeretett volna folytatni, élénk érdeklődéssel fordult elsősorban az ornitológia felé, atyai jó barátjaként tisztelte Alfred Brehmet, Az állatok világa című nagy sikerű könyv szerzőjét. Kortársai tiszteletét elsősorban Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című 24 kötetes sorozat szerkesztésével, védnökségével vívta ki. Több útleírást írt, s titkon újságíróként is tevékenykedett. Gondolatai a nemzetek feletti monarchiáról, antiklerikalizmusa, barátsága zsidó értelmiségiekkel számos ellenséget szerzett neki.  1888-ban, a militáns II. Vilmos német császár trónra lépésekor, Rudolf politikai tervei egy jelentős részének összeomlását vizionálta. Úgy ítélte meg, hogy a Monarchia és a II. Vilmos vezette Németország szövetsége háborúhoz vezet, s ez a Monarchia pusztulását fogja okozni. Politikai és személyes ellenszenvvel viseltetett az új német uralkodóval szemben. Minden valószínűséggel politikai törekvései kudarcától való félelme, családtagjaitól való elidegenedése, egészségi problémái, az azok kezelésére kapott gyógyszerek egyre fokozottabb fogyasztása, labilis lelki egyensúlya vezettek tragédiájához.

Halálának évfordulóján a Nemzeti Múzeumban őrzött fényképeiből válogattunk. Ezek között különlegesség az a két fotóporcelán medál, amelyeket eddig csak időszaki újszerzeményi kiállításainkon láthatott eddig a nagyközönség. A két fotóporcelánt Veress Ferenc kolozsvári fotográfus készítette 1881-ben, a trónörökös Stefánia belga hercegnővel (Laeken, Brüsszel mellett, 1864 – Pannonhalma, 1945) kötött házassága alkalmából. Veress Ferenc, mivel saját készítésű felvétel a trónörökösről és nejéről nem állt rendelkezésére, kivételesen más fotográfusok felvételeit másolta és égette egyedi technikájával, 800°C fokon a fehér porcelánba. 

Lengyel Beatrix