Az 1936-os berlini olimpiáról illik negatív jelzők kíséretében megemlékezni, hiszen ez mégiscsak Hitler olimpiája volt. Az igazság azonban ennél árnyaltabb. Németország nem ok nélkül, de mintegy jóvátételként tekintett az olimpia megrendezésének jogára, amelyet 1916-ban a háború miatt nem rendezhetett meg, sőt az 1920-as játékokon még a részvételtől is eltiltották a német sportolókat a háború győztesei. Az olimpia, a klasszikus antik hagyományok, az erő és a gyorsaság, valamint idealizált emberi test kultusza miatt, amit az olimpia hivatalos propaganda képeslapján is megfigyelhetünk, jól beilleszthető volt a náci ideológiába. Hitler felismerte, hogy az olimpia milyen kiváló propaganda eszköz, amelynek segítségével az egész világ előtt bizonyíthatja, hogy a német birodalom, az angolszász vélekedésekkel ellentétben egy békés, nyitott és demokratikus állam. A faji diszkrimináció veszélye miatt felmerült bojkott elkerülése érdekében még az is elfogadta, hogy akár zsidó származású sportoló is lehet a német olimpiai csapat tagja. Tény, hogy ezután a németek minden korábbinál nagyszerűbb olimpiát rendeztek, amely sokat javított a Németország nemzetközi megítélésén.  Az olimpia legnagyobb sztárja, az árja felsőbbrendűségről vallott nézeteknek grimaszt mutatva a színesbőrű amerikai Jesse Owens lett, aki négy aranyérmet is nyert. Győzött a 100 és a 200 m síkfutásban, a távolugrásban, valamint a 4 x 100-as gyorsváltó tagjaként is. Hitler, ha nem is őszinte lelkesedéssel, de üdvözölte a győztest. Talán még ennél is meglepőbb, hogy a női tőrvívás dobogójára három zsidó származású hölgy állhatott fel. Az aranyérmet, történetesen a német versenyzőt megelőzve, a magyar Schacherer Károlyné, Elek Ilona nyakába akasztották.

Szerző: Baják László, MNM Modernkori Főosztály