Buda 1686. évi visszavívása a töröktől túlzás nélkül az év híre volt Európában. A szeptember 2-án a keresztény seregek győzelmével zárult két hónapos ostromról számos tudósítás jelent meg a korabeli hírlapokban. Így például a London Gazette szeptember 27-i száma címlapon közölte a Buda visszafoglalásáról szóló beszámolót (ld. ITT). Ezzel egy időben több német és holland nyelvű illusztrált röplap is megjelent az eseményről.                                                                            

A hiteles, tárgyszerű beszámolók mellett számos propagandisztikus hangvételű, a legyőzött pogány ellenséget kigúnyoló kiadvány is megjelent, mint például „A török szultán bánata Buda elvesztése felett” című, karikatúra-jellegű röplap.

A török szultán bánata Buda elvesztése felett. Röplap, 1686. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 84.225

A német nyelvű verses magyarázattal kísért metszeten a baldachinos trónon ülő IV. Mehmed szultán látható, amint egy szolga egy térképen az elvesztett Budára mutat, mire a szultán kétségbeesésében kiejti kezéből a jogart. Jobbra a »török véreb« szájából az elnyelt városok: Buda, Esztergom és Érsekújvár esnek ki.

A propagandisztikus jellegű fiktív beszámolók egy másik csoportja arról adott hírt, hogy Buda elvesztését követően a szultán böjtöt, bűnbánatot és vezeklést rendelt el Mohamed sírjánál, a medinai Próféta-mecset körül, hogy a próféta közbenjárásával eszközölje ki Allah kegyelmét. Az oszmán történeti forrásokban nincs nyoma ilyen zarándoklatnak, ám Európában több kiadásban is megjelent az állítólagos szultáni utasítás, előbb németül, majd angolul is (ld.: ITT; Relation of the procession, fasting and penance… Edinburgh 1686)

Ezzel egy időben több német nyelvű röplap is megjelent az állítólagos vezeklő körmenetről.

A törökök vezeklő körmenete Medinában. Röplap, 1686. München, Bayerische Staatsbibliothek, Einbl. V,9 gh

A történetnek az a valóságalapja, hogy miután 1517-ben az Oszmán Birodalom bekebelezte a Mamlúk Birodalmat, a szultán felvette a „szentélyek oltalmazója” (Khadim al-Haramayn al-Sharifayn) címet, s minden évben, a muszlim holdnaptár 12. hónapjában, a „zarándoklat havában” (dzú l-hiddzsa) népes karavánt, azaz haddzs-ot indítottak Isztambulból Damaszkuszon át Medinába, majd tovább Mekkába. A törökül Sürre-i Hümâyûn-nek nevezett „zarándok karaván” a szultán által a két szentélynek felajánlott adományokat szállította erszényekbe (sürre) csomagolva. (A témáról bővebben ld. ITT.)

1686-ban (a muszlim naptár szerint 1097-ben) a zarándoklat hava a Gergely-naptár szerint október 18-án kezdődött (ld. ITT).

Az oszmánok vezeklő körmenetéről szóló, propagandisztikus jellegű fiktív beszámolók tehát a pogány felett győzedelmeskedő kereszténység diadalát hirdették az európai közönség számára, gúny tárgyává téve a legyőzött ellenfelet.

Tíz évvel később a törökök vezeklő zarándoklatáról szóló álhír újra szárnyra kapott Közép-Európában. Az 1697. szeptember 11-i zentai csatában az oszmán sereg megsemmisítő vereséget szenvedett a Savoyai Jenő herceg, császári fővezér által vezetett keresztény seregtől. Az ütközet mérföldkő volt a magyarországi területek visszafoglalásának folyamatában. Az 1699. január 26-án megkötött karlócai béke értelmében a hódoltsági területek nagy része végleg felszabadult a török uralom alól.

Az európai propaganda szerint három héttel a zentai vereséget követően, 1697. szeptember 30-án a Belgrádban tartózkodó oszmán szultán ismét vezeklő körmenetet rendelt el Medinában. (ld. Mandat des jetzt regierenden Türkischen Kaysers. H.n. 1697) Az állítólagos szultáni utasítás szövege és a körmenet ábrázolásai nagyrészt megegyeznek az 1686. évi kiadványokkal. A tíz évvel korábbi fiktív beszámolókat „aktualizáló” 1697. évi nyomtatványok szövege épp ezért tévesen az 1648–1687 között uralkodó IV. Mehmed szultánról szól, nem pedig az 1695-ben hatalomra került II. Musztafáról.

A Történelmi Képcsarnok gyűjteményében megtalálható egy 1697-ben kiadott színezett röplap az állítólagos medinai vezeklő zarándoklatról.

A törökök vezeklő körmenete Medinában. Röplap, 1697. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. T.4018.

A lapon balra fenn egy mecset látható, amely előtt három térdelő alak égőáldozatot mutat be. A körmenet elején mezítlábas, fedetlen fejű alakok elesett török katonák csontjait és fegyvereit viszik haditrófeákkal díszített ládában. Utánuk halad a „jajgató, siránkozó muzulmánok” 3000 fős tömege, akik hamuval és vérrel hintik be magukat, s ruháikat tépdesik. A 3. számmal jelölt csoportban 6000 félmeztelen férfi vonul önmagát korbácsolva. Mögöttük 3000 szpáhi (lovas katona) vonul Mohamed próféta koporsójával, valamint 300 pasa kivont szablyával. Az 5. számú csoportban keresztény és zsidó foglyok kivégzésére kerül sor. Utánuk 30 pasa vonul hátrakötözött kézzel, tevefarkat vonszolva; zsákvászon ruhájukat leölt szamár vérébe áztatja az ott térdelő török. Utánuk janicsárok haladnak botokkal, majd pénzérméket a földre szóró férfiak egy csoportja halad, végül magukat késekkel kínzó remeték zárják a menetet.

A piros ceruzával írott régi raktári jelzet (Port. IV. 1241) tanúsága szerint a metszet a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának metszetgyűjteményéből származik, amely 1885-ben a Történelmi Képcsarnok gyűjteményébe került.

Szerző: Serfőző Szabolcs, MNM Történelmi Képcsarnok