Egyszer volt, hol nem volt…

… volt egyszer egy akarat. Arra nézve, hogy álljon fel egy osztály a Magyar Nemzeti Múzeumon belül megalakult Nemzeti Régészeti Intézetben – Európában is egyedülálló módon. Ez az osztály pedig legyen független a három igazgatóságtól, egyikhez se tartozzon, mégpedig azért, mert mindegyikhez tartozik. Ez pedig a Közösségi Régészeti Osztály, rövid, ám annál beszédesebb nevén: KÖR.

Közösségi összefogással zajló feltárás Alsótold-Magyaros dűlő lelőhelyen. (Ásatásvezető: Szigeti Judit)  Fotó: Rátz Balázs és Rátzné Nagyfi Krisztina önkéntesek

Mindez, immár egy éves, mesei távlatokba nyúló történet, rövid kis írásom is eme évforduló kapcsán született. Osztályunk folyamatosan bővül, jelenleg heten vagyunk, mindannyian régészek, szerteágazó feladatkörünknek megfelelően különféle kompetenciákkal. Vannak olyanok, akiknek élete a fémkeresőzés, vannak, akik az ásatások szerelmesei, és olyanok, akik a leletek átlagon felüli ismerői, vagy akik bárkivel képesek hatékony kommunikációra.

Területi módon szerveződünk, országos lefedettséggel. Öt régiót hoztunk létre, élükön egy-egy szakemberrel. A régiós koordinátorok feladata a hálózatépítés, afféle mediátor szerepben kapcsolatot teremteni az adott területen folyó különféle régészeti munkálatok vezetői és az önkéntesek között.

Önkénteseink a rendezvények lebonyolításában is nagy segítségünkre vannak (Régészet Napja 2022)

Amiért osztályunk létrejött, az pedig – maradva a népmesei elemeknél – az akaraton túl maga a tény, hogy…

… létezik egy igény. Igény, ami a társadalom felől érkezik a múzeumi világ felé. Egyre jelentősebb ugyanis azok száma, akiket érdekel a régészet, akik szívesen vesznek részt önkéntesként a különféle régészeti feltárásokon.

Amilyen színes a régészeti tevékenység, ugyanolyan színes az érdeklődők köre is. A hozzánk csatlakozottak közt találunk fiatalokat és kevésbé fiatalokat, családokat és magányos farkasokat. Van köztük rendőr, burkoló, boncmester vagy trombitaművész. A csatlakozók tehát maga a társadalom. Olyan ez, mint a kóruséneklés, ahol mindenféle, énekelni szerető ember, együtt, közösen adja elő a művet.

Csoportkép a salföldi kutatás első napján

Fontos minden kéz, amely segíteni tud és akar. A lényeg, hogy az önkéntes érezze fontosnak munkáját, érezze hasznosnak magát, akár cserepet mos, lapátol, sírt rajzol, leleteket csomagol vagy fotelrégészként segít régészeti lelőhelyek felderítésében. Hosszú építkezés, sok beszélgetés és egymás kölcsönös tisztelete és megismerése után pedig…

… lesz egyszer egy közösség. Ami alapjaiban már természetesen létezik. Kiépítettük csatornáinkat és egyre többen csatlakoznak hozzánk. Jelenleg azon dolgozunk, hogy az érdeklődők számára olyan „étlappal” tudjunk előállni, ahonnan mindenki a maga számára kedvezően szemezgethet.

Ezt az „étlapot” mi, a régész szakemberek állítjuk össze, lehetőséget biztosítva az önkéntesek számára, hogy belekóstoljanak a régészet ízeibe. Olyan kutatási programokba igyekszünk az érdeklődőket becsatornázni, melyek a Magyar Nemzeti Múzeum és a magyar muzeológia kiemelt projektjei, ahol velünk, a régészekkel közösen vehetnek részt a folyamat, önkéntesek számára is releváns elemeiben.

A közösségi leletmosás zárásaként készült csoportkép

Mindezt nagyon fontosnak tartjuk, hiszen a múlt közös, így emlékei is azok. Az embereknek joguk van tudni, ismerni közös múltunkat, a szakma felelőssége az érdeklődők számára a részvétel lehetőségét biztosítani, szabályozott keretek között.

Mi magunk is szervezünk tehát programokat, de a kollégáink közösségi szemléletben való partnerségét is kértük, és folyamatosan keressük az együttműködés lehetőségeit a vidéki szervezetekkel és munkatársaikkal, közös céljaink elérése érdekében. Közösségi régészetet egyedül nem lehet művelni. A szakma szeretete és az örökségvédelem mentén egy KÖR-t kell alkotnia mindazoknak, akiknek ez fontos. Dolgozzunk múzeumban, vagy az élet bármely területén.

Valljuk, hogy a közösségi régészet egy szemlélet. A fenti példával élve, olyan kórusnak kell összeállnia, ahol nincsenek hamis hangok, és senki sem akar szólózni, vagy kéretlenül saját karrierbe kezdeni, ahol a hangsúly a művön, magán a darabon – esetünkben a régészeti örökségvédelmen – van.

A Közösségi Régészeti Osztály tagjai a Tisza-tó projekt egyik kutatási napján (Balról: Rózsa Zoltán osztályvezető, Pomázi-Horváth Viktória régész, Szigeti Judit régész, régiós koordinátor, Péterváry Tamás régész, régiós koordinátor, Bakos Gábor régész, régiós koordinátor) Fotó: Kertész Gabriella

Köszönjük minden önkéntesünknek azt az áldozatos munkát, amit a magyar régészetért tettek, és tesznek a későbbiekben is! Akik a Magyar Nemzeti Múzeumon keresztül kívánnak önkéntes segítői lenni az örökségvédelemnek, keressenek bennünket a Régészeti Önkéntesek Fóruma facebook csoportunkon. Várunk mindenkit szeretettel rendezvényeinken!

Rózsa Zoltán
osztályvezető