Vendégkönyvek

Vendégkönyv nélkül nem lehet elképzelni múzeumot, minden kiállítás végén ott van az a kezdetben üres könyvecske, amelyet a látogatók írnak tele. Így volt ez a múltban, a Magyar Nemzeti Múzeum történetének első évtizedeiben is, amiről múzeumtörténeti gyűjteményében található három régi vendégkönyve tanúskodik. Mindhárom a Múzeum egyik alaprészlege, az Érem- és Régiségtár látogatóinak aláírásait őrzi (1817–1869 között). Ezek a könyvek mai szemmel inkább vendéglajstromok, hiszen – és ez talán a legnagyobb különbség a mostani vendégkönyvekhez képest – ezekben még nem szerepelnek vélemények, legfeljebb egy-két megjegyzés, ami arról szól, hogy milyen szép a gyűjtemény és milyen örömet okozott a megtekintése. A látogatói véleményeknek a 19. században még az újságok adtak teret, és persze az újságírók is gyakran kifejtették bíráló vagy elismerő véleményüket az intézményről egy-egy múzeumi esemény kapcsán. A nemzet múzeumának régi vendégkönyveiből tehát „csak” az derül ki, hogy kik látogatták, de talán ez is sokak számára érdekes lehet.