Walpurgisz éj egy tajtékpipán Faust nyomában 

A telet felváltó tavasz érkezését minden kultúrában ünneppel köszöntik. A rómaiaknál a föld termékenységének istennője Maia volt. Innen ered a május hónap neve. A természet megújulásának, a rügyfakadásnak, a virágbontásnak, a párválasztásnak az ideje. Az eljövendő bő termés, termékenység, gyermekáldás kedvező alakulását a pogány népek szertartásokkal, varázslatokkal próbálták befolyásolni. Ehhez kapcsolódott a zöldág kultusz, a májusfa állítás hagyománya is.  A keresztény egyház igyekezett ezeknek az ünnepeknek új, keresztény tartalmat adni. Május elsejét Fülöp és Jakab apostolok emlékének szentelték, illetve Szent Valburgának. Valburga vagy Walpurgisz angolszász királylány volt, aki bencés apátnő (+ 779) lett, és részt vett a germánok térítésében. Tisztelete szűk körben ismert volt a magyar középkorban is, Veszprémfajsz és az erdélyi szász Nagydisznód temploma viselte titulusát. Az apácanőtől függetlenül a német népi hidelemvilágban május első napjához a boszorkányok titokzatos, legnagyobb találkozójának ideje kötődött.

Walpurgisz éjszakáján, a május elsejére virradó éjjelen összegyűlnek a boszorkányok, hogy ünnepet üljenek.  Mefisztó ide viszi el az élet értelmét kutató Faustot, hogy megmutassa neki a Sátán züllött, érzéki birodalmát. Az ördöggel szerződést kötő tudós figurája a 16. századi népkönyvek és Christopher Marlow műve nyomán vált ismertté az európai irodalomban. A Faust-téma iránt nagy volt az érdeklődés a 19. század első felében (is). Elindítója Goethe nagy hatású drámai költeménye volt, amellyel már az 1770-es évek óta foglalkozott. A Faust első részét 1808-ban adták ki. A második részhez az író 1824-ben kezdett hozzá, de a teljes mű csak halála után, 1832-ben jelent meg. Irodalmi művek, zenei és képzőművészeti alkotások is merítettek belőle ihletet. A Magyar Nemzeti Múzeum Pipagyűjteménye is őriz egy különleges iparművészeti remeket. A pipán olvasható felirat megadja az ábrázolás pontos témáját, forrását, amely a Faust (I. kötet) 25. képe, a Boszorkányszombat.

Tajtékpipa (1974.512)
J. Junge, 1830-1860, M: 11,5 cm, H: 12 cm,
Mesterjelzet: J. Junge
Forgalmazó: Noltze
Felirat: Faust BL.25

Hosszú nyakú tajtékpipa ezüst montírozással.
Elöl középen áll sziklás tájban Faust és Mefisztó magas reliefben faragott alakja keskeny peremen. A perem alsó részén olvasható a metsző szignója: J. JUNGE. A perem alatt felirat: Faust Bl. 25. A pipa nyakán leveles indadíszekkel keretezett, laposan metszett  figurális ábrázolások. Két oldalon három-három nagyobb jelenet. 

A jelenet a Harz-hegységben játszódik Schierke és Elend körül. A pipametsző, J. Junge fantáziája látható módon nagy élvezettel bontotta ki a téma újabb és újabb részleteit. A figurák között feltűnnek a bűzös bakkecskén, seprűnyélen, sertésen vagy baglyon repülő férfi és női boszorkányok, a méregkeverők, az álszentek, a hamis papok, a paráznák és egyéb népségek. Az ábrázolások értelmezéséhez Goethe szövegét hívjuk segítségül  Jékely Zoltán fordításában. (Goethe: Faust. Magyar Helikon, 1961.)

Sidon Noltze az egyik legjelentősebb tajtékpipa készítő és forgalmazó volt Bécsben. A magyar vásárlók körében is nagy népszerűségnek örvendett. Számos megrendelője között ott találjuk a Széchenyi családot is. Az általa forgalmazott pipákon hátul a nyakvég tajtékjában, a pipaszárat befogadó nyílás mellett pecsételővel benyomott jegy, kör alakú keretben nagy írott latin N betű utal rá. A múzeum tulajdonában található pipa tokjában a következő  arany betűs cím olvasható: Sidon Noltze Wien Am Laurenzerberg 709. Itt lehetett bizonyára maga a pipakészítő műhely.  Halálakor (1862. október 10.) a bécsi Siegelgasse 1-ben lakott, a híres Spiegelmacherhaus épületében. Noltze pipáinak jelentős részét címerek, monogramok díszítik. Négy családi címer látható azokon a pipákon, amilyenekkel a bécsi kaszinóban együtt whist kártyajátékot játszók ajándékozták meg egymást. Minden műfajban kitűnő alkotások kerültek ki ezzel a pecséttel a műhelyéből, a Nemzeti Múzeum több szép darabot is őriz közülük. Van közöttük mitológiai téma, történeti ábrázolás, életkép vagy kortárs esemény megörökítése is, mint például a korszakban népszerűvé váló lóverseny. Az irodalmi vonatkozású Faust-pipa a műhely egyik különleges mestermunkája.

RIDOVICS ANNA: TÖRTÉNELEM PIPAFÜSTBEN / HISTORY IN PIPE SMOKE  című kötetében Opitz Kiadó, Budapest, 2019.

Ridovics Anna - Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Tár

Sidon Noltze tajtékpipáiról és a Magyar Nemzeti Múzeum pipagyűjteményéről bővebben lehet olvasni
és gyönyörködni Dabasi András fotóiban