#: locale=hu
## Tour
### Description
### Title
tour.name = HUNCRO
## Media
### Title
panorama_061918BA_16EF_8334_41AD_65CEF9F10D50.label = CRO_START
panorama_144DD78C_0B5D_F878_418B_8FFBD6F5CBAC.label = CRO_Zrínyi család
panorama_1BA983F9_030A_23AF_4149_22A00A58C2A1.label = CRO_Középkor
panorama_1DA859C4_0B24_0BE8_418F_B526A8969B2B.label = CRO_Kora újkor
panorama_1F515B3E_030B_EC87_4162_B58E97C44E9E.label = CRO_Reneszánsz
panorama_28FFDEF3_245D_47D2_4179_88F70C5423AE.label = Kora újkor
panorama_5532F8C4_75FD_98A2_41D2_F6C0277AB880.label = CRO_Dualizmus
panorama_5FEED3D9_4DF1_5CE9_41C4_087A30C1AEB1.label = CRO_Nemesek
panorama_6436C78C_72B2_CE5B_41AE_2BDD84AA72F2.label = ENG_Kiállítások
panorama_67843498_72B2_C27B_41D2_A25A7D56A862.label = Kiállítások
panorama_6898FBD4_72FC_B8A3_41C5_255F6C007538.label = CRO_Művészet
panorama_6B4A7862_72DE_42CF_41D4_8D369DA01FA2.label = CRO_Kiállítások
panorama_80D8CDAA_997F_AEAE_41A5_68739CA05A06.label = Zrínyi család
panorama_81665E20_9977_ED59_41CE_592EDE060C97.label = Középkor
panorama_83D3E83E_994F_95A9_41DC_9AADFC53C012.label = Dualizmus
panorama_95B776E0_9BE4_3931_41DC_6B53FA0BD006.label = Reneszánsz
panorama_976B5126_B486_35EB_41CA_EAB6977C7836.label = ENG_Kora újkor
panorama_A314F261_B407_7098_4186_F36A4B89C946.label = ENG_Középkor
panorama_ACAF5DE0_B48D_CCAE_41D0_8E2B0D0C111A.label = ENG_Reneszánsz
panorama_AEA26F8D_BAD9_5DD9_41CB_1CD019C877D3.label = ENG_Zrínyi család
panorama_D99B42D2_C969_E025_41E5_B5A474F325C0.label = mnm_homlokzat
panorama_DE73A3F9_CA93_E39D_41C4_B58EAF2903DE.label = ENG_START
panorama_DE93A215_C96E_A02E_41E6_2E66D222FCD6.label = START
panorama_E1D54D36_F35B_1773_41DB_F639E5B355AC.label = ENG_Művészet
panorama_E4149EEA_E8F5_F480_41E6_3E8759284944.label = Művészet
panorama_F866BBAF_EC59_052E_41E4_8CE4099AB7A9.label = ENG_Dualizmus
panorama_F8CD09A9_EBCA_84CA_41CE_D87811BAD07E.label = Nemesek
panorama_FBAFF54C_EBD7_8C4A_41D6_F582D37764AB.label = ENG_Nemesek
photo_2259E816_3B2A_FBFA_41B8_253197C812C9.label = 2_2_texthez
photo_2522278D_30D2_9F76_41C8_0EFF2541401A.label = 5_5
photo_2582D130_30D2_F3AE_4198_F00F26211C64.label = 5_1_1_2
photo_25D31961_30D7_73AF_41BB_16787640ACF1.label = 5_6
photo_26091910_30D2_B36E_4180_9744B5AF1CF8.label = 5_1_2_2
photo_27607B53_3D6E_FC7B_41B2_DF48A9CAED2F.label = 2_4_texthez
photo_288F1671_30D3_71AE_41C6_3B53880C873F.label = 5_4
photo_29BE3D0A_30DE_9372_41BF_DFC5AF50B23E.label = 5_3_2
photo_2F6914FA_3B2D_9435_41BB_D5C79E327C0C.label = 2_5_2
photo_3276E12F_2140_0778_419D_C69AE6A54920.label = 3_2_2
photo_3378FB2B_2141_FB78_419A_053E945B631D.label = zászló
photo_347A6F51_2140_3B28_4195_F6E4B9139E35.label = 4_3_b
photo_34ACCD3E_2140_1F58_41B6_0014D61E8A7A.label = 3_3_ jav_2
photo_34D7317C_2140_07DF_41BC_1AC6FC1B3E29.label = 4_3_a
photo_35663F49_2140_7B38_41BE_99888C8DBABC.label = 4_2
photo_3678AB26_2140_1B68_41A6_4C5D09C62F90.label = 4_4__001_2
photo_36E48566_2140_0FE8_41A5_D4A08481CCAD.label = 4_5
photo_37C1F9A8_2140_0778_41A9_8223391F1AF1.label = 4_1
photo_54890F40_4762_14E5_41C2_1DF2E5EAA01A.label = 1_7_2
photo_58BC0E0A_4A66_1EC3_41CC_016196B64060.label = 10_2
photo_598C99D0_4A6E_655F_41C0_DCAD95818821.label = 10_1_2
photo_5C91D737_48A2_14AB_419B_A2E4588E37CA.label = 1_3
photo_5CD5B29B_48A6_6D9B_41B8_79A435733006.label = 1_4
photo_5D1D7E77_48A2_14AB_41C8_112A845495E8.label = 1_2
photo_5D45EC39_489E_14A7_41D1_260DAFBB0918.label = 1_1
photo_5E01FB29_4A6A_26C1_41C3_F77916978A93.label = 10_3
photo_5E1D88D6_48A2_7DED_41CD_29CEA3BA8E6E.label = 1_5_2
photo_5E5DE9BF_4A67_E5C1_41B1_448C5FD72020.label = 7_2_2
photo_5E8F7DA2_48AE_17A4_41A3_907C365656A1.label = 1_6
photo_5EA62BB2_512C_5915_41C1_94EE189C7F9F.label = 2_1_2_text
photo_5EBC3640_4A6A_2EBF_41D2_720523507791.label = 10_4
photo_5F1809AA_4A6A_65C3_41CF_91D49E659044.label = 7_1_2
photo_5F7867F5_4A7A_2D41_41A4_B2A3337FDB15.label = 7_3
photo_8DEF524E_9BFC_7971_41DB_7F1C407B2178.label = ERNUST2
photo_AC976734_BB49_4ECF_41CB_87168235D411.label = 5_2_2
photo_B3068941_A196_A0FF_41D1_D281073E38D4.label = 6_6
photo_C3014E8A_DEF1_B25F_41CC_9C68926F8A70.label = 8_5
photo_CE33C57A_DE11_B6BC_41D6_44203FB586CF.label = 8_2.jpg másolata
photo_CE91FE9E_DE16_7274_41B9_C31326AEADC5.label = 8_1
photo_CF3716E7_DEF2_53D5_41A0_8312335F43F5.label = 8_4
photo_CF9EEA06_DEF1_B257_41E7_43C5E30F7ED2.label = 8_3
photo_D1555FA6_C252_EF3E_41DA_D6A8C4B4F6ED.label = 6_2.jpg másolata
photo_D23AED93_C25F_B316_41DD_62742188F78F.label = 6_1
photo_D4149D49_C232_F372_41E3_821FDF64349C.label = 6_9_a_01_2
photo_D4469E73_C576_842F_41C1_8D8F332EDAEE.label = Grassalakovich_Antal
photo_D4B5B951_C232_5312_41C1_E8ED39B73689.label = 6_9_b
photo_D65FF247_C26E_717E_41D8_DC59E80E733F.label = 6_5
photo_D8A4C308_C351_79BA_41D3_50CDC9BEBEF9.label = 6_8_2
photo_DB414C94_C2F2_7112_41DC_455C7750DDD3.label = 6_7_b.TIF másolata
photo_DE451BAA_C2EE_B736_41E1_183DA4B5C081.label = 6.10_4
photo_DE9C5CAC_C2F6_F132_41E0_F53E6E0DC02D.label = 6_7_a
photo_DFF777D3_C2EF_BF16_41E1_98E7FCB29129.label = 6_4
photo_F8156E06_EFEB_FC4D_4192_382AC86DA7BC.label = 9_3
photo_F83E381C_E815_847D_41D5_B956DE6A4F48.label = 11_1
photo_F851F248_EFEE_84C6_41C1_B49802900C59.label = 9_2
photo_F8D1BE1D_E81A_7C7F_41C2_BED72D3657F2.label = 11_4
photo_F925A725_E81A_8C4F_41D6_9181A9C9AE35.label = 11_2
photo_F95D1093_E81D_844A_41E6_A30A8618E828.label = 11_5
photo_FE101D71_EFF5_BCC6_41D9_1507725FB53D.label = 9_1
photo_FE48D462_EFFD_8CC5_41C3_4444ED5BF8D6.label = 9_5
photo_FE684EB4_EFFA_9C4D_41DE_AB7E92550519.label = 9_4
photo_FEA26F20_EFFE_9C45_41EB_79337119CD03.label = 9_6
photo_FF6870C5_EFF6_85CE_41D7_63D941BA6802.label = 9_7
video_0534D30A_14EE_372F_41A7_345CEBD54601.label = Sequence 04
video_5B85D439_546C_4E2F_41D0_FC48C835C7F2.label = Visegrád Herkules_2
## Popup
### Body
htmlText_17E1B3A6_3F3E_8CDD_4199_F89F64A68AD9.html = Ernuszt Zsigmond (1445 k. – 1505) bécsi zsidó kereskedő családból származott, a família a Csáktornyai előnevet az uradalom megszerzése után kezdte használni. Egyetemi tanulmányait 1469-ben kezdte Bécsben, ezt követően Ferrarába ment, ahol 1473 végéig tanult. Az itáliai városban kimagasló humanista műveltségre tett szert, melyet kortársai is feljegyeztek. 1473-től haláláig pécsi püspök, 1476 és 1482 között horvát-szlavón bán. Annak ellenére, hogy Mátyással egy kisebb konfliktust leszámítva végig jóban volt, csak 1486-ban kapott magasabb kormányzati pozíciót. Az 1488-as datálású, a Szentgyörgyváron (ma: Ðurdevac, Horvátország) a püspök egyik kedvelt tartózkodási helyéről származó címerkő a püspök építkezéseiről tanúskodik. A faragvány a reneszánsz divatot követi, de a szimmetrikus kompozíció és a gyümölcsfüzér erőtlen másolat egy gótikus tanultságú mestertől, s az alsó felirat sem magas kvalitású. A szabálytalan kilencszögű (lófej?) pajzson egy középütt lőréssel ellátott, téglából kirakott, pártázatos várfalrészlet látható, ennek mindkét oldalán egy-egy hatágú csillag lebeg. A két angyalfigura által tartott pajzs fölött püspöksüveget helyeztek el. (SZL - MNM)
ERNUSZT ZSIGMOND CÍMERKÖVE
1488
Horvát Történeti Múzeum, Zágráb, HPM/PNH-6771
Zrínyi Miklós halotti portréja
Zrínyi Miklós horvát bán és dunántúli főkapitány 1566-ban, Szigetvár ostrománál hősi halált halt. A törökök holttestét megcsonkították, levágott fejét győzelmi trófeaként elküldték a Győr mellett táborozó Miksa királynak. A szigetvári hős fejét innen gyászmenetben vitték Csáktornyára, hogy a Zrínyi család temetkezőhelyén, a szentilonai pálos templomban temessék el, első felesége, Frangepán Katalin mellé. A hadvezér fia, Zrínyi György tárnokmester nem sokkal később egy festményekből álló epitáfiumot, azaz síremléket rendelt számára Adriaen van Conflans Bécsben működő flamand udvari festőnél. Az epitáfium nem maradt fenn, ám valószínűsíthető, hogy az itt bemutatott halotti portré az epitáfiumhoz készült tondó másolata, amelyet a festő az elhunyt családja számára készített, s a 17. század végéig a Zrínyi családon belül öröklődött. (A portré szerepel Zrínyi Ádám ingóságainak 1692-ben készült leltárában.) A kép bal halántékán lőtt sebbel ábrázolja a levágott fejet, amelyet a dicsőség és a hírnév jelképeként babérágak öveznek koszorúszerűen. Az ábrázolás módja és a kép formátuma a Keresztelő Szent János levágott fejét ábrázoló reneszánsz tondókat, pl. Giovanni Bellini pesarói festményét idézi. (SSZ-MNM)
Zrínyi Miklós halotti portréja
Adriaen van Conflans, 1570 k.
Olaj, vászon, átm.: 68 cm
MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 463.
Zrínyi Péter reneszánsz stílusban épült portoréi újvári kastélya, 1650–1653
1650–1653 között Zrínyi Péter megépítette és gazdagon berendezte a csodálatos portoréi újvári (Nova Kraljevica) kastélyát. A vár négy szárnyát saroktornyok erősítik, amelyek a belső udvar felé nyílnak, mindez a reneszánsz fellegvárak jellegzetes stílusára emlékeztet. A korabeli források szerint márványpadlók, márvány ajtó-, és kandallókeretek, falfülkék, amelyekben egykor jelentős történelmi személyek mellszobrai álltak, tanúskodtak e nagyszerű kastély fényűző berendezéséről. (GKD)
Zrínyi Kastély, Portoré Újvár
1650–1653
Képeslap, Zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum
A szigetvári hős, Zrínyi Miklós sisakja és szablyája
Az egykor Zrínyi Miklós szigetvári hős tulajdonát képező sisak és kard először 1595-ben Tiroli II. Ferdinánd főherceg ambrasi kastélyában felvett hagyatéki leltárban tűnik fel. A műtárgyakat Zrínyi Miklós fia, György ajándékozta a főhercegnek.
A két műtárgy a 16. század közepe táján készült. A sisakon a szemellenző bal oldalán egy kékített tollbokréta-tartó helyezkedik el, amely a 16. századnál későbbi készítésű. A sisak török formájú és díszítésű, de a megmunkálása magyar mesterre utal. A szablya pengéje sima, ívelt, valószínűleg oszmán-török készítésű, ahogy a markolatszerelvény is. Az aranyozott ezüst keresztvas nyomottgombban végződik. A markolat végén található a kéz megtámasztását segítő kis dudor, majd felette a magyar formára kicserélt marokkupak. A szablya eredeti markolatkupakját lecserélték, mivel viselésekor ez a rész szemből jól látható volt, így az azt viselő személyt is beazonosította. A szablya markolatkupakján Zrínyi Miklósnak az a kibővített címere szerepel, amelynek használatát az uralkodó 1554-ben engedélyezte, valamint a N C PP Z (Nicolaus comes perpetuus de Zrino) monogram és az 1562-es évszám látható.
A szablyát talán maga Zrínyi Miklós zsákmányolta 1562 márciusában, amikor jelentős sereggel indult a Dráva melletti Monoszlónál táborozó Arszlán bég ellen, aki nem várta be az ellene felvonuló csapatokat, hanem felszerelését hátrahagyva elmenekült, így a helyszínre érkező keresztény sereg nagy zsákmányra tett szert. A műtárgy markolatkupakját Zrínyi lecseréltette, és bele a szerzés idejét jelölő 1562-es évszámot vésette, feltehetően egy kevéssé képzett mesterrel, amit a markolatkupak kidolgozásának egyszerűsége támaszt alá. (SZR-MNM)
Zrínyi Miklós sisakja és szablyája
16. század közepe
Sisak: Aranyozott vas, pamutbélés, kovácsolt, festett, poncolt; magassága: 37,2 cm, orrvas hossza: 25 cm, tollforgó hossza: 13 cm
Szablya: acél, aranyozott ezüst, sárgaréz, fa, vászon, bőr, damaszkolt, kovácsolt, vésett, poncolt; hossza: 94,5 cm
Bécs, Kunsthistorisches Museum, Hofjagd- und Rüstkammer, ltsz. RA A 421 és RA A 421b
Egy különleges formájú asztaldísz
A 16–17. század ötvösségének formai készlete különösen gazdag ivóedényekben. Elsősorban Nürnberg, majd a 17. századtól főként Augsburg mestereinek keze alól kerültek ki különleges formájú reprezentatív típusok. A különféle testületek ülései vagy jeles vendégségek alkalmával szokás volt áldomást inni a közösség, egy-egy vállalkozás, családi esemény sikerére. Ehhez kedveltek voltak különleges formájú ivóedények, melyeket ezüstből, aranyozással készítettek. A 16. század végétől találkozunk olyan ember- és állatalakú ötvösművek említésével, amelyeket ceremoniális étkezések során használtak. Az állatalakok között az oroszlán és medve formájú edények mellett különösen nagy számban készültek szarvast ábrázoló ötvösművek is. Többnyire az állatalak fejét lecsavarva lehetett a folyadékot a testbe tölteni. A 17. század folyamán az edények használata némileg módosult: elsősorban a terített asztal, a lakoma fényét emelő díszedényekké váltak. A tárgytípus ismert volt a magyar főurak körében, írásos források gyakran említik.
Ezt az ötvösművet Marczibányi István (1752–1810) gyűjteményéből az örökösök adományozták a múzeumnak. A múzeum első nyomtatott leltárkönyve őrizte meg azt a tárgyhoz kapcsolódó történetet, miszerint az egykori csáktornyai Zrínyi-kincstárból származik a műtárgy. Ennek hitelessége azonban nehezen igazolható. (KE-MNM)
Szarvas alakú asztaldísz
Elias Zorer (?) műk. 1586–1625, Augsburg, 16−17. század fordulója
Aranyozott ezüst, hegyi kristály, kalapált, cizellált, poncolt, öntött, m: 23,8 cm, talp átm.: 21×7 cm
MNM Ötvösgyűjtemény, ltsz. Cim.Sec.II.IV.1.
Zrínyi Péter búcsúja feleségétől Frangepán Katalintól
Oton Iveković egész művészetét a Zrínyi testvérpár: Zrínyi Miklós és Péter életéből vett jelenetek megfestésének szentelte. Több változatban is elkészítette Zrínyi Péter és felesége, Frangepán Katalin búcsúját, amelyet követően Zrínyi Pétert Bécsújhelyen bebörtönözték, majd kivégezték. Olajnyomat formájában ez a kép rendkívül népszerűvé vált Horvátországban, ahol sok otthon falát díszítette. (PV-GKD)
Zrínyi Péter búcsúja feleségétől Frangepán Katalintól
Oton Iveković, 1901
Olajfestmény, 129 x 193 cm
Horvát Történeti Múzeum, Zágráb, HPM/PMH 17802
A költő Zrínyi Miklós végakarata
A végrendelet célja a vagyon biztonságos átörökítése, hogy az a végrendelkező akarata szerinti örökösök kezébe kerüljön. Különösen érvényes ez azokban az esetekben, amikor a végrendelkező többször kötött házasságot, amelyből több, különböző nemű gyermeke élt a végrendelkezés idején.
Zrínyi Miklós első házasságából nem született gyermeke, így testamentumában második felesége, Löbl Mária Zsófia és a végakarat idején élő két lánya, Mária Katalin és Mária Borbála javára rendelkezett. Ugyanakkor kitért arra is, hogyan alakuljon az öröklés akkor, ha fia(i) vagy további lányai születnének, ha az özvegye újra férjhez menne, illetve ha testvére, Péter és annak örökösei örökölnének.
Még a végrendelet keletkezésének évében megszületett fia, Ádám, így érvénybe léptek a végakarat fiúörökös esetén megvalósuló rendelkezései. (SZR-MNM)
Zrínyi Miklós végrendelete
Csáktornya, 1662. április 6.
Papír, 21,5×32 cm
MNL OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, jelzete P108 Rep. 50. Fasc. B. No. 11.
Giovanni Dalmata (Ivan Duknović) kétségtelenül a horvát és a magyar reneszánsz egyik legfontosabb művésze. Dolgozott dalmát közösségeknek, ahogy ez a Trogirból származó szobor is mutatja, és Magyarország szívében: Mátyás király udvarában, Visegrádon is. Ez a puttó, amely a reneszánsz kőszobrászat egyik kiemelkedő darabja, eredetileg a Cippico család Trogiri palotájának kapuját ékesítette. (GKD)
PUTTO A CIPPICO CSALÁD CÍMERÉVEL
Giovanni Dalmata, 1480 körül
Kőfaragvány, 69 × 35 × 50 cm
Trogiri Városi Múzeum, 236
Zágráb, érseki palota kápolnája
Szegedi Lukács (1470 k. –1510) a kor jelentős mecénása Szegeden született, iskolai végzettségére, egyetemjárására nincs adatunk. A királyi udvar pénzügyi adminisztrációjában töltött be különböző tisztségeket, s emelkedett egyre magasabbra az egyházi ranglétrán. 1500-ban lett zágrábi püspök, de szülővárosáról ebben a tisztségében sem feledkezett meg, kápolnát építtetett a plébániatemplom oldalánál. Töredékesen fennmaradt, a főpapi sírkövek hagyományát követő vörösmárvány síremléke a legszebb reneszánsz darabok közé tartozik: a szinte teljesen épen maradt arc kvalitásos szobrászi munka. Keretének ornamentikája révén szorosan kapcsolható a korabeli esztergomi vörösmárvány faragványokhoz, sőt az anyagvizsgálatok kimutatták a kő esztergomi (gerecsei) eredetét. A töredékes szignatúra alapján a kutatás úgy véli, hogy a sírkő az érseki székhelyen működő Giovanni Foirentino műhelyéből került Zágrábba.
(SZL -MNM)
SZEGEDI LUKÁCS PÜSPÖK SÍRKÖVÉNEK TÖREDÉKEI
Johannes Fiorentinus, 1510
Mészkő, 55 × 38 × 13 cm; 50 × 68 × 13 cm
Horvát Történeti Múzeum, Zágráb, HPM-PMH-6732
A csúcsíves oltárkép Krisztus keresztre feszítését ábrázolja. A kereszt lábánál Mária Magdolna térdel, a bal oldalon Evangélista Szent János, Mária egy másik női szenttel. A jobb oldalon pedig a magyar szent királyok, mint a történet részesei jelennek meg. Elől Szent László, aki kettős keresztes és vágásos címerpajzsot tart, kissé mögötte Szent István és Szent Imre alakja vehető ki jellemző attribútumaikkal. A festményt feltehetően Szegedi Lukács (Luka Baratin 1500–1510) zágrábi püspök, a 16. század elejének legjelentősebb mecénása rendelte meg, az itáliai reneszánsz tehát a zágrábi főpapi udvarban is éreztette hatását. Az oltárkép egykor valószínűleg a székesegyház Szent Kereszt-mellékoltárán állt, amely alatt Szegedi Lukács püspök sírját is kialakították. A festményen ábrázolt kompozíció – a magyar királyszentek alakjai a Patrona Hungariae-ként ábrázolt Mária trónusa körül – a főpap által megrendelt, de már halála után, 1511-ben megjelent zágrábi misekönyv címlapján is helyet kapott. (GKD)
KERESZTREFESZÍTÉS
Gianfrancesco da Tolmezzo (?), 1505 körül
Fa, tempera, olaj, 184×144 cm
Zágráb, érseki palota kápolnája
Plenarium, a kötéstáblán Szent István alakjával
A plenarium (a négy evangéliumból álló kódex) Jézus keresztre feszítését ábrázolja, a kereszt mellett Szent István, Szent Ferenc és egy ismeretlen királyné alakjai találhatók. A sarkokon az evangélisták szimbólumait helyezték el. A liturgikus tárgyat, amely a 17. század eleji horvát aranyművesség egyik legkiválóbb darabja, Ergelics Ferenc zágrábi prépost megbízásából Mihálffy Iván ötvös készítette. (GKD)
Plenarium, a kötéstáblán Szent István alakjával
Mihállfy Iván, 1606
ezüst, domborított, öntött, vésett, aranyozott, üveg
32 × 23.7 × 3.8 cm
Zágráb, Székesegyházi Kincstár
Szent László kelyhet és monstranciát ajándékoz az első zágrábi püspöknek, Duhnak – képtábla a zágrábi székesegyház egykori Szent László-oltáráról
A zágrábi székesegyház két mellékszentélyében álló késő gótikus mellékoltárok az 1624-es tűzvészben – a főoltárral együtt – elpusztultak. Pótlásukra csak 1690-ben, Mikulich Sándor (Alexander Mikulić) püspöksége idején került sor. A barokk oltárok felépítésükben és ikonográfiájukban is az elpusztult késő gótikus oltárokat idézték: mindkettő szárnyasoltár volt, középen oltárszekrénnyel, kétoldalt festményekkel díszített szárnyakkal.
A Szent László-oltár szárnyképei a lovagkirály életének 12 jelenetét ábrázolták, az oltárszekrényben pedig Szűz Mária aranyozott szobra állt. Az archaikus hatású barokk mellékoltárok 1880-ig álltak a székesegyházban, amikor egy földrengés során megsérültek, így fennmaradt elemeik a zágrábi várostörténeti múzeumba kerültek. A Szent László-oltárból tíz képtábla, a Madonna-szobor és a predella (oltár előtti dobogó) maradt fenn.
A mindkét oldalukon festett mozgatható szárnyakon négy-négy, a hátsó, merev szárnyakon további két-két képmező kapott helyet. Nyitott állapotban tehát Szent László életének négy, csukott állapotban nyolc jelenete volt látható az oltáron. A tíz fennmaradt képtábla fele a lovagkirály mondájából és legendájából ismert csodákat és kegyes cselekedeteket ábrázolja (alamizsnát oszt a szegényeknek; pártfogolja az özvegyeket és az árvákat; a váradi Szűz Mária-oltár előtt mondott imája közben a föld felett lebeg; szarvas-csoda; a kővé vált aranypénzek csodája). A további öt jelenet a zágrábi egyházmegye megalapításához kapcsolódik (a horvát nemesek képviselői a dalmát-horvát-szlavón címer képében László királyra ruházzák országukat; a felépítendő székesegyház helyét egy szarvas mutatja meg a királynak; az építőmester megmutatja a székesegyház tervét a királynak; Duh püspök átnyújtja a horvát koronát Lászlónak; László megajándékozza Duh püspököt) (SSZ–MNM)
Szent László kelyhet és monstranciát ajándékoz az első zágrábi püspöknek, Duhnak – képtábla a zágrábi székesegyház egykori Szent László-oltáráról
Johann Eisenhordt, 1690
Olaj, tempera, fatábla, 168×109 cm
Zágrábi Várostörténeti Múzeum (Muzej grada Zagreba)
Szent László kelyhet és monstranciát ajándékoz az első zágrábi püspöknek, Duhnak – képtábla a zágrábi székesegyház egykori Szent László-oltáráról
Johann Eisenhordt, 1690
Olaj, tempera, fatábla, 168×109 cm
Zágrábi Várostörténeti Múzeum (Muzej grada Zagreba)
A magyar királyi korona a Magyar Királyság tartományainak és társországainak címereivel (ún. országtábla)
A magyar korona társ- és igényországainak tíz címere – részben a koronázási országzászlók hatására – a 17. század elejétől a képzőművészeti reprezentáció számos műfajában is megjelent, a koronázási érmektől a barokk tézislapokon és Hungaria allegorikus ábrázolásain át a kalendárium-címlapokig. Közülük az egyik leglátványosabb az országtábla néven ismert, több példányban is fennmaradt képtípus, amely a babérkoszorúval övezett Szent Koronát ábrázolja, körülötte a magyar korona országainak címereivel. A kompozíció mintegy esszenciális összefoglalását adja a késő középkorra kialakult Szentkorona-eszmének, amely szerint a Magyar Királyság és a Szent Korona fogalma területi értelemben azonos, így az országot alkotó részek egyúttal a Szent Korona részét is képezik. Az országtáblák feliratos márványtáblát idéző alsó részén a királyi korona 17. század eleji kalandos sorsát ismertető latin nyelvű szöveg olvasható: a felségjelvény hazahozatala 1608 júniusában Prágából Pozsonyba, majd elszállítása Zólyomba Bethlen által. (SSZ - MNM)
A magyar királyi korona a Magyar Királyság tartományainak és társországainak címereivel (ún. országtábla)
Ismeretlen festő, 1650 körül
Olaj, vászon, 110,5×78,2 cm
MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 1831.
Szent István király ereklyetartó mellszobra
A zágrábi székesegyház már a 12. század végén rendelkezett az egyházmegye patrónusszentje, Szent István király koponyaereklyéjével, amelyet a főoltáron álló aranyozott hermában, azaz ereklyetartó mellszoborban őriztek. Ez az ereklyetartó büszt az 1593-as sziszeki csata után megsemmisült, amikor a székesegyház kincseinek egy részét beolvasztották, hogy abból fedezzék a katonák zsoldját. A relikvia számára 1635-ben készült el az új, itt bemutatott ereklyetartó büszt. Pompás ötvösmű – a talapzaton olvasható dedikációs felirat szerint – Rómában készült, VIII. Orbán pápa unokaöccse, Francesco Barberini (1597–1679) bíboros, a Vatikán államtitkárának megrendelésére. A különleges diplomáciai ajándék elkészítését feltehetően Marnavics Tomkó János bosnyák püspök és zágrábi kanonok, a pápai állam illírügyi referense kezdeményezte a kardinálisnál.
A büszt, amely az újabb kutatások szerint Francesco Spagna pápai ezüstműves alkotása, a 17. századi római ötvösművészet egyik kiemelkedő jelentőségű emléke. A szent király fejének megformálása, a hosszú szakáll, a szikár arc, az égre emelt tekintet a prófétaábrázolásokat idézi. A fején látható, pápai tiarára emlékeztető korona Tomkó feljegyzései szerint a „magyar angyali, apostoli Szent Korona” nyomán készült. A hermák nagy részétől eltérően a büszt fején nincs nyílás a koponya behelyezésére, mivel az ereklyetartóban csak a homlokcsont egy kb. 12×5 cm-es darabját őrzik. (SSZ - MNM)
Szent István király ereklyetartó mellszobra
Francesco Spagna (Alessandro Algardi modellje nyomán), 1635
Ezüst, aranyozott réz, 113×65 cm
Zágráb, székesegyházi kincstár (Riznica Zagrabačke Katedrale)
Georgius topuszkói apát misekönyvének kötéstáblája
Mikulich Sándor zágrábi püspök 1690 körül ötvösművű kötéstáblát készíttetett Georgius topuszkói apát és zágrábi kanonok 1500 körül készült misekönyve számára. A kötéstáblán együtt jelennek meg a középkori illír–horvát és magyar királyszentek mellképei, ezáltal fejezve ki a két ország közös mennyei oltalmának gondolatát. Az előoldalon a középpontban Szent István király, a zágrábi egyházmegye patrónusszentje látható. Fölötte a stridói születésű Szent Jeromos, a sarkokban Szent Imre, Árpád-házi Szent Erzsébet, Remete Szent János, valamint az élete végén Pula mellett remetéskedő Salamon király látható. A hátoldalon középen Szent László király, a püspökség megalapítójának képmása kapott helyet, fölötte Szent Kájusz dalmát származású pápa, a sarkokban Gazotti Szent Ágoston zágrábi püspök, Szent Quirinus pannóniai (sziszeki) püspök, Szent Budmir király és Szent Godeskalk vend fejedelem. (SSZ - MNM)
Georgius topuszkói apát misekönyvének kötéstáblája
1690 k.
Ezüst, trébelt
Zágráb, Székesegyházi Kincstár
A Magyar Királyság allegóriája Mária Terézia alakjával és a Magyar Szent Korona Országainak képviselőivel és címereivel
A Magyar Korona országainak címersora több 18. századi grafikai művön Hungaria allegorikus ábrázolásához társítva jelenik meg, immár a török alól felszabadított és újraegyesített ország dicsőségét hirdetve. Főként a Magyarország településeit és földrajzát ismertető művek címlapelőzék-metszetén szerepelnek ilyen allegóriák. Az itt bemutatott metszet Tomka-Szászky János 1750-ben megjelent Magyarország-atlaszának címlapelőzékeként jelent meg. A képmezőt keretező, 13 elemből álló címersorban Erdély, Havasalföld (Valachia) és Moldova (igény)címere is megjelenik, ezáltal a metszet a területi egységét visszanyert Magyar Királyság gondolata mellett az Erdéllyel való egyesülés vízióját is megfogalmazza. A kompozíció közepén Mária Terézia trónon ülő alakja látható, mellette négy magyaros öltözékű, de különböző süveget viselő férfi áll, akik a Szent Korona országainak különböző nemzetiségeit képviselik, s mintegy a királynő trónját védelmezik. Balról jobbra haladva egy leffentyűs csákót viselő (jászkun?) huszár, egy buzogányt tartó, szőrmesüveges magyar főúr, egy kalpagot viselő hajdú, valamint a déli határőrvidéken szolgáló szerb pandúr látható. (SSZ - MNM)
A Magyar Királyság allegóriája Mária Terézia alakjával és a Magyar Szent Korona Országainak képviselőivel és címereivel
Zeller Sebestyén, 1750
Papír, rézmetszet, 16,2×21,7 cm
MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 3237.
Koronázási zászló Horvátország címerével
A 16. század folyamán a magyar királyi titulatúrában szereplő országokat megjelenítő címeres országzászlók felvonulása a magyar királykoronázási ceremónia egyik leglátványosabb elemévé vált. I. Ferdinánd 1527. évi székesfehérvári koronázásától kezdve minden magyar királykoronázáson szerepelt Dalmácia és Horvátország, majd 1563-tól Szlavónia lobogója is, szemléletes módon érzékeltetve, hogy Horvát-Szlavóniának a töröktől meg nem szállt területei társországként a Magyar Királyság szerves részét képezik. A zászlóvivők rendszerint a főúri családok tagjai közül kerültek ki. IV. Ferdinánd 1647. június 16-i pozsonyi koronázásán gróf Esterházy Miklós nádor fia, László (1626–1652) vitte a horvát címeres lobogót, amelyet máig őriznek a család fraknói kincstárában, s a legkorábbi fennmaradt horvát lobogónak számít.(SSZ – MNM)
Koronázási zászló Horvátország címerével, 1647
Hímzett selyemszövet, 161×266 cm
Fraknó, Esterházy Privatstiftung - Burg Forchtenstein, K.691
Szent István és Szent László király – a zágrábi székesegyház egykori főoltárának tabernákulumáról
Thuz Osvát püspök 1489 körül új, késő gótikus főoltárt állíttatott a zágrábi székesegyházban, amely azonban az 1624-es tűzvészben elpusztult. Ennek helyére 1632-ben Zinka János kanonok új főoltárt készíttetett, amely felépítésében és ikonográfiájában egyaránt az elpusztult késő gótikus oltárt idézte. Egy 1640 körüli leírás szerint a szárnyas oltár középső oltárszekrényében a Patrona Hungariaeként ábrázolt, angyalok által megkoronázott Szűz Mária aranyozott szobra állt, lába alatt a magyar címerrel, két oldalán pedig Szent István és Szent László király szobraival, míg kétoldalt a szárnyakon Jézus életének jelenetei voltak láthatók. 1701-ben márvány tabernákulummal egészítették ki főoltárt, amelyen ugyancsak helyet kapott a két szent király, valamint Keresztelő Szent János szobra. Bár a főoltárt 1832-ben elbontották, az Árpád-házi szentek szobrai – feltehetően Paolo Callalo velencei szobrász művei – máig fennmaradtak. (Szent István jobbjában eredetileg feltehetően jogart, Szent László pedig bárdot tartott.) (SSZ - MNM)
Szent István és Szent László király – a zágrábi székesegyház egykori főoltárának tabernákulumáról
Paolo Callalo, 1701
Márvány, m: 102 cm
Zágráb, Egyházmegyei Múzeum
Antependium a zárai bencés templomból, Szűz Mária, Szent Benedek és Szent Krizogonusz alakjával, 1360 körül
Az antependium (az oltár törzsét takaró lepel) Bubics Zsigmond kassai püspök hagyatékából 1909-ben került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe. A hímzett antependium készítési idejét a korábbi kutatások a 16. századra helyezték, de az újabb elemzéseknek köszönhetően kiderült, hogy az oltárelő valójában 1360 körül készült, s eredetileg a Szent Krizogonusz (Sv. Krševan) tiszteletére szentelt zárai bencés templom déli mellékhajójában álló Mária-oltárához tartozott. A tárgy közepén a trónuson ülő Mária kapott helyet, ölében a gyermek Jézussal. Tőle balra Szent Krizogonusz vértanú, Zára védőszentje, kezében lándzsát és pajzsot tartva; jobbra Szent Benedek, kezében könyvvel és pásztorbottal. A fejük mellé hímzett nevek – SV CRISOGON, illetve SV BENEDIT – megjelenítése szokatlan módon félig szláv, félig latin írásmódot követ. A felső részen a bal felől látható alak valószínűleg Szent Gergely, az első Benedek-rendi pápa, a jobb oldali pedig talán Szent Donát. Az antependium két szélére koronát viselő női szenteket hímeztek: Alexandriai Szent Katalint és talán Antiochiai Szent Margitot. A valószínűsíthető donátor, Ontiacói János (Joannes de Ontiache), a kolostor elöljárója Mária lábainál térdepel. Az évszázadok során sérült és elhasználódott alapszövetet valószínűleg a 18. század utolsó negyedében a bencés nővérek zárai konventjében javították. (SZL–MNM)
Antependium a zárai bencés templomból, 1360 körül
Aranyszállal hímzett vörös selyem, 94×190 cm
Iparművészeti Múzeum, Budapest, Textil- és Viseletgyűjtemény, ltsz. 18039
A horvát Zvonimir király és I. Béla magyar király leánya, Ilona hercegnő eljegyzése
A festmény a horvát Dmitar Zvonimir király és a magyar (Szép) Ilona hercegnő, I. Béla király lányának eljegyzését ábrázolja, amely megalapozta az Árpád-ház horvát koronához való jogát. Ugyanis férje halála után Ilona testvéréhez fordult segítségért, aki megszállta a horvát területek egy részét, illetve megalapította a zágrábi püspökséget. A horvát kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának ünnepi Aranytermét díszítő festmény annak a 19. századi művészeti koncepciónak a része, amely 19. századi festményeken, szobrokon és iparművészeti tárgyakon keresztül mutatja be Horvátország történelmének legfontosabb eseményeit. A Mato Celestin Medović életművéből származó alkotását a horvát historizáló festészet egyik legfontosabb darabjaként tartják számon. (GKD)
Zvonimir király eljegyzése
Mato Celestin Medović, 1907
Olajfestmény, 300 x 200 cm
Horvát Történeti Intézet, Zágráb
Kálmán király (1095-1116) gyűrűje
Az aranygyűrű egyike a középkori Magyarország legrejtélyesebb emlékeinek. Részben lekopott, de a 20. század elején még teljesen ép latin felirata – ANULUS COLOMANNI REGIS („Kálmán király gyűrűje”) – alapján a magyar királyhoz köthető tárgyról van szó. A személyes jelleget hangsúlyozza a karika belsejében található GUT GUT GUTANI TABAL felirat, amelynek a villámcsapás, valamint különféle betegségek elleni védő jelleget tulajdonítottak. Ugyanakkor a szöveg jelentését minden kétséget kizáróan nem sikerült megfejteni, a kutatók arámi vagy gót nyelv alapján próbálják meg értelmezni. A 11–12. században a nyugat-európai uralkodók és az arisztokrácia tagjai előszeretettel viselték az ún. Thebal, mágikus feliratú védőgyűrűket. Az itt látható példányt az 1800-as évek végén találták az Esterházy család szarvaskői uradalmában, a leletet az intéző, Sedlmayr Ernő szerezte meg. A gyűrű a család mindenkori legidősebb tagja tulajdonában volt, egészen 2004-ig, amikor Sedlmayr Tamás és öccse, János a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. (SZL-MNM)
Kálmán király (1095-1116) gyűrűje
Ismeretlen mester, 1100 körül
Arany, öntött, vésett, átm.: 23 mm, fej hossza: 9 mm, súly: 16,4 g
MNM Középkori Ötvösgyűjtemény, ltsz. Ö.I. 2009.1
A horvát főurak békecsókot váltanak Könyves Kálmán királlyal
A festmény egy olyan eseményt ábrázol, amelyről úgy tartják, hogy 1102-ben történt meg a Dráva partján: a Szent István koronáját viselő Kálmán békét kötött a horvát rendek vezetőivel. A jelenet szerint a magyar uralkodó felkereste a Kačić nemzetség vezetőjét és csókkal fejezte ki a béke jelét. Iveković a király alakjának megörökítésénél a történelmi forrásokra támaszkodott, ezért Kálmánt egyik szemére vaksinak és púposnak ábrázolta. A műtárgy a horvát kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának pazar ünnepi Aranytermében található. (GKD)
A horvát főurak békecsókot váltanak Könyves Kálmán királlyal
Oton Iveković, 1906
Olajfestmény, 300 × 200 cm
Horvát Történeti Intézet, Zágráb
Gutkeled I. István báni dénárja, 13. század második negyede
A szlavóniai báni pénzek éremképe egyedinek tekinthető, pontos előzményeit egyértelműen nem lehet kimutatni. Gutkeled István bán 1255-ben egy új pénzverőkamarát állított fel a szlavóniai Pekrecen (ma: Pakrác, Horvátország), ahol az első báni dénárokat is verték. Az új pénzek igen finom (937 ezrelékes) ezüstből, a királyi vereteket meghaladó súlyban (0,97 g) készültek. Az éremképeken talapzaton álló kettős kereszt, alsó vízszintes keresztszára alatt két egymással szembenéző koronás fej, a felső vízszintes szár mellett hatágú csillag (nap), csúcsaival felfelé állított félhold, illetve középen egy ugró nyest, felette és alatta hatágú csillag vagy rozetta vehető ki. A nyest körül kettős gyöngykörben MONETA REGIS P[RO] SCLAVONIA (királyi pénz Szlavónia számára) körirat látható. A pénz hatását jól mutatja, hogy I. Károly 1323-as reformjánál is ezt vette alapul: „hogy egész országunkban jó [...] dénárokat veressenek a régi báni dénárok súlyában, mint amilyeneket valaha a jóemlékezetű Béla király idejében néhai István bán veretett”. (SZL-MNM)
Gutkeled I. István báni dénárja, 13. század második negyede
Ezüst, vésett, átm.: 1,57 cm, 1,04 g
MNM Éremtár, ltsz. 4B.1918.15
A bolognai Collegium Illyricum-Hungaricum dísztermének mennyezetképe
Az 1553-ban Szondi Pál zágrábi segédpüspök által alapított bolognai Collegium Illyricum-Hungaricum a nemesi származású magyar és horvát papnövendékek képzésének helyszíne volt. Az intézmény a bolognai egyetem mellett, a zágrábi káptalan fenntartásában működött. Az épület dísztermének barokk mennyezetképe a közös horvát–magyar történelem középkori kezdeteit idézi. A középső képmező azt a jelenetet ábrázolja, amint Ilona horvát királyné, Zvonimir király özvegye halálos ágyán fekve bátyjára, Szent László királyra testálja a horvát királyságot. A boltozat sarkain a magyar és horvát patrónusszentek alakjai jelennek meg: az egyik oldalon Szent István király és fia, Szent Imre herceg (a Szlavónia hercege – Dux Sclavoniae – tituláris címmel), a másik oldalon pedig a velük párhuzamba állított horvát szentek mellképei kaptak helyet. Egyikük Szent Budimir, Horvátország és Dalmácia apostoli királya, akit a krónikás hagyomány szerint Szent Cirill térített és keresztelt meg. Párja a 9. századi Remete Szent János, aki Imre herceghez hasonlóan királyi sarj, Gostimil király fia volt. A terem egyik falképe Beatissima Maria, patrona Ungariae et Illyrici felirattal, azaz a magyarok és az illírek patrónájaként ábrázolta Szűz Máriát, ezt azonban később átfestették, helyére a Szeplőtelen Szűz alakja került. (SSZ-MNM)
A bolognai Collegium Illyricum-Hungaricum dísztermének mennyezetképe
Gioacchino Pizzoli, 1700
Szent Simeon ereklyetartó szarkofágja
Az ereklyék tisztelete hozzátartozott az Anjou uralkodók reprezentációjához, a vallási kötődésen túl birtoklásukkal a dinasztia hírnevét erősítették. A hagyomány szerint Simeon tartotta a csecsemő Jézust, amikor bemutatták a templomban, a szent teteme ismeretlen körülmények között került Zárába. Az ereklyetartó szarkofágot Kotromanić Erzsébet megbízásából Franciscus de Mediolano készítette. A ládaszerű szarkofág ház alakú, elülső oldala az ereklye láttatására lehajtható, oldallapjain háromszögű oromzatokkal, ezeket meredek nyeregtető zárja le. A domborműveken a mester Magyarország és Dalmácia történetének érdekes, közös vonatkozású eseményeit örökítette meg. Az egyik kép I. (Nagy) Lajos zárai bevonulását ábrázolja, a királyt a város rektorai az érsek és a papság hódolattal fogadják. Az úgynevezett dedikációs jelenetben a térdelő Erzsébet királyné nyújtja át az ereklyetartót az álló Szent Simeonnak, a térdelő királylány-alakok bizonyára Mária, Hedvig és Katalin hercegnőket ábrázolják. Egy további epizód a királyné személyes érintettségét illusztrálja: Szent Simeon megjelenik a haldokló Kotromanić István boszniai bánnak, Erzsébet édesapjának.Az ereklyetartóhoz több fogadalmi ajándék is tartozik, egy, az Anjou-udvarban készített liliomos korona, illetve több hímzett textília. (SZL-MNM)
Szent Simeon ereklyetartó szarkofágja
Eredeti: Franciscus de Mediolano, 1377–1380
Másolat: Teodor Krivak-Klaužer, Emil Lichtemberg, Ernest Dušić, Rudolf Dušić, Petar Ljubonić, 1950 körül
Ezüst, domborított, vésett, cizellált, aranyozott, 127 × 192 × 62.5 cm
Zára, Szent Simeon templom
Majláth Györgyné, született Prandau-Hilleprand Stefánia Ferenc József és Erzsébet koronázásán viselt, aranyszállal hímzett, magyaros díszruhája 1867-ből
A ruha a Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményének egyik legkülönlegesebb darabja. Majláth György országbíró felesége, Prandau-Hilleprand Stefánia viselte Ferenc József 1867-es koronázásán. A hölgy a ma Horvátországhoz tartozó Szlavónia egyik befolyásos arisztokrata családjának a tagja volt. A ruha a koronázási ceremónia által megszabott szigorú szabályoknak megfelelően készült. Pazar kialakítására jellemző, hogy a fehér bordás, vagyis ripszselyemből szabott, több mint 3 méter hosszú szoknyán és uszályon fémszálas hímzés fut körbe, amelyet aranyozott réz szalagokból, lamellákból készítettek. A szoknya fölé a nemzeti viselet hagyományainak megfelelően kötényt is kötöttek a hölgyek, ezek leggyakrabban, akárcsak Majláth grófné esetében, fémszállal hímzett fehér tüllből készültek. A három méter hosszú fátylat félbehajtották és a fejtetőn vagy a tarkónál a frizurához rögzítették. A ruha alapanyaga, akárcsak díszítése a lehető legjobb minőségben készült a kor arisztokrata hölgyeinek ízlése szerint. (KCS-MNM)
Majláth Györgyné 1867-es koronázáson viselt díszruhája
Göttmann és Mérő, Monaszterly és Kuzmik Utódai, 1867 és 1896 körül
Ripszselyem, tüll, bársony, fémszálas hímzés és vert csipke, arany flitterek, 170×320 cm
MNM Textilgyűjtemény, ltsz. 1960.543.1–5.
Fényképfelvétel a Majláth család egyik hölgytagjáról Majláth Györgyné 1867-es koronázási díszruhájában, amelynek eredeti formáját, a fényképen látható módon, az 1896-os millenniumi ünnepségre átalakították
A fényképen látható, jelenleg a ruhához tartozó vörös bársony ruhaderék később, a koronázási ünnepségek után lett része a díszöltözetnek. A ruha arany flitterekkel gazdagon megrakott bő ujjai az 1890-es évek közepének divatja szerint készültek. A díszöltözethez tartozó mentét a derék anyagától különböző, sötétebb vörös selyembársonyból készítették valószínűleg a millenniumi ünnepségekre a Majláth család egyik hölgytagja számára. Az ünnepségsorozat kiemelt eseménye volt az 1896. június 8-án zajló hódoló felvonulás, amelyen a meghívott hölgyek csak az előírásoknak megfelelő magyar díszruhában vehettek részt. A ruha millennium-kori átalakítását a Textilgyűjteményben fennmaradt, 1907-ben készült fénykép is hűen tükrözi. A fénykép feltehetően Ferenc József koronázásának 40. évfordulójára rendezett ünnepség alkalmából készült. (KCS-MNM)
Fotográfia a Majláth család egyik hölgytagjáról Majláth Györgyné koronázási díszruhájában, 1907
Strelisky, 1907
Albumin, 23,2×14 cm
MNM Textilgyűjtemény
A fiumei kormányzói palota neoreneszánsz épülete
A fiumei kormányzói palota impozáns neoreneszánsz épületét a korszak kiemelkedő magyar építésze, Hauszmann Alajos tervezete. Jól szimbolizálja Fiume sajátos önállóságát. A várost már a 15. századtól egészen Mária Terézia rendeletéig az uralkodó által kinevezett kapitányok irányították, Magyarországhoz csatolását követően pedig a tengermellékkel együtt kormányzók vezették. Az 1868-as horvát–magyar kiegyezési törvény is megerősítette, hogy Fiume „a magyar szent koronához csatolt külön test”, ugyanakkor a város autonóm jogai is megmaradtak. 1870-ben az uralkodó, Ferenc József jóváhagyta, hogy Fiume közigazgatásának élén a magyar kormány felügyelete alatt kormányzó álljon, aki a nemzetgazdasági jelentőségű beruházások és tengeri kereskedelmi egyezmények betartatásáért felelt, míg a város belső ügyeit az 56 tagú képviselőtestület által választott olasz polgármester irányította. A városi közigazgatás, a bíróságok és az oktatás hivatalos nyelve az olasz lett. 1910-ben az 50 ezres város csaknem fele olasz ajkú volt, 26%-a horvát, 13%-a magyar és 4%-a német. Fiume fejlődésének irányát és ütemét a magyar állami törekvések jelölték ki, a magyar köztisztviselők, hivatalnokok, katonák és állami vállalati alkalmazottak befolyása meghaladta a lakosságban képviselt számarányukat. (MLK-MNM)
A fiumei kormányzói palota
Hauszmann Alajos 1893–1897, Klösz György felvétele
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, jelzete XV.19.d.1.11.020
Az Adria-palota, az első magyar tengerhajózási részvénytársaság székháza Fiumében
Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság 1881. december 21-én alakult meg Fiumében, megtörve ezzel az osztrák tulajdonban lévő Lloyd Rt. egyeduralmát a Monarchia tengeri kereskedelmében, és megteremtve a magyar tengerhajózás alapjait. A társaság viszonylag rövid fennállása alatt páratlanul sikeres volt. A cég első székháza a Fiumében ma is álló Adria- palota, amely Freund Vilmos tervei szerint épült 1894–1897 között. A társaság másik, tekintélyes neobarokk palotája Budapesten a Szabadság téren áll, elhanyagolt állapotában is hirdetve a magyar tengerhajózás egykori szárnyalását. A fiumei Adria-palota méreteivel és eleganciájával ma is uralja Fiume kikötőjének képét, és fogadja a befutó hajókat. Ma a Horvát Hajózási Társaság, a Jadrolinija székhelye. Az épület mindkét főhomlokzatát Ligeti Miklós 4-4 szobra díszíti. A magyar kormány 1882. január 31-én kötött tíz évre szerződést az akkor újonnan megalakult társasággal, amely lehetővé tette, hogy a cég hajói rendszeres járatokat tarthassanak fenn több brit, francia és más nyugat-európai kikötő és Fiume között. 1891-től a Magyar Állam az Osztrák Lloyd segélyezését megszüntette, és azt részben a magyar Adria Rt. támogatására fordította. A társaság ettől kezdve használhatta a „magyar királyi” jelzőt. A hajózási társaság időközben kiterjesztette tevékenységét a Földközi-tenger nyugati medencéjére, az észak-afrikai kikötőkre, valamint dél-amerikai járatokat is indított. A háború előtti utolsó békeévben a magyar Adria részvénytársaságnak már 34 nagy tengerjáró hajója járta a világtengereket a társaság címerében hirdetett jelmondatot szem előtt tartva, amely így szólt: „Hazádnak használj!” (MLK-MNM)
Adria-palota
Freund Vilmos, 1894–1897
Képeslap
Fiumei Állami Levéltár, jelzete HR-DARI-069
Fényképfelvétel Majláth Györgynéről, aki az 1867-es koronázáson Erzsébet királyné közvetlen környezetében teljesített szolgálatot
Majláth grófné, Prandau-Hilleprand Stefánia udvarhölgyként fontos tagja volt Erzsébet királyné kíséretének az 1867-es koronázáson. Károlyi Edéné Korniss Klarissza grófnő, Festetics Györgyné Erdődy Eugenie grófnő és Pauline Königsegg-Bellegarde udvarmesternő mellett tagja volt azon hölgyek csoportjának, akik a koronázási szertartások során a királyné személye körül teljesítettek szolgálatot. Palotahölgyként a koronázás alkalmából Borsos és Doctor műtermében fényképfelvétel is készült róla. Az egészalakos portrét a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őrzi, amelyen a grófnőt magyaros díszruhájának teljes pompájában, a rangját tükröző, az alkalomhoz illő drágaköves családi ékszerekben, fején diadémmal láthatjuk. (KCS-MNM)
Majláth Györgynéről készült fotográfia az 1867-es koronázási díszruhában
Borsos és Doctor, 1867
Albumin 8,7×5,4 cm
MNM Történeti Fényképtár, ltsz. 70.440
Dudits Andor millenniumi kiállításra készült festménye Fiume Magyarországhoz csatolásának állít emléket
Ezt a festményt a fiumei önkormányzat rendelte meg Dudits Andortól, hogy emléket állítson Mária Terézia 1779-es rendeletének, amelynek következtében Fiume magyar közigazgatás alá került. A kép megrendelése az 1868-as horvát-magyar kiegyezést követően történt, amikor Fiume a Budapestről kinevezett kormányzók fennhatósága alatt állt. A festmény az 1896-os millenniumi kiállításra készült, azzal a céllal, hogy ezt a politikai kapcsolatot hangsúlyozza. (GKD)
Fiume Magyarországhoz csatolásának ünnepi bejelentése 1779-ben
Dudits Andor, 1895
olaj, vászon, 104 x 130 cm
A horvát tengermellék tengerészeti és történeti múzeuma, Fiume
Fiume, Magyarország egykori tengeri kikötőjének látképe
Fiume kikötőjében a fő hullámtörő gátat (mólót) még Mária Terézia idején építették, de áruforgalom szempontjából a város 1870-ig nem játszott jelentős szerepet. Az egész kikötő átfogó rendezését csak a kiegyezést követően a magyar kormány kezdte meg 1873-ban a francia Hilarion Pascal, a marseille-i kikötő építészének segítségével, Hajnal István főmérnök irányítása mellett. Fiume természeti adottságai nem voltak kedvezőek, hiszen ezen a szakaszon rendkívül gyorsan mélyül a tenger, így nem állt rendelkezésre a rakodás számára megfelelően széles partszakasz. Ezért a tengert egy 100-200 méteres sávon feltöltötték (1894-ig mintegy 290 ezer négyzetmétert), és egy újabb hullámtörő gáttal a Fiumara-csatorna torkolatánál kialakították a Baross-kikötőt (máig így nevezik Baross Gábor magyar közlekedési miniszter után). Több új, kisebb mólót építettek, és a vasutat kivezették a tengerpartra. 1872 és 1914 között – két fejlesztési program keretében – mintegy 55 millió aranykoronát költöttek a városra a magyar állam központi költségvetéséből. Az 1880-as évektől a városban több fontos ipari termelőüzem létesült: 1881-től rizshántoló, 1882-től kőolajfinomító, majd papírgyár és ércöntő. Az óriási mennyiségű itt behajózott liszt további feldolgozására alapították a tésztagyárat, amit a fiumei bútorgyár követett. 1875-től torpedógyár is működött a városban. Fiume volt Európa egyik leggyorsabban fejlődő kikötője. A kikötő 1872-es 23 millió koronát kitevő forgalma 1913-ra 487 millió koronára, vagyis 21-szeresére nőtt. A kikötő fénykorában a kiviteli áruk háromnegyede Magyarországról érkezett, míg a behozott áruk 90 százalékát Magyarországra vitték tovább. A Ganz Danubius Hajógyárban 1918-ig 61 hadihajót gyártottak, köztük a Szent István csatahajót, amely tragikus sorsa ellenére a magyar hajógyártás csúcsteljesítményének számított. (MLK-MNM)
Fiume látképe
Römmler & Jonas, 1910 körül
Összehajtható képeslap, 41,5×9,5 cm
MNM Történeti Fényképtár, ltsz. 66.1997
Mátyás király visegrádi rezidenciáján több díszkút hirdette a király dicsőségét, a különleges darabok sajnos csak töredékesen maradtak az utókorra. A Herkules-kút jelenleg egyedüli emléke a quattrocento kor leggazdagabb, medencés-tálas szökőkúttípusának, ormát a lernai Hydrával küzdő gyermek Herkules figurája koronázta, kávalapjain pedig Mátyás címerei láthatók. Művészeti jelentőségét csak megnöveli, hogy készítésének idejét - 1484 - is sikerült meghatározni. Az elhanyagolt királyi palotát Mátyás állította helyre, a nagyszabású építkezések csak 1476 után, Beatrix királyné érkezésével vettek nagyobb lendületet. A késő gótikus stílusú épületeken megjelent a reneszánsz stíluselemek, a reneszánsz szobrászati műhelyét a Rómából érkezett Giovanni Dalmata vezette. A Trau városából származó mester már nemzetközi szempontból is jelentős művész volt. Tanulmányainak nagyobb részét Lombardiában végezte. Első ismert művei Közép-ltáliában születtek. 1465-től Andrea Bregno római szobrászművész mellett dolgozott. Életének legkiemelkedőbb munkája II. Pál pápa síremléke, melyet Mino da Fiesoléval együtt készítettek. (SZL - MNM)
Giovanni Dalmata: Puttófej a Herkules-kútról
1484
Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma
vörösmárvány
18 x 14 x 15 cm.
Ltsz.: 70.26.3.2.
Balra:
KHUEN_HÉDERVÁRY KÁROLY horvát bán portréja
Khuen-Héderváry Károly a kiegyezést követő időszak leghosszabb ideig regnáló horvát bánja volt. Ezt a magas tisztséget 1883 és 1903 között mintegy 20 évig töltötte be. Noha tevékenységét gyakran még ma is sokan negatív jelzőkkel illetik Horvátországban – tekintettel arra, hogy hajlamos volt inkább a magyar érdekeknek megfelelni – hivatali idejére mégis az ország jelentős kulturális és gazdasági fejlődése jellemző. (GKD)
KHUEN HÉDERVÁRY KÁROLY
Vlaho Bukovac, 1896
olaj, vászon, 180 x 103 cm
Horvát Történeti Múzeum, Zágráb, HPM-PMH-8725
Jobbra:
Khuen-Belasi kastély, terv
A Khuen-Belasi család egyik legismertebb tagja Khuen-Héderváry Károly gróf magyar miniszterelnök és horvát bán (1883–1903), aki az örökös nélkül elhunyt utolsó Viczay gróf, Viczay Héder végakaratának megfelelően vette fel a Khuen-Héderváry nevet és cserélte le a Belasi előnevet Héderváryra. A család szlavóniai székhelye Berzétemonostor (horvátul: Nuštar) volt. Khuen-Belasi Antal gróf (1732–1788) a berzétemonostori birtok egy részét 1782-ben szerezte meg. A föld többi részét pedig a Sándor családtól vásárolta meg fia, II. Antal (1784–1823) közbenjárásával, aki 1810 után rendezkedett be a birtokon. A kastély akkori külsejéről (kápolnával és melléképületekkel) egy ismeretlen kezdő művész két olajfestménye tanúskodik. A képek jelenleg a Khuen-Belasi család magántulajdonát képzik. Elrendezése, jellegzetességei és népies megjelenése alapján a kastélyt a Szlavónia-Szírmia vidékhez alakították. A kastély Möller István építész által nyerte el jelenlegi külsejét: a kápolnát átalakították és új déli szárnyat építettek egy összekötő folyosóval együtt, ezzel kiegészítve a monumentális bejárati udvart. Möller István a Héderváron található Khuen családi kúria átalakításában is segédkezett 1906 és 1907 között. Érdemes megemlíteni, hogy a kastély adott otthont a Viczay-könyvtárnak és művészeti gyűjteménynek, amelynek egy részét – az elefántcsont gyűjteményt – Khuen-Héderváry Károly gróf adta kölcsön egy 1876-os budapesti művészettörténeti kiállításra. (PK-MNM)
Khuen-Belasi kastély, terv
Möller István, 1886
Vázlatkönyv, 12x18 cm
MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ,
Tudományos Irattár, Lymbus, K1783, K1783 p.13.
Izidor Jankovich/Janković delegate of Pozsega County
The Jankovich/Janković landowner family of Daruvár come from Bosnia, but of Croatioan descent. They settled first in Zala County, than in Pécs, and later in Slavonia. They owned lands and stock in the former county Pozsega between 1760 and 1879. From 1775, they also possessed lands in Hungary, in Sopron County. One of the outstanding members of the family is Izidor Jankovich/Janković who began his studies in Vágújhely, then continued them from 1799 in Pozsony, and completed them between 1806 and 1810 in Vienna, with a degree. As a soldier he fought in the Napoleonic wars, he was a hussar second lieutenant in 1809. He got married to Eleonóra Pejácsevich/Pejačević. He attended the 1825–27 Diet in Pozsony (Bratislava) as the delegate of Pozsega County. He was the patron of science, literature and arts cultivated a friendship with Count István Széchenyi. In 1827 he became royal commissioner. In 1848 he was elected member of the Provisional Board of Sopron County, and later the Recruiting Commission in Csepreg. (PK–HNM)
Izidor Jankovich/Janković delegate of Pozsega County
Ferdinánd Lütgendorf, 1827
Paper, line engraving, 25,7 × 18,5 cm
Hungarian National Museum, Historical Gallery, 53.371
Left:
The jump of István Erdődy
The Erdődy family is from the town Erdőd, today in Romania (Arduda). Their rise began with the activity of Tamás Bakócz (1435–1521) archbishop of Esztergom, later bishop of Zagreb, who acquired numerous properties in Croatia. The Erdődys became one of the most important noble families in Northwest Croatia, the family gave five of the bans. The Erdődy family was the most significant patron of the baroque era, they built a number of impressive mansions on their country estates. Subsidizing the Franciscan and the Pauline Orders, and installing lot of parish churches they made a significant impact on ecclesiastic art. They had no more remarkable building activityin the 19th century, nevertheless they promoted modern art forms and supported female artists. István Erdődy IV (1848–1922) in the picture was himself an amateur photographer. The photograph was taken by his cousin Károly Draskovich/Drašković in the park of the Novi Marof mansion. István Erdődy IV is on the photo while jumping over a bench. The collection of István Erdődy VI’s photograph is one of the most interesting, yet barely discovered chapter of the early photography history of Croatia. Besides the nearly four hundred pictures taken between 1891 and 1911, he left behind valuable notes in German about their story, origin, the camera and development technique he used. He considered it important that the photos of the manor should be kept for future generations, regardless of which family branch they belong to. (PK–HNM)
The jump of István Erdődy
Photogpraphed by Károly Draskovich/Drašković, Novi Marof, 1895
Museum of Arts and Crafts, Zagreb, MUO 44369
Right:
Imre Erdődy’s Sarcophagus
The sarcophagus of Imre Erdődy, donor of the Franciscan monastery in Klanjec, rests on four figures of kneeling stags. Along with a wheel, the stag is a key element of the Erdődy coat-of-arms. The central points of the long sides of the sarcophagus are also supported by eagles with spread wings, while they are also richly adorned by relief motifs of lace, cartouches and skulls. Its shape shows similarities to the sarcophagi of the Habsburgs at the Imperial Crypt in Vienna and it is attributed to the Viennese artist Johann Philipp Stumpf. (MB–GKD)
Imre Erdődy’s Sarcophagus
Johann Philipp Stumpf (attr.), 1690
Tin and lead alloy, relief and sculpture
Franciscan Monastery, Klanjec
István Keglevich
István Keglevich became the director of the National Theatre and the Opera of Budapest in the second half of the 19th century. He also played an important role in founding Vígszínház, a leading theatre of the capital. He was a true nobleman, who died defending his honour in a chivalrous sword duel in 1905 at the age of 65. His father was János Keglevich, commissioner of the marvellous classicist palace of Kistapolcsány and the palace in Nagyugróc of medieval English style. Theirs is a noble family of Croatian origin who fled to Hungary because of the Ottoman advance. Family members accessed important offices in the 16th century. Péter Keglevich II, Captain of Jajca Castle repelled the Ottomans’ attacks twice and fought in the Battle of Mohács, which he successfully survived. The Latin-Croatian diary of Péter Keglevich IV, Captain of Egerszeg, from the 17th century reveals interesting affairs of the collective history of Hungary and Croatia. Another outstanding member of the family was Gábor Keglevich, a good friend of István Széchenyi, President of the Upper House during the Hungarian Reform Era Diets, and his brother Miklós Keglevich, the opposition hero of scandals. Béla Keglevich is also the member of this family, who was the first husband of Ilona Batthyány, daughter of martyr Prime Minister Lajos Batthyányi. (MLK–HNM)
István Keglevich
Borsos and Doctor, 1867
Photograph, albumin, 8,3 × 5,2 cm
Hungarian National Museum Historical Photo Department, 1188-1933
Dóra Pejácsevich/Pejačević
Dóra Pejácsevich/Pejačević (1885–1923), still immensely popular today, was the descendant of a landed gentry family owning lands in Slavonia. She was a well known violinist and pianist of her time, the first Croatian woman composer as well. A movie was made in Croatia about her fascinating personality and the musical talent show of the Croatian television still bears her name. Dóra might have inherited her love for arts from her parents, Tivadar Pejácsevich/Pejačević, Ban of Croatia and Erzsébet Vay, who enlarged the family’s famous collection in Nekcse (Našice). In the early years, her mother taught her to play the piano at home, than she continued her studies in the Croatian Music Institute in Zagreb, and for some time in Dresden and Munich. She took lessons in technique from Walter Courvoisier, composing from Percy Sherwood, and playing the violin from Henri Petri. She was a lonely, sensitive and rebellious character, averse even to her own aristocratic world. Her marriage to the painter Otto von Lumbe, seven years her junior can also be read as an escape. Indeed it proved to be fatal for her. Two years after her marriage she died of childbed fever and kidney failure in a Munich hospital, after giving birth to her only son. She was only 38, on the peak of her career, leaving behind 106 marvellous late Romantic piano pieces, sonatas and orchestral works. (MLK–HNM)
Dóra Pejácsevich/Pejačević
Gjuro & Ivan Varga, 1904
Photopgraph, 9 × 14 cm
Našice Local History Museum, Pejačević Collection, 510:NŠC-6618
Allegory of Virtues, Tapestry
The Renaissance tapestry with allegorical figures of Justice and Wisdom was the inventory of the Zrínyi/Zrinski Castle in Čakovec and later of the Festetics Castle in Pribislavec. Along with the allegories of virtues two crowned men are shown, probably the emperor of the Holy Roman Empire Frederick III and his son and heir Maximilian I. Over the figures, within the decorative frame, is a rectangle into which verses from the biblical Book of Wisdom are inscribed. (MB–GKD)
Allegory of Virtues, Tapestry
Flanders, 1520–1530
Wool, silk, weaving
Museum of Arts and Crafts, Zagreb, MUO 14864
Trakostyán/Trakošćan
The Draskovich/Drašković family together with the Erdődy family was the most significant and wealthiest family of Croatia from the second half of the 16th century to the 20th century. Trakostyán/Trakošćan, the family’s main residence was donated by King Maximilian I. to Gáspár Draskovich/Drašković II. The family’s territorial title originates from here. The castle acquired its present appearance in the 19th century, when lieutenant-general György Draskovich/Drašković VI. had it restored in neo-gothic style, after marrying Zsófia Bailet-Latour in 1853. In the course of this renovation the fortress function was emphasized, a square keep and the oval shaped bastions were reformed in the style of the 16th century, residential and outbuildings got the look of the 17–18th century. An entrance hall was created on the North-western facade with the main staircase, and tall curtain walls and a gothic gatehouse with drawbridge were built here. Around the castle an impressive historical garden was created. The interior was also renewed in neo-gothic style. The representative rooms – like the Great Hall, the trophy room or the library – were located on the ground–flour. The first floor was designated for the proprietor’s residential space, dining-room, bedchambers and parlors. The second floor was kept primarily for the guests. The kitchen and the various pantries were in the service area on the ground floor. From the 1953 on the castle has been operating as a museum, with the surviving furniture related to the Draskovich/Drašković family. (PK–HNM)
Trakostyán/Trakošćan
Czerny, Ludwig, around 1860
Paper, lithography, 60,6 × 82,4 cm
Hungarian National Museum, Historical Gallery, 58.4079.
Károly József Batthyány (1698-1772) Croatian ban, marshal
Károly József Batthyány shown in the painting is one of the most prominent figures of the Batthyány family of counts from Németújvár. Beside the count lineage the family has a ducal lineage under the name Batthyány-Strattmann, and owns the title of “Prince of the Holy Roman Empire” since 1764. From the 15th century onwards the Batthyánys possessed significant estates in Hungary, Croatia, and in the 16th century, after the Ottoman conquests in Burgenland as well. As Károly József Batthyány, several members of the family had prominent political roles. He was involved in the wars against the Turks in 1717–1718, in 1734 and in 1737–1738. In the War of the Austrian Succession (1741–1748) he became the commander of the imperial armies of Bavaria, later Austria–Netherlands and Bohemia. In 1745 he received the title of marshal from Maria Theresa. Between 1742 and 1756 he was the ban of Croatia, Slavonia and Dalmatia. From 1745 he was the commander-in-chief of the army. He participated in the upbringing of Joseph II and Leopold II. In 1763 he was granted the Prince of the Czech Empire title and in 1764 the Prince of the Holy Roman Empire. In 1767 the establishment of the Hungarian chapel dedicated to Saint Emmerich in Aachen, for the provision of pilgrims was initiated him. (PK-HNM)
Károly József Batthyány (1698-1772) Croatian ban, marshaly
Unknown artist, around 1750
Oil on canvas, 212 × 123 cm
HNM Historical Gallery, Painting Collection, 559
Antal Grassalkovich
The Grassalkovich family had its origins supposedly in Croatia, and rose to great wealth and fame suddenly in the 1700’s. Similarly to other Croatian families, they may have been pushed to move from the South to Hungary by the Ottomans territorial advance. Antal Grassalkovich I (1694–1771) was born in an impoverished family, than through his adventurous life grounded the fortune and reputation of his family. Legend has it that he was kept by the donations and alms of monks during his studies in Nyitra. The three pots in which he used to take donations home daily kept this memory for long. The family treasured them and even by his grandchild showed them proudly in the ducal castle of Gödöllő. Despite the harsh beginning, Antal Grassalkovich had the most successful career in the 18th century. From a simple gentry he became Count, from a humble officer the holder of the highest positions of Hungary, among others as the President of the Royal Chamber he was responsible for managing the finances of the country. Last but not least he got to be one of the richest persons in the country, holder of the Grand Cross of the Order of St. Stephen of Hungary. He enjoyed the personal confidence of Empress Maria Theresa. His significance is well represented by the fact that on the grandiose Viennese statue of Maria Theresa from 1888 he features among the people decisive in the life and rule of the sovereign on.(MLK–HNM)
Antal Grassalkovich
Unknown master, 2nd part of the 18th century
Oil on canvas, 93,5 × 42,5 cm
Hungarian National Museum, Historical Gallery, 55.10
Imre Esterházy, Archbishop of Esztergom
The Esterházy is an ancient Hungarian aristocratic family with count and duke titles. According to tradition they originate from the Salamon genus, and played a decisive role in Hungarian history from the 17th century. The family has numerous members of high standing, like the Palatines Miklós Esterházy and Pál Esterházy (the later was the first duke, the composer of Harmonia Caelestis religious music collection), Judge Royal József Esterházy, Miklós József Esterházy “The Magnificent”, who was the patron of Jospeh Haydn, and Pál Antal Esterházy, the minister besides the king of the 1848 Batthyány cabinet and Móric Esterházy the Prime Minister of Hungary. Count Imre Esterházy (1663–1745) chancellor, bishop of Zagreb, and Archbishop of Esztergom played a particularly important role in the collective history of Croatia and Hungary. He studied at the Society of Jesus in Nagyszombat and Sopron, and entered the Order of Saint Paul in 1860 in Sopronbánfalva. To stay away from the Ottoman military campaign in 1683, he moved to the Remete and Lapoglava monasteries with some of his fellows. Thus began his close relation with the Croatian nation that came to influence his later work. He continued his theological studies at Collegium Germanicum et Hungaricum. In 1687 he returned home and was ordained the following year. For seven years he worked in Lepoglava and Nagyszombat as a teacher. In 1696 Croatian Gáspár Mallesics was elected General Superior by the Chapter of Máriavölgy and he chose Esterházy as his secretary. This way he returned to Croatia, to the Remete monastery, where he was the prior. When the Croatian and Hungarian provinces were separated, Esterházy applied to be accepted to the Croatian one, and the first Chapter elected him vice-provincial. From 1702 he was the order’s general supervisor. He was reassigned to Zagreb as bishop in 1708, and wore this title between October 1708 and January 1723. From the end of August 1725 he was primate and archbishop of Esztergom. He crowned the Empress Maria Theresa on 25 June 1741. (PK–HNM)
Imre Esterházy, Archbishop of Esztergom
Unknown painter, around 1750
Oil on canvas, 208 × 115 cm
Hungarian National Museum, Historical Gallery, 53.48.
Allegory of the Kingdom of Hungary with the figure of Maria Theresa and the representatives and coats of arms belonging to Countries of the Hungarian Holy Crown
The series of coats of arms of the countries of the Hungarian Crown appears in several graphic works from the 18th century associated with the allegorical depiction of Hungaria, praising the country liberated from the Turks and reunited. Such allegories are mainly included in the end papers of writings describing the settlements and geography of Hungary. The engraving, presented here, appeared as an end paper to János Tomka-Szászky's atlas of Hungary published in 1750. The coat of arms of Transylvania, Havasalföld (Valachia) and Moldova (claimed) also appear in the 13-piece coat of arms framing the picture field, thus, in addition to the idea of regained territorial unity for the Kingdom of Hungary, the engraving also raises a vision of union with Transylvania.
The figure of Maria Theresa is enthroned in the middle of the composition, next to her are four men in Hungarian attire wearing different caps. They represent different nationalities of the countries of the Holy Crown and protect the queen's throne. Going from left to right, you can see a Jászkun hussar wearing a flapping shako, a Hungarian squire with a fur hat holding a mace, a Hungarian mercenary (hajduk) wearing a special rimless hat and a Serbian pandur (guard) serving on the Southern border. (SSZ–MNM)
Allegory of the Kingdom of Hungary with the figure of Maria Theresa and the representatives and coats of arms belonging to Countries of the Hungarian Holy Crown
Sebestyén Zeller, 1750
Paper, copper engraving, 16.2×21.7 cm
Hungarian National Museum, Historical Gallery, 3237
The Hungarian Holy Crown with the coats of arms of the provinces and partner countries of the Kingdom of Hungary (so-called country plate)
From the beginning of the 17th century, the ten coats of arms belonging to the partner and claim countries of the Hungarian crown appeared in many genres of fine art representation, from coronation medals, through baroque theses and allegorical depictions of “Hungaria”, to calendar covers. One of the most spectacular of these is the so-called country-plate, which has survived in several copies, depicting the Holy Crown encircled with a laureate-wreath and surrounded with coats of arms of the countries of the Hungarian crown. The composition gives an essential summary of the idea of the Holy Crown developed in the late Middle Ages, which claims that the concepts of the Kingdom of Hungary and the Holy Crown are territorially identical, thus the parts of the country are also part of the Holy Crown. At the bottom of the country plates resembling a marble plaque, there is a Latin text describing the adventurous fate of the royal crown in the early 17th century: the home-bringing of the insignia from Prague to Bratislava in June 1608 and then its transportation to Zólyom by Prince Bethlen. (SSZ–MNM)
The Hungarian Holy Crown with the coats of arms of the provinces and partner countries of the Kingdom of Hungary (so-called country plate)
Unknown painter, around 1650
Oil on canvas, 110.5×78.2 cm
Hungarian National Museum, Historical Gallery, 1831
Bookbinding of Georgius Abbot of Topuszko’s Missal, around 1690
Around 1690, Bishop Sándor Mikulich of Zagreb had a silver plated binding board made for Georgius Abbot of Topuszkó’s missal and Canon of Zagreb. The missal was originally prepared around 1500. The busts of the medieval Illyrian-Croatian and Hungarian royal saints appear together on the binding board, thus expressing the idea of the common heavenly protection of the two countries. King St. Stephen, patron saint of the diocese of Zagreb appears in the center of the obverse. Above him are St. Jerome, born in Strido, in the corners there are St. Emeric, St. Elizabeth of the House of Árpád, St. John the Hermit, and King Solomon, who ended his life as a hermit near Pula. In the center on the reverse side is the image of King St. Ladislaus, the founder of the bishopric, above him Pope St. Caius of Dalmatian origin. In the corners there are Bishop St. Augustine Kažotić of Zagreb, Bishop St. Quirinus of Pannonia (Sisak), King St. Budimir and St.Godeskalk Wend prince. (SSZ–HNM)
Bookbinding of Georgius Abbot of Topuszko’s Missal, around 1690
Silver, embossed
Zagreb, Cathedral Treasury
Crucifixion
The painting shows the Crucifixion of Christ with a number of saints, some of which are not related to the biblical story but to the strong cult of kings-saints at the Zagreb Bishopric. Namely St. Stephan, St. Ladislas and St. Emeric are shown around the cross. This painting was probably commissioned by bishop Lucas de Szeged (Luka Baratin, 1500-1510), the most important patron of arts at the beginning of the 16th century in northern Croatia. It shows the influence of Italian Renaissance on Croatia. (GKD)
Crucifixion
Gianfrancesco da Tolmezzo (?), around 1505
Tempera and oil on board, 184×144 cm
Diocesan Museum, Zagreb
Putto with the Coat-of-Arms of the Cippico family
Giovanni Dalmata (Ivan Duknović) is doubtlessly the artist most important for the connection of Hungarian and Croatian Renaissance. He worked both in Dalmatian communes, as this sculpture from Trogir shows, and the court of Matthias Corvinus in Visegrád, at the heart of Hungaria. This putto, originally at the portal of the palace belonging to the Cippico family in Trogir, is an outstanding work of Renaissance sculpture. (GKD)
Putto with the Coat-of-Arms of the Cippico family
Giovanni Dalmata, around 1480
Stone, 69×35×50 cm
Museum of the City of Trogir, 236
Tomb fragments of Bishop Luka Baratin / Lukacs Szegedi
Lukacs Szegedi (?–1510) significant patron of arts in his time was born in Szeged. There is no information about his schooling or his university studies. He had various financial administrative positions at the royal court and also advanced in the ecclesiastical hierarchy. He became the bishop of Zagreb, but he did not forget his hometown: he built a chapel beside the parish church. His fragmentary red marble tomb following the tradition of pontifical gravestones is one of the most beautiful renaissance pieces. The face that remained almost intact is a sculpture of quality. The ornaments on the frame are closely related to contemporary red marble carvings from Esztergom. Archaeometrical examinations proved that the marble indeed came from Esztergom (Gerecse). Based on the fragmented signature researchers suppose that the gravestone probably came to Zagreb from Giovanni Fiorentino’s studio that was located in the archepiscopal see. (SZL¬HNM)
Tomb fragments of Bishop Luka Baratin / Lukacs Szegedi
Johannes Fiorentinus / Giovanni Fiorentino, 1510
Limestone, 55×38×13 cm; 50×68×13 cm
Croatian History Museum, Zagreb, HPM-PMH-6732
Stone coat of arms of Zsigmond Ernuszt, 1488
Zsigmond Ernuszt (cca 1445–1505) was born in a Viennese Jewish trader family. Having acquired the estate, the family started to use the territorial designation Csáktornyai. He started his university studies in 1469 in Vienna, after that he went to Ferrara where he studied there until 1473. The outstanding humanist erudition he gained in Italy was recognized and appreciated by his contemporaries. He was the bishop of Pécs from 1473 until his death and between 1476 and 1482 he was also ban of Croatia and Slavonia. Despite his friendly relation to King Matthias, he was promoted only in 1486. The stone coat of arms from 1488 originating from Szentgyörgyvár (today Ðurdevac, Croatia) Ernuszt’s favourite place bears witness to his constructions. The carving follows the Renaissance trend, but the symmetrical composition and the fruit-wreath are weak copies of a Gothic master’s work. The inscription underneath is not of high quality, either. On the irregular nonagon shaped crest there is a brick castle wall, battlemented in the middle with a hexagram on both sides. Above the crest held by two angles a mitre is placed. (SZL–HNM)
Stone coat of arms of Zsigmond Ernuszt, 1488
Limestone breccias, 63×53×5.5 cm
Croatian History Museum, Zagreb HPM/PNH-6771
Putto Head from the Hercules Fountain
Several ornamental fountains have been built in the Visegrád residence of King Matthias that represented the glory of the king. Sadly, only a few fragments have survived. The Hercules Fountain is the only memory of the richest basin-bowl fountain type from the quattrocento. On the peak, the young Hercules is fighting with the Hydra of Lerna and on the edges the coat of arms of King Matthias are represented. The artistic value of the fountain is increased by the fact that the exact date of making (1484) is known. The neglected Royal Palace was restored by King Matthias. The construction work speeded up after 1476 when Queen Beatrix arrived. Renaissance decorative elements appeared on the late Gothic buildings. A sculptor from Rome, Giovanni Dalmata was the leader of the renaissance sculpture studio. The world-famous sculptor was born in Trogir. He studied mostly in Lombardia, his first known pieces are from Central-Italy. From 1465, Giovanni Dalmata worked beside Andrea Bregno, Roman sculptor. His most outstanding work is the tomb of Pope Paul II, produced together with Mino da Fiesole. (SZL–HNM)
Putto Head from the Hercules Fountain
Giovanni Dalmata, 1484
red marble, 18×14×15 cm
Hungarian National Museum, King Matthias Museum, 70.26.3.2.
Coronation flag with the coat of arms of Croatia, 1647
In the 16th century the parade of various heraldic flags symbolizing countries became one of the most spectacular element of Hungarian coronation ceremonies. The flags of Dalmatia and Croatia appeared on every Hungarian coronation ceremony from 1527, the year of Emperor Ferdinand I’s coronation in Székesfehérvár. The flag of Slavonia appeared from 1563. It demonstrated that parts of Croatian-Slavonia unoccupied by the Ottoman Empire were parts of the Hungarian Kingdom as partner countries. The standard-bearers came from aristocratic families. On the coronation of Emperor Ferdinand IV on June 16, 1467 count Miklós Esterházy the palatine’s son, László (1626–1652) carried the Croatian heraldic flag. The flag is still kept in the family’s treasury in Fraknó, and it is considered the earliest surviving Croatian flag. (SSZ–HNM)
Coronation flag with the coat of arms of Croatia, 1647
embroidered silk, 161×266 cm
Fraknó, Esterházy Privatstiftung – Burg Forchtenstein, K.691
King Saint Stephen and Saint Ladislaus - from the tabernacle of the former high altar of Zagreb Cathedral
Around 1489, Bishop Osvát Thuz erected a new, late Gothic high altar in Zagreb Cathedral, which, however was destroyed in a fire in 1624. In 1632, canon János Zinka had a new high altar made as a replacement, which both in its structure and iconography evoked the destroyed late Gothic altar. According to a description from around 1640, there was a gilded statue of the Virgin Mary in the central altar cabinet of the winged altar crowned by angels, depicted as Patrona Hungariae, with the Hungarian coat of arms under her feet and statues of King St. Stephen and St. Ladislaus on both sides. In 1701, a marble tabernacle was added to the high altar, which also housed the statue of the two holy kings and St. John the Baptist as well. Although the high altar was demolished in 1832, the statues of the saints of the Árpád House - presumably the works of the Venetian sculptor Paolo Callalo - have survived to this day. (Originally St. Stephen presumably had a scepter in his right hand, and St. Ladislaus held a hatchet.) (SSZ–HNM)
King Saint Stephen and Saint Ladislaus - from the tabernacle of the former high altar of Zagreb Cathedral
Paolo Callalo, 1701
Marble, h.: 102 cm
Diocesan Museum, Zagreb
Reliquary bust of King Saint Stephen
As early as the end of the 12th century, the Zagreb Cathedral already had the skull of the patron saint of the diocese, King St. Stephen, which was kept in a gilded herm, i.e. a reliquary bust, on the main altar. This reliquary bust was destroyed after the Battle of Sisak in 1593, when some of the cathedral's treasures were melted down to cover the payment of the mercenaries. The new relic bust, presented here, was prepared for the relic in 1635. A magnificent goldsmith's work - according to the dedication inscription on the pedestal - was made in Rome commissioned by VIII. Pope Orbán's nephew, Cardinal Francesco Barberini (1597–1679) who was the secretary of State Vatican. The preparation of the special diplomatic gift was presumably suggested to the cardinal by the Bosnian bishop János Tomnó Marnavics and canon of Zagreb, the Illyrian officer of the papal state.
The bust, as recent research proved, is the work of the papal silversmith Francesco Spagna, and is one of the most outstanding artwork of 17thcentury Roman goldsmithing. The form of the Holy King’s head, the long beard, the lean face, the gaze raised to the sky evokes the representations of the prophets. According to Tomkó's notes, the crown on his head, reminiscent of a papal tiara, was made after the "Hungarian angelic, apostolic Holy Crown". Unlike most herms, there is no opening in the head of the bust for inserting the skull, since only a piece of the frontal bone (12×5 cm) is kept in the reliquary. (SSZ–HNM)
Reliquary bust of King Saint Stephen
Francesco Spagna (following the model of Alessandro Algardi), 1635
Silver, gilded copper, 113×65 cm
Zagreb, Cathedral Treasury
Plenarium (Cover with the Figure of Saint Stephen of Hungary)
A plenarium with the depiction of evangelist symbols, a composition of the Crucifixion with St. Stephen the king, an unidentified queen and St. Francis, commissioned by Zagreb provost Franciscus Erghelius. It is a work of Zagreb master goldsmith Ivan Mihalffy. This is one of the most important works of Croatian goldsmithery from the beginning of the 17th century. (GKD)
Plenarium (Cover with the Figure of Saint Stephen of Hungary)
Ivan Mihallfy, 1606
Silver, embossed, cast, engraved, gilding, glass, 32×23.7×3.8 cm
Treasury of the Zagreb Cathedral, M 25
Saint Ladislaus presents a chalice and monstrance to the first bishop of Zagreb, Duh – picture-board of the former altar of Saint Ladislaus from Zagreb Cathedral
The late Gothic side altars in the two side shrines of Zagreb Cathedral were destroyed in the fire of 1624, together with the main altar. They were replaced only in 1690, during the office of bishop Sándor Mikulich (Alexander Mikulić). The Baroque altars also evoked the destroyed late Gothic altars in their structure and iconography: both were winged altars, with an altar cabinet in the middle and painted wings on both sides.
The St. Ladislaus altar paintings depicted 12 scenes from the life of the knight king. A gilded statue of the Virgin Mary stood in the altar cabinet. The archaic Baroque side altars stood in the cathedral until 1880 when they were damaged by an earthquake, so the remaining pieces were transferred to the Zagreb City History Museum. Ten picture boards, the statue of the Madonna and the predella have survived from the altar of St. Ladislaus.
There were four image fields on the movable wings painted on both sides, and two additional image fields on the rear, immovable ones. Thus, when open, four scenes of St. Ladislaus's life were visible, and eight scenes when closed. Half of the ten surviving picture boards depict miracles and merciful acts from the knight king's legend (giving alms to the poor; patronizing widows and orphans; floating above the ground while praying at the Altar of the Virgin Mary in Oradea; deer-miracle; miracle of gold coins turning to stone). The other five scenes are related to the founding of the diocese of Zagreb (delagates of Croatian nobles confer their country on King László in the form of the Dalmatian-Croatian-Slavonic coat of arms; a deer shows the king the location of the cathedral to be built; the builder shows the plan of the cathedral to the king; Bishop Duh hands over the Croatian crown to Ladislaus; Ladislaus gives a present to Bishop Duh.(SSZ–HNM)
Saint Ladislaus presents a chalice and monstrance to the first bishop of Zagreb, Duh – picture-board of the former altar of Saint Ladislaus from Zagreb Cathedral
Johann Eisenhordt, 1690
Oil, tempera, wooden board, 168×109 cm
Zagreb City History Museum
Stephen I. Gutkeled / Age of Bela IV.
Banovac, Banski Denar
The image on the obverse of Banski denars is unique, their antecedents are unknown. Ban István Gutkeled founded a new minting chamber in 1255, in Pekrec (today: Pakrac, Croatia). The first banski denars were minted here. The new coins were made of fine silver (937 per mille), and weighed more than the royal coins (0,97 g).
Obverse: double cross on a base, below the lower horizontal shaft two crowned heads facing one another, beside the upper horizontal shaft a hexagram (the Sun) and a half-moon turned upside. There is a jumping marten in the centre, over and under are two hexagrams or rosettes. The legend in pearl-wreath around the marten (MONETA REGIS P[RO] SCLAVONIA) means royal money for Slavonia. These coins had a great impact, they influenced the monetary reform of Charles I. in 1323. He relied on banski denars saying: „to mint as good denars in our whole country, in the weight of the old denars, as the late Stephen ban minted in our good King Béla’s time.” (SZL–HNM)
Stephen I. Gutkeled / Age of Bela IV.
Banovac, Banski Denar,
2nd quarter of the 13th century
Silver, struck, diam. 1.57 cm, 1.04 g
Hungarian National Museum, Coins Collection, 4B.1918.15
The stateroom’s ceiling of Collegium Illyricum-Hungaricum in Bologna
The Collegium Illyricum-Hungaricum established by Pál Szondi auxiliary bishop of Zagreb in 1553 was a seminary for students of Hungarian and Croatian noble families. The institution was maintained by the chapter of Zagreb and the University of Bologna. The baroque ceiling of the building’s stateroom evokes scenes from the beginning of common Croatian-Hungarian medieval history. The central image illustrates the scene when Ilona Croatian queen (widow of King Zvonimir) bequeaths the Croatian kingdom to his brother Saint Ladislaus on her death bed. Hungarian and Croatian patron saints are represented on the vault's corners. On one side Saint Stephen and his son, Prince Saint Emeric (with the title Duke of Slavonia – Dux Sclavoniae) is depicted. On the other side are the Croatian saints, Saint Budimir, apostolic king of Croatia and Dalmatia. According to tradition, he was converted and baptized by Saint Cyrill. The other one is Saint John the hermit from the 9th century, who was crown prince similarly to Duke Emeric. He was the son of King Gostimil. One of the murals in the room (with the inscription Beatissima Maria, patrona Ungariae et Illyrici) represents the Virgin Mary as the patroness of Hungarians and Illyrians. Later it was repainted and replaced to the figure of the Immaculate Virgin. (SSZ–HNM)
The stateroom’s ceiling of Collegium Illyricum-Hungaricum in Bologna
Gioacchino Pizzoli, 1700
The Gold Ring of King Coloman (1095–1116), ar. 1100
The golden ring is one of the most mysterious memories of medieval Hungary. Its inscription (ANULUS COLOMANNI REGIS – King Coloman’s ring), partly faded, though still intact at the beginning of the 20th century, suggest that, the ring is related to the Hungarian king. The inscription on the inside of the ring (GUT GUT GUTANI TABAL) is more of a personal character which may have some kind of protective power against thunderbolts and various illnesses attributed to them. However, the clear, unambiguous meaning of the text could not be translated. Researchers tried to analyze it with Aramaic or Gothic language parallels. Western-European royalties and members of the aristocracy preferred to wear so-called Thebal protective rings with magical inscriptions in the 11th–12th century. This ring was found at the end of the 19th century on the Esterházy family estate, Szarvaskő. Ernő Sedlmayr, the count’s steward got hold of the find which was owned by the eldest family member until 2004, when Tamás Sedlmayr and his younger brother János donated it to the Hungarian National Museum. (SZL–HNM)
The Gold Ring of King Coloman (1095–1116), ar. 1100
Gold, cast, engraved, diam. 2.3 cm, 16.4 g
Hungarian National Museum, Mediaeval Goldsmith Collection, Ö.I. 2009.1
The Kiss of Peace of Croatian Magnates to King Coloman in 1102
This painting shows the scene believed to have happened on the bank of the Drava River in 1102, when king Coloman, wearing St Stephen’s crown, made peace with the representatives of Croatian tribes. Coloman approached the representative of the Croatian Kačić tribe to kiss him as a sign of peace. He wears the coronation mantle painted by Iveković after the historical robe from the Treasury of the Zagreb Cathedral. In his characterization of the depicted person Iveković adhered to historical sources and showed Coloman as blind on one eye and hunchbacked. This sumptuous historical scene is part of the ambience of the former Department of Religious Affairs and Education of the Land Government. (GKD)
The Kiss of Peace of Croatian Magnates to King Coloman in 1102
Oton Iveković, 1906
Oil on canvas, 300 x 200 cm
Croatian Institute of History, Zagreb
Antependium from the Benedictine church in Zadar. Figures of the Virgin Mary, Saint Benedict and Saint Chrysogonus, around 1360.
The antependium got to the collection of the Museum of Applied Arts in 1909, from the legacy of Zsigmond Bubics, bishop of Kassa (today Košice). Earlier, the embroidered antependium has been dated back to the 16th century by researchers, but new investigations proved that it is from around 1360. Its original place was in the Benedictine Chruch of St. Chrysogonus in Zadar and there it belonged to the altar of the Virgin Mary in the Southern side-aisle. The middle of the textile features the enthroned Virgin and the Child. On her left is St. Chrysogonus, the patron saint of Zadar with spear and shield in his hand. On her right is St. Benedict, with book and crozier. Their names embroidered next to their heads are somewhat unusual, written partly in Latin, partly in slavic: SV CRISOGON and SV BENEDIT. On the upper part is Saint Gregory on the left, the first pope of the Benedictine order. The figure on the right one is probably St. Donatus. Crowned women saints are embroidered on the edges: St. Catherine of Alexandria and maybe Saint Margaret of Antioch. The presumable donator, Joannes de Ontiache (principle of the monastery) is kneeling in front of the Virgin. The textile damaged and worn in the course of centuries may have been repaired by Benedictine nuns repaired in the convent of Zadar at the end of the 18th century. (SZL–HNM)
Antependium from the Benedictine church in Zadar. Figures of the Virgin Mary, Saint Benedict and Saint Chrysogonus, around 1360.
Red silk, embroidered with gold, 94x190 cm. Museum of Applied Arts, Budapest, Collection of Textile and Costume Collection, 18039
The Engagement of King Zvonimir
This painting shows the engagement of Croatian king Dmitar Zvonimir with Hungarian princess Helen the Fair, daughter of Hungarian king Béla I, which established a family relation that enabled the Árpád dynasty to claim the Croatian crown. Helen’s brother Ladislas founded the Zagreb Bishopric after Zvonimir’s death. The painting is a part of the ambience complex of the festive Golden Hall at the Department of Religious Affairs and Education of the Land Government, where paintings, sculptures and works of applied art created at the turn of the 19th century depict the most important events from Croatian history. One of the most important works of Croatian historical painting is this work, selected from the oeuvre of Mato Celestin Medović.(GKD)
The Engagement of King Zvonimir
Mato Celestin Medović, 1907
Oil on canvas, 300 × 200 cm
Croatian Institute of History, Zagreb
Festive Announcement of Annexing Rijeka/Fiume to Hungary in 1779
Dudits’s painting was commissioned by the Municipium of Rijeka/Fiume in order to celebrate the historical event that marked the beginning of direct Hungarian administration in Rijeka/Fiume, established by Maria Theresa’s order from 1779. At the time when the painting was commissioned, actually in the entire period between the Hungarian-Croatian Settlement 1868 to 1918, Rijeka/Fiume was under the direct provisional administration of Budapest. This painting was supposed to stress these political connections at the Millennial Exhibition in Budapest 1896, which was the occasion for which it was made. (GKD)
Festive Announcement of Annexing Rijeka/Fiume to Hungary in 1779
Andor Dudits, 1895
Oil on canvas, 104 × 130 cm
Maritime and History Museum of the Croatian Littoral, Rijeka/Fiume
Dress worn by Baroness Stefánia Mailáth-Prandau at the Coronation of Franz Joseph I
One of the most complete female ceremonial dresses in the Textile Collection of the Hungarian National Museum was originally made for Countess György Mailáth, born Baroness Stefánia Prandau, the daughter of Baron Gustav Prandau-Hilleprand, one of Slavonia’s most prestigious landowners. The ensemble, magnificent in every detail, was first worn by the Countess at the coronation of Franz Joseph I and Queen Elisabeth. The white ribbed skirt, i.e. made out of rips silk is kept by the Textile Collection. It is more than three meters long and is the female ceremonial dress’ most spectacular and most expensive piece, its material as well as decoration is of the highest quality. In the bottom third of the skirt and on the tail metal threaded embroidery runs around, consisting of gilded copper bands, lamellae. The ladies also wore an apron over the skirt in accordance with the national costume traditions, these were mostly, as well as in the case of Countess Mailath, made of white tulle embroidered with metal thread. The three meter long veil was folded in two and was fastened to the top or the back of the head to the hairdo. The occasion and the court appearance traditions both demanded from the aristocratic ladies to wear gemstone jewellery, including diadems to indicate their rank. (KCS–HNM)
Dress worn by Baroness Stefánia Mailáth-Prandau at the Coronation of Franz Joseph I
Göttmann & Mérő Dressmaking Salon; Monaszterly & Kuzmik’s Successors Dressmaking Salon, 1867 and around 1896
Silk rep, tulle, velvet, gilded copper threads embroidery, metallic bobbin lace trim, sequins, 170 × 320 cm
Hungarian National Museum, Historical Department, Textile Collection, 1960.543.1-5
View of Rijeka/Fiume
The main breakwater (pier) in the port of Rijeka/Fiume was built in the time of Maria Theresa, but the city did not play a significant role in terms of freight traffic until 1870. The general planning and development of the whole port was initiated by the Hungarian government in 1873 with the assistance of French architect Hilarion Pascal, who redesigned the port of Marseille. Construction was carried out under the direction of István Hajnal, senior engineer. The natural endowments of Rijeka/Fiume were not favourable. As the sea deepened extremely quickly on this shore there was no coast wide enough for shipment and loading.. Therefore, the sea was filled up in a 100-200 meter zone (until 1894 in an about 290 thousand square meters), and with another breakwater the Baross Harbor was formed at the mouth of the Fiumara Canal. Several new, smaller piers were built and the railroad was extended to the shore. Between 1872 and 1914, about 55 million gold crowns were spent on the city, within two development projects, from the federal budget of the Hungarian state. From the 1880s onwards, several important industrial plants were established in the town: from 1881 a rice-mill, from 1882 an oil refinery, then a paper-mill and a foundry. The pasta factory was installed for the processing the huge amount of flour brought by the ships. It was followed by the Rijeka/Fiume furniture factory. From 1875, there was also a torpedo factory operating in town.
Rijeka/Fiume was one of the fastest growing ports in Europe. Its turnover in 1872 was 23 million crowns, by 1913 it increased to 487 million crowns, i.e. multiplied by 21 times. In the heyday of the port, three quarters of the export items came from Hungary, while 90 percent of the imported goods were forwarded to Hungary. By 1918, the Ganz Danubius Shipbuilding Company had built 61 warships, including the battleship Saint Stephen, which, despite its tragic fate, was the state of the art in Hungarian shipbuilding. (MLK–HNM)
View of Rijeka/Fiume
Römmler & Jonas, around 1910 Foldable postcard, 41,5 × 9,5 cm
Hungarian National Museum, Historical Photo Department, 66.1997
Lady from the Mailáth Family wearing the Dress of the Wife of György Mailáth, Stefánia Prandau-Hillebrandt
The red velvet bodice – that can be seen on this photograph – only became part of the ceremonial dress after the coronation ceremonies. It is possible that Stefánia commissioned it, however it is more likely that it was made for a later wearer. It was not rare for the aristocratic families to wear the clothes of their ancestors. Its wide sleeves originally richly decorated with gold sequins were made according to the fashion of the 1890s. The mente was most likely made for a lady of the Mailáth family for the millennial festivities by the famous tailors, which at this time formed part of the ladies’ costume. The version of the garment worn for the millennial festivities is pictured in the photo kept in the Textile Collection. The highlights of the festivities on the 8th of June, 1896 were the slow march, the joint session of the parliament, and the commemoration, which the invited ladies could only attend in specified Hungarian ceremonial dresses. (KCS–HNM)
Lady from the Mailáth Family wearing the Dress of the Wife of György Mailáth, Stefánia Prandau-Hillebrandt
Strelisky Photo Studio, 1907
Photograph, albumin, 23,2 × 14 cm
Hungarian National Museum, Historical Department, Textile Collection
Adria Palace
The Adria Royal Hungarian Maritime Shipping Inc. was established in Rijeka/Fiume on December 21, 1881.This broke the monopoly of the Austrian-owned Lloyd Inc. in the maritime trade of the monarchy and laid the foundations of Hungarian shipping. During its relatively short existence, the company has written an unexampled story of success. The first headquarters of the company was the Adria Palace, which still stands in Rijeka/Fiume. It was designed and built between 1894 and 1897 by Vilmos Freund. The company's other prestigious neo-baroque palace stands in Szabadság Square in Budapest, and despite its neglected condition it still speaks the praises of the former glory of Hungarian shipping. With its size and elegance, the Adria Palace in Rijeka/Fiume still dominates the view of the port of Rijeka/Fiume and welcomes the arriving ships. Today it is the seat of the Croatian Shipping Company, Jadrolinija. The facades of both buildings are decorated with 4-4 statues of Miklós Ligeti. On January 31, 1882, the Hungarian government entered a ten-year contract with the then newly formed company, which allowed the company's ships to operate regular services between several British, French, and other Western European ports and Rijeka/Fiume. From 1891, the Hungarian State stopped funding the Austrian Lloyd's, and used the sums partly to support the Hungarian Adria Inc. From then on the company was entitled to use the "Hungarian Royal" attribute. The shipping company meanwhile expanded its operations to the Western basin of the Mediterranean, the North African ports, and launched boat services to South America. In the last year of peace before the war, 34 large ships of the Hungarian Adria corporation cruised the world seas, bearing in mind the motto advertised in the company's coat of arms, which said: "Benefit your homeland!" (MLK–HNM)
Adria Palace
Vilmos Freund, 1894–1897
Postcard
National Archives of Rijeka/Fiume, HR-DARI-069
Governor’s Palace, Rijeka/Fiume
The imposing Neo-Renaissance building of the Governor's Palace in Rijeka/Fiume was designed by the outstanding Hungarian architect of the period, Alajos Hauszmann. It well symbolizes the peculiar independence of Rijeka/Fiume. From the 15th century onwards, during the Habsburg period, until the decree of Maria Theresa, the city was commanded by captains appointed by the sovereign. After its annexation to Hungary it was ruled by governors. The Croatian-Hungarian Compromise Act of 1868 also confirmed that Rijeka/Fiume was "a dividual item attached to the Hungarian Holy Crown", but at the same time the autonomous rights of the city were preserved. In 1870, the emperor Franz Joseph decreed that the public administration of Rijeka/Fiume be ruled by a governor under the supervision of the Hungarian government. The governor was responsible for investments of national economic importance and for observing maritime trade agreements, while the city's internal affairs were managed by an Italian mayor elected by a 56-member council. Italian became the official language of the city administration, courts and education. In 1910, almost half of the 50 thousand inhabitants was Italian-speaking, 26% Croatian, 13% Hungarian, and 4% German. The direction and pace of the city's development was determined by Hungarian state ambitions, the influence of Hungarian civil servants, officers, soldiers and state company employees exceeded their proportion represented in the population. (MLK–HNM)
Governor’s Palace, Rijeka/Fiume
Alajos Hauszmann, 1893–1897
Photographed by György Klösz
The Budapest City Archives, XV.19.d.1.11.020
Baroness Stefánia Prandau-Hilleprand, the Wife of György Mailáth, at the Coronation Ceremony in her Coronation Gown
The HNM Historical Photo Department keeps a photo by Borsos and Doctor depicting the ladies-in-waiting, among them the wife of György Mailáth. She was an important member of the queen’s entourage. Beside Countess Mrs. Ede Károlyi Klarissza Korniss, Countess Mrs. György Festetics Eugénia Erdődy and Marshalless Pauline Königsegg-Bellegarde she was part of the group of women, who served next to the queen during the ceremonies. The wife of György Mailáth, judge royal, turns slightly to the left, while resting her left hand on the arm of a chair. The angle allows her skirt’s tail, supported by hoops, to almost fully be visible. (KCS–HNM)
Baroness Stefánia Prandau-Hilleprand, the Wife of György Mailáth, at the Coronation Ceremony in her Coronation Gown
Borsos és Doctor Studio, 1867
Photograph, albumin, 8,7 × 5,4 cm
Hungarian National Museum, Historical Photo Department, 70.440
Chest of Saint Simeon
The Chest of Saint Simeon is the most important goldsmith work of the Croatian Gothic period. It contains the relics of Saint Simeon the God Receiver. It was commissioned by queen Elizabeth of Bosnia, wife of Hungarian and Croatian king Louis of Hungary. It was originally placed into the Church of St Mary the Great in Zadar and removed into Saint Simeon’ Church in the 17th century. It is a work of Francesco Antonio de Sextis from Milan and his apprentices. The reliefs on the chest show the saint’s miracles as well as the events related to his relics. (GKD)
Chest of Saint Simeon
Original: Goldsmith Francis from Milan, 1377–1380
Silver, embossed, engraved, chiselled, gilded, 127 x 192 x 62.5 cm
Church of St Simeon, Zadar
Poster of the National General Exhibition of 1885
The poster advertising the National General Exhibition of 1885 was the first graphic poster in Hungary. It was created by no lesser artist than Gyula Benczúr. A Winged Genius depicted as a female figure, holding a trombone in one hand and a beehive (as the symbol of thrift) in the other, was situated in the central axis of the image. In front of her there is the coat of arms of Hungary, which is surrounded by the coats of arms of Hungary's partner countries. Industrial exhibitions were already organized in the Hungarian Reform Era to promote national industrial products. After a long forced break another national industrial exhibition was organized in 1885 after the Austro-Hungarian Compromise. For its location the City Park was chosen. The exhibition was intended to represent all the sectors and participants of Hungarian economy with 600 exhibitors on almost 270,000 m2. Beside the Hungarian exhibitors, 200 foreign companies also appeared there with their novelties. Remarkable products such as the Ganz factory’s famous carriage wheel and transformer-system, the Mechwart machines, the boilers of József Eisele and the steam engines of the Höcker brothers were presented. The Thonet (bentwood) furniture and the incandescent lamps of Egger Béla és Társa company also met with success. The City Park had been reconditioned by time of the exhibition. The Stefánia (today’s Olof Palme promenade) was completed, the lake was regulated, and about 105 buildings were set up. Three of them have not been pulled down afterwards: the Industrial Hall, the Art Gallery and the Royal Pavilion. The building of the Art Gallery, later called Olof Palme House after plenty of vicissitudes is now in its old splendour as the newly opened House of the Hungarian Millennium. Unfortunately, the Royal Pavilion, designed by Miklós Ybl no longer exists. It was an elegant, impressive building, in which Emil Gerbaud's confectionery operated until the Second World War. The building of the Industrial Hall was also destroyed, its remains were used for building Petőfi Csarnok. (MLK– HNM)
Poster of the National General Exhibition of 1885
Gyula Benczúr, 1885
Poster reproduction 110 × 80 cm
Hungarian National Museum, Historical Department, Poster Collection, 93.501
The official Poster of the National Millennial Exhibition
Between May 2nd and November 3rd for the thousandth anniversary of the Hungarian Conquest large scale celebrations were organized throughout the country. As part of this, the Millennium National Exhibition was opened in the City Park (City Park) on an about 520,000 square meters area in 240 pavilions. Artworks and products of exclusively national origin were presented in the exhibition. Members of the royal family visited the exhibition several times, where the historical and cultural achievements of a thousand years was presented along with the impressive technological novelties of the era. The exhibition was intended to represent Hungary's history, millennial heritage, the country's glory and material well-being as an unexampled overview of Hungarian intellectual property, industrial and economic achievements together with the ethnographic and cultural diversity of the country. During the exhibition, a narrow-gauge tram was operating on today's City Park boulevard, which was also an exhibition item (a product of Ganz és Társa and the Roessemann and Kühnemann Machine Factory).The visitors’ experience was enhanced by many attractions, such as the Feszty Panorama, the camera obscura, or the sensational hot air balloon flight. Beside the spectacles there were a lot of amusement facilities. Rural breweries held tastings, and so did champagne pavilions, cafés, music pavilions, fountains scattering colourful lights entertained the visitors. In a spirit of consensus, parliamentary parties suspended political debates for the duration of the exhibition.(MLK–HNM)
The official Poster of the National Millennial Exhibition
Károly Gerster, Géza Mirkovszky, 1896
Paper, lithography, 62,5 × 47 cm
Hungarian National Museum, Historical Department, Poster Collection, 65.382.1
Chandelier
The chandelier made after the design of architect Herman Bollé was displayed at the Millennial Exhibition as part of a study. This room and its furniture in Neo-Gothic style were made by the renowned Zagreb furniture factory Bothe & Ehrmann. (MB– GKD)
Chandelier
Herman Bollé (design), Josip Tudji (production), 1896
Forged iron, polychrome, h. 145 cm
Museum of Arts and Crafts, Zagreb, MUO 2393
Aquarium in the Croatian Pavilion for Industry
To the most bizarre and original artistic craft products displayed at the Millennial Exhibition in Budapest 1896 doubtlessly belongs the giant aquarium set under the dome of the central part of the Croatian Pavilion for Industry. It was built after the design of Herman Bollé and it showed the fauna of the Croatian Littoral. A lot of attention was devoted to different segments of Croatian participation at the Millennial Exhibition in Budapest. (GKD)
Aquarium in the Croatian Pavilion for Industry
Herman Bollé (design), Gjuro Hammel (production), 1896
The Budapest City Archives,
photographed by György Klösz, HU.BFL.XV.19.d.1.10.245
Croatian Pavilion of History, Art and Literature
At the Hungarian National Exhibition 1885 the Hungarian public got the first opportunity to see Croatian arts and crafts and industry. The Croatian Pavilion was built after a design by Zagreb architect Herman Bollé in the so-called Croatian national style. It was decorated with works by Croatian craftsmen, partly executed after Bollé’s designs. The exhibition within the pavilion was mounted by first Croatian art historian Iso Kršnjavi. (GKD)
Croatian Pavilion of History, Art and Literature
Herman Bollé, 1885
Photographed by Ferenc Kozmata
photogravure, 27 × 21 cm
Hungarian National Museum, Historical Photo Department, 65.1876
Postal Palace of Eszék, street facade
The Post and Telegraph Office in Eszék, shown in the photo, is located in Chavrakova ulica, the busiest street in the city at the time. The street runs along the sometime castle district and was designed as a kind of boulevard with a series of public buildings (town hall, theater, etc.), but the works were not finished due to the outbreak of the First World War. The style of the facade of the Post Office of Eszék reflects modernist ideas of architect István Bierbauer from Budapest. The building was commissioned by the Hungarian Ministry of Commerce. Bierbauer started from neoclassical and Biedermeier templates, but combined them with "nature" motifs. The attic area is also richly segmented here due to the placement of telephone and telegraph equipments. The interior of the main hall shows a mixture of Hungarian Art Nouveau and folk art motifs. (PK–HNM)
Postal Palace of Eszék, street facade
photographed by Mór Erdélyi, around 1913
Black and white positive, 18 × 24 cm
Postal Museum, Photo Collection, D24.507.15
Anna Bath
The Tüköry family from Algyest played an important role in the reconstruction of the Anna Bath shown in the picture. The members of the family were among the most recent of the Hungarian aristocracy – they were present in Croatia for about thirty years – yet they had a significant impact on Daruvár and Končanica. The ancestor of the family, József Spiegel, received a noble title in 1831 and changed his surname to Tüköry. One of the most outstanding members of the family, Alajos Tüköry (1854–1903), was known not only as a businessman, but also for his political and social role. As a member of the Lower chamber of the Croatian-Hungarian parliament, he fought for the cultural and economic catching up of Central Slavonia. His brother, Antal Tüköry (1852–1917), managed the estate in Daruvár. During this period, the spa complex in Daruvár underwent significant modifications, and the former Anna mud bath was transformed into an imposing Moorish-style building designed by architects Ármin Hegedűs and Henrik Böhm from Budapest. Numerous subsisting but unrealized blueprints from 1909 suggest that Hegedűs originally dreamed the central part of the mud bath as a free-standing pavilion with an Art Nouveau dome, but the final version took a rather oriental turn. (PK– HNM)
Anna Bath
Henrik Böhm, Ármin Hegedűs, Daruvár, 1909–1910
Postcard
Museum of Arts and Crafts, Zagreb, MUO, m39074
Zagreb Central Railway Station Building
The Zagreb Railway Station was built between 1890 and 1892 designed by Ferenc Pfaff, who began his career as a disciple of Imre Steindl, then became the chief architect of the Hungarian State Railways in its heroic age and a professor at the Technical University. During his career he has designed countless stations and other railway buildings, whose moderate elegance and balance are still followed day. The length of his station buildings matched the length of regular trains of the age. Ferenc Pfaff strived to create imposing view to welcome passengers arriving at the station, so the facade facing the rails was divided into three annexes, with the main building in the middle, which served as a passenger reception hall. The porch running along the side of the tracks was a typical Pfaff invention that protected the passengers from the weather. Even today, his station buildings are used by thousands of passengers every day in countless cities in former historical Hungary and they evoke common memories from the dual monarchy period. Beside the station in Zagreb, Ferenc Pfaff’s buildings are seen in Arad, Bátaszék, Cegléd, Celldömölk, Csap, Győr, Kaposvár, Kolozsvár (Cluj), Lipótvár, Miskolc (the Tisza and Gömör railway stations), Nagykároly, Nyíregyháza, Piski, Pozsony (Bratislava), Sátoraljaújhely, Szeged, Versec, and Zsombolya. In addition to the railway stations, the ornate building of the Olof Palme house now being renewed in City Park, and the former Museum of Science, Technology and Transport are also part of Ferenc Pfaff’s memorable oeuvre. (MLK–HNM)
Zagreb Central Railway Station Building
designed by Ferenc Pfaff, 1890–1892
Photograph, Museum of Arts and Crafts, Zagreb
MUO 16118/16
Mailáth Manor, Donji Miholjac
The new castle of the Mailáth family in Donji Miholjac is designed in the Neo-Tudor style reminiscent of the English 16th century. Following the commission of count Ladislaus Mailáth, architect István Möller created a very picturesque building, recognizable by a great number of ancones, towers, garden terraces, windows, monitors and chimneys. Möller’s design skill is also expressed in rich decorative joinery, while the interior is also enriched by splendid stained-glass windows from the workshop of Miksa Roth, which regrettably have mostly not survived. (MB–GKD)
Mailáth Manor, Donji Miholjac
István Möller, 1903
Postcard
Museum of Arts and Crafts, Zagreb, MUO 33046
Synagogue in Rijeka/Fiume
Before its destruction during the Second World War, the synagogue in Rijeka/Fiume belonged to the group of most monumental synagogue structures built in Croatia. This large structure with a dome had similar style characteristics as other Baumhorn’s synagogues – it is an example of combining historicist elements with the elements of Art Nouveau. Apart from the synagogue, at the exhibition on Croatian-Hungarian relations it will be possible to see other examples of Hungarian investments in Rijeka/Fiume. (GKD)
Synagogue in Rijeka/Fiume
Lipót Baumhorn, 1902–1904
Postcard
Maritime and History Museum of the Croatian Littoral, Rijeka, KPO-ZR 237
Christ before Pilate
In 1880 Munkácsy would take up the painting of the first part of the Christ Trilogy, inspired by Renan’s The Life of Jesus (1863). Apart from this work, the trilogy includes paintings titled Golgotha (1884) and Ecce Homo (1896). The painting Christ before Pilate was exhibited at the Paris gallery of art dealer of Austrian origin Karl Sedelmayer, where it outshone all the works of the Paris Salon held at the same time in terms of public interest, critical reviews and popularity. Between 1882 and 1885 it travelled around Europe and in 1886 also the United States, where it was finally purchased by American multimillionaire John Wanamaker. After the death of its owner, the painting was offered at an auction by Sotheby’s in 1988. Since 1995 it has been at the Déri Museum in Debrecen and since 2015 it has been owned by the Hungarian National Bank. Munkácsy explained his approach to Christ’s Passion with the sentence: “I wanted to show God in human form.” (PV– GKD)
Christ before Pilate
Miháĺy Munkácsy, 1881
Oil on canvas, 417 × 636 cm
Hungarian National Bank, Értéktár program, Déri Múzeum, Debrecen, l.n.sz. 2015.9.
Palace of the Postal and Telegraph Services Management
The Palace of the Postal and Telegraph Services, today the Main Post Office building in Jurišićeva Street, erected between 1902 and 1904 after the design of architects Ernő Foerk and Gyula Sándy, is the most monumental structure constructed by central Hungarian administration in the Settlement period in Croatia. Its architectural solution is an example of the attempts at finding Hungarian national style in architecture. (GKD)
Palace of the Postal and Telegraph Services Management
Ernő Foerk and Gyula Sándy, 1902–1904
Postcard
Museum of Arts and Crafts, Zagreb; Postal Museum, M32149
Forbid Them Not
Among other sources, probably also inspired by Munkácsy’s mega-popular Christ Trilogy, Croatian painter Vlaho Bukovac made a giant canvas Suffer You Little Children in 1888, for which he was awarded a Mention honorable at the Salon in Paris. The painting caused great interest and admiration of the public. After touring England, it ended in possession of the wealthy English collector Samson Fox. Like Munkácsy, Bukovac made a number of studies, sketches and templates. It shows almost forty persons. The critics admired the skill and verisimilitude of Bukovac’s figures and the interesting combination of French academic realism and exotic typology of figures and costumes contributed to its popularity. Today this composition is at the church of the Franciscan monastery in Tomislavgrad (Bosnia and Herzegovina). (PV–GKD)
Forbid Them Not
Vlaho Bukovac, 1888
Oil on canvas, 87,6 × 128,3 cm
Private collection, Zagreb
Dubravka
This monumental composition by Vlaho Bukovac was commissioned for the interior of the Department of Religious Affairs and Education in Zagreb. It was displayed at the Millennial Exhibition in Budapest and at that occasion the Hungarian government purchased it, so that today it is in the holdings of the Hungarian National Gallery in Budapest. It shows important persons from Dubrovnik’s past attending the staging of the pastoral Dubravka, a work of the most important Croatian baroque writer Ivan Gundulić on a portico. With this sumptuous depiction of a staging of a play in baroque Dubrovnik Bukovac, coming from Cavtat near Dubrovnik, metaphorically stressed the unity of Dubrovnik and southern Dalmatia with continental Croatia and Slavonia, which was also a political message of sorts. Bukovac included himself and his friends into the scene as well, painting them on a window of the Rector’s Palace, watching the play. (PV– GKD)
DUBRAVKA
Vlaho Bukovac, 1894
Oil on canvas, 300 × 215 cm
Hungarian National Gallery, Department of Art after 1800, Budapest, 7.B
Millennial Monument
The Millennial Monument in Zemun, the town at that time on the eastern border of Croatia, also known as John Hunyadi’s Tower, was erected to mark the border of then Hungaria and to stress its historical role in Turkish wars. Because of this political agenda, the Croatian opposition protested against its construction. In terms of style it is an excellent example of late historicist architecture with elements of Neo-Renaissance and Neo-Romanesque styles. (GKD)
Millennial Monument
Gyula Berczik, Zemun, 1896
Postcard
Museum of Arts and Crafts, Zagreb, MUO 33756
Portrait of Dr. Iso Kršnjavi
Izidor Kršnjavi was a Croatian politician, historian, art historian and writer. He studied history, philosophy, art history and law at the Vienna University, where he also received his PhD. At the time when Khuen-Héderváry was Ban, he was Head of the Department for Religious Affairs and Education. During his tenure a large number of school institutions and churches were built and renovated, and he also gave the incentive for the foundation of the Art Society, Chair for Art History and Archaeology, Arts and Crafts Museum and Crafts School. He built studios for artists and thus enabled the professionalization of the art scene in Croatia. Together with Vlaho Bukovac, who painted his portrait, he conceived the appearance of Croatian artists at the Millennial Exhibition in Budapest 1896. His wide learning, inexhaustible energy and uncompromising engagement were responsible for his later image of the great Croatian cultural founder. (PV– GKD)
Portrait of Dr. Iso Kršnjavi
Vlaho Bukovac, 1895
Oil on canvas, 142 × 92 cm
Isidor Kršnjavi Collection, Našice Local History Museum, 510: NŠc-72
ESTERHÁZY IMRE
esztergomi érsek
Az Esterházy család a hagyomány szerint a Salamon nemzetségből eredő hercegi és grófi ranggal rendelkező régi magyar főnemesi család, amely a 17. századtól meghatározó szerepet játszott a magyar történelem alakításában. A család tagjai olyan magas rangú személyek voltak, mint Esterházy Miklós és Esterházy Pál nádorok, (utóbbi az első herceg és a Harmonia Caelestis szerzője) Esterházy József országbíró, Esterházy „Fényes” Miklós József, aki többek között Joseph Haydn mecénása is volt, továbbá Esterházy Pál Antal a király személye körüli miniszter az 1848-as Batthyány-kormányban, valamint Esterházy Móric magyar miniszterelnök. A horvát-magyar közös történelemben különösen fontos helyet foglal el Esterházy Imre (1663–1745) gróf, zágrábi püspök, esztergomi érsek, főkancellár. Nagyszombatban és Sopronban a jezsuitáknál tanult, Sopronbánfalván 1680-ban lépett a pálosok rendjébe. Az 1683-as török hadjárat elől néhány társával együtt a rend remetei és lepoglavai monostorába költözött. Ezzel kezdődött Esterházy szoros kapcsolata a horvát nemzettel, ami későbbi tevékenységére is komoly hatással volt. Teológiai tanulmányait a római Collegium Germanicum et Hungaricum falai között folytatta. 1687-ben hazatért, a következő esztendőben pappá szentelték, majd hét éven át Lepoglaván és Nagyszombatban tanárként dolgozott. Az 1696-os máriavölgyi nagykáptalan a horvát Mallesics Gáspárt választotta a rend általános főnökének, ő pedig Esterházyt titkárának. Így ismét Horvátországba került a remetei kolostorba, ahol a perjeli tisztséget is betöltötte. A horvát és a magyar tartomány szétválasztása után Esterházy a horvát tartományba kérte a felvételét, az új provincia káptalanján pedig a tartományfőnök helyettesévé választották. 1702-től a rend generálisa. Zágrábi püspöki székbe való áthelyezése 1708-ban történt. A zágrábi püspöki címet 1708 októbere és 1723 januárja között töltötte be. 1725 augusztus végétől esztergomi érsek és prímás. Ő koronázta meg 1741. június 25-én Mária Teréziát. (PK-MNM)
ESTERHÁZY IMRE esztergomi érsek
Ismeretlen festő, 1750 körül
Olaj, vászon, 208×115 cm
MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 53.48.
Testament of Nicholas Zrínyi/Zrinski
The purpose of the testaments is to ensure that the estate is inherited by the person chosen by the testator. It is particularly important in cases, when the testator married more than once and had more children of different genders at the time of making the will.
Nicholas Zrínyi/Zrinski had no offspring from his first marriage, thus the beneficiaries were his second wife, Mária Zsófia Löbl and his then living daughters, Mária Katalin and Mária Borbála. On the other hand had he also considered how the inheritance should proceed if he had further sons or daughters born, if his widow remarried, or if his brother Peter and his heirs inherited his wealth.
The same year the testament was completed, his son, Ádám was born, so the provisions concerning the case of a new male heir came into force. (SZR–HNM)
Testament of Nicholas Zrínyi/Zrinski
6 April 1662, Csáktornya
Paper, 21,5 × 32 cm
National Archives of Hungary, Archive of the Family Prince Esterházy, P108 Rep. 50. Fasc. B. No. 11.
Farewell of Peter Zrínyi/Zrinski from his Wife Catherine
Oton Iveković worked on scenes from the history of brothers Nicholas and Peter Zrínyi/Zrinski his whole life. He painted the farewell of Peter from his wife Catherine before going to trial in 1671 in several variants. Through multiplication in the form of oleographs this scene became extremely popular in many Croatian homes. (PV–GKD)
Farewell of Peter Zrínyi/Zrinski from his Wife Catherine
Oton Iveković, 1901
Oil on canvas, 129 × 193 cm
Croatian History Museum, Zagreb, HPM/PMH 17802
Helmet and saber of Nicholas Zrínyi/Zrinski
The helmet and saber once owned by Nicholas Zrínyi/Zrinski, the hero of Szigetvár, first appeared in a legacy inventory taken in 1595, in the Ambras castle of Archduke Ferdinand II of Tyrol. The artefacts were donated to the archduke by Nicholas Zrínyi/Zrinski's son, György.
They were made around the middle of the 16th century. On the left side of the visor of the helmet, there is a feather holder dyed blue. It was made after the 16th century. The helmet’s shape and decorarionis Turkish, but its style suggests a Hungarian master. The saber blade is smooth, curved, probably Ottoman-Turkish, so is the of the hilt. The gilded silver cross guard ends in a button. There is a small bump at the end of the grip that props the hand, and above it there is the grip-cap, replaced by a Hungarian form. The original saber pommel was replaced, as this part was clearly visible from the front when worn, so it also identified the person wearing it. The saber pommel bears Nicholas Zrínyi/Zrinski’s incremented coat of arms authorized by the ruler in 1554. the The initials N C PP Z (Nicolaus comes perpetuus de Zrino) and the year 1562 can be seen on it.
The saber may have been seized by Nicholas Zrínyi/Zrinski himself in March 1562, when he set off with a significant army against Arslan bey’s camp at Monoszló near the Drava, who did not wait for Zrínyi/Zrinski’s troops attack him, but fled leaving his equipment behind, so the arriving Christian army could acquire a considerable booty. Zrínyi/Zrinski replaced the saber pommel and had the date 1562 engraved on it marking the time of acquisition, presumably with a poorly skilled master as shown by the simple workmanship of the pommel. (SZR–HNM)
Helmet and saber of Nicholas Zrínyi/Zrinski
Mid. 16th century
Helmet: Gilded iron, cotton lining, forged, painted, punched; height: 37,2 cm, nose length: 25 cm, plume length: 13 cm
Saber: steel, gilded silver, brass, wood, canvas, leather, damascened, forged, engraved, punched; length: 94,5 cm
Kunsthistorisches Museum, Hofjagd- und Rüstkammer, Vienna RA A 421 and RA A 421b
Funerary portrait of Nicholas Zrínyi/Zrinski
Nicholas Zrínyi/Zrinski, Croatian ban and chief captain of Transdanubia, died a heroic death in 1566, at the siege of Szigetvár. The Turks mutilated his corpse, and his severed head was sent as a trophy to Emperor Miksa, who was camping near Győr. From here, the head of the hero of Szigetvár was taken to Csáktornya in funeral procession to be buried in the burial place of the Zrínyi/Zrinski family, in the Pauline church in Szentilona, next to his first wife, Katalin Frangepán. Soon after, the general's son, György Zrínyi/Zrinski treasurer ordered an epitaph consisting of paintings, in honour of his fatherfrom Flemish court painter Adriaen van Conflans in Vienna. The epitaph did not survive, but the funerary portrait presented here is probably a copy of the tondo made for the epitaph by the painter for the deceased's family. It passed downin the Zrínyi/Zrinski family until the end of the 17th century. (The portrait is included in the inventory of Ádám Zrínyi/Zrinski's movables taken in 1692.) The painting depicts a severed head with a wound shot on the left temple. The head is encircled by laurel branches as a symbol of glory and fame. The mode of representation and the image format evokes Renaissance tondos depicting the severed head of St. John the Baptist, e.g. one by Giovanni Bellini in Pesaro. (SSZ–HNM)
Funerary portrait of Nicholas Zrínyi/Zrinski
Adriaen van Conflans, around 1570
Oil on canvas, diam.: 68 cm
Hungarian National Museum, Historical Gallery, 463
Stag-shaped centerpiece
16–17th century goldsmithing shows a great variety drinking vessels. Representative types in special forms were produced at first mainly by the artists of Nuremberg, than from the 17th century on, in Augsburg. On guild or corporation sessions and in the company of illustrious visitors it was customary to propose toasts on the success of a community, a business or a family matter. On these occasions they preferred special drinking vessels made of gilded silver cups. From the 16th century sources frequently mention human and animal shaped artefacts that were used on banquets. Among the animal figures were bears, lions and stags in large numbers. Liquid could be poured into the animal’s body after screwing its head off. Their use changed somewhat through the 17th century, these vessels became mostly luxurious decorations on the festive board. This type of artefact was well known among the Hungarian magnates, it is often mentioned in written sources.
This particular silver object from the collection of István Marczibányi (1752–1810) was donated to the museum by his heirs. The first printed inventory book of the museum claims that it was the part of the Zrínyi/Zrinski-treasury in Csáktornya. The accuracy of this story can hardly be proved, though. (KE–HNM)
Stag-shaped centerpiece
Elias Zorer (?) worked 1586–1625, Augsburg
Gilded silver, crystal, stamped, incised, embossed, cast
height: 23,8 cm, dim. of the foot: 21 × 7 cm
Hungarian National Museum, The Modern Goldsmith Collection, Cim.Sec.II.IV.1.
Zrínyi/Zrinski Castle, Nova Kraljevica, 1650-1653
From 1650 to 1653 Peter Zrínyi/Zrinski erected the magnificent castle Nova Kraljevica and equipped it lavishly. The four wings of the castle are reinforced by corner towers, opening towards the inner yard, which shows strong reminiscences of Renaissance citadels. Marble floors, doorways, mantlepieces and niches that originally contained busts of important historical persons are the remains of the luxurious equipment of this magnificent castle, as it is described by different sources. (GKD)
Zrínyi/Zrinski Castle, Nova Kraljevica, 1650-1653
Postcard
Museum of Arts and Crafts
Balra:
ERDŐDY ISTVÁN UGRÁSA
Az Erdődy család a jelenleg Romániában található Erdőd (rom. Arduda) kisvárosából származik. Felemelkedésük Bakócz Tamás (1435–1521) esztergomi érsek, később zágrábi püspök (1511–1518), tevékenységével kezdődött, aki számos birtokot szerzett Horvátországban. Az Erdődyek az egyik legfontosabb nemesi családot jelentették Horvátország északnyugati részén, jól mutatja ezt, hogy öt bán került ki a családból. Az Erdődyek voltak a barokk korszak legjelentősebb mecénásai is; birtokuk részeként számos lenyűgöző építészeti értékű vidéki kúriát építettek, valamint a ferences és a pálos rend támogatásával és számos plébániatemplom felszerelésével hatást gyakoroltak az egyházi művészetekre is. A 19. században nem végeztek jelentős építési tevékenységet, de rendkívül fontos szerepet játszottak az új művészeti formák népszerűsítésében, valamint a női művészek támogatásában. A fotón látható Erdődy IV. István (1848–1922) maga is amatőr fotós volt. A felvételt unokaöccse, Draskovich Károly készítette az újmarofi kúria kertjében, miközben átugrik egy padot. Erdődy István fotográfiáinak gyűjteménye az egyik legérdekesebb, mindazonáltal csak szerény mértékben feltárt fejezete a horvát fotótörténet korai szakaszának. Az 1891 és 1911 között készített közel négyszáz fényképes sorozat mellett értékes német nyelvű jegyzeteket hagyott hátra a fotók tartalmáról és keletkezéséről, az alkalmazott kamera típusáról és az előhívás technikájáról. Fontosnak tartotta, hogy az uradalmakról készült felvételek megmaradjanak az utókornak, függetlenül attól, hogy a család melyik ágához tartoztak. (PK-MNM)
ERDŐDY ISTVÁN UGRÁSA
Draskovich Károly felvétele, Novi Marof, 1895
Zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum, MUO 44369
Jobbra:
ERDŐDY IMRE SZARKOFÁGJA
Erdődy Imre, a klanjeci ferences kolostor adományozójának szarkofágja négy térdelő alakon nyugszik. A kerék mellett a szarvas, az Erdődy család címerének kulcsfigurája dísziti. A szarkofág hosszabbik oldalának közepén kiterjesztett szárnyú sas, pajzs és koponya domborművek gazdag motívumai jelennek meg. A szarkofág formája hasonlóságot mutat a bécsi császári kripta Habsburg-szarkofágjaival, ezért az Erdődy szarkofágot szintén Johann Philipp Stumpf bécsi művésznek tulajdonítják. (MB-GKD)
ERDŐDY IMRE SZARKOFÁGJA
Johann Philipp Stumpf, 1690
Ón és ólom ötvözet, dombormű és szobor
Ferences kolostor, Klanjec
Herman Bollé tervei szerint készült csillár a horvát pavilonban, 1896
A Herman Bollé építész tervei nyomán készült csillárt egy tanulmány részeként állították ki a millenniumi kiállításon a horvát pavilonban. Ezt a helyiséget és az itt felvonultatott neogótikus stílusú bútorokat a híres zágrábi Bothe & Ehrmann bútorgyár készítette. (MB-GKD)
Csillár
Herman Bollé - Josip Tudji, 1896
Kovácsoltvas, m. 145 cm
Zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum, MUO 2393
Az 1885-ös Országos Általános Kiállítást hirdető plakát, az első magyarországi grafikai plakát, amelynek létrehozója nem kisebb művész volt, mint Benczúr Gyula. A kép középtengelyében egy nőalakként megjelenített szárnyas géniusz kapott helyet, aki egyik kezében harsonát, míg a másikban a takarékosság jelképét, egy méhkaptárt tart. Előtte látható a magyar államcímer, amelyet Magyarország társországainak címerei fognak közre. Iparkiállításokat már a reformkorban rendeztek a hazai ipari termékek népszerűsítésére, majd hosszú kényszerű szünet után, a kiegyezést követően, 1885-ben kerülhetett sor ismét egy újabb, országos iparkiállítás megvalósítására, amelynek helyszínéül a Városligetet választották. A kiállítás mintegy 270 ezer m2-en, 600 kiállítóval kívánta reprezentálni a hazai gazdaság minden ágát és szereplőjét. A magyar kiállítók mellett 200 külföldi cég is megjelent itt újdonságaival. Olyan jelentős termékek kerültek bemutatásra, mint a Ganz-gyár híres vasúti kereke és transzformátorrendszere, Mechwart gépek, Eisele József kazánjai és a Höcker testvérek gőzgépei. De sikert arattak a Thonet (hajlított) bútorok és az Egger Béla és Társa cég izzólámpái is. A kiállításra rendbe hozták a Városligetet. Elkészült a Stefánia (a mai Olof Palme sétány), szabályozták a tavat, és mintegy 105 épületet emeltek. Ezek közül hármat nem bontottak le később sem: az Iparcsarnokot, a Műcsarnokot és a Királyi Pavilont. A Műcsarnok épülete, az ún. Olof Palme Ház viszontagságos története után ma ismét régi pompájában tündököl az újonnan megnyílt Millennium Házaként. A Királyi Pavilon, Ybl Miklós alkotása sajnos ma már nem áll, egy elegáns és délceg épület volt, amelyben a második világháborúig Gerbaud Emil cukrászdája működött. Az Iparcsarnok épülete szintén elpusztult, részben maradványainak felhasználásával épült meg a Petőfi Csarnok. (MLK-MNM)
Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás plakátja
Benczúr Gyula, 1885
Plakát, reprodukció, 110×80 cm
MNM Plakátgyűjtemény, ltsz.: 93.501.
Herman Bollé tervező és Gjuro Hammel kivitelező által készített, nagy szenzációt keltő Akvárium a Horvát Ipar Pavilonjában az 1896-os budapesti millenniumi kiállításon
Az 1896-os budapesti millenniumi kiállítás egyik legimpozánsabb és legeredetibb kézműves termékei közé tartozott a horvát ipart bemutató pavilon kupolája alatt elhelyezkedő óriási akvárium, amely Herman Bollé tervei szerint készült és a horvát tengerek élővilágát mutatta be. A millenniumi kiállításon a horvát megjelenés nagy figyelmet kapott. (GKD)
Akvárium a Horvát Ipar Pavilonjában
Herman Bollé - Gjuro Hammel, 1896
Budapest Főváros Levéltára, Klösz György felvételei a Millenniumi Kiállításról, HU.BFL.XV.19.d.1.10.245
Az Ezredéves Országos Kiállítás hivatalos plakátja
1896. május 2. és november 3. között a honfoglalás és Magyarország fennállásának ezredik évfordulója alkalmából országszerte nagyszabású ünnepségsorozatot rendeztek. Ennek keretében nyitották meg a Városligetben az Ezredéves Országos Kiállítást mintegy 520 ezer négyzetméternyi területen 240 pavilonban. A kiállításon kizárólag hazai eredetű alkotásokat és termékeket mutattak be. A királyi család tagjai többször is meglátogatták a kiállítást, amelyen ezer év történelmi-kulturális anyaga keveredett a korszak imponáló technikai vívmányaival. A kiállítás a magyar szellemi javak, ipari és gazdasági eredmények, a magyarországi néprajzi-kulturális sokszínűség páratlan seregszemléjeként Magyarország történelmét, ezeréves örökségét, az ország tündöklését és anyagi jólétét volt hivatott reprezentálni. A kiállítás ideje alatt a mai Városliget körúton keskeny nyomtávú villamosvasút üzemelt, amely egyben kiállítási tárgy is volt (a Ganz és Társa és a Roessemann és Kühnemann Gépgyár terméke). A látogatói élményt megannyi látványosság tette színesebbé, mint például a Feszty-körkép, az okuloszkóp vagy a szenzációnak számító léggömbrepülés. A látvány mellett szórakozásra is volt lehetőség. Vidéki sörgyárak kóstolókat tartottak, emellett pezsgős pavilonok, kávéházak; zenepavilon, színes fényeket szóró szökőkút szórakoztatta az embereket. A közmegegyezés jegyében a parlamenti pártok a kiállítás idejére felfüggesztették a politikai vitákat. (MLK-MNM)
Az Ezredéves Országos Kiállítás hivatalos plakátja
Gerster Károly, Mirkovszky Géza, 1896
Papír, litográfia, 62,5×47 cm
MNM Plakát Gyűjtemény, ltsz. 65.382.1
Herman Bollé
Horvátország, Szlavónia és Dalmácia pavilonja az 1885. évi Országos Általános Kiállításon
Az 1885-ös Országos Kiállítás volt az első olyan alkalom, ahol a magyar közönség a horvát művészek és kézműves mesterek alkotásaival találkozhatott. A horvát pavilon a zágrábi építész, Herman Bollé tervei szerint, ún. horvát nemzeti stílusban épült fel. Belülről horvát mesteremberek munkái díszítették, amelyek részben szintén Bollé tervei alapján készültek. A pavilion belső kiállítását az első horvát művészettörténész, Iso Kršnjavi rendezte. (GKD)
Herman Bollé
Horvátország, Szlavónia és Dalmácia pavilonja az 1885. évi Országos Általános Kiállításon
Kozmata Ferenc felvétele 1885-ben
Fénynyomat, 27 × 21 cm
MNM Történeti Fényképtár, ltsz. 65.1876
GRASSALKOVICH ANTAL, a horvát eredetű Grassalkovich család magyarországi hírnevét és gazdagságát megalapozó, kalandos életű főúr, Mária Terézia bizalmasa
Az 1700-as években hirtelen feltűnt és hatalmas vagyonra szert tett Grassalkovich család feltételezhetően horvát eredetű. Valószínűleg a 16. századi török előrenyomulás sodorta őket is, más horvát családokkal együtt, délről Magyarországra. A család vagyonát és hírnevét megalapozó, kalandos életű Grassalkovich I. Antal (1694–1771) már egy elszegényedett famíliába született bele. A legendák szerint nyitrai tanulóévei alatt a szerzetesek kegyelemkenyerét ette. Ennek emlékét őrizte az a három cserépedény, amelyben alamizsnáját naponta hazahordta. Ezt a féltett kincset még unokája is büszkén mutogatta a gödöllői hercegi kastélyban. Mindezek ellenére Grassalkovich Antal a 18. század legsikeresebb karrierjét futotta be. Egyszerű nemesből vált gróffá, szerény hivatalnokból az ország legmagasabb méltóságainak viselőjévé, többek között a magyar királyi kamara elnökeként az ország pénzügyeinek kezelőjévé és nem utolsó sorban az ország egyik leggazdagabb főurává, a Szent István-rend nagykeresztjének birtokosává. Mária Terézia személyes bizalmát élvezte. Jelentőségét máig hirdeti, hogy ott találjuk az 1888-ban Bécsben felállított, monumentális Mária Terézia szobor körül álló alakok mellett, a királynő életében és uralkodásában meghatározó szerepet játszó történelmi figurák között. (MLK-MNM)
GRASSALKOVICH ANTAL
Zeller Sebestyén, 1765
Papír, rézmetszet 27,2×17 cm
MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 1557.
PEJÁCSEVICH DÓRA, egy különleges grófnő, korának híres, ünnepelt zongoraművésznője és az első horvát női zeneszerző
Pejácsevich Dóra (1885–1923) a szlavóniai birtokokkal rendelkező Pejácsevich család máig nagy népszerűségnek örvendő leszármazottja, korának híres hegedű- és zongoraművésznője volt, akinek személyében az első horvát női zeneszerzőt is tisztelhetjük. Magával ragadó személyiségéről film is készült Horvátországban, máig ható inspiráló egyéniségének köszönhetően az ismert horvát televíziós, zenei tehetségkutató versenyt is róla nevezték el. Dóra művészetpártoló szüleitől, a családi birtok központjában létrejött híres nekcsei gyűjtemény gyarapítóitól, Pejácsevich Tivadar horvát bántól és Vay Erzsébettől örökölhette a művészet iránti rajongását. Kezdetben édesanyja tanította zongorázni, majd a zágrábi horvát Zeneakadémián, ezt követően rövid ideig Drezdában és Münchenben tanult. Hangszerhasználatban Walter Courvoisiertől, komponálásban Percy Sherwoodtól és hegedűjátszásban Henri Petritől kapott órákat. Magányos, érzékeny, lázadó természet volt, aki saját arisztokrata világától is idegenkedett. Házassága a nála hét évvel fiatalabb Otto von Lumbe festőművésszel is egyfajta menekülésként fogható fel, ami azonban számára végzetesnek bizonyult. Két évvel a házasságkötést követően, miután életet adott egyetlen fiúgyermekének, gyermekágyi lázban és veseelégtelenségben hunyt el egy müncheni klinikán 38 éves korában, pályájának csúcsán, 106 későromantikus, csodálatos zongoradarabot, szonátát és zenekari művet hagyva maga után. (MLK-MNM)
PEJÁCSEVICH DÓRA
Gjuro & Ivan Varga, 1904
Fénykép, 9×14 cm
Nekcsei Helytörténeti Múzeum, Pejácsevich Gyűjtemény, ltsz. 510:NŠC-6618.
JANKOVICH IZIDOR POZSEGA vármegyei követ
A daruvári Jankovich nagybirtokos család Bosznia területéről származó horvát eredetű család. Előbb Zala vármegyében, majd Pécsett, végül Szlavóniában telepedtek le. Az egykori Pozsega vármegyében az 1760-tól 1879-ig tartó időszakban birtokoltak jószágokat. 1775-től kezdve rendelkeztek Magyarországon is, Sopron vármegyében földbirtokkal. A család egyik kiemelkedő tagja Jankovics Izidor, aki alsó fokú tanulmányait Vágújhelyen kezdte, majd 1799-től Pozsonyban folytatta, végül 1806 és 1810 között Bécsben szerzett diplomát. Katonaként részt vett a napóleoni háborúban, 1809-ben huszár alhadnagy volt. Felesége Pejácsevich Eleonóra. Az 1825–27-es pozsonyi országgyűlésen Pozsega vármegye követeként vett részt. Pártolta a tudományt, irodalmat és a művészetet. Kapcsolatban állt gróf Széchenyi Istvánnal is. 1827-ben országos biztos lett. 1848-ban a Sopron megyei ideiglenes választmányba került, majd Csepregen a háromtagú újonc-összeíró bizottság egyik tagja lett. (PK-MNM)
JANKOVICH IZIDOR POZSEGA vármegyei követ
Lütgendorf Ferdinánd, 1827
Papír, rézmetszet, 25,7×18,5 cm
MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 53.371.
KEGLEVICH ISTVÁN, a Nemzeti Színház egykori igazgatója, a horvát eredetű, Magyarországon nagy szerepet játszó Keglevich család tagja, egy letűnt, lovagias nemzedék egyik utolsó képviselője
A fényképen látható Keglevich István a budapesti Nemzeti Színház és az Operaház igazgatójaként, azaz intendánsaként vált ismertté a 19. század második felében. Nagy szerepet játszott a fővárosi Vígszínház létrehozásában is. Egy igazi arisztokrata úr volt, aki a becsületén esett sérelem megtorlása érdekében vívott, lovagias kardpárbajban vesztette életét 1905-ben, 65 éves korában. Apja, Keglevich János a csodálatos klasszicista kistapolcsányi, valamint a késő középkori angol stílusban épült nagyugróci kastély építtetőjeként ismert. A Keglevich család eredetileg horvát eredetű nemesi család, amely a törökök előrenyomulása elől menekült Magyarországra. Tagjai már a 16. században fontos tisztségeket töltöttek be. Keglevich II. Péter Jajca kapitányaként a törökök két ostromát is visszaverte, részt vett a mohácsi csatában, ahonnan sikerült megmenekülnie. Keglevich IV. Péter, egerszegi kapitány horvát és latin nyelven írt 17. századi naplója számos érdekes eseményre világít rá Magyarország és Horvátország közös történelméből. A család magyarországi ágának kiemelkedő alakja még Keglevich Gábor, Széchenyi István jó barátja, a reformkori pozsonyi országgyűlések felsőtáblájának elnöke és testvére, Keglevich Miklós, a reformkor híres ellenzéki botrányhőse. E család szülötte Keglevich Béla, Batthyány Lajos mártír miniszterelnök leányának, Batthyány Ilonának első férje. (MLK-MNM)
KEGLEVICH ISTVÁN
Borsos és Doctor, 1867,
Fénykép, albumin, 8,3×5,2 cm
MNM Történeti Fényképtár, ltsz. 1188-1933
TRAKOSTYÁN
A Draskovich család a 16. század második felétől a 20. századig az Erdődyek mellett Horvátország legjelentősebb és leggazdagabb főúri családja volt. A család központja Trakostyán, amit Draskovich II. Gáspár kapott meg királyi adományként I. Miksa magyar királytól. Innen származik a család előneve. A kastély mai formáját a 19. század közepére nyerte el, amikor a romos középkori várat Draskovits VI. György altábornagy neogótikus stílusban felújította, miután feleségül vette Bailet-Latour Zsófiát 1853-ban. Az átépítés során a kastély erődítmény jellege nagyobb hangsúlyt kapott, egy négyzetes lakótornyot és a hengeres bástyákat 16. századira, a lakó- és a gazdasági épületeket 17. és 18. századira alakították. Az északnyugati homlokzaton egy bejárati helyiséget alakítottak ki, amelyben a főlépcsőházat helyezték el, továbbá magas palástfalakat és egy gótikus, felvonóhidas kaputornyot építettek. A kastély körül hangulatos történeti kertet hoztak létre. A 19. század közepi felújítás idején a kastély belseje szintén neogótikus jelleget kapott. A reprezentatív helyiségek – úgymint a lovag- és vadászterem, a könyvtár, – a földszinten helyezkednek el. A tulajdonos lakóhelyiségeinek az első emeletet szánták, étkezővel, hálószobákkal, szalonokkal. A második emelet főleg a vendégek elhelyezésére szolgált. A földszinten a kiszolgáló részen helyezték el a konyhát és a különböző élelmiszer kamrákat. A kastélyban 1953-tól múzeumot rendeztek be, a Draskovich családdal kapcsolatos fennmaradt berendezésekre alapozva. (PK-MNM)
TRAKOSTYÁN
Czerny, Ludwig, 1860 körül,
Papír, litográfia, 60,6×82,4 cm
MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz. 58.4079.
BATTHYÁNY KÁROLY JÓZSEF (1698–1772) horvát bán, tábornagy
A festményen szereplő Batthyány Károly József a németújvári gróf Batthyány család egyik legkiemelkedőbb alakja. A családnak a grófi ágon kívül van egy hercegi ága is, utóbbi a Batthyány-Strattmann név alatt létezik, és 1764 óta a „római szent birodalmi hercegi” rangot viseli. A Batthyányak a 15. századtól jelentős birtokokkal rendelkeztek Magyarországon és Horvátországban, majd a 16. században az oszmán hódítások után a mai Burgenlandban is. A család több tagja is kiemelkedő politikai szerepet töltött be, ahogy Batthyány Károly József is, aki részt vett a törökök ellen vívott háborúkban 1717–1718-ban, 1734-ben valamint 1737–38-ban. Az osztrák örökösödési háborúban (1741–1748) a bajorországi, majd az osztrák-németalföldi és a csehországi császári seregek parancsnoka lett. 1745-ben Mária Teréziától tábornagyi rangot kapott. 1742-től 1756-ig Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja. 1745-től a hadsereg főparancsnoka, részt vett II. József és II. Lipót nevelésében. 1763-ban cseh, 1764-ben római szent birodalmi hercegi rangot nyert. 1767-ben Aachenben megalapította a Szent Imrének szentelt magyar kápolnát, amelyet zarándokok ellátására szántak. (PK-MNM)
BATTHYÁNY KÁROLY JÓZSEF (1698–1772) horvát bán, tábornagy
Ismeretlen festő, 1750 körül
Olaj, vászon, 212x123 cm
MNM Történelmi Képcsarnok, Festmény Gyűjtemény, 559.
AZ ERÉNY ALLEGÓRIÁJA, reneszánsz falikárpit az egykori csáktornyai Zrínyi kastélyból
Ez a reneszánsz falikárpit az Igazság és a Bölcsesség allegórikus alakjaival az egykori csáktornyai Zrínyi, majd a zalaújvári Festetics kastélyt díszítette. Az erények allegóriái mellett két koronás emberábrázolás is feltűnik. Egyikük valószínűleg a Német-római Birodalom császára, III. Frigyes, míg a másik fia és örököse, I. Miksa lehet. Az ábrák fölött a dekoratív keretben egy téglalap található, amelybe a bibliai Bölcsesség könyvének versei olvashatóak. (MB-GKD)
AZ ERÉNY ALLEGÓRIÁJA
Falikárpit, Flandria, 1520–1530
Zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum, MUO 14864
Balra:
KHUEN_HÉDERVÁRY KÁROLY horvát bán portréja
Khuen-Héderváry Károly a kiegyezést követő időszak leghosszabb ideig regnáló horvát bánja volt. Ezt a magas tisztséget 1883 és 1903 között mintegy 20 évig töltötte be. Noha tevékenységét gyakran még ma is sokan negatív jelzőkkel illetik Horvátországban – tekintettel arra, hogy hajlamos volt inkább a magyar érdekeknek megfelelni – hivatali idejére mégis az ország jelentős kulturális és gazdasági fejlődése jellemző. (GKD)
KHUEN HÉDERVÁRY KÁROLY
Vlaho Bukovac, 1896
olaj, vászon, 180 x 103 cm
Horvát Történeti Múzeum, Zágráb, HPM-PMH-8725
Jobbra:
Khuen-Belasi kastély, terv
A Khuen-Belasi család egyik legismertebb tagja Khuen-Héderváry Károly gróf magyar miniszterelnök és horvát bán (1883–1903), aki az örökös nélkül elhunyt utolsó Viczay gróf, Viczay Héder végakaratának megfelelően vette fel a Khuen-Héderváry nevet és cserélte le a Belasi előnevet Héderváryra. A család szlavóniai székhelye Berzétemonostor (horvátul: Nuštar) volt. Khuen-Belasi Antal gróf (1732–1788) a berzétemonostori birtok egy részét 1782-ben szerezte meg. A föld többi részét pedig a Sándor családtól vásárolta meg fia, II. Antal (1784–1823) közbenjárásával, aki 1810 után rendezkedett be a birtokon. A kastély akkori külsejéről (kápolnával és melléképületekkel) egy ismeretlen kezdő művész két olajfestménye tanúskodik. A képek jelenleg a Khuen-Belasi család magántulajdonát képzik. Elrendezése, jellegzetességei és népies megjelenése alapján a kastélyt a Szlavónia-Szírmia vidékhez alakították. A kastély Möller István építész által nyerte el jelenlegi külsejét: a kápolnát átalakították és új déli szárnyat építettek egy összekötő folyosóval együtt, ezzel kiegészítve a monumentális bejárati udvart. Möller István a Héderváron található Khuen családi kúria átalakításában is segédkezett 1906 és 1907 között. Érdemes megemlíteni, hogy a kastély adott otthont a Viczay-könyvtárnak és művészeti gyűjteménynek, amelynek egy részét – az elefántcsont gyűjteményt – Khuen-Héderváry Károly gróf adta kölcsön egy 1876-os budapesti művészettörténeti kiállításra. (PK-MNM)
Khuen-Belasi kastély, terv
Möller István, 1886
Vázlatkönyv, 12x18 cm
MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ,
Tudományos Irattár, Lymbus, K1783, K1783 p.13.
Karlo József Batthyány, (1698–1772) hrvatski ban i maršal
Na slici je prikazan Karlo Josip Batthyány, jedna od najistaknutijih osobnosti u obitelji Batthyány, grofova iz Novoga Grada. Uz grofovsku lozu, ta obitelj ima i vojvodsku lozu pod imenom Batthyány-Strattmann i nosi naslov „princa Svetoga Rimskog Carstva“ od 1764. Od 15. stoljeća nadalje Batthyányji posjeduju velika imanja u Ugarskoj i Hrvatskoj, a od 16. stoljeća, nakon turskih osvajanja Gradišća, i ondje. Kao i Karlo Josip, više članova obitelji imalo je važne političke uloge. On je sudjelovao u ratovima protiv Turaka 1717–1718., 1734. i 1737–1738. U Austrijskome nasljednom ratu (1741–1748.) postao je zapovjednikom carske bavarske vojske, kasnije austro-nizozemske i češke. Godine 1745. Marija Terezija imenovala ga je maršalom. Između 1742. i 1756. bio je ban Hrvatske, Slavonije i Dalmacije. Od 1745. bio je vrhovni vojni zapovjednik. Sudjelovao je u odgoju Josipa II. i Leopolda II. Godine 1763. dobio je naslov princa češkoga carstva, a 1764. princa Svetoga Rimskog Carstva. Godine 1767. utemeljio je mađarsku crkvu svetoga Emerika u Aachenu u svrhu zbrinjavanja hodočasnika. (PK–HNM)
Karlo József Batthyány, (1698–1772) hrvatski ban i maršal
nepoznati umjetnik, oko 1750.
Ulje na platnu
212 × 123 cm
Mađarski nacionalni muzej, Galerija povijesnih slika, Zbirka slika, inv.br. 559
Lijevo:
Skok Stjepana Erdődyja
Obitelj Erdődy, izvornoga imena Bakač (mađ. Bakács ili Bakócz), potječe iz gradića Erdőda, odnosno Arduda u današnjoj Rumunjskoj. Uspon obitelji počinje s Tomom Bakačem (1435–1521.), ostrogonskim nadbiskupom, dvorskim kancelarom Ladislava II., te zagrebačkim biskupom, koji je u Hrvatskoj stekao brojne posjede. Erdődyjevi ubrzo postaju jedna od najvažnijih plemićkih obitelji u sjeverozapadnoj Hrvatskoj, iz koje je poteklo čak pet banova. Obitelj je bila među najistaknutijim naručiteljima u baroknom razdoblju. Na svojim posjedima podigli su dvorce velike arhitektonske vrijednosti, a podupiranjem franjevačkog i pavlinskog reda te opremanjem brojnih župnih crkava ostavili su trag i u sakralnoj umjetnosti. U slučaju Erdődyjevih, velikih graditeljskih aktivnosti tijekom 19. stoljeća nije bilo. No, neizmjerno je važna njihova uloga u promociji novih medija te u afirmaciji žene kao umjetnice. Stjepan Erdődy IV. (1848–1922) bio je amaterski fotograf. No, mnogo dublji trag u hrvatskoj likovnoj baštini ostavio je njegov nećak Karlo Drašković. Među mnogim fotografijama izdvaja se snimka skoka njegova ujaka Stjepana Erdődyja, preko klupe u parku dvorca Novi Marof iz 1895. Fotografski opus Stjepana Erdődija jedan je od najintrigantnijih, još uvijek nedovoljno istraženih opusa u ranoj hrvatskoj fotografskoj povijesti. U korpusu od gotovo četiri stotine fotografija, nastalih između 1891. i 1911., nalaze se i prve fotomontaže i fotografije zaustavljenog pokreta (moment-fotografija). Erdődy je uz fotografije, na njemačkom jeziku bilježio i dragocjene podatke o motivu i vremenu snimanja, o vrsti fotoaparata koji je koristio te o tehnici razvijanja. Osim fotografija neprijeporne umjetničke vrijednosti, iznimnu kulturno-povijesnu važnost imaju i Erdődyjeve snimke obiteljskih posjeda. Fotografu je očito bilo važno dokumentirati ih za budućnost, neovisno o tome kojoj su grani ovoga velikoga plemićkoga roda pripadali i u kojem su povijesnom trenutku nastali. (PK–HNM)
Skok Stjepana Erdődyja
Karlo Drašković, Novi Marof, 1895
Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb, inv. br. MUO 44369
Pravo:
Sarkofag Mirka Erdődya
Sarkofag Mirka Erdődyja, donatora franjevačkoga samostana u Klanjcu, počiva na četiri figure klečećih jelena. Jelen je, uz kotač, ključni element grba Erdődyjevih. Sredine duljih stranica sarkofaga podržavaju i figure orlova raširenih krila, dok su njegove stranice bogato ukrašene reljefnim motivima čipke, kartušama i lubanjama. Oblikovanjem pokazuje sličnosti sa sarkofazima Habsburgovaca u Kapucinskoj kripti u Beču, a atribuiran je bečkom umjetniku Johannu Philippu Stumpfu. (MB–GKD)
Sarkofag Mirka Erdődya
Johann Philipp Stumpf (pripisano), Beč, 1690
lim i olovo legura, reljef i skulptura
Franjevački samostan, Klanjec
Antun Grašalković
Obitelj Grašalković, vjerojatno hrvatskog porijeka, uzdigla se tijekom 18. stoljeća kada je stekla veliko bogatstvo. Kao i druge hrvatske obitelji, i ova se vjerojatno bila prisiljena preseliti s juga prema Ugarskoj zbog osmanlijskih osvajanja. Antun Grašalković (1694–1771) potječe iz siromašne obitelji, no tijekom svoga pustolovnog života priskrbio je obitelji bogatstvo i ugled. Studirao je kod pijarista u Nitri i prema predaji živio od milostinje koju je dobivao od redovnika. Spomen na to vrijeme su tri glinene posude u kojima je svaki dan nosio kući milodar. To brižno čuvano blago pokazivala je u dvorcu u Gödöllőu i njegova unuka. Unatoč teškom početku, Antun Grašalković ostvario je vrlo uspješnu karijeru. Dobio je titulu grofa te obnašao najviše funkcije u Ugarskoj, među ostalima predsjednika Ugarske dvorske komore. Bio je odgovorna osoba za prihode riznice, a potom i drugi čuvar krune te jedna od najbogatijih osoba u zemlji. Uživao je povjerenje Marije Terezije koja mu je i dala grofovsku titulu. O njegovoj veličini najbolje svjedoči činjenica da mu se figura nalazi na monumentalnom spomeniku Mariji Tereziji u Beču iz 1888. godine među ostalim povijesnim ličnostima koje su odigrale važnu ulogu u životu i vladavini carice. (MLK–HNM)
Antun Grašalković
nepoznati slikar, druga polovica 18. stoljeća
ulje na platnu, 93,5 × 42,5 cm
Mađarski nacionalni muzej, Budimpešta (or without Budapest if you prefer), Povijesna galerija, 55.10
Dora Pejačević
Dora Pejačević (1885–1923) potomak je slavonske plemićke obitelji Pejačevića. Bila je poznata violinistica i pijanistica, prva skladateljica u Hrvatskoj. O njoj je snimljen i film, a prema njoj ime nosi i natjecanje za hrvatsku pjesmu Eurovizije u organizaciji Hrvatske radiotelevizije. Dora je ljubav za umjetnost vjerojatno naslijedila od roditelja, oca Teodora Pejačevića, hrvatskoga bana i majke Elizabete Vay koji su povećali i obgatili poznatu obiteljsku zbirku umjetnina u Našicama. Majka ju je u djetinjstvu kod kuće učila svirati klavir, a kasnije se školovala na Muzičkoj akademiji u Zagrebu, kratko je boravila i u Münchenu i Dresdenu. Dobilvala je poduku od Waltera Courvoisiera iz tehnike, Percyja Sherwooda iz komponiranja i Henrija Petrija iz violine. Bila je osjećajna, usamljena i buntovna karakterom te se opirala aristokratskom svijetu kojem je pripadala. Njezin brak sa sedam godina mlađim umjetnikom Ottom von Lumbeom također se može smatrati svojevrsnim bijegom, a kasnije se pokazao kobnim. Umrla je u münchenskoj bolnici nakon poroda jedinoga sina od groznice i zatajenja bubrega u dobi od 38 godina. Bila je na vrhuncu karijere ostavivši 106 veličanstvenih klavirskih skladbi, sonata i orkestralnih djela. (MLK– HNM)
Dora Pejačević
Gjuro & Ivan Varga, 1904 fotografija, 9 × 14 cm
Zavičajni muzej Našice, Zbirka Pejačević, inv. br. 510:NŠC-6618
Izidor Janković
Daruvarska veleposjednička obitelj Janković bosanskog je porijekla. Najprije su živjeli u Županiji Zala, kasnije u Pečuhu, a potom su se nastanili u Slavoniji, točnije u nekadašnjoj Požeškoj županiji, gdje je ova plemićka obitelj od 1760. do 1879. posjedovala zemlju i stoku. Od 1775. posjedovali su i zemlju u Šopronskoj županiji u Ugarskoj. Jedan od najistaknutijih članova obitelji je Izidor Janković koji je svoje obrazovanje započeo u gradu Nové Mesto nad Váhom (tada Vágújhely), od 1799. nastavio je školovanje u Požunu, a diplomirao je u Beču između 1806. i 1810. godine. Kao vojnik sudjelovao je u Napoleonskim ratovima, te je 1809. bio husarski zastavnik. Njegova supruga bila je Eleonora Pejačević. Od 1825. do 1827. sudjelovao je na saboru u Požunu kao zastupnik Požeške županije. Podupirao je znanost, književnost i umjetnost. Bio je u kontaktu i s grofom Istvánom Széchenyijem, a 1827. postao je zemaljskim povjerenikom. Godine 1848. bio je član privremenog odbora Šopronske županije, a u Čepregu je bio među trojicom članova povjerenstva za novačenje. (PK–HNM)
Izidor Janković
zastupnik Požeške županije Ferdinánd Lütgendorf, 1827
papir, gravura, 25,7 × 18,5 cm
Mađarski nacionalni muzej, Mađarska povijesna galerija, inv. br. 53.371
Alegorija vrlina, Tapiserija
Renesansna tapiserija s alegorijskim likovima Pravednosti i Mudrosti nalazila se u dvorcu Zrinskih u Čakovcu, a kasnije u dvorcu Festeticsevih u Pribislavcu. Uz alegorije vrlina prikazana su i dva okrunjena muškarca, vjerojatno car Svetog Rimskog Carstva Friedrich III. i njegov sin i nasljednik Maksimilijan I. Nad figurama, unutar dekorativnoga okvira, nalazi se pravokutnik u koji su upisani stihovi iz biblijske Knjige mudrosti. (MB–GKD)
Alegorija vrlina, Tapiserija
Flandrija, 1520–1530
vuna, svila, tkanje
Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb, MUO 14864
Trakošćan
Obitelj Drašković, uz obitelj Erdődy, bila je najznačajnija i najbogatija plemićka obitelj u Hrvatskoj od druge polovice 16. do 20. stoljeća. Rezidenciju, dvorac Trakošćan, dobio je Gašpar Drašković II. od kralja Maksimilijana I. Od dvorca potječe i njihova titula. Današnji izgled dvorca potječe iz 19. stoljeća kad je general pukovnik grof Juraj Drašković VI. razrušeni dvorac preuredio u neogotičkom stilu, nakon što se oženio Sofijom Bailet-Latour 1853. godine. U toj je obnovi naglašena obrambena funkcija dvorca – na sjeverozapadnoj strani sagrađeno je ulazno predvorje s glavnim stubištem te zidine s neogotičkom ulaznom stražarnicom i pokretni most. Oko dvorca napravljen je veliki park. Unutrašnjost je također uređena u neogotičkom stilu. Reprezentativne prostorije poput viteške i lovačke dvorane te knjižnice nalaze se u prizemlju. Na prvom katu smještene su spavaće sobe, blagovaonice i dnevni boravak, a na drugom prostorije za poslugu. Kuhinja i ostave nalazile su se u prizemlju. Od 1953. godine dvorac je pretvoren u muzej s namještajem i umjetninama koje su pripadale obitelji Drašković.
(PK–HNM)
Trakošćan
Ludwig Czerny, oko 1860
Papir, litografija, 60,6 × 82,4 cm
Mađarski nacionalni muzej, Mađarska povijesna galerija, inv. br. 58.4079
Stjepan Keglević
Stjepan Keglević postao je poznat kao intendant Nacionalnog kazališta i Opere u Budimpešti u drugoj polovici 19. stoljeća. Odigrao je važnu ulogu i u formiranju budimpeštanskog kazališta Komedija. Bio je pravi aristokrat koji je život izgubio braneći čast u dvoboju 1905. u dobi od 65 godina. Njegov otac Ivan Keglević dao je sagraditi veličanstveni klasicistički dvorac u Kistapolcsányju, a dvorac u Nagyugrócu uredio je u tada popularnom kasnosrednjovjekovnom engleskom stilu. Keglevići su plemićka obitelj hrvatskog porijekla koja je pred Osmanlijama pobjegla u Ugarsku. Članovi obitelji već su u 16. stoljeću imali važne funkcije. Petar Keglević II., kapetan i ban Jajačke banovine, odbio je dvije osmanlijske opsade i sudjelovao u Mohačkoj bitci, gdje je srećom preživio. Dnevnik kanjiškog kapetana Petra Keglevića IV. iz 17. stoljeća na latinskom i hrvatskom jeziku razjašnjuje brojne zanimljive događaje vezane uz povijest Ugarske i Hrvatske. Još jedan istaknuti član obitelji je Gábor (Gabrijel) Keglević, dobar prijatelj Istvána Széchenyija, koji je bio predsjednik Gornjeg doma požunskoga sabora. Njegov brat Nikola bio je svojeglavi osobenjak koji je privlačio pažnju ondašnje javnosti skandaloznim pošalicama, a zbog svoje eksplozivne naravi često bi se kao oporbeni političar upuštao u ulične tučnjave. Još jedan potomak ove grane obitelji bio je Béla Keglević, zastupnik u Ugarskom parlamentu, koji je oženio Ilonu Batthyányi, kći grofa i premijera Lajosa Batthyányija. (MLK–HNM)
Stjepan Keglević
Borsos and Doctor, 1867
fotografija, 8,3 × 5,2 cm
Mađarski nacionalni muzej, Zbirka fotografije, inv. br. 1188-1933
Balra:
KHUEN_HÉDERVÁRY KÁROLY horvát bán portréja
Khuen-Héderváry Károly a kiegyezést követő időszak leghosszabb ideig regnáló horvát bánja volt. Ezt a magas tisztséget 1883 és 1903 között mintegy 20 évig töltötte be. Noha tevékenységét gyakran még ma is sokan negatív jelzőkkel illetik Horvátországban – tekintettel arra, hogy hajlamos volt inkább a magyar érdekeknek megfelelni – hivatali idejére mégis az ország jelentős kulturális és gazdasági fejlődése jellemző. (GKD)
KHUEN HÉDERVÁRY KÁROLY
Vlaho Bukovac, 1896
olaj, vászon, 180 x 103 cm
Horvát Történeti Múzeum, Zágráb, HPM-PMH-8725
Jobbra:
Khuen-Belasi kastély, terv
A Khuen-Belasi család egyik legismertebb tagja Khuen-Héderváry Károly gróf magyar miniszterelnök és horvát bán (1883–1903), aki az örökös nélkül elhunyt utolsó Viczay gróf, Viczay Héder végakaratának megfelelően vette fel a Khuen-Héderváry nevet és cserélte le a Belasi előnevet Héderváryra. A család szlavóniai székhelye Berzétemonostor (horvátul: Nuštar) volt. Khuen-Belasi Antal gróf (1732–1788) a berzétemonostori birtok egy részét 1782-ben szerezte meg. A föld többi részét pedig a Sándor családtól vásárolta meg fia, II. Antal (1784–1823) közbenjárásával, aki 1810 után rendezkedett be a birtokon. A kastély akkori külsejéről (kápolnával és melléképületekkel) egy ismeretlen kezdő művész két olajfestménye tanúskodik. A képek jelenleg a Khuen-Belasi család magántulajdonát képzik. Elrendezése, jellegzetességei és népies megjelenése alapján a kastélyt a Szlavónia-Szírmia vidékhez alakították. A kastély Möller István építész által nyerte el jelenlegi külsejét: a kápolnát átalakították és új déli szárnyat építettek egy összekötő folyosóval együtt, ezzel kiegészítve a monumentális bejárati udvart. Möller István a Héderváron található Khuen családi kúria átalakításában is segédkezett 1906 és 1907 között. Érdemes megemlíteni, hogy a kastély adott otthont a Viczay-könyvtárnak és művészeti gyűjteménynek, amelynek egy részét – az elefántcsont gyűjteményt – Khuen-Héderváry Károly gróf adta kölcsön egy 1876-os budapesti művészettörténeti kiállításra. (PK-MNM)
Khuen-Belasi kastély, terv
Möller István, 1886
Vázlatkönyv, 12x18 cm
MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ,
Tudományos Irattár, Lymbus, K1783, K1783 p.13.
Emerik (Mirko) Esterházy ostrogonski nadbiskup
Esterházyjevi su jedna od najstarijih i najistaknutijih ugarskih plemićkih obitelji, a podijeljeni su u više grana – kneževsku i grofovsku. Smatra se da im porijeklo dolazi iz plemena Salamon. Obitelj je odigrala značajnu ulogu u ugarskoj povijesti od 17. stoljeća, a brojni članovi imali su važnu ulogu u političkom i vjerskom životu Hrvatske. Među njima su ugarski palatini Nikola i Pavao Esterházy (koji je prvi dobio kneževsku titulu i skladao crkvene napjeve pod nazivom Harmoniae Caelestis), zatim dvorski sudac Josip Esterházy, Nikola Josip Esterházy „Veličanstveni” koji je bio mecena znamenitog skladatelja Josepha Haydna, ministar Pavao Antun Esterházy te Móricz Esterházy, ugarski premijer. Grof Emerik Esterházy (1665.-1745.), kraljevski tajni savjetnik, zagrebački biskup i ostrogonski nadbiskup odigrao je posebno važnu ulogu u zajedničkoj povijesti Hrvatske i Ugarske. Školovao se kod isusovaca u Trnavi, Sopronu, Bečkom Novom Mjestu i Rimu. Pavlinsku odjeću obukao je u samostanu sv. Vuka u Bánfalvi kraj Soprona 1680. godine. Nastavio je školovanje na Collegium Germanicum et Hungaricum, a kući se vratio 1687. godine. Sljedeće godine zaređen je za svećenika, a potom je sedam godina radio u Lepoglavi i Trnavi kao učitelj. Kad je 1696. godine za generala Reda izabran Gašpar Malečić, Emerik Esterházy postao je generalni tajnik. Tako se ponovo vratio u Hrvatsku u samostan u Remetama, gdje je obnašao dužnost priora. Kada su se hrvatska i ugarska provincija razdvojile, Esterházy je podnio zahtjev za ostanak u hrvatskoj proviniciji te je izabran za vice-provincijala. Godine 1702. izabran je za generala Reda i, zbog političkih prilika u Ugarskoj, premjestio vrhovno sjedište pavlina u Lepoglavu. Zagrebačkim biskupom imenovan je u listopadu 1708. i tu je dužnost obnašao do 1723. godine. Od kraja kolovoza 1725. bio je ostrogonski nadbiskup. Okrunio je Mariju Tereziju za hrvatsko-ugarsku kraljicu 25. lipnja 1741. godine u Požunu. (PK–HNM)
Emerik (Mirko) Esterházy ostrogonski nadbiskup
Nepoznati slikar, oko 1750
ulje na platnu, 208 × 115 cm
Mađarski nacionalni muzej, Mađarska povijesna galerija, inv. br. 53.48.
Alegorija Kraljevine Ugarske s likom Marije Terezije te predstavnicima i grbovima zemalja Ugarske svete krune
Na nekoliko grafičkih djela iz 18. stoljeća pojavljuje se serija grbova zemalja Ugarske krune koji veličaju slavu ponovo ujedinjene zemlje oslobođene od Turaka. Takvi alegorijski prikazi uglavnom su uključeni u predlistove spisa koji govore o naseljima ili geografiji Ugarske. Ova grafika objavljena je kao naslovnica Atlasa Ugarske autora Jánosa Tomka-Szászkyja objavljenog 1750. godine. Grbovi Transilvanije, Vlaške i Moldavije također se pojavljuju u 12-dijelnom grbu koji okružuje kompoziciju pa stoga ova grafika utjelovljuje viziju teritorijalnog jedinstva i ujedinjenja s Transilvanijom.
Marija Terezija prikazana je na tronu u sredini kompozicije, a pored nje prijestolje čuvaju četiri muškarca u ugarskoj nošnji s različitim kapama, koji simboliziraju različite narode zemalja Svete krune. S lijeva na desno vidimo konjanika (Jászkun?), takozvanog husara sa šubarom, ugarskog plemića u krznenom ogrtaču koji drži buzdovan, hajduka sa specifičnom krznenom šubarom i srpskog pandura (stražara) koji služi na južnoj granici. (SSZ–HNM)
Alegorija Kraljevine Ugarske s likom Marije Terezije te predstavnicima i grbovima zemalja Ugarske svete krune
Sebastyén Zeller, 1750
papir, bakropis, 16,2 × 21,7 cm Mađarski nacionalni muzej, Zbirka historijskog slikarstva, 3237
Kraljevi sv. Stjepan i sv. Ladislav s tabernakula nekadašnjeg glavnog oltara Zagrebačke katedrale
Oko 1489. godine biskup Osvald Thuz podigao je u Zagrebačkoj katedrali novi visoki kasnogotički oltar koji je, međutim, uništen u požaru 1624. godine. Na istome mjestu biskup Franjo Ergeljski Hasanović dao je 1632. godine podići novi oltar koji je oblikom i ikonografijom podsjećao na uništeni kasnogotički. Prema opisu iz oko 1640. godine u sredini dvokrilnoga oltara nalazio se pozlaćeni kip Blažene Djevice Marije prikazane kao Patrona Hungariae s ugarskim grbom pod nogama i kipovima svetih Stjepana i Ladislava sa strane. Godine 1701. na glavni oltar ugrađen je mramorni tabernakul s kipovima dvaju svetih kraljeva i sv. Ivanom Krstiteljem. Iako je glavni oltar uklonjen 1832. godine, kipovi svetaca iz dinastije Arpadovića – najvjerojatnije rad venecijanskog kipara Paola Callala – sačuvani su do danas. Originalno je sv. Stjepan u ruci držao žezlo, a Ladislav sjekiru. (SSZ–HNM)
Kraljevi sv. Stjepan i sv. Ladislav s tabernakula nekadašnjeg glavnog oltara Zagrebačke katedrale
Paolo Callalo, 1701
mramor, visina 102 cm
Dijecezanski muzej Zagrebačke nadbiskupije
Ugarska kraljevska kruna s grbovima provincija i zemalja Ugarske krune
Od početka 17. stoljeća u mnogim su se likovnim izričajima prikazivali grbovi deset zemalja Ugarske krune – od krunidbenih medalja, preko baroknih kompozicija i alegorijskih prikaza Ugarske, do naslovnica kalendara. Jedan od najatraktivnijih primjera je takozvana „zemaljska tabla“, sačuvana u nekoliko kopija, koja prikazuje Svetu krunu okruženu lovorovim vijencem i grbovima zemalja Ugarske krune. Kompozicija se oslanja na shvaćanje Svete krune u kasnome srednjem vijeku prema kojem su Ugarsko kraljevstvo i Sveta kruna teritorijalno jednaki pa su dijelovi zemlje također dijelovi Svete krune. Na dnu slike u okviru koji podsjeća na mramornu ploču nalazi se tekst na latinskom jeziku koji opisuje sudbinu kraljevske krune u ranom 17. stoljeću: povratak insignije iz Praga u Bratislavu u lipnju 1608. i njezino prenošenje u Zvolen. (SSZ–HNM)
Ugarska kraljevska kruna s grbovima provincija i zemalja Ugarske krune
nepoznati slikar, oko 1650
ulje na platnu, 110,5 × 78,2 cm,
Mađarski nacionalni muzej, Zbirka historijskog slikarstva, 1831
Korice Misala Jurja od Topuskog, oko 1690
Oko 1690. godine zagrebački je biskup Aleksandar Mikulić naručio korice za Misal Jurja od Topuskog. Na koricama se nalaze medaljoni s poprsjima ilirsko-hrvatskih i ugarskih svetaca izražavajući ideju o zajedničkoj nebeskoj zaštiti dviju zemalja. Na prednjoj je korici u sredini lik sv. Stjepana, zaštitnika Zagrebačke biskupije, iznad njega je sv. Jeronim rođen u Stridonu (vjerovalo se da je riječ o Štrigovi), zatim sv. Emerik, sv. Elizabeta Ugarska, sv. Ivan Pustinjak i kralj Salomon koji je pred kraj svog života živio kao pustinjak u Puli. Na stražnjoj je korici medaljon s likom kralja Ladislava, utemeljitelja biskupije, u sredini, iznad njega je papa sv. Kajo rođen u Dalmaciji, biskup blaženi Augustin Kažotić, biskup sv. Kvirin Sisački, kralj sv. Budimir i princ sv. Godeskalk. (SSZ–HNM)
Korice Misala Jurja od Topuskog, oko 1690
srebro, iskucano
Riznica zagrebačke katedrale
Krunidbena zastava s hrvatskim grbom, 1647
Predstavljanje različitih vrsta krunidbenih zastava bilo je vrlo popularno za vrijeme krunidbenih ceremonija u 16. stoljeću. Zastave Hrvatske i Dalmacije pojavljivale su se na svim ugarskim krunidbenim ceremonijama od 1527. i krunidbe Ferdinanda I. u Stolnom Biogradu. Od 1563. godine pojavljuje se i zastava Slavonije. Time se pokazivalo da dijelovi Hrvatske i Slavonije koji nisu bili okupirani od Turaka pripadaju Ugarskom kraljevstvu. Zastavnici su dolazili iz barunskih obitelji. Grofov sin, palatin Ladislav Nikola Esterházy (1626–1652), nosio je zastavu s hrvatskim grbom 16. lipnja 1647. godine na krunidbi Ferdinada IV. Ta je zastava najstarija poznata zastava Hrvatske, a čuva se u riznici obitelji Esterházy u dvorcu Forchetnstein. (SSZ–HNM)
Krunidbena zastava s hrvatskim grbom, 1647
vezena svila, 161 × 266 cm
Esterházy Privatstiftung - Burg Forchtenstein, K.691
Relikvijar sv. Stjepana, Rim, 1635
Godine 1605. Franjo Ergeljski imenovan je bosanskim biskupom zadržavajući zagrebačku prepozituru. Tijekom njegovog upravljanja biskupijom (1628–1637) zagrebačkoj je crkvi doniran jedan od najznačajnijih predmeta – barokni relikvijar sv. Stjepana izveden 1635. godine u Rimu. Glava biste sv. Stjepana izlivena je u srebru prema predlošku rimskog baroknog kipara Alessandra Algardija, dok je poprsje izvedeno u iskucanom posrebrenom bakru. O darovanju i darovatelju svjedoči natpis na kartuši, a prema tradiciji darovan je na nagovor zagrebačkog kanonika i bosanskog biskupa Ivana Tomka Mrnavića uz obrazloženje donatoru da najznačajnije zagrebačke relikvije nisu imale adekvatne spremnice jer su pretopljene radi obrane od Osmanlija. (GKD)
Relikvijar sv. Stjepana, Rim, 1635
srebro pozlaćeno, bakar, dragulji, 113 × 65 cm
Riznica zagrebačke katedrale, M 165
Plenarij s raspelom (Korice s figurom sv. Stjepana)
Plenarij s prikazom simbola evanđelista, kompozicijom Raspeća sa svetim Stjepanom kraljem i neidentificiranom kraljicom te svetim Franjom naručio je zagrebački prepošt Franciscus Erghelius. Rad je zagrebačkog majstora Ivana Mihalffyja. Riječ je o jednom od najvažnijih radova hrvatskog zlatarstva početka 17. stoljeća. (GKD)
Plenarij s raspelom (Korice s figurom sv. Stjepana)
Ivan Mihalffy, 1606
srebro, pozlaćeno, lijevano, ukras od dragulja, 32 × 23,7 × 3,8 cm
Riznica zagrebačke katedrale, M 25
Kralj Ladislav daruje biskupa Duha
Kasnogotički bočni oltari u dva bočna svetišta Zagrebačke katedrale uništeni su u požaru 1624. godine, kao i glavni oltar. Zamijenjeni su novima tek 1690. godine u vrijeme biskupa Aleksandra Ignacija Mikulića. Barokni oltari svojim su oblikom i ikonografijom podsjećali na uništene gotičke oltare – imali su dva oslikana krila koja su se mogla zatvoriti.
Slike na krilima oltara sv. Ladislava prikazivale su 12 scena iz života kralja, a u sredini se nalazila pozlaćena skulptura Bogorodice. Bočni oltari iz kasnog 17. stoljeća nalazili su se u katedrali do 1880. godine kad su oštećeni u potresu. Tijekom obnove zagrebačke katedrale sačuvani dijelovi preneseni su u Muzej grada Zagreba. S Ladislavovog oltara sačuvano je deset slika, skulptura Bogorodice i predela.
Na bočnim pomičnim krilima oltara nalazile su se četiri slike, oslikane s obje strane i još dvije na stražnoj (nepomičnoj) strani oltara. Kad su krila oltara bila otvorena mogla su se vidjeti četiri prizora iz života sv. Ladislava, a kad je oltar bio zatvoren, vidjelo se osam scena. Polovica od deset sačuvanih slika prikazuje čuda i milosrdna djela poznata iz legendi o kralju Ladislavu (davanje milostinje siromašnima, zaštita udovica i siročadi, lebdenje u zraku za vrijeme molitve na oltaru Blažene Djevice Marije u Velikom Varadinu (rum. Oradea), čudo s jelenima, pretvaranje zlatnika u kamenje). Ostalih pet prizora odnosi se na osnivanje Zagrebačke biskupije (predstavnici hrvatskoga plemstva s dalmatinsko-hrvatsko-slavonskim grbovima predaju svoju zemlju kralju Ladislavu, jelen kralju pokazuje mjesto na kojem mora izgraditi katedralu, graditelj kralju pokazuje plan katedrale, biskup Duh predaje Ladislavu hrvatsku krunu, Ladislav dariva biskupa Duha). (SSZ–HNM)
Kralj Ladislav daruje biskupa Duha
Ioannes Eisenhardt (Ivan Eisenhardt), oko 1690
ulje i tempera na dasci, 168 × 109 cm
Muzej grada Zagreba, MGZ 3170
Fragmenti grobnice biskupa Luke Baratina
Luka Baratin (? –1510.), rođen u Segedinu, bio je važan mecena svoga doba. Nema podataka o njegovom školovanju ili studiju, ali se zna da je obnašao mnoge funkcije na kraljevskom dvoru, poput kraljeva rizničara. S vremenom je napredovao u crkvenoj hijerarhiji i postao zagrebačkim biskupom, no nije zaboravio svoj rodni grad – u njemu je dao sagraditi kapelu pored župne crkve. Njegov nadgrobni spomenik od crvenog mramora, koji slijedi tradiciju biskupskih grobnica, jedan je od najljepših renesansnih spomenika. Gotovo neoštećeno biskupovo lice sjajan je kiparski rad. Ukrasi na rubovima podsjećaju na klesane ornamente u crvenom mramoru iz Ostrogona, a arheometrijska ispitivanja potvrdila su da mramor i potječe iz toga grada (Gerecse). Na temelju fragmenta potpisa može se zaključiti da je spomenik u Zagreb došao iz radionice kipara Johannesa Fiorentinusa. Nakon potresa u Zagrebu 22. ožujka 2020. godine ispod apside Zagrebačke katedrale pronađeni su izgubljeni dijelovi nadgrobnog spomenika Luke Baratina. (SZL–HNM)
Fragmenti grobnice biskupa Luke Baratina
Johannes Fiorentinus, 1510
vapnenac, 55 × 38 × 13 cm, 50 × 68 × 13 cm, Hrvatski povijesni muzej, Zagreb, HPM-PMH-6732
Putto s grbom obitelji Cippico
Ivan Duknović//Ioannes Dalmata umjetnik je koji najviše veže mađarsku i hrvatsku renesansu. Djelovao je u dalmatinskim komunama, kako pokazuje i ova skulptura iz Trogira, ali i na dvoru Matijaša Korvina u Višegradu, u srcu Ugarske. Ovaj putto koji je izvorno stajao na portalu palače obitelji Cippico u Trogiru, vrsno je djelo renesansne skulpture. (GKD)
Putto s grbom obitelji Cippico
Ivan Duknović/Ioannes Dalmata, oko 1480
kamen, 69 × 35 × 50 cm
Muzej grada Trogira, 236
RASPEĆE
Slika prikazuje Kristovo Raspeće s nizom svetaca od kojih se dio ne veže uz biblijsku priču već uz jaki kult ugarskih kraljeva svetaca u Zagrebačkoj biskupiji. Uz križ su, naime, prikazani sveti Stjepan, sveti Ladislav i sveti Emerik. Sliku je vjerojatno naručio biskup Luka de Szeged (Luka Baratin; 1500–1510), ključni mecena umjetnosti početkom 16. stoljeća u sjevernoj Hrvatskoj, a pokazatelj je utjecaja talijanske renesanse na Hrvatsku. (GKD)
RASPEĆE
Gianfrancesco da Tolmezzo, oko 1505
tempera i ulje na dasci, 184 × 144 cm
Dijecezanski muzej, Zagreb
Zaruke kralja Zvonimira
Slika prikazuje sklapanje zaruka hrvatskoga kralja Dmitra Zvonimira s ugarskom princezom Jelenom Lijepom, kćerkom ugarskog kralja Bele I. Time je stvorena rodbinska veza na temelju koje je dinastija Arpadovića polagala pravo na hrvatsku krunu. Jelenin je brat Ladislav nakon Zvonimirove smrti utemeljio Zagrebačku biskupiju. Slika je dio ambijentalne cjeline svečane Zlatne dvorane Odjela za bogoštovlje i nastavu Zemaljske vlade gdje djela slikarstva, kiparstva i umjetničkog obrta nastala na prijelazu iz 19. u 20. stoljeće prikazuju najznačajnije događaje iz hrvatske prošlosti. Jedno je od najvažnijih djela hrvatskog historijskog slikarstva i izdvojen rad u opusu Mate Celestina Medovića. (GKD)
Zaruke kralja Zvonimira
Mato Celestin Medović, 1907
ulje na platnu, 300 × 200 cm
Hrvatski institut za povijest, Zagreb
Poljubac mira hrvatskih velemoža kralju Kolomanu 1102
Slika prikazuje događaj za kojega se vjeruje da se dogodio na obali rijeke Drave 1102. godine, kada je kralj Koloman, s krunom sv. Stjepana na glavi, sklopio sporazum mira s predstavnicima hrvatskih plemena. Koloman je pristupio predstavniku hrvatskog plemena Kačići kako bi se s njim izljubio u znak mira. Ogrnut je krunidbenim plaštem koji je Iveković naslikao prema povijesnom ruhu iz Riznice zagrebačke katedrale. Pri karakterizaciji lika Iveković se držao povijesnih izvora te je Kolomana prikazao slijepog na jedno oko i s grbom na leđima. Kao i prethodna slika, ova raskošna povijesna inscenacija dio je ambijenta nekadašnjeg Odjela za bogoštovlje i nastavu Zemaljske vlade. (GKD)
Poljubac mira hrvatskih velemoža kralju Kolomanu 1102
Oton Iveković, 1906
ulje na platnu, 300 × 200 cm
Hrvatski institut za povijest, Zagreb
Glava putta s Herkulove fontane
U Višegradu, rezidenciji kralja Matijaša Korvina, sagrađeno je i postavljeno nekoliko fontana koje su veličale kraljevu slavu i moć. Nažalost, do danas se sačuvalo samo nekoliko fragmenata. Herkulova fontana jedini je sačuvani primjer kvatročentističkog tipa fontane s bazenom i središnjom skulpturalnom kompozicijom. Na vrhu fontane dijete Herkul bori se s Lernejskom hidrom, a na bazenu se nalaze grbovi kralja Matijaša. Fontana je izrađena 1484. godine. Kralj Matijaš obnovio je zapuštenu kraljevsku palaču, a gradnja se ubrzala nakon 1476. kad je na dvor stigla kraljica Beatrice. Na kasnogotičke građevine nadodani su renesansni ukrasi. Svjetski poznati kipar iz Trogira Ivan Duknović, koji je stigao iz Rima, vodio je kiparsku radionicu. Školovao se u Lombardiji i njegova prva poznata djela potječu iz središnje Italije. Od 1465. godine Duknović je radio s rimskim kiparom Andreom Bregnom. Jedno od najpoznatijih djela Ivana Duknovića je grobnica pape Pavla II., na kojoj je radio s Minom da Fiesoléom. (SZL–HNM)
Glava putta s Herkulove fontane
Ivan Duknović/Ioannes Dalmata, 1484
crveni mramor, 18 × 14 × 15 cm Mađarski nacionalni muzej, Muzej kralja Matijaša Korvina, Višegrad, 70.26.3.2.
Antependij iz Benediktinske crkve u Zadru, Sv. Marija, sv. Benedikt i sv. Krševan, oko 1360
Antependij je iz ostavštine Zsigmonda Bubicsa, biskupa u Košicama, u fundus Muzeja primijenjenih umjetnosti ušao 1909. godine. Prijašnji su stručnjaci vezeni antependij datirali u 16. stoljeće, no novija istraživanja pokazala su da tekstil potječe iz oko 1360. godine. Izvorno se nalazio u benediktinskoj crkvi sv. Krševana u Zadru kao dio oltara Blažene Djevice Marije u sjevernoj lađi crkve. U središnjem dijelu izvezena je Bogorodica s Djetetom na tronu. S lijeve je strane sv. Krševan, zaštitnik Zadra koji u ruci drži koplje i štit, a s desne sv. Benedikt s knjigom i štapom. Iznad njihove glave nalazi se izvezeni natpis SV CRISOGON i SV BENEDIT. U gornjem dijelu je sv. Grgur, prvi benediktinski papa, a desno je možda lik sv. Donata. Likovi svetica izvezeni su na rubovima: sv. Katarina Aleksandrijska i možda sv. Margareta Antiohijska. Lik koji kleči pred Bogorodicom vjerojatno je donator i upravitelj samostana Joannes de Ontiache. Tijekom stoljeća tekstil antependija je oštećen. Sestre Benediktinke u Zadru vjerojatno su ga popravljale krajem 18. stoljeća. (SZL–HNM)
Antependij iz Benediktinske crkve u Zadru, Sv. Marija, sv. Benedikt i sv. Krševan, oko 1360
crvena svila, zlatovez, 94 × 190 cm
Muzej primijenjenih umjetnosti, Budimpešta, Zbirka tekstila i kostima, 18039
Banovac, banski denar Stjepana Gutkeleda
Banski denar jedinstven je novac, bez poznatog prethodnika. Novu kovnicu u kojoj su kovani prvi banski denari osnovao je Stjepan Gutkeled 1255. godine u Pakracu. Novi novčići izrađeni su od finog srebra (937/1000), a njihova težina bila je veća od težine kraljevskih novčića (0,97 g).
Na reversu se nalazi dvostruki križ s podnožjem, u donjem dijelu dvije okrunjene glave, a u gornjem dijelu heksagram (Sunce) i polumjesec. Na prednjoj se strani u sredini nalazi kuna, između dva heksagrama ili rozeta. U vijencu oko kune nalazi se natpis (MONETA REGIS P [RO] SCLAVONIA) što znači kraljevski novac za Slavoniju. Te su kovanice izvršile velik utjecaj na novčanu reformu Karla I. 1323. godine. Kralj se sjetio banskih denara i želio je „kovati dobre denare u cijeloj našoj zemlji, težinom jednake starim denarima, kao u vrijeme našeg kralja Bele, kad je ban Stjepan kovao denare.“ (SZL–HNM)
Banovac, banski denar Stjepana Gutkeleda
prva četvrtina 13. stoljeća, srebro, gravirano, pr. 1,57 cm, težina 1,04 g
Mađarski nacionalni muzej, Numizmatička zbirka, 4B.1918.15
KAMENI GRB SIGISMUNDA ERNUŠTA ČAKOVEČKOG, 1488
Biskup pečuški Sigismund Ernušt Čakovečki (oko 1445.-1505.) rođen je u bečkoj židovskoj trgovačkoj obitelji. Obitelj je počela koristiti ime Čakovečki nakon što je dobila svoje vlastelinstvo. Studij je započeo 1469. godine u Beču, a potom odlazi u Ferraru gdje se školuje do 1473. Bio je poznat po svojim humanističkim načelima koje je usvojio u Italiji. Bio je pečuški biskup od 1473. do smrti, a bio je i ban Hrvatske i Slavonije od 1476. do 1482. godine. Unatoč njegovim dobrim odnosima s kraljem Matijašem Korvinom, bio je promoviran tek 1486. Grad Đurđevac bio je njegovo omiljeno mjesto gdje je izgradio utvrdu na kojoj se iznad glavnog ulaza nalazio i njegov grb iz 1488. godine. Njegovo oblikovanje je renesansno, no pleter / vijenac s voćem na vanjskim rubovima i natpis koji nije najkvalitetnije izveden podsjećaju na slabiju kopiju djela gotičkog majstora. Na grbu u obliku deveterokutnika (oblik konjske glave?) nalazi se utvrda od cigle, a uz nju dvije šestokrake zvijezde. Iznad grba je biskupska mitra. (SZL–HNM)
KAMENI GRB SIGISMUNDA ERNUŠTA ČAKOVEČKOG, 1488
Hrvatski povijesni muzej, Zagreb, HPM/PMH-6771
Prsten kralja Kolomana (1095–1116), oko 1100
Zlatni prsten jedna je od najtajanstvenijih uspomena srednjovjekovne ugarske povijesti. Iako je natpis danas djelomično izgubljen, početkom 20. stoljeća bio je potpun i glasio je: prsten kralja Kolomana, tako da se prsten može dovesti u vezu s ugarskim kraljem. S unutrašnje strane prstena pronađen je natpis GUT koji na neki način štiti od udara groma i raznih bolesti. Iako stručnjaci nisu sa sigurnošću mogli prevesti tekst, analizirali su ga na temelju aramejskog ili gotskog jezika. Zapadnoeuropski vladari i pripadnici aristokracije u 11. i 12. stoljeću radije su nosili takozvano Thebal prstenje s natpisima, koje je imalo zaštitne moći.
Ovaj je prsten bio u posjedu obitelji Esterházy. Pronađen je krajem 19. stoljeća na obiteljskom gospodarstvu u Szarvasku, a pronašao ga je Ernő Sedlmayr, upravitelj gospodarstva. Prsten se nalazio u obitelji do 2004. godine kada su ga Tamas Sedlmayr i njegov mlađi brat János poklonili Mađarskom nacionalnom muzeju. (SZL–HNM)
Prsten kralja Kolomana (1095–1116), oko 1100
lijevano zlato, gravirano, pr. 23 mm, dužina glave 9 mm, težina 16,4 gr
Mađarski nacionalni muzej, Zbirka srednjovjekovnog zlatarstva, Ö.I. 2009.1
Zlatar Franjo iz Milana, Škrinja sv. Šimuna, 1377–1380
Škrinja svetog Šimuna najvažnije je djelo zlatarstva hrvatske gotike. U njoj su pohranjene relikvije svetoga Šimuna Bogoprimca, a njezinu izvedbu naručila je kraljica Elizabeta Kotromanić, supruga ugarsko-hrvatskoga kralja Ludovika I. Anžuvinca. Izvorno je stajala u crkvi Svete Marije Velike u Zadru, a u 17. stoljeću preseljena je u crkvu svetoga Šimuna. Rad je Francesca Antonija de Sextisa iz Milana i njegovih pomoćnika. Reljefi na škrinji prikazuju svečeva čuda, kao i događaje vezane za njegove relikvije. (GKD)
Zlatar Franjo iz Milana, Škrinja sv. Šimuna, 1377–1380
pozlaćeni srebrni iskucani lim na drvenoj osnovi, 127 × 192 × 62,5 cm
Crkva sv. Šime, Zadar
Svod refektorija kolegija Hungaricum et Illiricum Bologna
Od godine 1553. Collegium Hungaricum et Illiricum bio je središte odgoja i obrazovanja seminarista iz ugarskih i hrvatskih plemićkih obitelji. Kolegij je osnovao Pavao Zondi, zagrebački kanonik i prepozit Stolnog kaptola zagrebačkog. Instituciju su održavali zagrebački Kaptol i Sveučilište u Bologni. Na fresko slikama u zgradi Kolegija u Bologni prikazan je početak zajedničke srednjovjekovne hrvatsko-mađarske povijesti – kako su to zamislili hrvatski autori u duhu baroknog ilirizma. Središnja scena prikazuje trenutak kada je hrvatska kraljica Jelena (udovica kralja Zvonimira) na samrti prepustila kraljevstvo svom bratu Ladislavu. Ugarski i hrvatski zaštitnici predstavljeni su na uglovima svoda. S jedne su strane sveti Stjepan i njegov sin, princ sveti Emerik (prikazan kao slavonski vojvoda - Dux Sclavoniae), a s druge hrvatski sveci. Jedan od njih je sveti Budimir, kralj i apostol Dalmacije, Hrvatske i Slavonije. Prema predaji krstio ga je sveti Ćiril. Drugi je sveti Ivan pustinjak iz 9. stoljeća, koji je bio prestolonasljednik poput vojvode Emerika. Bio je sin kralja Gostimila. Jedna zidna slika u sobi (s natpisom Beatissima Maria, patrona Ungariae et Illyrici) predstavlja Djevicu Mariju kao zaštitnicu Mađara i Ilira. Kasnije je preslikana prizorom Bezgrešnog začeća Blažene Djevice Marije. (SSZ–HNM)
Svod refektorija kolegija Hungaricum et Illiricum Bologna
Gioacchino Pizzoli, 1700
Sinagoga
Riječka je sinagoga prije uništenja u Drugom svjetskom ratu pripadala skupini najmonumentalnijih građevina te vrste podignutih u Hrvatskoj uopće. Prostrana građevina s kupolom bila je stilski srodna drugim Baumhornovim sinagogama – primjer je kombiniranja elemenata historicizma i secesije. Osim sinagoge, na izložbi o hrvatsko-mađarskim vezama moći će se vidjeti i brojni drugi primjeri mađarskih investicija u Rijeci. (DD–GKD)
Sinagoga
Lipót Baumhorn, 1902–1904
razglednica
Pomorski i povijesni muzej Hrvatskog primorja, Rijeka, KPO-ZR 237
Portret dr. Izidora Kršnjavoga
Izidor Kršnjavi bio je hrvatski političar, povjesničar, povjesničar umjetnosti i književnik. Studirao je povijest, filozofiju i povijest umjetnosti te pravo na bečkom Sveučilištu gdje je i doktorirao. U vrijeme banovanja Khuena Hédervárya bio je predstojnik Odjela za bogoštovlje i nastavu. Za njegove uprave izgrađen je i obnovljen velik broj školskih ustanova i crkava, a potaknuo je i osnivanje Društva umjetnosti, Katedre za povijest umjetnosti i arheologiju, Muzeja za umjetnost i obrt te Obrtne škole. Izgradio je umjetničke atelijere te time omogućio profesionalizaciju likovnoga života Hrvatske. Zajedno s Vlahom Bukovcem koji ga je portretirao osmislio je nastup hrvatskih umjetnika na Milenijskoj izložbi u Budimpešti 1896. godine. Široka erudicija i neiscrpna energija te bezrezervni angažman priskrbili su mu epitet velikog hrvatskog kulturnog utemeljitelja. (PV–GKD)
Portret dr. Izidora Kršnjavoga
Vlaho Bukovac, 1895
ulje na platnu, 142 × 92 cm
Zbrika Isidora Kršnjavoga, Zavičajni muzej Našice, 510: NŠc-72
Milenijski spomenik, Zemun
Milenijski spomenik u Zemunu, gradu koji se tada nalazio na istočnim granicama Hrvatske, a koji se još naziva i kulom Sibinjanin Janka, podignut je kako bi se obilježile granice tadašnje Ugarske te naglasila njezina povijesna uloga u ratovima s Osmanlijama. Zbog toga političkog sadržaja hrvatska opozicija bila je protiv njegove izgradnje. Stilski, riječ je o vrsnom primjeru kasnohistoricističke arhitekture s elementima neorenesansnog i neoromaničkog stila. (DD–GKD)
Milenijski spomenik, Zemun
Gyula Berczik, 1896
razglednica
Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb, MUO 33756
Anina kupka, Daruvar, 1909–1910
Obitelj Tüköry iz Algyesta imala je važnu ulogu u rekonstrukciji Anine kupke prikazane na slici. Članovi te obitelji bili su među posljednje pridošlima od mađarske aristokracije - u Hrvatskoj su bili nazočni oko trideset godina - no imali su znatan utjecaj na Daruvar i Končanicu. Predak obitelji, József Spiegel, dobio je plemićki naslov 1831. i promijenio prezime u Tüköry. Jedan od najistaknutijih članova obitelji, Alajos Tüköry (1854–1903) bio je poznat ne samo kao poslovni čovjek, nego i zbog svoje političke i društvene uloge. Kao član Donjega doma Hrvatsko-ugarskoga sabora borio se za kulturni i gospodarski razvoj središnje Slavonije. Njegov brat, Antal Tüköry (1852–1917) upravljao je imanjem u Daruvaru. Tijekom toga razdoblja kompleks lječilišta u Daruvaru podvrgnut je značajnim promjenama, a prijašnja Anina blatna kupka pretvorena je u impozantnu građevinu u maurskome stilu prema projektu budimpeštanskih arhitekata Henrika Böhma i Ármina Hegedűsa. Brojni postojeći, ali nerealizirani nacrti iz 1909. pokazuju da je Hegedűs izvorno zamislio središnji park blatne kupke kao samostojeći paviljon sa secesijskom kupolom, no konačna verzija dobila je pretežito orijentalizirajuće motive (PK– HNM)
Anina kupka, Daruvar, 1909–1910
Henrik Böhm, Ármin Hegedűs
Razglednica / kopija
Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb, MUO, m39074.
Zgrada zagrebačkoga glavnog kolodvora
Zagrebački glavni kolodvor izgrađen je između 1890. i 1892. Projektant je bio Ferenc Pfaff koji je karijeru započeo kao učenik Imrea Steindla, a onda je postao glavnim projektantom Mađarskih državnih željeznica u njihovo najproduktivnije doba i profesor na Tehničkome sveučilištu. Tijekom svojega radnog vijeka projektirao je golem broj postaja i drugih željezničkih građevina. Duljina kolodvora odgovarala je duljini uobičajenoga vlaka toga doba. Ferenc Pfaff nastojao je stvoriti dojmljiv prizor kao dobrodošlicu putnicima koji pristižu na postaju, tako da je pročelje prema tračnicama podijeljeno u tri dogradnje, s glavnom zgradom u sredini, koja služi kao dvorana za prijem putnika. Trijem duž tračnica tipični je Pfaffov izum koji štiti putnike od vremenskih nepogoda. Čak i danas njegove kolodvorske zgrade svakodnevno koriste tisuće putnika u bezbrojnim gradovima nekadašnje povijesne Ugarske, prizivajući zajednička sjećanja iz doba Dvojne monarhije. Osim zagrebačke postaje, građevine Ferenca Pfaffa mogu se vidjeti u Aradu, Bátaszéku, Ceglédu, Celldömölku, Csapu, Győru, Kaposváru, Cluju, Leopoldovu, Miškolcu (postaje Tisza i Gömör), Nagykárolyju, Nyíregyházi, Piskiju, Bratislavi, Sátoraljaújhelyju, Segedinu, Vršcu i Jimboliji. Osim željezničkih postaja, zgrada Kuće Olafa Palmea u Gradskome parku i nekadašnji Muzej znanosti, tehnologije i prijevoza u Budimpešti također su dio značajnoga opusa Ferenca Pfaffa. (MLK– HNM)
Zgrada zagrebačkoga glavnog kolodvora
projektant Ferenc Pfaff, 1890–1892
fotografija, Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb, MUO 16118/16
Dvorac Mailáth, Donji Miholjac
Novi dvorac obitelji Mailáth u Donjem Miholjcu projektiran je u neotudorskom stilu koji evocira englesko 16. stoljeće. Po narudžbi grofa Ladislava Majlátha arhitekt István Möller stvorio je neobično slikovitu građevinu, prepoznatljivu po mnoštvu istaka, tornjeva, vrtnih terasa, prozora, krovnih kućica i dimnjaka. Möllerovo projektantsko umijeće iskazano je i u bogatstvu dekorativne stolarije, a interijer je obogaćen i raskošnim vitrajima iz radionice Mikse Rotha, koji se nažalost do danas većinom nisu očuvali. (MB–GKD)
Dvorac Mailáth, Donji Miholjac
István Möller, 1903
razglednica, oko 1910
Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb, MUO 33046
Krist pred Pilatom
Godine 1880. Munkácsy će se prihvatiti slikanja prvog dijela Trilogije o Kristu, inspirirane Renanovim Životom Isusa (1863.). Trilogija je uz ovo djelo uključivala i slike pod naslovom Golgota (1884.) i Ecce Homo (1896.). Slika Krist pred Pilatom bila je izložena u pariškoj galeriji Karla Sedelmayera, trgovca umjetninama austrijskog podrijetla pri čemu je posjetom, kritikama i popularnošću zasjenila sva djela pariškog Salona koji se odvijao u to vrijeme. Između 1882. i 1885. putovala je Europom, a 1886. i Amerikom, gdje ju je naposljetku otkupio američki multimilijunaš John Wanamaker. Nakon smrti vlasnika slika je ponuđena na aukciji u Sotheby'su 1988. godine. Od 1995. nalazi se u Déri muzeju u Debrecenu, a od 2015. godine vlasništvo je Mađarske središnje banke. Munkácsy je objasnio svoj pristup temi Kristove muke rečenicom: „Želio sam prikazati Boga kako se pojavljuje u ljudskom obliku.“ (PV–GKD)
Krist pred Pilatom
Mihály Munkácsy, 1881
ulje na platnu, 417 × 636 cm
Deri muzej, Debrecen, Deposit Log Nr. 2015.9.
Zgrada ravnateljstva pošte i telegrafa
Zgrada Ravnateljstva pošte i telegrafa, odnosno današnja zgrada zagrebačke Glavne pošte u Jurišićevoj ulici, podignuta 1902.-1904. prema projektu arhitekata Ernőa Foerka i Gyule Sándyja, najmonumentalnija je građevina koju su podigle centralne ugarske vlasti u nagodbenom razdoblju u Hrvatskoj. Njezino arhitektonsko rješenje predstavlja primjer traganja za mađarskim nacionalnim stilom u arhitekturi. (GKD)
Zgrada ravnateljstva pošte i telegrafa
Ernő Foerk and Gyula Sándy, 1902–1904
razglednica
Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb, M32149
Pustite malene k meni
Vjerojatno, među ostalim, nadahnut i Munkácsyjevom megapopularnom Trilogijom o Kristu hrvatski će slikar Vlaho Bukovac 1888. godine naslikati platno golemih dimenzija Isus prijatelj malenih za koje će dobiti Mention honorable na Salonu u Parizu. Slika je izazvala iznimnu pozornost i brojne ushite publike. Nakon turneje po Engleskoj završila je u posjedu engleskog bogataša i kolekcionara Samsona Foxa. Za sliku je Bukovac baš poput Munkácsyja izradio brojne studije, skice i predloške. Na slici je prikazano gotovo 40 likova. Kritika se divila vještini i vjernosti Bukovčevih likova, a njezinoj popularnosti pridonosi i zanimljiva kombinacija francuskog akademskog realizma i egzotike tipologije likova i kostima. (PV–GKD)
Pustite malene k meni
Vlaho Bukovac, 1888
ulje na platnu, 87,6 x 128,3 cm
privatna zbirka, Zagreb
Dubravka
Ova je monumentalna kompozicija Vlahe Bukovca naručena za interijer Odjela za Bogoštovlje i nastavu u Zagrebu. Izložena je na Milenijskoj izložbi u Budimpešti i tom ju je prigodom otkupila mađarska vlada te se danas nalazi u fundusu Mađarske nacionalne galerije u Budimpešti. Prikazuje značajne ličnosti iz prošlosti Dubrovnika kako pod trijemom Kneževog dvora prisustvuju uprizorenju pastorale Dubravka, djela najznačajnijeg hrvatskog baroknog književnika Ivana Gundulića. Ovim je raskošnim uprizorenjem scenskog prikaza u baroknome Dubrovniku Bukovac, porijeklom iz Cavtata kraj Dubrovnika, na metaforičan način naglasio jedinstvo Dubrovnika i južne Dalmacije s kontinentalnom Hrvatskom i Slavonijom čime je poslao i svojevrsnu političku poruku. U prizor je Bukovac uključio i sebe i svoje prijatelje naslikavši ih na prozoru Kneževa dvora kako promatraju predstavu. (PV–GKD)
Dubravka
Vlaho Bukovac, 1894
ulje na platnu, 300 × 215 cm
Mađarska nacionalna galerija, Odjel za umjetnost nakon 1800., Budimpešta, 7.B
Poštanska palača u Osijeku, ulično pročelje
Poštanski i telegrafski ured u Osijeku, prikazan na fotografiji, nalazi se u Čavrakovoj ulici, najprometnijoj gradskoj prometnici toga doba. Ulica se proteže duž nekadašnjega glacisa. Bila je zamišljena je kao neka vrsta avenije s nizom javnih zgrada (vijećnica, kazalište itd.), no njezina izgradnja nije završena zbog izbijanja Prvoga svjetskog rata. Stil pročelja Poštanskoga ureda u Osijeku odražava modernističke ideje budimpeštanskoga arhitekta Istvána Bierbauera. Zgradu je naručilo ugarsko Ministarstvo trgovine. Bierbauer je krenuo od neoklasicističkih i bidermajerskih uzora, ali ih je spojio s naturalističkim motivima. Krovna zona zgrade vrlo je razigrana, kao i u Zagrebu, zbog smještaja telefonske i telegrafske centrale. Unutrašnjost glavne šalterske sale primjer pak folklorističkih stremljenja mađarske secesije. (PK–HNM)
Poštanska palača u Osijeku, ulično pročelje
fotografija Mór Erdélyi, oko 1913
Crno-bijeli pozitiv 18 × 24 cm
Poštanski muzej, Zbirka fotografija
D24.507.15
Paviljon Trojedne kraljevine Hrvatske, Slavonije i Dalmacije
Na Zemaljskoj izložbi u Budimpešti 1885. mađarska se publika po prvi puta mogla upoznati s hrvatskim umjetničkim obrtom i industrijom. Hrvatski paviljon bio je sagrađen po projektu zagrebačkog arhitekta Hermana Bolléa u takozvanom hrvatskom narodnom stilu. Bio je opremljen djelima hrvatskih obrtnika, dijelom izvedenim prema Bolléovim projektima. Izložbu unutar paviljona pripremio je prvi hrvatski povjesničar umjetnosti Iso Kršnjavi. (GKD)
Paviljon Trojedne kraljevine Hrvatske, Slavonije i Dalmacije
Herman Bolle, 1885
fotogravura Ferencza Kozmate
Mađarski nacionalni muzej,
Budimpešta, Zbirka povijesnih
fotografija, 65.1876
Plakat za Zemaljsku izložbu 1885
Plakat za Zemaljsku izložbu 1885. bio je prvi mađarski grafički plakat. Osmislio ga je veliki umjetnik Gyula Benczúr. Krilati duh, prikazan kao ženski lik, s trombonom u jednoj ruci i košnicom (kao simbolom marljivosti i štedljivosti) u drugoj, smješten je na središnjoj osi slike. Pred njom je ugarski grb, okružen grbovima pridruženih zemalja Ugarske. Industrijske izložbe organizirane su već u doba mađarskih reformi u svrhu promidžbe nacionalnih industrijskih proizvoda. Nakon duge prisilne stanke, nacionalna industrijska izložba organizirana je 1885., nakon Austro-Ugarske nagodbe. Za njezinu lokaciju odabran je budimpeštanski Városliget. Izložba je zamišljena kao predstavljanje svih sektora i sudionika ugarskoga gospodarstva sa 600 izlagača na gotovo 270 000 m2 površine. Osim izlagača iz Ugarske, ondje je bilo zastupljeno 200 stranih poduzeća s njihovim inovacijama. Predstavljeni su značajni proizvodi poput slavnoga kotača za vagone i transformatorskoga sustava tvornice Ganz, Mechwartovi strojevi, grijači Józsefa Eiselea i parni strojevi braće Höcker. Uspješno je prikazano i Thonetovo pokućstvo od parene bukovine i električne svjetiljke tvrtke Béla Egger i partneri. Városliget je uređen u doba izložbe. Završena je Stefánia (današnje Šetalište Olofa Palmea), regulirano je jezero i izgrađeno je 105 zgrada. Tri poslije nisu srušene: Industrijska dvorana, Umjetnička galerija i Kraljevski paviljon. Zgrada Umjetničke galerije, poslije nazvana Kućom Olofa Palmea nakon brojnih promjena, ponovno je dobila stari sjaj u obliku novootvorene Kuće mađarskoga milenija. Nažalost, Kraljevski paviljon koji je projektirao Miklós Ybl više ne postoji. Bila je to elegantna, dojmljiva građevina u kojoj su se do Drugoga svjetskog rata proizvodili Gerbaudovi slatkiši. Zgrada Industrijske dvorane također je uništena, a njezini ostatci uporabljeni su za Petőfi halu. (MLK– HNM)
Plakat za Zemaljsku izložbu 1885
Gyula Benczúr, 1885
Reprodukcija plakata, 110 × 80 cm Zbirka plakata Mađarskoga narodnog muzeja, inv. br. 93.501
Akvarij u Hrvatskom paviljonu za industriju
Među najbizarnije i najoriginalnije produkte umjetničkog obrta koji su izlagani na Milenijskoj izložbi u Budimpešti 1896. bez ikakve se sumnje može ubrojiti golemi akvarij koji je bio postavljen pod kupolom središnjega dijela hrvatskog industrijskog paviljona. Izveden je prema projektu Hermana Bolléa, a prikazivao je faunu Hrvatskog primorja. Na izložbi će velika pozornost biti posvećena raznim segmentima hrvatskog sudjelovanja na Milenijskoj izložbi u Budimpešti. (GKD)
Akvarij u Hrvatskom paviljonu za industriju
Herman Bollé (dizajn), Gjuro Hammel (izvedba)
Gradski arhiv, Budimpešta, Slike iz Budimpešte – snimke Milenijske izložbe Györgyja Klösza, HU BFL XV.19.d.1.10.245
Luster
Luster izveden prema nacrtu arhitekta Hermana Bolléa bio je izložen na Milenijskoj izložbi kao dio opreme „sobe za gospodina“. Soba, tj. njezin namještaj u neogotičkom stilu, bila je proizvod renomirane zagrebačke tvornice namještaja Bothe & Ehrmann. (MB–GKD)
Luster
Herman Bollé (dizajn), Josip Tudji (izvedba), 1896
kovano željezo, polikromirano, visina 145 cm
Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb, MUO 2393
Službeni plakat Nacionalne milenijske izložbe
Između 2. svibnja i 3. studenoga, za, kako se tada isticalo, tisućitu obljetnicu Mađarskoga osvajanja Dunavskog bazena, širom zemlje organizirane su velike proslave. Kao dio toga, Milenijska nacionalna izložba otvorena je u budimpeštanskom Városligetu (Gradskome parku) na oko 520 000 m2 površine, u 240 paviljona. Na izložbi su prikazana umjetnička djela i proizvodi isključivo nacionalnoga podrijetla. Pripadnici kraljevske obitelji posjetili su izložbu nekoliko puta. Ondje su tisućgodišnji povijesni i kulturni dosezi prikazani zajedno s dojmljivim suvremenim tehnološkim inovacijama. Nakana izložbe bila je prikaz mađarske povijesti, milenijskoga nasljeđa, mađarske slave i materijalnoga blagostanja u obliku dotad neviđenoga pregleda mađarskoga intelektualnog vlasništva, industrijskih i gospodarskih dosega, zajedno s etnografskom i kulturnom različitošću zemlje. Tijekom izložbe uskotračni tramvaj vozio je današnjom Avenijom Városliget, koji je također služio kao izložak (proizvod tvrtke Ganz i dr. te tvornice strojeva Roessemann i Kühnemann). Iskustvo posjetitelja obogaćeno je brojnim atrakcijama kao što su Fesztyjeva panorama, camera obscura ili senzacionalni let balonom ispunjenim toplim zrakom. Osim spektakla, tu su bili i brojni muzejski prostori. Provincijske pivovare nudile su kušanje svojih proizvoda, a i paviljoni s pjenušcem, kavane, glazbeni paviljoni i vodoskoci što raspršuju šareno svjetlo zabavljali su posjetitelje. U duhu dogovora, stranke u parlamentu obustavile su političke rasprave za trajanja izložbe (MLK–HNM)
Službeni plakat Nacionalne milenijske izložbe
Károly Gerster, Géza Mirkovszky, 1896
Papir, Litografija, 62,5 × 47 cm
Zbirka plakata Mađarskoga narodnog muzeja, inv. br. 65.382.1
Dama iz obitelji Majlath u haljini supruge Gyorgyja Mailatha, Štefanije Majlath-Prandau
Grofica Majláth na fotografiji nosi bijeli korzet spuštenih ramena i kratkih rukava, vjerojatno izrađen od istog materijala kao i suknja, ali on nije dio muzejske zbirke. Međutim, u zbirci nalazimo crveni korzet od baršuna, koji je postao dijelom svečane odjeće nakon krunidbenih svečanosti. Moguće je da je sama Štefanija naručila ovu haljinu, međutim vjerojatnije je da je bila izrađena za nekoga drugog. Članovi aristokratskih obitelji rado su nosili odjeću svojih predaka i to nije bila rijetka pojava. Široki rukavi, prvotno bogato ispunjeni zlatnim titrankama, izrađeni su prema modi iz sredine 1890-ih. Ogrtač, koji je tada već bio dijelom ženske svečane odjeće, poznati krojački majstori vjerojatno su izradili za svečanosti povodom obilježavanja mađarskog milenija 1896. godine, za jednu od dama iz obitelji Majláth. Inačicu haljine, nošene na milenijskoj svečanosti, možemo vidjeti i na fotografiji koja se čuva u zbirci tekstila. Glavni događaji u nizu svečanosti bili su počasni mimohod, zajednička sjednica Ugarskog sabora i prijam poslanika u Kraljevskoj palači, 8. lipnja 1896. godine. Pozvane dame mogle su sudjelovati na njemu samo ako su nosile mađarsku svečanu odjeću koja je odgovarala propisima. (KCS– HNM)
Dama iz obitelji Majlath u haljini supruge Gyorgyja Mailatha, Štefanije Majlath-Prandau
Foto studio Strelisky, 1907
fotografija, 23,2 × 14 cm
Mađarski nacionalni muzej,
Budimpešta, Povijesni odjel
Haljina koju je nosila barunica
Štefanija Majlath-Prandau na
krunidbi cara Franje Josipa I.
Jedan od najcjelovitije očuvanih ženskih svečanih odjevnih predmeta iz zbirke tekstila Mađarskog nacionalnog muzeja, izvorno je izrađen za suprugu grofa Györgya Majlátha, barunicu Štefaniju Prandau, kći baruna Gustava Prandau-Hillepranda, jednog od najuglednijih zemljoposjednika u Slavoniji. U svim detaljima raskošno oblikovan komplet grofica je prvi put nosila na krunidbi Franje Josipa I. i kraljice Elizabete. Suknja izrađena od bijelog svilenog ripsa čuva se u zbirci tekstila Mađarskog nacionalnog muzeja. Duga više od tri metra, jedan je od najupečatljivijih i najskupljih dijelova ovog svečanoga kompleta. Osnovna tkanina najbolje je kvalitete, kao i ukrasi na njoj, a donju trećinu suknje i povlaku krasi vezivo od pozlaćenih bakrenih niti. Po uzoru na tradicionalne narodne nošnje, dame su preko suknje vezale pregaču koja je najčešće, kao i u slučaju grofice Majláth, izrađena od bijelog tila protkanog metalnim nitima. Veo dug tri metra preklapao se i pričvršćivao uz kosu na vrhu glave ili na potiljku. Prigode i običaji vezani uz pojavljivanje na dvoru, zahtijevali su od dama iz redova aristokracije da nose nakit od dragog kamenja, osobito tijare, što je ukazivalo na njihov položaj. (KCS–HNM)
Haljina koju je nosila barunica
Štefanija Majlath-Prandau na
krunidbi cara Franje Josipa I.
Modni salon Gottmann
& Merő; Modni salon
Monaszterly & Kuzmikovi
nasljednici, 1867. i oko 1896.
bijeli svileni rips, til, baršun, pozlaćene bakrene niti, čipka, titranke, 170 × 320 cm (haljina)
Mađarski nacionalni muzej,
Budimpešta, Povijesni odjel,
Zbirka tekstila, 1960.543.1–5.
Pogled na Rijeku
Glavni lukobran riječke luke izgrađen je u doba Marije Terezije, no taj grad nije imao važnu ulogu u teretnome prometu do 1870. Urbanistički plan i razvoj cijele luke potaknula je ugarska vlada 1873. koja je angažirala francuskoga arhitekta Hilariona Pascala, koji je preprojektirao i marsejsku luku. Izgradnjom je rukovodio viši inženjer István Hajnal. Prirodne značajke Rijeke su nepovoljne. Kako more iznimno brzo postaje dubokim, nije bilo obale dovoljno široke za prijevoz i utovar. Zbog toga je more nasipano u zoni od 100-200 metara (do 1894. na površini od oko 290 000 m2), a uz pomoć još jednoga lukobrana stvorena je Luka Baroš na ušću Rječine. Izgrađeno je nekoliko novih, manjih molova, a željeznička pruga povučena je do obale. Između 1872. i 1914. na grad je potrošeno oko 55 milijuna zlatnih kruna u sklopu dvaju razvojnih projekata iz proračuna ugarske. Od 1880. nadalje u gradu je utemeljeno nekoliko važnih industrijskih postrojenja: od 1881. nadalje mlin za rižu, od 1882. rafinerija ulja, a potom tvornica papira i ljevaonica. Sagrađena je isto tako tvornica tjestenine za preradu velikih količina brašna što su ga dovozili brodovi. Slijedila ju je tvornica namještaja, a od 1875. tvornica torpeda.
Zahvaljujući navedenome Rijeka je postala jedna od najbrže rastućih europskih luka. Promet joj je 1872. iznosio 23 milijuna kruna, a oko 1913. povećao se na 487 milijuna kruna, što znači 21 put tijekom toga razdoblja. U zenitu poslovanja luke tri četvrtine izvoznih proizvoda dolazilo je iz Ugarske, dok je 90% uvoza bilo prosljeđivano u Ugarsku. Do 1918. brodograđevno poduzeće Ganz Danubius izgradilo je 61 ratni brod, uključujući i bojni brod Sveti Stjepan (Szent István), koji je unatoč svojoj tragičnoj sudbini predstavljao tadašnji vrhunac mađarske brodogradnje (MLK– HNM)
Pogled na Rijeku
Römmler& Jonas, oko 1910
Sklopiva razglednica, 41,5 × 9,5 cm
Mađarski nacionalni muzej, Odjel povijesne fotografije, inv. br. 66.1997
Svečano proglašenje pripojenja Rijeke Ugarskoj 1779
Duditsevu sliku naručio je riječki municipij kako bi obilježio povijesni događaj koji je označio početak neposredne ugarske uprave nad Rijekom odlukom Marije Terezije iz 1779. U vrijeme naručivanja slike, odnosno u cijelom razdoblju između Ugarsko-hrvatske nagodbe 1868. do 1918., Rijeka je bila pod neposrednom provizionalnom upravom Budimpešte. Ova slika trebala je naglasiti te političke veze na Milenijskoj izložbi u Budimpešti 1896. za koju je bila i izrađena.(DD–GKD)
Svečano proglašenje pripojenja Rijeke Ugarskoj 1779
Andor Dudits, 1895
ulje na platnu, 104 × 130 cm
Pomorski i povijesni muzej Hrvatskog primorja, Rijeka
Guvernerova palača, Rijeka
Impozantna neorenesansna građevina Guvernerove palače u Rijeci djelo je istaknutoga mađarskog arhitekta toga doba, Alajosa Hauszmanna. Dobro simbolizira neobičan status Rijeke. Od 15. stoljeća nadalje, u doba habsburške vlasti, sve do dekreta Marije Terezije, gradom su upravljali namjesnici koje bi imenovao suveren. Nakon pripojenja Ugarskoj, njime su upravljali guverneri. Hrvatsko-ugarska nagodba iz 1868. potvrđuje da je Rijeka „odvojena jedinica pod vlašću ugarske svete krune“, no istodobno su autonomna prava grada očuvana. Godine 1870. car Franjo Josip odredio je da će javnom upravom Rijeke rukovoditi guverner uz nadzor ugarskoga parlamenta. Guverner je bio odgovoran za ulaganja od nacionalnog gospodarskog značaja i za poštivanje ugovora o pomorskoj trgovini, dok se unutarnjim gradskim pitanjima bavio gradonačelnik talijanske nacionalnosti kojega je birao savjet od 56 članova. Talijanski je postao službenim jezikom gradske uprave, sudova i obrazovnih ustanova. Godine 1910. gotovo polovica od 50 000 stanovnika govorila je talijanski, 26% hrvatski, 13% mađarski i 4% njemački. Smjer i brzinu razvoja grada određivale su mađarske državne ambicije, pri čemu je utjecaj ugarskih državnih službenika, časnika, vojnika i zaposlenika državnih poduzeća nadilazio njihov udio u stanovništvu. (MLK–HNM)
Guvernerova palača, Rijeka
projektant Alajos Hauszmann 1893–1897
fotografija György Klösz
Fortepan /Arhiv grada Budimpešte, XV.19.d.1.11.020
Barunica Štefanija Majlath-Prandau, supruga Gyorgyja Majlatha u krunidbenoj haljini na ceremoniji krunidbe
U Zbirci povijesnih fotografija Mađarskog nacionalnog muzeja čuvaju se snimke iz fotografskog ateljea Józsefa Borsosa i Alberta Doctora, na kojima su ovjekovječene dvorske dame koje su sudjelovale na krunidbi. Među njima je i fotografija Štefanije Majláth. Štefanija Majláth, kao dvorska dama, bila je važan član kraljičine pratnje. Pored grofice Klarissze Korniss, supruge Károlya Edea, grofice Eugenije Erdődy, supruge Györgya Festeticsa, i upraviteljice dvora Pauline Königsegg-Bellegarde, pripadala je skupini dama koje su za vrijeme obredâ okruživale kraljicu. Štefanija, supruga državnoga suca Györgya Majlátha, okrenuta je malo ulijevo, s lijevom rukom položenom na naslon stolice. Takav prikaz omogućuje da se gotovo u potpunosti vidi povlaka njezine suknje poduprte obručem. (KCS– HNM)
Barunica Štefanija Majlath-Prandau, supruga Gyorgyja Majlatha u krunidbenoj haljini na ceremoniji krunidbe
fotografija, 1867
8,7 x 5,4 cm
Mađarski nacionalni muzej,
Budimpešta, Zbirka povijesnih
fotografija, 70.440
Oporuka Nikole Zrinskog, 6. travnja 1662
Svrha oporuke je osigurati prijenos imetka na nasljednika kojeg oporučitelj odabere. To je posebno važno u slučajevima kad se oporučitelj vjenčao više puta te ima mušku i žensku djecu. Nikola Zrinski nije imao djece u prvom braku pa su nasljednici bili njegova druga supruga Maria Sofia Löbl i kćeri Maria Catherine i Maria Borbála. Oporuka govori i o tome kako će se raspodijeliti nasljedstvo ukoliko mu se rodi sin ili još koja kćer, ukoliko se supruga ponovo uda te ukoliko njegov brat Petar i njegova djeca budu nasljednici. Iste se godine rodio njegov sin Adam pa su na snagu stupile odredbe oporuke o muškom nasljedniku. (SZR–HNM)
Oporuka Nikole Zrinskog, 6. travnja 1662
Čakovec, papir, 21,5 × 32 cm
Mađarski državni arhiv, Arhiv obitelji Esterházy, P108 Rep. 50. Fasc. B. br. 11.
Oproštaj Petra Zrinskog od Katarine
Prizorima iz povijesti braće Nikole i Petra Zrinskog Oton Iveković bavio se čitavog života. Oproštaj Petra od supruge Katarine prije odlaska na suđenje 1671. godine naslikao je u nekoliko varijanti. Prizor je umnožavanjem u oleografiji postao izuzetno popularan u domovima širom Hrvatske. (PV–GKD)
Oproštaj Petra Zrinskog od Katarine
Oton Iveković, 1901
ulje na platnu, 129 × 193 cm
Hrvatski povijesni muzej, Zagreb, HPM/PMH 17802
Kaciga i sablja Nikole Zrinskog
Kaciga i mač što su nekoć pripadali sigetskom junaku Nikoli Zrinskom prvi puta se spominju u popisu inventara dvorca Ambras iz 1595. nadvojvode Ferdinanda II. Tirolskog. Predmete mu je poklonio sin Nikole Zrinskog Juraj.
Kaciga i sablja izrađeni su oko sredine 16. stoljeća. Na prednjoj lijevoj strani kacige nalazi se plavi držač za perje koji je izrađen kasnije. Kaciga ima oblik i ukrase turskih kaciga, no njezina obrada ipak ukazuje na ugarskog majstora. Oštrica sablje je glatka, zakrivljena, vjerojatno otomanska, kao i drška na kojoj je pozlaćeni srebrni križ. Na kraju drške je mala izbočina koja pridržava ruku, a iznad nje je marokanska kapa no preoblikovana da ima mađarski oblik.
Originalna drška je zamijenjena. Taj dio bio je vidljiv s prednje strane pa je na neki način identificirao osobu koja je nosila sablju. Na drški se nalazi i grb Nikole Zrinskog koji se upotrebljava od 1554. godine, monogram N C PP Z (Nicolaus comes perpetuus de Zrino) te je upisana 1562. godina.
Sablju je možda u borbi oteo sam Nikola Zrinski u ožujku 1562. godine kad je s vojskom krenuo na Arslan-bega koji je logorovao u Moslavini pokraj Drave. Beg nije čekao da trupe krenu na njega, već se dao u bijeg ostavljajući za sobom oružje i opremu tako da je kršćanska vojska uhvatila velik plijen. Zrinski je zamijenio dršku i ugravirao 1562. godinu kako bi obilježio godinu akvizicije. Sudeći po jednostavnosti oblikovanja dršku je vjerojatno izradio osrednji majstor. (SZR–HNM)
Kaciga i sablja Nikole Zrinskog
sredina 16. stoljeća
kaciga: željezo, pozlata, pamuk, kovano, oslikano, visina 37,2 cm, dužina nosa 25 cm, dužina perjanice 13 cm
sablja: čelik, srebro, mjed, drvo, platno, koža, pozlata, damasciranje, kovanje, rezbarenje, bušenje, dužina 94,5 cm
Beč, Muzej povijesti umjetnosti, Zbirka oružja i lova, inv.br. RA A 421 and RA A 421b
Posuda u obliku jelena (ranije u posjedu obitelji Zrinski)
Zlatarstvo 16. i 17. stoljeća obiluje različitim vrstama posuda. Reprezentativne primjerke specifičnih oblika uglavnom su izrađivali majstori iz Nürnberga, a od 17. stoljeća iz Augsburga. Tijekom različitih okupljanja i druženja s gostima običaj je bio nazdraviti za uspjeh društva, posla ili u čast određenoga obiteljskog događaja. U takvim su se prilikama koristile pozlaćene srebrne posude različitih oblika. Od kraja 16. stoljeća na gozbama se koriste predmeti u obliku životinja ili u ljudskom obliku. Među životinjskim figurama najčešće su izrađivane posude u obliku medvjeda, lava i jelena. Tekućina se u tijelo posude ulijevala tako što se životinji odvrnula glava. Njihova se upotreba u 17. stoljeću promijenila te su postale luksuznom dekoracijom svečanoga stola. Ovaj je tip predmeta postao omiljen među ugarskim plemstvom i često se spominje u pisanim izvorima.
Ovaj su predmet iz zbirke Istvána Marczibányija (1752–1810) muzeju poklonili njegovi nasljednici. U prvoj tiskanoj inventarnoj knjizi muzeja postoji priča da je predmet bio u vlasništvu obitelji Zrinski/Zrínyi i da se nalazio u njihovoj riznici u Čakovcu, no, tu je tvrdnju i autentičnost priče teško dokazati. (KE–HNM)
Posuda u obliku jelena (ranije u posjedu obitelji Zrinski)
Elias Zorer (?), 1586–1625 Augsburg, 16–17. stoljeće
pozlaćeno srebro, kristal, žigosano, uklesano, rezbareno, lijevano
visina: 23,8 cm, širina baze: 21,7 cm
Mađarski nacionalni muzej, Zbirka dragocjenosti, inv. br. Cim.sec.II.IV.1.
Palača Jadran
Mađarsko kraljevsko brodarsko društvo Adria utemeljeno je u Rijeci 21. prosinca 1881. Time je prekinut monopol austrijskoga Lloyda u pomorskoj trgovini Monarhije i postavljeni su temelji ugarskoga brodarstva. Tijekom svojega razmjerno kratkog postojanja, tvrtka je ispisala priču o uspjehu bez presedana. Prvo sjedište tvrtke bila je Palača Adria, koja još uvijek postoji u Rijeci. Projektirao ju je i sagradio Vilmos Freund od 1894. do 1897. Druga prestižna neobarokna palača tvrtke nalazi se na trgu Szabadság u Budimpešti i unatoč zapuštenosti još uvijek pokazuje raskoš i slavu nekadašnjega mađarskog brodarstva. Svojom veličinom i elegancijom Palača Adria još uvijek dominira u panorami riječke luke i želi dobrodošlicu brodovima što dolaze. Danas je ona sjedište hrvatske brodarske kompanije, Jadrolinije. Pročelja riječke i budimpeštanske zgrade ukrašena su s po četiri kipa Miklósa Ligetija. Dana 31. siječnja, 1882., ugarska vlada potpisala je desetgodišnji ugovor s novoutemeljenom tvrtkom, koji je omogućio njezinim brodovima redovito prometovanje između više britanskih, francuskih i drugih zapadnoeuropskih luka i Rijeke. Od 1891. nadalje ugarska je država prestala subvencionirati austrijski Lloyd i te je svote djelomice uporabila za potporu mađarskoj Adriji. Otad ta tvrtka ima pravo korištenja dodatka „ugarsko kraljevsko“. Kompanija je u međuvremenu proširila poslovanje na zapadni sredozemni bazen i sjevernoafričke luke, a uspostavila je i pomorske veze s Južnom Amerikom. Tijekom posljednje godine mira 1914., 34 velika broda ugarske Adrije krstarila su svjetskim morima, imajući na umu moto s tvrtkina grba, koji kaže: „Koristi svojoj domovini!“ (MLK–HNM)
Palača Jadran
projektant Vilmos Freund, 1894–1897
razglednica
Državni arhiv u Rijeci, HR-DARI-069
Posmrtni portret Nikole Zrinskog
Nikola Zrinski, hrvatski ban i glavni zapovjednik Transdanubije, umro je junačkom smrću 1566. prilikom opsade Sigeta. Turci su osakatili njegovo tijelo, a odrubljena glava poslana je kao pobjednički trofej kralju Maksimilijanu koji se nalazio pored grada Đura. Otuda je odnesena u Čakovec kako bi je pokopali u obiteljskoj grobnici Zrinskih u pavlinskoj crkvi u Šenkovcu pokraj Nikoline prve supruge Katarine Frankopan. Ubrzo je Nikolin sin Juraj u Beču naručio nadgrobni spomenik od flamanskog dvorskog slikara Adriaena van Conflansa koji se sastojao od više slika. Spomenik nije sačuvan, no pretpostavlja se da je ovaj pokojnikov portret kopija tonda načinjenog za spomenik. Umjetnik ga je vjerojatno izradio za pokojnikovu obitelj i u obitelji Zrinski čuvao se do kraja 17. stoljeća. (Portret se spominje u inventaru pokretne imovine Adama Zrinskog iz 1692.). Slika prikazuje odrubljenu glavu s ranom na lijevoj sljepoočnici okruženu lovorovim vijencem kao simbolom slave. Kompozicija i format slike podsjećaju na renesansne okrugle slike (tondo) s prikazima odrubljene glave Ivana Krstitelja, kao što je poznata slika Giovannija Bellinija. (SSZ–HNM)
Posmrtni portret Nikole Zrinskog
Adriaen van Conflans, oko 1570
ulje na platnu, promjer 68 cm
Mađarski nacionalni muzej, Zbirka historijskog slikarstva, inv. br. 463
Dvorac Zrinski, Nova Kraljevica, 1650–1653
Petar Zrinski od 1650. do 1653. podiže velebni kaštel Novu Kraljevicu i raskošno ga oprema. Četiri krila dvorca ojačana su ugaonim kulama, a otvaraju se prema unutarnjem dvorištu, što pokazuje snažne reminiscencije na renesansne kaštele. Mramorni podovi, okviri vrata i kamina te niše u kojima su se izvorno nalazila poprsja važnih povijesnih ličnosti, ostatci su raskošne opreme ovoga veličanstvenog dvorca, kako ga opisuju izvori. (GKD)
Dvorac Zrinski, Nova Kraljevica, 1650–1653
razglednica
Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb
A FIUMEI ZSINAGÓGA SZECESSZIÓS ÉPÜLETE
A fiumei zsinagóga a második világháborúban történt megsemmisülése előtt a legnagyobb horvátországi zsinagógák közé tartozott. Ez a csodálatos kupolás stílusban készült épület hasonlít Baumhorn más zsinagógáihoz. A historizáló és a szecessziós építészeti elemek kombinálásának szép példája. A horvát-magyar kapcsolatokat bemutató kiállításon a zsinagógán kívül más emlékeit is láthatjuk a fiumei magyar beruházásoknak. (GKD)
FIUMEI ZSINAGÓGA
Baumhorn Lipót, 1902–1904
A Horvát Tengermellék Tengerészeti és Történeti Múzeuma, Fiume, KPO-ZR 237
Az egykori Horvátország keleti határán épült zimonyi millenniumi emlékmű
A millenniumi emlékművet, más néven a Hunyadi János tornyot Zimonyban, az akkori Horvátország keleti határán fekvő városban, az egykori Magyarország határának megjelölésére és a törökök elleni harcok jelentőségének hangsúlyozására állították fel. E politikai üzenet miatt a horvát ellenzék tiltakozott az emlékmű ellen. Az építmény stílusát tekintve kiváló példa a késői historizmus, a neoreneszánsz és a neoromán elemek építészeti alkalmazására. (GKD)
Millenniumi emlékmű, Zimony (Zemun)
Berczik Gyula, 1896
Képeslap
Zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum MUO 33756
A zágrábi postapalota magyar nemzeti stílust követő, historizáló épülete
A zágrábi postapalota, amely jelenleg is főpostaként üzemel a horvát főváros Jurisicsról elnevezett utcájában, 1902–1904 között épült Foerk Ernő és Sándy Gyula tervei szerint. Ez az egyik legmonumentálisabb épület, amely a kiegyezést követő időszakban készült Horvátországban. Építészeti megoldása jó példa a magyar nemzeti stílus megvalósítására. (GKD)
A ZÁGRÁBI POSTAPALOTA
Foerk Ernő és Sándy Gyula, 1902–1904
Képeslap,
Zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum, M32149
Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című 1881-ben készült monumentális festménye
Munkácsy 1880-ban festette a Krisztus-trilógia első képét, amelyet Ernest Renan Jézus élete (1863) című könyve ihletett. A trilógia további képei, a Golgota és az Ecce homo 1884-ben és 1896-ban készültek. A Krisztus Pilátus előtt című kép az osztrák származású párizsi műkereskedő, Karl Sedelmayer galériájában került kiállításra, ahol jóval nagyobb feltűnést keltett, mint a Szalon ugyanekkor megrendezett kiállítása. A kép 1882–1885 között Európában, majd 1886-ban az Egyesült Államokban turnézott, ahol a milliomos műgyűjtő John Wanamaker megvásárolta. 1988-ban egy Sotheby’s árverésen bukkant fel. 1995-ben letétként a debreceni Déri Múzeumba került, majd 2015-ben a Magyar Nemzeti Bank megvásárolta. Munkácsy így magyarázta képét: „Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.” (PV-GKD)
KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT
Munkácsy Mihály, 1881
Olaj, vászon, 417×636 cm
Magyar Nemzeti Bank Értéktár program, Déri Múzeum letéti n. sz. 2015.9.
A daruvári Anna-fürdő megújulás után, Hegedűs Ármin és Böhm Henrik budapesti építészek tervei alapján
A fotón látható Anna-fürdő átalakításában fontos szerepe volt az algyesti Tüköry családnak, amelynek tagjai a magyar arisztokrácia legfiatalabbjai közé tartoztak – nagyjából csupán harminc évig voltak jelen Horvátországban – mégis jelentős hatást gyakoroltak Daruvárra és Končanicára. A család felmenője, Spiegel József 1831-ben jutott nemesi címhez és vezetéknevét Tüköryre magyarosította. A família egyik kiemelkedő tagja Tüköry Alajos (1854–1903) nemcsak üzletemberként volt ismert, hanem politikai és társadalmi szerepvállalása miatt is, hiszen a horvát-magyar parlament alsóházi képviselőjeként Közép-Szlavónia kulturális és gazdasági felzárkóztatásáért küzdött. Testvére, Tüköry Antal (1852–1917) a daruvári birtokot irányította. Ebben az időszakban a daruvári fürdőkomplexum jelentős változásokon ment keresztül, és a korábbi Anna-iszapfürdő impozáns mór típusú épületté alakult át, amelyet Hegedűs Ármin és Böhm Henrik budapesti építészek terveztek. Számos 1909-ből fennmaradt, de meg nem valósult tervrajz árulkodik arról, hogy Hegedűs az iszapfürdő középső részét eredetileg egy szabadon álló, szecessziós kupolával ellátott pavilonnak álmodta meg, ám a végleges változat inkább keleties fordulatot vett. (PK-MNM)
ANNA-FÜRDŐ, DARUVÁR
Böhm Henrik, Hegedűs Ármin, 1909–1910
Képeslap, Zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum, MUO, m39074.
A zágrábi központi pályaudvar, amely a tervező, Pfaff Ferenc jellegzetes magyarországi vasútállomásainak sorába illeszkedik
A zágrábi vasútállomás 1890–1892 között épült Pfaff Ferenc tervei alapján, aki Steindl Imre tanítványaként kezdte pályáját, majd a Magyar Államvasutak hőskorának főépítésze és a Műegyetem tanára lett. Számtalan állomást és egyéb vasúti épületet tervezett élete során, amelyek mértéktartó eleganciája, kiegyensúlyozottsága a mai napig érvényes mintaként szolgál. Állomásépületei olyan hosszúak voltak, mint a kor szokásos vonatszerelvényei. Pfaff Ferenc arra törekedett, hogy impozáns látvány fogadja a település állomására érkező utasokat, ezért a sínek felé néző homlokzat hármas osztatú volt, középen a főépülettel, amely az utasok fogadócsarnokaként szolgált. A vágányok felőli oldalon végighúzódó veranda jellegzetes Pfaff-találmány volt, amely az időjárás viszontagságai elől védte a várakozókat. Állomásépületeit ma is naponta több ezer utas használja az egykori történeti Magyarország területének számtalan városában egyfajta közös, monarchiabeli életérzést megidéző emlékként. A zágrábi állomás mellett Pfaff Ferenc alkotását találjuk Aradon, Bátaszéken, Cegléden, Celldömölkön, Csapon, Győrben, Kaposváron, Kolozsváron, Lipótváron, Miskolcon (a Tiszai és a Gömöri pályaudvar), Nagykárolyban, Nyíregyházán, Piskiben, Pozsonyban, Sátoraljaújhelyen, Szegeden, Versecen és Zsombolyán. A vasútállomásokon kívül Pfaff emlékezetes alkotásai között tartjuk számon a napjainkban megújuló városligeti Olof Palme-ház díszes épületét, valamint az egykori Közlekedési Múzeumot. (MLK-MNM)
A ZÁGRÁBI KÖZPONTI PÁLYAUDVAR ÉPÜLETE
Pfaff Ferenc, 1890–1892
Fénykép, Zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum, MUO 16118/16
Vlaho Bukovac Horvátország, Szlavónia és Dél-Dalmácia összetartozását szimbolizáló Dubravka című monumentális festménye
Vlaho Bukovac monumentális festménye a horvát kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának megrendelésére készült. Bemutatásra került az 1896. évi budapesti millenniumi kiállításon is, ahol a magyar kormány megvásárolta, így ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A kép Raguza (Dubrovnik) történelmének kiemelkedő alakjait ábrázolja a rektori palota árkádsora alatt, a Dubravka című színdarab nézőjeként. A neves raguzai költő, Ivan Gundulić által 1635 körül írt mitologikus pásztorjáték színhelye, Dubrava a darabban Dubrovnikot, azaz a Raguzai Köztársaságot jelképezi. A Dubrovnik melletti Cavtatból származó festő a raguzai barokk színházi előadás ábrázolásával Dél-Dalmácia összetartozását hangsúlyozta Horvátországgal és Szlavóniával, s így egyfajta politikai üzenetet közvetített. A festő magát és barátait is megörökítette a képen, amint az árkádba nyíló ablakból nézik az előadást. (PV-GKD)
DUBRAVKA
Vlaho Bukovac, 1894
Olaj, vászon, 300×215 cm
Magyar Nemzeti Galéria, 7.B
Dr. Iso Kršnjavi horvát politikus és művészettörténész portréja, aki megszervezte Horvátország bemutatkozását a millenniumi kiállításon
Izidor Kršnjavi (1845–1927) horvát politikus, történész, művészettörténész és író volt. Történelmet, filozófiát, művészettörténetet és jogot tanult a Bécsi Egyetemen, ahol doktori címet is szerzett. Khuen-Héderváry Károly bánsága idején, 1891-től a horvát kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. Hivatali ideje alatt számos iskola és templom épült, illetve került felújításra, s kezdeményezője volt a Zágrábi Művészeti Egylet, a régészeti és művészettörténeti tanszék, valamint az Iparművészeti Múzeum és Főiskola megalapításának. Emellett műtermeket is építtetett művészek számára, s ezzel nagyban hozzájárult a horvát művészeti szcéna fejlődéséhez. Az itt bemutatott portré festőjével, Vlaho Bukovaccal közösen koordinálták a horvát művészet bemutatkozását az 1896. évi budapesti millenniumi kiállításon. Széleskörű műveltsége, fáradhatatlansága és elhivatottsága révén a horvát nemzeti kultúra egyik alapító atyjává vált. (PV-GKD)
Dr. Iso Kršnjavi portréja
Vlaho Bukovac, 1895
Olaj, vászon, 142×92 cm
Nekcse (Našice), Helytörténeti Múzeum, 510: NŠc-72
Vlaho Bukovac Munkácsy Krisztus-trilógiájának hatására készített „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” című festménye
Részben Munkácsy közismert Krisztus-trilógiájának hatására Vlaho Bukovac 1888-ban egy monumentális, bibliai tárgyú képet festett „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” (Mk 10:14) címmel. A képet a párizsi Szalon kiállításán is bemutatták, ahol nagy közönségsikert aratott és díjat is nyert. Egy angliai turnét követően Samson Fox angol műgyűjtő tulajdonába került. Munkácsyhoz hasonlóan Bukovac is számos vázlatot és tanulmányt készített a közel negyven alakot ábrázoló festményhez, ezek egyike az itt bemutatott kép is. A kritikusok nagyra becsülték a festő sajátos ábrázolásmódját, amely a francia akadémikus realizmust elegyíti az egzotikus karakter- és viseletábrázolásokkal. A művet ma Bosznia-Hercegovinában, a tomislavgradi ferences templomban őrzik. (PV-GKD)
„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket”
Vlaho Bukovac, 1888
Olaj, vászon, 87,6×128.3 cm
Zágráb, magángyűjtemény
Bierbauer István budapesti építész által tervezett eszéki postapalota utcai homlokzata
A fotón látható eszéki Posta és Távírdahivatal a Chavrakova ulicában kapott helyet, a város akkori legforgalmasabb utcájában. Az utca a valahai várkerület mentén halad és egyfajta körútnak tervezték egy sor középülettel (városháza, színház stb.), de a munkálatokat az első világháború kitörése miatt nem fejezték be. A Magyar Kereskedelmi Minisztérium megbízásából készült eszéki postahivatal homlokzatstílusa Bierbauer István budapesti építész korai modernista elképzeléseit tükrözi. Bierbauer neoklasszikus, illetve biedermeier sablonokból indult ki, de "természeti" motívumokkal ötvözte azokat. A tetőtéri terület itt is gazdagon tagolt a telefon- és távíró berendezések elhelyezése miatt. A főcsarnok belseje a magyar szecessziós és népművészeti motívumok elegyét mutatja. (PK-MNM)
ESZÉKI POSTAPALOTA, utcai homlokzat
Erdélyi Mór felvétele, 1913 körül
Fekete-fehér pozitív fotó, 18 x 24 cm
Postamúzeum, fotótár, D24.507.15.
A budapesti műegyetemi tanár, Möller István által tervezett alsómiholjáci (Donji Miholjac) Majláth kastély
A Majláth család új kastélya Alsómiholjácon a 16. századi angol Tudor-stílust utánozva épült. Majláth László megbízásának eleget téve az építész, Möller István festőien szép épületet alkotott, amelyet számos torony, kerti terasz és kémény tesz jellegzetessé. Möller kiváló tervezői képességét a gazdagon díszített asztalosmunkák is dicsérik, míg a belső teret Róth Miksa műhelyéből származó csodálatos ólomüveg ablakok tették még színesebbé, amelyek nagy része sajnálatos módon elpusztult. (MB-GKD)
Az alsómiholjáci (Donji Miholjac) Majláth kastély
Möller István, 1903
Képeslap, 1910 körül
Zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum, MUO 33046