Zöldhalompusztai szkíta aranyszarvas

A Mezőkereszteshez tartozó Zöldhalompusztán 1928-ban bukkantak arra a sírleletre, amely egy aranyszarvasból, egy oroszlánfigurákkal díszített aranyláncból, 136 félgömb alakú arany pitykéből és egy aranycsüngőből állt. A leroskadó, fejét hátrafelé fordító, 37 cm hosszú szarvasalakot aranylemezből, domborítással készítették, az állat fejét, lábait zsinórminta díszíti. Az agancs és a nyak közötti felületen egy kampós csőrű madárfej látható. A szarvasfigurához hasonló tárgyak a sztyeppe vidéki szkíta fejedelmi kurgánok leletei között fordulnak elő. Rendeltetése pajzsdísz volt, s viselőik társadalmi helyzetét és hatalmát szimbolizálta. A pompás leletegyüttes a Kr. e. 6. század folyamán kerülhetett a föld alá. (Kelet és Nyugat határán, 5. terem)

Millenium tajtékpipa

Adler-műhely, 1896

A millenniumi történelemszemlélet összefoglalása az a nagy méretű díszpipa, amely Adler Fülöp és fia hires budapesti műhelyében készült. A tajtékból faragott kupak Hungária allegorikus nőalakját formázza, kezében a kettős keresztes, vágásos magyar címert tartja. A hosszú nyakrészen a lovon ülő honfoglaló törzsfők és Árpád fejedelem büszke figurája látszik. A pipatest két oldalán az új hazába érkező magyar nép (ökröket vezető paraszti figura, lovasok) jelenik meg a Feszty-körkép inspirációja nyomán. A talprészen kapott helyet az államalapító Szent István mellképe. Az előoldalon, a díszhelyen Ferenc József király és Erzsébet királyné portréja látható. Fejük felett két gyermekangyal tartja a magyar koronát. A millenniumi ünnepségek retorikai szólamai – miképpen ez a pipa is – Ferenc Józsefet, mint második Árpádot magasztalták, aki fején “Szent István koronájával” az elkövetkezendő újabb ezer év történelmi útján indítja el a magyarságot.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)

Nagy Imre öngyújtó

Nagy Imrének, az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökének monogramos asztali öngyújtója,
1950-es évek
(Magyarország története II. rész, 20. terem)

Mozart úti kalvikord

Johann Andreas Stein 1762-ben készült egyszerű kis úti hangszere azon túl, hogy a híres augsburgi orgonaépítő mester (újításai közül legjelentősebb az ún. bécsi mechanika) egyetlen fennmaradt klavikordja, Wolfgang Amadeus Mozart utazó-gyakorló instrumentuma volt. A hangszert és a hozzá kapcsolódó iratokat 1965-ben vásárolta meg a múzeum.
(Magyarország története II. rész, 13. terem)

Koronázási palást

Az európai textilművészet páratlan értékű kincsét eredetileg miseruhának szánták. A kazulát, a rajta olvasható hexameterben írott felirat szerint, 1031-ben Szent István király és Gizella királyné rendelte meg a székesfehérvári Szent Mária egyház számára. Szinte a teljes felületet beborító mesteri arany hímzés összetett képi program szerint készült, melynek alapja egyes kutatók szerint a Te Deum vagy a Mindenszentek litániája lehetett. Jelentőségét tovább növeli, hogy a 20. századig a magyar királyok koronázó palástjaként használták.

Görgey kardja

Görgei Artúr 1845 M lovastiszti kardja, amelynek a markolatába egy nagyítólencse van beépítve, mellyel a – közismerten rövidlátó – tábornok térképeket olvasott.
(Magyarország története II. rész, 12. terem)

Madár alakú bronzedények

Csicser, ismeretlen lelőhely
Kr. e. 10. század
(Kelet és Nyugat határán, 3. terem)

Szent István rend

A Magyar Királyi Szent István Rend Mária Terézia által viselt ékköves jelvénye, 1764
(Magyarország története II. rész, 10. terem)

Seuso kincse

A Seuso-kincs néven ismert páratlan értékű lelet egy ókori római eredetű, magasfokú mesterségbeli tudással megformázott ötvösremek-együttes. A kincs nevét a több, mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusoról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi területén és aki, vagy akinek örökösei minden bizonnyal valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincset a 4. század végén vagy az 5. század legelején.

Petőfi kokárda

Petőfi Sándor a magyar irodalomtörténet egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású alkotója. ​

Az 1848. március 15-i forradalmat kirobbantó márciusi ifjak egyik vezéreként, majd az 1848–/49-es szabadságharc mártírjaként a nemzeti legendárium egyik központi alakjává vált. Élete legalább annyira kultusz tárgya lett, mint a költészete. Az itt látható nemzeti kokárda, a hitelesítő irat tanúsága szerint, Petőfi Sándor tulajdonában volt.

(Magyarország története II. rész, 12. terem)

Onix fibula

Arany hagymagombos fibula ónixkővel,
Szilágysomlyó,
5. század első fele
(Kelet és Nyugat határán, 7. terem)

Aquamanile

1200 körül

A kentaur és a hátán álló fuvolázó fiúalak (talán Chiron és Achilles) a jeles hildesheimi bronzöntő műhely terméke az 1220-as évekből, és II. András udvarában a német birodalommal kialakított szoros kapcsolatoknak köszönhetően kerülhetett Magyarországra.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)

Mátyás trónkárpit

A 15. századból ránk maradt textíliák többsége egyházi megrendelésre készült és elsősorban egyházi használatban maradt fenn. Az itáliai szövőművészet remekeként számon tartott trónkárpit azonban Mátyás király megrendelésére készült, egyértelműen világi használatra. A gyümölcskoszorúba foglalt címer a megrendelő személyére utal, míg a részletgazdag művészi rajz és a felhasznált drága anyagok reprezentációs céljait szolgálják.
(Magyarország története I. rész, 5. terem)

Galgóci tarsoly

Aranyozott ezüst,
10. század

A galgóci tarsolylemez végtelen hálóba szőhető palmettás motívumkincse a keleti textíliák, a szogdiai városok freskóinak motívumait idézi. E mintakinccsel a magyarság még keleti szállásain ismerkedhetett meg. Az 1868-ban napvilágra került férfisírban a feljegyzések szerint lócsontokat valamint egy nyakperecet, fülbevalópárt és egy arab ezüstdirhemet is találtak. Az átfúrt érme Naszribn Ahmed szamanida emír (914–943) verete, amelyet Szamarkandban bocsátottak ki 918–919-ben, utolsó tulajdonosa a 10. század első harmadának végén ruhájára vagy lószerszámára felvarrva viselhette.
(Kelet és Nyugat határán, 10. terem)

Kehely

Kehely az Ernuszt, a Pálóczi és a Rozgonyi családok címerével.

A 15. század végén készült ún. forgácsdíszes, gyöngyös kehely I. Ulászló főlovászmestere, Ernuszt János megrendelésére készülhetett, és megjelenik rajta apósa és anyósa címere is.
(Magyarország története I. rész, 4. terem)

Bizánci szenteltvíztartó

10. század második fele

A görög feliratos bizánci aranyozott ezüst szenteltvíztartót három - részben rekonstruált - oroszlános-griffes láb hordozza, teste hatszögű alapon képzett, szélesebb alsó részét lépcsős, rézsűs tag köti össze a keskenyebb felső résszel. Mozgatható felső fogója két ifjú büsztjénél kapcsolódik az edényhez, s felül, az ifjak mellrészének a szintjén található a rontott görög felirat, melynek jelenlegi olvasata: „Krisztus, a gyógyulások élő forrása”. Az edényt borító palmettás indák körponcolt háttér előtt helyezkednek el, és az indák alsó, mandulaalakú terében három palmetta három mitologikus vaddal váltakozik. A palmetták kínai minták alapján a bizánci császári udvarban a 10. század közepén megújított ú.n. virág-levél-
ornamentika korai emlékei.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)

Brandenburgi Katalin díszruha

Talpas aranykehely

Koronázási láda

Pávás csatt

Gyémántos násfa

Bártfai stallum

Násfa

Trencseni herma

Margitszigeti korona

Liszt-Beethoven zongora

Horthy egyenruha

Kossuth kormányzó ruha

A zsinórozott posztó attilából és egyenes szárú vörös nadrágból álló öltözetet Kossuth Lajos viselte egykor. A Magyar Nemzeti Múzeumba fiának, Kossuth Ferencnek özvegyétől került.
(Magyarország története II. rész, 12. terem)

Monomachos korona

Antall József töltőtolla

Sztálin keze

Nagyváradi misekanna

Diák enteriőr

II. József ruhga

Art deco szoba

Dísznyereg

Gróf Batthyány Lajos mellénye

Tungsram plakát

Széchenyi

Deák Ferenc szobájának berendezése

Deák Ferencnek, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés megalkotójának az Angol királynő szállodában berendezett szobája és a politikus személyes tárgyai.
A kiegyezés Deák 1865. április 16-án a Pesti Naplóban névtelenül napvilágot látott "húsvéti cikkében" megfogalmazott útmutatásai alapján jött létre. Az 1918 végéig fennálló Osztrák-Magyar Monarchia első miniszterelnökét, Gróf Andrássy Gyulát 1867. február 20-án nevezte ki az 1867. június 8-án magyar királlyá koronázott Ferenc József.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)

Pálffy serleg

Mátyás üvegserleg

Pajzs kép

Erzsébet ruhaderék

Aranylemezzel bevont ezüst fibula

Brózer kehely

Vörös mozdony

I. Világháborús plakát

Beregszászi süvegcsúcs