A Petőfi-kő a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőzetének oldalfalából

A Múzeumkertben március tizenötödike ünnepe alkalmából a Nemzeti Múzeum kiállítja az épület nagy lépcsőzetének északi oldalfalából – mellvédjéből vagy építészeti megnevezése szerint: pofafalából – származó eredeti követ, amelyen egykor Petőfi és több márciusi ifjú is állhatott, szónokolhatott 1848-ban. Ennek kapcsán a korabeli források alapján górcső alá vesszük azt a helyet, amely szó szerint legendássá vált a magyar történelemben.

Mátray Gábor, a múzeumi könyvtár őre, azaz vezetője 1848-ban a következőket írta: „Az udvaron levő főlépcső jobb vagyis északnyugoti oldalfalán állottak a néphez beszélő szónokok: Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Vasvári Pál, Petőfi Sándor.” (Mátray 1989. 38.) Ezt megerősítve azért megjegyezzük, hogy ha szemben állunk a múzeumépülettel ez a baloldali oldalfalat jelenti, melyet immár a Petőfi- és Vasvári-emléktábla is megjelöl. A márciusi ifjak egyike, Irányi Dániel, aki szintén ott volt a nevezetessé vált forradalmi népgyűlésen, 1884-ben, az Ország-Világ március 15-i ünnepi számában közölt visszaemlékezésében így írt erről: .„A szónokok a balfelől kinyúló lépcsőtámfalat foglalták el, s annak legelejéről [ld. ahonnan később kiemelték a felső párkánykövet] intéztek szót a részint a széles lépcsőzeten, részint lent álló közönséghez.” (11. sz. 170.)

1. kép: A Nemzeti dal kottacímlapja, 1848 április (MNM Történelmi Képcsarnok)

Kubinyi Ágoston, a múzeum igazgatója a forradalom után két nappal István nádornak tett jelentésében pedig a következő sorok vonatkoznak ide: „…a’ pesti hazafiak az emlitett intézet külső udvarát több izbeli gyülekezetük helyévé választván, ’s itt ismételve megjelenvén, részint a’ homlokzat előtti téren, részint a’ nagy lépcső fölötti oszlopzatról szónoklatok tartattak, a’ nép között nyomtatványok osztattak, és különféle rendelkezések tétettek, a’ nélkül azonban, hogy valamelly kár vagy rendzavarás okoztatott volna.” (MNL OL N31 Arch. Pal. István főherceg nádor iratai 28. cs. Muzeumi iratok. 896/1848.) Számos forrást idézhetnénk még az elkövetkező napokból, illetve 1848-ból, amelyek a március idusán, a Múzeum előtt tartott népgyűlésről írnak, a lényege mindegyiknek, hogy a 12 Pont és a Nemzeti dal példányaiból itt osztottak ki néhány ezer példányt a népnek és egy bizottságot választottak, melynek az volt a feladata, hogy a Városházán elfogadtassa a forradalom tizenkét pontját.

A múzeumi népgyűlés nem volt hosszú, és Petőfi nem szavalta itt el a Nemzeti dalt.  A korabeli visszaemlékezések, sajtótudósítások nem említik, mint ahogy Petőfi sem a naplójában.* Ő ezt írta többek közt: „A szakadó eső dacára mintegy tízezer ember gyűlt a múzeum elé. A szabad téren, a szabad ég alatt vész előtt zúgó tengernek látszék felülről a sokaság.” Ott van ő felül, a múzeumlépcső párkányán társaival és az ő nevét is megéljenzi a tömeg, amikor őt is javasolják az említett bizottságba. (Várkonyi 1957. 150.) Számos népgyűlést tartanak még ezután a Nemzeti Múzeum előtt, amelyeken Petőfi aktív résztvevő és szervező volt és ahol még – az április 3-i népgyűlésen – egyik versét (Készülj hazám!) is elszavalta (Debreczeni-Droppán 2020. 12.).

De térjünk vissza szűkebb témánkhoz: a múzeumlépcső oldalfalának felső párkánykövéhez! A következő hetekből még három erre vonatkozó forrást citálok. Az első jelzi a legfontosabb okot, – innen lehetett a legjobban hallani a szónokot (persze a másik oldalfal is ikonikussá válhatott volna, de az első népgyűlés után valószínűleg ragaszkodtak már ehhez, hiszen március 15-én is itt álltak…): „A márcz. 23-kan délelőtt utczáink falaira ragasztott felhívásokra — délután 3 órakor mintegy 6—7 ezer ember gyűlt össze a nemz. múzeum nagy udvarán, köztük számos fegyveres nép, – ide számítva a hölgyeket is, kik bájaikban olly hatalmas fegyverrel bírnak. A rögtönzött szónokszék a múzeum épülete oszlopzatos előrészéhez vezető lépcsőzet egyik magas fala volt, honnan a beszédet igen jól lehetett hallani.” (Pesti Divatlap. 1848. márc. 26. 15. sz. 388.) Ugyanezen hetilap április 22-i számában erről a helyről úgy írnak egy újabb népgyűlés kapcsán, hogy „a kőfalból csinált ismeretes szószéken” beszélt pl. Nyáry Pál (19. sz. 515.). Időben a következő idézetünkben pedig újra pontosan rámutat a helyre az előző után egy héttel megjelent híradás: a bécsi küldöttség „népgyűléseink szokott szószékére, a múzeumi épület lépcsőzetének jobboldali faloszlopára állott ki.” (20. sz. 546.) Ez utóbbit április 23-án, húsvét vasárnapján tartották és a 15-i népgyűlésnél is nagyobb volt (3. kép).

2. kép: A Magyar Nemzeti Múzeum egyik népgyűlésének ábrázolása, 1848 (MNM Történelmi Képcsarnok – Budapest Történeti Múzeum)

És az írott források mellett létezik képi ábrázolás is arról, hogy innen szóltak a néphez 1848-ban. A legfontosabb a Nemzeti dal kottájának címlapja (1. kép), amelyen egy mellvéden szavaló férfi (nyilvánvalóan Petőfi) és mögötte társai láthatóak, akik között ikonográfiája alapján a kalapos Vasvári is felismerhető. A Kálózdi János megzenésítette költemény kottacímlapjának képét egy ismeretlen művész készítette, amely aztán Walzel Ágost Frigyes nyomdájában készült el. A Pesti Divatalap mellékleteként jelent meg április 22-én. Ez az ábrázolás lett aztán az egyik legfőbb oka a legenda születésének. Pedig a hetilap ezen számában meg is írták, hogy nem a nevezetes népgyűlést és a Nemzeti dalt szavaló Petőfit mutatja, hanem a szokásos Múzeum előtti gyűlések képét hozza: „E hangjegyeket igen érdekessé teszi a czimlap is, melly a muzeum terén tartani szokott népgyűléseket igen hiven tünteti fel. – Az oszlopos lépcsőzet egyik falun [sic!] állnak a nép szónokai, kik közt Petőfi is gyakran szerepelt főleg versei előadásával.” (19. sz. 518.) Van még két 48-as ábrázolás: egy ugyancsak ismeretlen mester tus és akvarell (színes) ábrázolása (2. kép) és az április 23-i, bécsi küldöttséget köszöntő nagygyűlésről (3. kép). Mindkettőn kivehető, hogy a szónokok a szemből nézve bal oldali mellvéden állnak.

3. kép: A bécsi küldöttséget fogadó népgyűlés a Nemzeti Múzeum előtt (Illustrierte Zeitung. 10. k. 1848. máj. 13. 254. sz. – MNM Történelmi Képcsarnok)

A Múzeumkertben most kiállított követ a múzeumépület 1975–77-es felújítása idején emelhették ki a helyéről (4-5. kép) és szállították raktárba. Erre utalnak a korábbi műszaki leírások és fényképdokumentációk, bár sajnos konkrét említése elmarad. Ezt követően azt tudjuk róla, hogy 1998 márciusában a Márciusi ifjak nemzedéke c. időszaki kiállításra felhozták a raktárból és a múzeum előcsarnokában, pontosabban az ún. Apponyi-folyosóhoz vezető lépcső előtt helyezték el (6-7. kép). Ezúttal pedig a Nemzeti Múzeum Daróczi úti római kőraktárából hozták át a Múzeumkertbe, de kiállítása előtt még Antal Marianna kőrestaurátor (MNM) megtisztította (8. kép).

4. kép: A múzeumlépcső baloldali mellvédje teljesen megbontva 1976. Ekkor emelhették ki és helyezhették raktárba a Petőfi-követ (MNM Központi Adattár)

5. kép: Lépcső a lépcső mellett. A kép 1977-ben készülhetett, amikor az épületrekonstrukció befejeződött (MNM Központi Adattár)

A Magyar Nemzeti Múzeum főlépcsője, azaz a múzeumlépcső fogalommá vált. Néhány évvel ezelőtt Szálinger Balázs költő a nemzet lépcsejének nevezte. 1848-ban lett azzá! Most, ha ránézünk erre az eredeti kőre, amelyen Petőfi és szónok társai álltak egykor, úgy érezhetjük, hogy a történelem megérint – és talán mi is megérinthetjük…

Szerző: Debreczeni-Droppán Béla, MNM Központi Adattár, történész-főmuzeológus

6. kép: A márciusi ifjak nemzedéke c. kiállítás megnyitója, 1998. március 12. Helyey László színművész és Gedai István igazgató között látszik a Petőfi-kő egy kis részlete (MNM Központi Adattár)

7. kép: A márciusi ifjak nemzedéke c. kiállításban a múzeumlépcsőnek és mellvédjének egy része is megjelent installációként (MNM Központi Adattár)

8. kép: A Petőfi-kő a Daróczi úti kőraktárban

Felhasznált irodalom:

• Debreczeni-Droppán Béla: Forum Museale. A pesti Múzeumtér 1848-49-ben. In: 3 Havi Szemle. Aradi közművelődési folyóirat. 13. évf. 2020. március, 1. sz. 6-19.
• Mátray Gábor: Töredékjegyzemények Magyarország történetéből. 1848/49-ben. Bp., 1989.;
• Szálinger Balázs: A nemzet lépcseje. In: https://apalotanegyed.blog.hu/2011/09/06/a_nemzet_lepcseje;
• Várkonyi Nándor: Az üstökös csóvája. Pécs, 1957.

* Perdöntő bizonyíték is van ezzel kapcsolatosan, hiszen az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára ma is őriz Petőfi kézírásával egy olyan eredeti Nemzeti dal-kéziratot (Fond VII/8 fol. 17r), amelynek alján ő jegyezte fel, hogy március 15-én hol mondta el forradalmi versét: „E költemény buzdította márczius 15kén a pesti ifjuságot. Elszavaltam először az ifjak kévéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a seminarium terén (most már 15dik márczius tere) végre [azaz utóljára] a nyomda előtt, mellyet erőszakosan elfoglaltunk, a hatvani utczában (most szabad sajtó utcza). A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki először.”