A Hónap kincse sorozat célja felhívni a figyelmet a magyar kultúra támogatásának fontosságára, amely a Magyar Nemzeti Múzeum filozófiája szerint egyben polgári erénynek is számít. Nagyon fontos a múzeum számára a gyűjtemény gyarapodása, az adományozásoknak köszönhetően sok értékes és különleges nemzeti kincs kerül a Nemzeti Múzeumba. Dr. Bolla Kálmán egy nyolc darabból álló, habán kerámiákat tartalmazó tárgyegyüttest adományozott a múzeumnak, az anabaptista hitű, németajkú habán mesterek ragyogó színekkel festett fehér ónmázas kerámiái a 17.-18. századi magyarországi művészet különleges emlékei.

Dr. Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményi főigazgató-helyettese a Hónap Kincs kamaratárlat megnyitóján köszönetét fejezte ki a kerámiákat adományozó dr. Bolla Kálmánnak és feleségének. Megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az adományozók egy több évszázados hagyományt folytattak ajándékozásukkal, ami a Nemzeti Múzeum megalapításától kezdve végig kíséri az intézményt, hiszen egy nagylelkű felajánlással kezdődött a múzeum története 1802-ben, és ezt a hagyományt magáénak érezte az egész ország. Magukénak érezték az arisztokraták, amikor az évszázadok alatt felgyűlt kincseiket, illetve azoknak egy részét a Nemzeti Múzeumnak adományozták, magukénak érezték a polgárok, akik az általuk gyűjtött vagy a szüleiktől örökölt gyűjteményekből adományoztak a múzeumnak. De magukénak érezték a kisemberek is, akik egyszerű tárgyakat ajándékoztak, különösen még a 19. század első felében. Ez a hagyomány ugyan tovább élt folyamatosan, de mint Tomka Gábor felidézte, nem mondhatjuk azt, hogy egyenletes volt. „Nem mondható, hogy a 19. század elejének fellángolását folyamatosan ez a tűz követte volna, ugyan rendszeresen kaptunk ajándékokat, de ez mindig függött attól is, hogy az ország éppen milyen helyzetben van. A 2. világháború után a kommunizmus ideje alatt érthető módon az ajándékozás visszaszorult. Nem szűnt meg soha teljesen, mindig voltak adományozóink, a nagy családok továbbra is kitartóan és hűségesen a Nemzeti Múzeumnak adtak tárgyakat, de ez kicsit visszaszorult, Szerencsére ezek az idők megváltoztak újra és napjainkban, illetve az elmúlt néhány évben ismét fellendült az ajándékozói kedv. Fellendült ez úgyis, hogy mecénásként támogatják a múzeumot, és fellendült úgyis, hogy gyűjtők féltett kincseiket bízzák a múzeumra, mint ahogy most Dr. Bolla Kálmán is tette.”
A főigazgató-helyettes szavait azzal zárta, hogy nagyon reméli, hogy mások követni fogják ezt a kiemelkedő példát.

Dr. Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese

Sal Endre, a Mandiner munkatársa köszöntőjében Laky Adolf ékszerész történetét idézte fel, aki a Szent Korona restaurálásáért nem fogadott el honoráriumot Erzsébet királynétól, se pénzt, se kitüntetést, mert az vallotta, hogy az önzetlenség és a jótékonykodás egy olyan emberi tulajdonság, ami igazán megnyugtatja és építi a lelket. Sal Endre szavai szerint Dr. Bolla Kálmán mostani adományozási cselekedete pontosan az, amit Laky Adolf képviselt 150 évvel korábban, és ennek az országnak nagyon nagyon sok Laky Adolfra és Dr. Bolla Kálmánra lenne szüksége.

Sal Endre, a Mandiner munkatársa

Dr. Bolla Kálmán adományozó köszöntőjében családtörténetét mutatta be, a közgyűjtemény nemeslelkű gyarapítása mellett egyben szüleinek, Bolla Kálmánnak és Melis Ilonának is emléket kívánt állítani. A gyűjteményt tőlük örökölte, két tál kivételével, amelyeket már ő maga vásárolta külföldön.
Dr. Bolla Kálmán a hazai Akadémiai Szabadalmi Nívódíj első orvos kitüntetettje, amelyet 2009-ben nyert el.  1963-ban végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd pszichológus diplomát is szerzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. 1971-től az Egis Gyógyszergyár orvosi osztályának, majd főosztályának vezetőjeként dolgozott, gyógyszerkutatással foglalkozott. Felmondása után az Országos Pszchiátriai és Neurológiaiai Intézet tudományos főmunkatársa lett, majd 1980-ban feleségével és két gyermekével Svájcba disszidált. 1990-ben saját céget hozott létre. A rendszerváltás után, amint lehetősége nyílott hazatért Magyarországra, azóta „kétlaki” életet él. 1998-ban Gógl Árpád egészségügyi miniszter munkáját segítette gyógyszerügyi szaktanácsaival. Magyarországi vállalata a gyógyászati segédeszközök fejlesztése és gyártása terén ért el sikereket. Termékeit a világ több, mint 20 országában forgalmazzák. Cégeitől megválva 2021 januárjától nyugdíjas életet él. L. Simon László főigazgató mecenatúrára ösztönző felhívását olvasva döntött úgy, hogy e ritka, történeti vonatkozású fajanszokat felajánlja a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 

Dr. Bolla Kálmán, adományozó

Dr. Ridovics Anna, Magyar Nemzeti Múzeum művészettörténész-főmúzeológusa, a kamaratárlat kurátora részletesen mutatta be a múzeum alulájában kiállított kerámiákat.
Az anabaptista hitű, németajkú habán mesterek ragyogó színekkel festett fehér ónmázas kerámiái a 17.-18. századi magyarországi művészet különleges emlékei. A divatos „bianchi da Faenza” majolikák kevés ornamentikát használó későreneszánsz stílusa nagy hatást gyakorolt munkáikra. A korszakban népszerű tálak, tányérok a pohárszék díszeként, vagy az asztali kultúra látványos darabjaiként örvendeztették meg előkelő tulajdonosaikat és bűvölték el a vendégeket.
A különböző típusokból érdekes válogatást nyújt az adományozott anyag, amelyben hét tál, illetve tányér található.
A változatos mintájú széles peremű tálak mellett egy bravúros áttört talpas tál és egy történeti vonatkozású kicsi kannak tartozik a tárgyegyütteshez. A kanna ónfedelén Thököly Imrének, a protestáns hadak vezérének a vésett portréja látható. A kísérő felirat egyben megidézi a magyar történelem kiemelkedő, tragikus nőalakját, a szerelmes Zrínyi Ilonát.

dr. Ridovics Anna, a Magyar Nemzeti Múzeum művészettörténész-főmúzeológusa, a kamaratárlat kurátora

A habán kerámiák egy hónapon át láthatóak a múzeum aulájában.

Dr. Bolla Kálmán és felesége