Múzeumi élet
Válogatás a Magyar Nemzeti Múzeum digitalizált gyűjteményéből
Nagy felbontású, 3D modellekből összeállított galériával készült a Magyar Nemzeti Múzeum az államalapítás ünnepére. Augusztus 20-a alkalmából olyan műtárgyakat válogattunk össze, amelyek főszereplői a magyarság történetének, különböző korokból maradtak ránk. A modellek speciális szkenneléssel, illetve olyan innovatív fotótechnikai eljárásokkal készültek, amelyek a kétdimenziós fényképekből háromdimenziós objektumokat állítanak elő. A webtechnológia segítségével a múzeumi darabok szabadon forgathatók és nagyíthatók. A felvételek minden apró részletre kiterjednek és ezzel olyan élményt adnak, amelyet a vitrinek előtt állva nem élhetünk át.
Trepanált koponya
Az első tárgy egy a 10 század első évtizedeiből előkerült koponya. Egy női koponya Tiszaeszlárról, amiknek több különlegessége is van. Amikor megtalálták, a szemgödrökben és szájnyíláson négyzetes alakú ezüstlemezeket – illetve ezekhez tartozó bőrmaradványokat – találtak, melyek minden bizonnyal őseink hiedelemvilágához kapcsolhatók. Mai tudásunk szerint az ilyen vékony lemezeket – esetleg különböző vereteket, pénzeket – a halotti szemfedőre vagy lepelre varrták fel. Az arc ilyen módú letakarásával valószínűleg vagy a halott lelkét védték a túlvilágon lakó gonosz szellemektől, vagy a közösséget akarták megóvni az elhunyt ártó tekintetétől, esetleges bosszújától. Ez a rítus többnyire férfiak sírjaiban figyelhető meg, de mint a jelen példa mutatja, női sírokban is előfordulhat.
A koponya másik érdekessége a koponyalékelés, vagy idegen szóval trepanáció nyoma. A tiszaeszlári koponyán jól látható, hogy egy lyukat hoztak létre egy orvosi beavatkozás miatt: a seb kitisztítása, esetleg a koponyaűri nyomás csökkentése érdekében az agykoponya egy részét eltávolították.
Trepanált koponya/Trepanned skull by MuseuMap on Sketchfab
Hajfonatkorongok
Szintén a honfoglalás korából maradtak fenn az öntött, áttört technikával készült hajfonatkorongok, melyek a magyar viselet keletről hozott elemei közé sorolhatók. Ezek a többnyire párosan előkerülő korongok életfát, palmettamotívumokat, vagy mitikus állatalakokat ábrázolnak. A Gödöllő területén az ismeretlen körülmények között talált példányok 1877-ben kerültek be a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe csere útján.
A zempléni vezéri sír kivételével – ahol az elhunytnak szánt túlvilági ajándékként kerültek a temetkezésbe – kizárólag női viselet részét képezik a hajfonatkorongok. A lányok, asszonyok közül jó néhánya a hajfonatukban bőr-, vagy selyemszalagokat fontak. Ezekre a szalagokra kerek, vagy rombusz alakú vereteket szegecseltek, végükhöz pedig nagyjából mellmagasságban hajfonatkorongokat illesztette.
Hajfonatkorongok (Honfoglalás-kor) by MuseuMap on Sketchfab
Besztereci szenteltvíztartó
A Felső-Tisza-vidéki Beszterecen előkerült görög feliratú, bizánci stílusú hordozható ezüst szenteltvíztartó a magyarsággal kapcsolatba hozható első ismert egyházi felszerelési tárgy. A Hierotheosz-féle misszióval egykorú, a 10. század közepi bizánci ornamentális megújulás egyik korai emléke.
A templomi szertartásokon betöltött szerepükön túl egyéb fontos funkcióik is voltak a hordozható szenteltvíztartóknak az uralkodói reprezentáció terén: a szenteltvízzel való meghintés a birodalmi szakralitás egyik közvetlen kifejezője volt, s így a hadjáratokhoz és ünnepi bevonulásokhoz, adventusokhoz is szorosan hozzátartoztak keleten és nyugaton egyaránt. A besztereci szenteltvíztartó a korai bizánci térítés emléke lehet, bár a felirata problémás, egy hallás útján megörökített görög verssor, melynek jelentése – „Krisztus, a gyógyulások élő forrása” – utal a tárgy szerepére.
Szenteltvíztartó, Beszterec by MuseuMap on Sketchfab
A királyfejes gyűrű
A királyfejes gyűrű bizánci vagy bizánci hatású zománcos ékszer, amely Szeged környékéről került elő, és amelyhez hasonló gyűrűk egyelőre nem ismertek bizánci környezetből. A 11. századi ékszer fején a zománc és a rekeszek megsérültek. A koronaforma távoli párhuzamát láthatjuk egy spliti dombormű királyábrázolásán, ez alapján nem vethető el az a vélemény sem, amely szerint bizánci hatásra hazánkban készült volna a gyűrű.
Felmerülhet, hogy Szent István uralkodása idején, illetve azt követően milyen események vezethettek egy ilyen, mindenképp az udvarhoz kötődő tárgy eltűnéséhez Szeged környékén. Itt gondolhatnánk az Ajtonnyal való küzdelemre, illetve még inkább Gellért püspök tevékenységére, hiszen uralkodók és püspökök közötti gyűrűajándékozásra mindkét irányban több esetet is ismerünk.
A gyűrű mérete alapján feltehetőleg nem férfiviselet része volt (hacsak nem a kisujjon), egykori fejedelmi tulajdonosának kiléte meghatározhatatlan.
Királyfejes gyűrű by MuseuMap on Sketchfab
A margitszigeti korona
A nyolcrészes liliomkoronát Magyarországon, a Margitszigeten találták a domonkos nővérek kolostora templomának szentélyében feltárt ép sírban, egy gyűrűvel és aranyozott ruhatöredékekkel az 1838-as nagy árvíz után. A leletek csak 1847-ben kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba Habsburg József nádor hagyatékából, más tárgyakkal összekeverve. A sírból a csontok elvesztek.
A még épülő margitszigeti domonkos kolostorba 1252-től IV. Béla és Laskaris Mária fogadalma miatt érkezett és 1270-ben bekövetkezett haláláig itt élt Szent Margit, s vele együtt az Árpád-ház további három hercegnője. IV. Béla ideiglenes lakhelye is a kolostor melletti királyi palotában volt, itt is halt meg 1270-ben, és itt helyezték örök nyugalomra Margitot, majd V. István királyt is. A sír azonosítása meglehetősen problematikus. A rajta talált, azóta elveszett sírlap felirattöredékei (hic sepultus), valamint a koronával együtt előkerült, viszonylag nagy gyűrű arra utalnak, hogy a királyi család egy férfitagját temették oda. A legtöbb kutató V. István király sírjára gondol, de sokan ezzel nem értenek egyet, máig nincs róla konszenzus.
Margit-szigeti korona by MuseuMap on Sketchfab
A 400 éves ruha
A hagyomány szerint Bethlen Gábor erdélyi fejedelem második felesége, Brandenburgi Katalin számára készült a Magyar Nemzeti Múzeum legrégibb, magyar szabású női díszöltözete. A 17. század középéről származó, kivételesen értékes ruhadarabok biztosan a társadalmi ranglétra legfelső fokán álló megrendelő számára készültek, de azt, hogy valóban a híres fejedelemasszony viselete volna, nem lehet igazolni.
A korabeli szokásoknak megfelelően uszály nélküli, kerek aljú szoknyából és négyzetes kivágású, elől fűzött vállból állt a magyar szabású női viselet, melynek gyökereit a reneszánsz Itáliában és német területeken kell keresnünk. A karcsú derékra szorosan simult a halcsonttal merevített magyar váll, mely alatt patyolatból, vagy selyemből készült ingvállat viseltek. Az öltözéket egykor csipke kötény tehette teljessé. A szoknya és a váll anyaga is sötétkék virágmintás selyembársony, ami a korszak luxustextiliáit ellőállító Itáliában készülhetett. A drága alapanyagra hasonlóan értékes, fémszálas mintázottan leöltögetett, kissé domború hímzés került. A karéjos ívek alatt váltakozva jelennek meg margaréták és szegfűk, melyeket tulipánok választanak el egymástól.
Brandenburgi Katalin ruhája by MuseuMap on Sketchfab
A’ 48-as pecsétnyomó
A reformkori magyar közvélemény Deák Ferencet „az ország eszének" tartotta, ugyanakkor „az ország szíve" Klauzál Gábor volt. Csongrád vármegye tehetséges ifjú követe az 1832-1836. évi reformországgyűlésen nagy hírnévre tett szert. A szabadelvű ellenzék tagjaként szenvedélyesen küzdött az abszolutisztikus kormányzás és a konzervatív körök ellen, Magyarország megújításáért: „A jamaikai rabszolgáknak azt a jogot adták, hogy törvényes bírótól függjenek; a muszka cár a besszarábiai jobbágyoknak jogokat adott; csak mi nem akarunk a parasztnak jogot adni..."
Az 1839-1840. évi országgyűlésen a sajtó- és szólásszabadság ügyéért, a cenzúra eltörléséért emelte fel a szavát. Barátjával, Deák Ferenccel közösen alkották meg a hitelezést elősegítő váltótörvényt, a kereskedésről, gyárakról, gazdasági társaságokról szóló törvényeket. Az ellenzék igazi vezérszónokává az 1843-1844. évi pozsonyi diétán vált; ekkor hangzott el egyik leghatásosabb beszéde a magyar nyelv ügyében. Harcolt a vámrendszer megreformálásáért, mert - mint hangsúlyozta - a jelenlegi rendszer célja nem egyéb, mint „gátolni a honi műipar kifejlését." A zsidók emancipációjának érdekében tett felszólalását ezekkel a szavakkal fejezte be: „én szabad embernek azt nevezem, ki azt kívánja, hogy minden ember szabad legyen, hogy ne legyen körüle és mellette oly ember, ki őt a törvénynek igazságtalanságára emlékezteti."
Batthyány Lajos őt kérte fel az első független, felelős magyar minisztérium földművelés-, ipar- és kereskedési miniszteri tárcájának élére. Ebből az időszakból maradt fenn Klauzál Gábor pecsétnyomója, amelyen az ország koronás kiscímere látható, a köriratban: FÖLDMŰVELÉS IPAR ÉS KERESKEDÉSI MINISTER PECSÉTJE 1848 felirat olvasható. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc leverése után a megtorlás túlélői becses relikviaként őrizgették, rejtegették az ehhez hasonló pecsételőket, amelyek túlnyomórészt a kiegyezés után kerültek a múzeumba, amit Klauzál már nem érhetett meg. 1866 augusztusában halt meg.
1848-as pecsétnyomó by MuseuMap on Sketchfab
Fotó a szelencén
A fotókerámia – a porcelán, a kőcserép, üveg felületébe égetéssel elhelyezett fotográfia – azon kevés fotográfiai technikák egyike, amely a tárgy elidegeníthetetlen részévé vált és ezzel bizonyos értelemben háromdimenzióssá tette a fényképet. A magyarországi fotókerámia-készítés legkiválóbb mestere a kolozsvári Veress Ferenc volt. Munkái közül 27 darabot őriz a Nemzeti Múzeum, ebből 24 tárgy a Történeti Fényképtár gyűjteményét gazdagítja. Közülük is kiemelkedik ez a dohánytartó edény, amelynek egyik fényképén egy bájos kislány asztalkára helyezett, kinyitott fotóalbumot fog. A tárgy talpán VERESS F. FÉNYKÉPMŰTERMIBŐL KOLOZSVÁRT köriratú, középen a fotográfus monogramját tartalmazó beégetett pecsét jelzi a készítőt.
