A sakkjáték eredete vitatott, kialakulásának pontos helyét és idejét nem ismerjük. Feltehetően Indiából származik, de az eredetmítoszok gyakran Perzsiát jelölik a közkedvelt játék hazájaként.
A sakkot valójában nem egy konkrét pillanatban találta fel egyetlen király, hadvezér, filozófus vagy udvari varázsló. Inkább tekinthető a kollektív intelligencia lassú, éveken át formálódó vívmányának.

A ma sakk néven ismert játék egyik első változata az ötödik vagy hatodik századi perzsa satrandzs. Ez egy kétszemélyes háborús játék harminckét bábuval (tizenhat smaragdzöld és tizenhat rubinvörös), amelyet egy hatvannégy négyzetre osztott táblán játszottak. Minden sereg egy shahból (király), egy vazirból (tanácsos, vezér), két elefántból (futók), két lóból (huszárok), két rukból (perzsául "szekér", ma bástyák) és nyolc gyalogból állt. A cél az ellenfél királyának elfogása, csapdába ejtése, vagy elszigetelése volt. A satrandzs elődje az indiai csaturanga (négy részből álló hadsereg) ami maga is egy régebbi import a szomszédos Kínából. A játék vélhetően a Selyemút mentén alakult ki, amely évszázadokon át biztosította az áruk, információk és eszmék szabad áramlását Delhi, a mai Teherán, Bagdad, Kabul, Kandahár és a kínai Hszincsiang tartomány között. A régió korábbi társasjátékaitól eltérően a csaturangához és a satrandzshoz nem volt szükség kockára, az eredményt kizárólag a játékos ügyessége határozta meg. Más szóval ez egy olyan háborús játék volt, ahol a gondolkodás és a stratégia többet nyomott a latban, mint a szerencse vagy a nyers erő. Egy olyan világban, amelyet a káosz és az erőszak jellemzett, ez jelentős fordulatot hozott. A sakk egyszerű négyzeteivel és véges határaival képes volt az absztrakt gondolatokat egy apró színpadon lejátszódó vizuális narratívában megjeleníteni. Az Ibériai-félszigetre délről beszivárgott sakk játék ezt követően észak felé vette az irányt. Régészeti leletek és irodalmi források arra utalnak, hogy a sakk a 11. század előtt került a spanyol-keresztény világba. A feljegyzések szerint a játék már ismert volt 997-re egy svájci kolostorban, 1008-ra a keresztény uralom alatt álló Spanyolország északi részén, 1050-re Dél-Németországban, 1061-re pedig Közép-Itáliában.

Terjedése során a sakk mint gondolkodást segítő eszköz szerepe fontos változáson esett át. A középkori Európában immár kevésbé az absztrakt gondolatok közvetítésére használták, sokkal inkább tükörként, amelyben az egyének saját társadalmi szerepüket vizsgálhatták. Ahogy Európa új társadalmi erkölcsi kódexet alakított ki, a sakk segített a társadalomnak megérteni új identitását. A 12. század elejére a játék mindenütt elterjedt, és annyira beépült a középkori lovagi kultúrába, hogy minden lovag számára a hét alapvető készség egyikévé vált (a lovaglás, az úszás, az íjászat, a vívás, a vadászat és a verselés mellett). Nem meglepő, hogy a játéknak ekkorra már volt néhány jellegzetes európai módosítása. Az elefántot, mint Európában nagyrészt idegen állatot, felváltotta a futó, (kivéve Franciaországban, ahol ez a figura a le fou - a bolond/bohóc lett), a vezért pedig a királynő. A táblát, amelyet korábban hatvannégy egyszínű négyzet alkotott, most sötét és világos mezőkre osztották annak érdekében, hogy a szem könnyebben követhesse a mozgásokat. A bábuk lassan átalakultak, az ábrázolást a figuralitás jellemezte. Hogy a sakk milyen mélyen beleszövődött a keresztény középkori európai társadalom szövetébe mi sem mutatja jobban, mint az olaszországi Piacenzában található San Savino bazilika 12. századi fekete-fehér padlómozaikján látható jelenet. A bal alsó sarokban „kockázás”, a jobb oldalon pedig egy sakkjátszma tárul a néző szeme elé. Az ábrázolás ugyan nélkülözi a keresztény ikonográfia elemeit, de a helyszínválasztás nem véletlen. A két játéktípus szembeállítása morális üzenetet hordoz. A kockajáték az ember életének azt az állapotát jelképezi, amelyben aláveti magát a kiszámíthatatlanságnak és a szerencsének, így az élete kaotikussá válik, ami megkönnyíti a bűnbeesést. Ezzel ellentétben a sakkozók intelligenciával és erényesen alakítják világukat, életüket így harmonikusan, törvényes keretek között élhetik.

A San Savino bazilika padlómozaikjának részletei (képek forrása: William L. Tronzo:
Moral Hieroglyphs: Chess and Dice at San Savino in Piacenza című tanulmánya)

Egy évszázaddal később, 1300 körül a genovai Jacobus de Cessolis dominikánus szerzetes jóvoltából megszületett minden idők messze legnagyobb hatású sakk-könyve. Röviddel keletkezése után Cessolis műve messze túlterjedt Itálián, és olyan hatást gyakorolt egész Európára, hogy népszerűsége szinte a Bibliáéval vetekedett. A latin nyelvű kéziratból tizennyolc különböző változat készült, és lefordították olasz, francia, angol, német, holland, svéd és cseh nyelvre is.

Illusztráció Cesollis: Liber de moribus hominum et officiis nobilium ac popularium sive super ludo scacchorum­* című művéből (kép forrása: Wikipedia)

Thuróczy János 1488-as Chronica Hungarorum című munkájában említi, hogy az 1335-ös visegrádi hármas királytalálkozó alkalmával Károly Róbert sakktáblával ajándékozta meg a cseh királyt, Luxemburgi Jánost. De a reformkori magyar történelem kiemelkedő alakjai közül is többen hódoltak a sakkozás művészetének. Ilyen volt az 1849-es világosi fegyverletétel után emigrációba vonuló Kossuth Lajos is. 1851-ben Kossuth Törökországból Angliába érkezett, hogy a szigetország lakóit megnyerje a magyar ügynek. Vélhetően ekkor kapta ajándékba a Magyar Nemzeti Múzeum Játékgyűjteményében őrzött sakk- és ostáblajátékot. Ez a játéktábla egy kinyitható, könyv alakú, barna bőrrel borított fadoboz. A könyv gerincén a Hist. of England Vol. 1-2. (Anglia története 1-2. kötet) felirat olvasható. A barna és fekete mezős sakktáblához világos és pirosra színezett, esztergált, elefántcsont sakkfigurák tartoznak. A tok belseje szintén bőrrel bevont, préselt, színezett mintázatú ostáblajáték, amelynek korongjai hiányoznak. Kossuth kiemelkedő tehetségű sakkjátékos hírében állt, életrajzírója szerint „ebben is oly kimagasló, Londonban alig mérkőzhetik vele valaki.”

2012-ben, az államférfi születésének 210. évfordulóján a készlet egy rövid időre kilépett a gyűjteményi raktár védelméből, hogy Portisch Lajos és Gyimesi Zoltán nagymesterek a szláv védelem felállításával tisztelegjenek Kossuth Lajos emléke előtt.

Szerző: Szerdahelyi Orsolya, művészettörténész (MNM Történelmi Képcsarnok) 

Felhasznált irodalom:

• Tronzo, L. William: Moral Hieroglyphs: Chess and Dice at San Savino in Piacenza. In: Gesta, Vol. 16, No. 2 (1977), pp. 15-26
• Shenk, David: The immortal game: a history of chess or how 32 carved pieces on a board illuminated our understanding of war, art, science, and the human brain. New York, Knopf Doubleday Publishing Group, 2006
• Averbakh, Yuri: A History of Chess: From Chaturanga to the Present Day. Milford, Russell Enterprises Inc., 2012
• Dr. Matuz Edit –Dr. Ridovics Anna: Játszani jó! Történelmi barangolás a játékok birodalmában. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 2004