A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása a balatonfüredi Vaszary Galériában

„Mi, a fényképek univerzumának lakói hozzászoktunk a fényképekhez: mindennapossá váltak számunkra. A legtöbb fotót már észre se vesszük, mert elfedi a megszokás, úgy, ahogy a környezetünkben minden megszokott fölött átsiklunk, és csak azt érzékeljük, ami megváltozik benne.” 
(Vilém Flusser)

 FOTÓS SZEME

Ha a fotóművészet kezdő és végpontja a fotós szeme, vagyis az a nézőpont, ahonnan a kamerával kihasítunk és megmutatunk valamit a világból, akkor érdemes átgondolni, Robert Capa mit mutat nekünk.

A fotós tekintete – minden elvárás ellenére – egyéni érzékenység szerint hasítja ki a képet a világból, s metszi ki a felesleget belőle. A fényképész rögzít (tanúskodik a dolgok megtörténtéről) és komponál (ábrázol valamit, amit megpillant a dolgok között).

Ha Capa magát „pusztán” riporternek és nem fotóművésznek tekintette is – szerkesztőire és leendő közönségére gondolva –, képi eszközökkel mutatta meg, amit észrevett; a hangsúlyt aszerint és oda helyezve, amint és ahova a téma szerinte megkívánta. Képei tanúsága szerint Robert Capa kamerájával mindenekelőtt a mozgást, az akciót, a cselekvő embert pillantotta meg – békében és háborúban.

Kiállításunkban a könyvekből, lapokból, filmekből, galériákból s a világhálóról ismert fényképeket új kontextusba kívánjuk helyezni. A fotós tekintetét követve célunk elsősorban annak kifürkészése, miféle képeket tár elénk a múlt, ha másképpen nézzük, mint eddig.

MOZGÁSBAN

Capa publikált állóképein, s így az 1990-es években válogatott Mestersorozat felvételei közt is, nagyon sok a mozgást megragadó fotó. Sokszor mintha egy futó vetítés képkockáit látnánk. Felpattanó táncosok a levegőben, árkon átugró milicisták, hadonászó vezérszónokok, bozótban előretörő katonák, egymást ölő alkuszok a tőzsdén, rohamozó partraszállók, nyüzsgés, rohanás, körhinta, lendület, akció, akció, akció.

Hogy Capa maga kereste-e mindig ezeket a pillanatokat, vagy a lapok képszerkesztői választották előszeretettel a többi kép közül, majd pedig sokkal később – a 937 darabból álló – Mestersorozat válogatói (Cornell Capa és Richard Whelan) gondolták inkább reprezentatívnak a mozgó, épp cselekvő emberekről készített fotóit a több mint hetvenezer negatív között, ma még nehezen megválaszolható kérdés.

Annyi mégis bizonyos, hogy az 1913-ban Budapesten született fotográfus látásmódja nem választható el korának vizuális kultúrájától, sem a szerző világ alakítását, átformálását célzó politikai meggyőződésétől.

HATÁROKON

Capa álló és mozgókép határain mozgott egész életében; közben haditudósítóként és riporterként bejárta a korabeli világ nagy válságövezeit. Fényképei újságokban és riportkönyvekben jelentek meg, képszerkesztők és neves írók voltak munkatársai. Kiállításunk utolsó részében Capa negyvenes években készült fotóriportjaiból válogattunk, a hidegháborúnak nevezett, hosszú politikai korszak hajnaláról.

2009 óta több hazai és külföldi helyszínenen is volt lehetőségünk bemutatni a világhírű fotóriporter életművének egy-egy szeletét; így Bécsben, Pozsonyban, Sanghajban, Rómában, Firenzében, Genovában, Milánóban, Karlsruhében, Moszkvában és Troinában is. A Balatonfüreden most bemutatott Mozgásban című válogatás a Győri Városi Művészeti Múzeumban 2011-ben nyílt tárlat – a Vaszary Galéria terének megfelelő és legújabb kutatásaink fényében – átrendezett változata. A kiállítás teljesen új – utolsó – egységében kapott helyett Capa – az egykori Friedmann Endre – 1948-as hazalátogatásáról írt cikkének magyar fordítása, az eredetileg az amerikai Holiday magazin 1949. novemberi számában közölt Budapesti beszélgetés is.

Fisli Éva
kurátor

A kiállítás oldala:
http://vaszaryvilla.hu/index.php/kiallitasok/vaszary-galeria/779-robert-capa-mozgasban-in-motion